Szereplők: Mesélő, Ború és Derű
Mesélő: Hol volt, hol nem volt, élt két nyulacska a Káposztás kerek erdőben. Ugyanaz a Nap
cirógatta az arcukat, ugyanaz az erdő puha földje simította talpacskájukat. Ugyanabban az alomban
születtek, ugyanabba a nyúlsuliba jártak, de volt köztük mégis egy nagy különbség: nem egyformán
látták a világot. Nem, nem a színekre és formákra gondolok.
Ború: Ó, már megint megzavartak az ugrálókötelezésben! Újra rágcsálni kell!
Derű: Testvérkém, elég a nyafogásból! Végre asztalhoz ülhetünk!
Ború: Óóó, hogy unom már ezt a sok sárgarépát, szívesebben ennék egy kis pitypanglevelet.
Derű: Szebbnél szebb répákat termett a kert, így lesz elegendő télire is.
Ború: A fogam is letört, nem tudom megrágni ezt a kőkemény répát.
Derű: A fogam nekem is jobban elkopott a sok réparágcsálásban, de hamarosan lesz pótlás. Még jó, hogy
hogy a fogak állandó növésben vannak.
Ború: Ráadásul az eső is esik, nem lehet fogócskázni odakint az erdőben.
Derű: Hetek óta nem esett, a répa levele is lekonyult már. Végre itt egy kis zápor, ami megitatja a
szomjas növényeket!
Ború: Különben is túl sokan vagyunk, nem lehet kicsit csendben egyedül lenni. Elegem van már a
sok tesóból. Mind itt pattog körülöttem, és velem szeretne játszani. Az odúban is szűkös a hely,
mindig a mancsomra taposnak. Elegem van mááár.
Derű: Milyen jó, hogy ilyen sokan vagyunk tesók! Nem unatkozunk, mert mindig akad egy
játszótárs. A múltkor is mekkora sakkpartit rendeztünk egy csepegős napon!
Ború: Jaj, a tanulás is beindul hamarosan. Most kezdtem belejönni a játékban, eddig úgy
unatkoztam a szünetben, most jönnek a legjobb ötletek. Korán kelni is utálok. Mikor lesz vége
mindennek?! Derű, te nem így érzed?
Derű: Ború, túl borongósan látod az életet. Én már nagyon várom a nyuszisulit is. Régen látott
pajtásaimmal találkozhatok. Hosszú volt a karantén, de a vírus tény, vigyázni egymásra kötelesség
és hálát adni el ne felejtsél!
Kisebbek: „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata, Jézus Krisztus által a ti javatokra.”
(1. Tesszalonika 5, 18.)
136. Zsoltár parafrázisa
(kiemelt részeket közösen mondják a gyerekek)
Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
Adjatok hálát az Úrnak, mert
Szülőkkel ajándékozott meg, mert örökké tart szeretete!
Tágas és szép otthont teremtett, mert örökké tart szeretete!
Játszótárs lehet a testvér, mert örökké tart szeretete!
Tetszetős ruhákban járat, mert örökké tart szeretete!
Könyvek, játékok sorakoznak a szekrényben, mert örökké tart szeretete!
Isten útjaira tanítanak este, mert örökké tart szeretete!
Óvodában, iskolában gyarapíthatom ismereteimet, mert örökké tart szeretete!
Egészség, erő teljében lehetek, mert örökké tart szeretete!
Az asztalon tiszta víz és tápláló eledel, mert örökké tart szeretete!
A vírus felett tartja kezét, mert örökké tart szeretete!
Útjaimon jön velem, mert örökké tart szeretete!
Tehetséggel áldott meg, mert örökké tart szeretete!
Szeret és életét nem kímélte, mert örökké tart szeretete!
(nagnus, 2020. aug.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése