Gyülekezeti dalok:
Csillagfényes éjszakán
Csillagfényes éjszakán- alt
Buzgó szívvel-D dúr
Csendes éj- G dúr
Csendes éj- furulya
De szépen cseng- gyermekdal
De szépen cseng-alt
Gyermekként jött-h-moll
Dalok
Zeneovi: Ember, ember
Ember, ember- furulya 1. (nagnus)
Ember, ember- furulya 2. (nagnus)
Gryllustól:
Szálljatok le
Gyújtsunk gyertyát
Gyújtsunk gyertyát 2. szólam (nagnus)
Karácsonyi angyalok
Népköltés:
Kiskarácsony, nagykarácsony- A dúr
Kiskarácsony, nagykarácsony- G dúr
Kiskarácsony, nagykarácsony- F dúr
(A kották MuseScore2-vel készültek)
2018. december 21., péntek
2018. december 18., kedd
2018. december 7., péntek
Hálaadónapra
Elhangzott a Püspökladányi Baptista Gyülekezetben:
Eleanor
H. Porter: Az élet játéka- részlet
(átdolgozta:
nagnus)
Szereplők:
Polyanna és Nancy, az alkalmazott
Mesélő:
Az árva Polyanna gazdag nagynénjéhez költözik. A szép kúria
kis padlásszobájában kap helyet. Polyanna az élet nehézségei
között tanulta meg a játékot, amelyre- a párbeszéd során-
bennünket is biztat. A vacsoráról elkéső Polyannát, Nancy, a
mindenes ezekkel a szavakkal fogadja:
N:
Szegény báránykám! Bizonyára már alaposan megéhezett! Attól
tartok, hogy most már… most már csak tejet és kenyeret
vacsorázhat, borzasztóan sajnálom!
P:
Miért? Én nagyon örülök neki!
N:
Örül? Ugyan minek?
P:
A tejnek és a kenyérnek. Nagyon szeretem mind a kettőt. Meg
aztán annak is örülök, hogy magával vacsorázhatom!
N:
Úgy látszik kisasszonyka, maga a világon mindennek tud örülni.
P:
Hát persze, hiszen erre megy a játék!
N:
Miféle játék?
P:
Hát… az örömjáték. A papa tanított rá. Akkor kezdődött,
amikor a mankók érkeztek a missziós hordóban…
N:
Mankók…?
P:
Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát. Papa kérte is,
hogy küldjenek, de amikor megérkezett a hordó, egy pár kis mankó
volt benne. Akkor kezdtük játszani a játékot.
N:
No, én aztán igazán nem értem, mi játszanivaló van egy pár
mankóval?
P:
Éppen ez az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit,
aminek örülhetünk.
N:
Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát szeretne és mankót
kap helyette?
P:
Ó, hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! Később is
mindig játszottuk. Mennél nehezebben megy, annál érdekesebb.
N:
Polyanna kisasszony, ugyan én nem értem egészen, amit itt
magyarázott, és nem is vagyok valami ügyes a játékokban, de
magával játszom, ha addig élek is!
2018. szeptember 26., szerda
Inspiráció
A szombati Kreatív Műhely után nagyon belelendültem a tolltartók varrásába. (Van közte egy furulyatok is. Talán nem nehéz kitalálni, hogy melyik.)
Néhány saját célra-néhány az ovis vásárba készült. Élmény volt kitalálni is. :)
Néhány saját célra-néhány az ovis vásárba készült. Élmény volt kitalálni is. :)
2018. augusztus 31., péntek
Nagy családos találkozó
Nem tudom, hogy mi inspirálta pontosan húgom ötletét-talán édesapám betegsége is meghatározó volt e téren-hogy összehozzon egy nagy Nagy családos találkozót a szülői házban. Egy meleg augusztusi hétvégére minden ága-boga meghívásra került a Nagy családfának. Terebélyes lombja egyre szerteágazóbb, ezért egyre nehezebb összehozni egy olyan időpontot, ami mindenkinek jó. De a hugi megpróbálkozott a legreménytelenebb helyzettel is, nem adta fel, hanem mindenkit meghívott. Ki mikor ért rá, akkor jött.
A találkozásban volt sok beszélgetés, játék, nevetés, édesanyának főzés, sátorozás, szalonnasütés, teleklátogatás, kézműveskedés,...
Ezek az együttlétek nagyon kellenek. Ezekre nem szabad az időt sajnálni. Ezek tartják össze a családi fészek kirepülői fiókáit.
Néhány kép rólunk:
A találkozásban volt sok beszélgetés, játék, nevetés, édesanyának főzés, sátorozás, szalonnasütés, teleklátogatás, kézműveskedés,...
Ezek az együttlétek nagyon kellenek. Ezekre nem szabad az időt sajnálni. Ezek tartják össze a családi fészek kirepülői fiókáit.
Néhány kép rólunk:
Vízibomba
Feri papa
Ázott és sáros verebek :)
A legkisebb társaságában
A sátor most is jó szolgálatot tett- így a létszám sem volt probléma
Csokievő verseny
Az ellenfél
Alkotás közben
Ebből hagyományt kell teremteni!! Majd szólok a huginak!
2018. augusztus 23., csütörtök
Imádkozó feleség
Elhangzott Bogácson a gyülekezeti táborunkban 2018. aug. 20-án.
A Bibliában nem találtam példát az imádkozó feleségre, hiszen a nőket, társadalmi okokból, kevésbé említik meg.
De két ide vonatkozó történetet szeretnék megosztani, ami tanulságos lehet az imádság szempontjából:
1. Abigail- a bolond Nábál felesége, aki nem akart Dávid menekülő seregén segíteni. Erre Dávid támadásra készült, de az asszony bölcs cselekedete és szava elhárította a veszedelmet.
(1. Sám. 25, 30-34.)
"Ha majd az ÚR véghezviszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged, akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és te magad álltál bosszút, uram! És ha majd az ÚR jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálóleányodról!
Akkor ezt mondta Dávid Abígailnak: Áldott az ÚR, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy én magam álljak bosszút. Bizony, az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem jössz elém sietve, akkor reggelre egyetlen férfi sem maradt volna Nábál házában!"
A bölcs asszony megmenti a férjét, tanácsaival megmentheti a férjét a rossz döntésektől.
A másik egy nem követendő példa:
2. Szafira- Anániás felesége, a bűnben egyezett meg a férjével. Az eladott föld árát letagadták, hamisan vallották be a gyülekezetnek. (Ap Csel 5,9.)
Az Úr a férjem megmentésében tud-e használni vagy vele együtt veszek el?
Gondolatmorzsák az imádkozó feleséghez:
1. Azért tudok imádkozni, akit szívemből szeretek. Szeretem a férjem?
Az Úr ezen a nyáron többet is kért tőlem:
"Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak ... mindenben." (Efézus 5, 22. 24.)
"Az asszony tisztelje a férjét." (Efézus 5, 33.)
Tisztelem a férjem? Engedelmeskedek neki? (Természetesen csak abban, ami nem ütközik Isten akaratával, jótetszésével) Vagy én akarom irányítani, megmondani, hogy mit csináljon? Állandóan kritizálom?
Vagy már nem is érdekel? Nem beszélgetek vele?
2. Isten azt akarja, hogy kérjünk.
"kérjetek és adatik" (Mt 7,7.)
A gyermekemtől is elvárom, hogy kérjen, pedig sokszor a szeméből is látom, hogy mire van szüksége.
"tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" ((Mt 6,8.)
3. Az imádságra nekem van szükségem. Imádságban odafordulok az Úrhoz, és átadom a problémám. (Imazseb)
4. Az imádság titkos fegyver
"Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban, Atyád pedig látja, amit titokban teszel, megfizet neked."(Mt 6,6.)
Nem ér el a kezem, de imádkozhatok a férjemért.
Nem tudom befolyásolni, hatással lenni rá, megváltoztatni, de imádkozhatok érte, mert az Úr keze elér, befolyással bír, hatást fejt ki, változást hoz Lelke által.
5. Szeretném, ha a férjem változna? Nagyon jó. De először engedem, hogy engem változtasson, formáljon? Tud hatással lenni rám az Úr?
6. Eszköz lehetek a hitetlen férj megtérésében.
"a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által..." (1. Kor 7,14.)
De azt is tudnunk kell, hogy az Úr Lelkének csak egy dolog szabhat határt, és az a mi szabad akaratunk. Isten Lelke mindent megtesz egy ember megmentése érdekében, de erőszakkal senkit sem tesz magáévá.
Az Ige egy másik helyen a felelősség súlyos terhét leveszi a feleség válláról, hiszen nem csak rajta múlik a férj megtérése.
"Mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet?" (1. Kor 7, 16.)
7. Különös ajándék a közös ima a férjemmel. (Nemcsak a férjemért.)
"Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra!" (1. Kor 7,5.)
8. Az imádság mellett nagyon fontosak a tettek is a férjeinkért.
"ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan" (1. Jn 3,18.)
Kezdeményezzen az, aki az erősebb. Lélekben.
"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek..."- Van segítségem, nem nekem kell erőlködnöm.
Gyakorlati tanács:
Imanapló vezetése- kéréseim és háláim gyűjtőhelye
A Bibliában nem találtam példát az imádkozó feleségre, hiszen a nőket, társadalmi okokból, kevésbé említik meg.
De két ide vonatkozó történetet szeretnék megosztani, ami tanulságos lehet az imádság szempontjából:
1. Abigail- a bolond Nábál felesége, aki nem akart Dávid menekülő seregén segíteni. Erre Dávid támadásra készült, de az asszony bölcs cselekedete és szava elhárította a veszedelmet.
(1. Sám. 25, 30-34.)
"Ha majd az ÚR véghezviszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged, akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és te magad álltál bosszút, uram! És ha majd az ÚR jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálóleányodról!
Akkor ezt mondta Dávid Abígailnak: Áldott az ÚR, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy én magam álljak bosszút. Bizony, az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem jössz elém sietve, akkor reggelre egyetlen férfi sem maradt volna Nábál házában!"
A bölcs asszony megmenti a férjét, tanácsaival megmentheti a férjét a rossz döntésektől.
A másik egy nem követendő példa:
2. Szafira- Anániás felesége, a bűnben egyezett meg a férjével. Az eladott föld árát letagadták, hamisan vallották be a gyülekezetnek. (Ap Csel 5,9.)
Az Úr a férjem megmentésében tud-e használni vagy vele együtt veszek el?
Gondolatmorzsák az imádkozó feleséghez:
1. Azért tudok imádkozni, akit szívemből szeretek. Szeretem a férjem?
Az Úr ezen a nyáron többet is kért tőlem:
"Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak ... mindenben." (Efézus 5, 22. 24.)
"Az asszony tisztelje a férjét." (Efézus 5, 33.)
Tisztelem a férjem? Engedelmeskedek neki? (Természetesen csak abban, ami nem ütközik Isten akaratával, jótetszésével) Vagy én akarom irányítani, megmondani, hogy mit csináljon? Állandóan kritizálom?
Vagy már nem is érdekel? Nem beszélgetek vele?
2. Isten azt akarja, hogy kérjünk.
"kérjetek és adatik" (Mt 7,7.)
A gyermekemtől is elvárom, hogy kérjen, pedig sokszor a szeméből is látom, hogy mire van szüksége.
"tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" ((Mt 6,8.)
3. Az imádságra nekem van szükségem. Imádságban odafordulok az Úrhoz, és átadom a problémám. (Imazseb)
4. Az imádság titkos fegyver
"Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban, Atyád pedig látja, amit titokban teszel, megfizet neked."(Mt 6,6.)
Nem ér el a kezem, de imádkozhatok a férjemért.
Nem tudom befolyásolni, hatással lenni rá, megváltoztatni, de imádkozhatok érte, mert az Úr keze elér, befolyással bír, hatást fejt ki, változást hoz Lelke által.
5. Szeretném, ha a férjem változna? Nagyon jó. De először engedem, hogy engem változtasson, formáljon? Tud hatással lenni rám az Úr?
6. Eszköz lehetek a hitetlen férj megtérésében.
"a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által..." (1. Kor 7,14.)
De azt is tudnunk kell, hogy az Úr Lelkének csak egy dolog szabhat határt, és az a mi szabad akaratunk. Isten Lelke mindent megtesz egy ember megmentése érdekében, de erőszakkal senkit sem tesz magáévá.
Az Ige egy másik helyen a felelősség súlyos terhét leveszi a feleség válláról, hiszen nem csak rajta múlik a férj megtérése.
"Mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet?" (1. Kor 7, 16.)
7. Különös ajándék a közös ima a férjemmel. (Nemcsak a férjemért.)
"Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra!" (1. Kor 7,5.)
8. Az imádság mellett nagyon fontosak a tettek is a férjeinkért.
"ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan" (1. Jn 3,18.)
Kezdeményezzen az, aki az erősebb. Lélekben.
"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek..."- Van segítségem, nem nekem kell erőlködnöm.
Gyakorlati tanács:
Imanapló vezetése- kéréseim és háláim gyűjtőhelye
2018. augusztus 12., vasárnap
Kedvenc helyünk: Jád völgye
Az elmúlt héten felkerekedtünk a kibővített családunkkal (amiben 2 kutya is volt:), hogy egy izgalmas, élményekben gazdag vadkempingezést ejtsünk meg. Talán minden álmunk megvalósult ezen a héten.
A csapat első fele hétfőn célba vette Erdélyt. Már Nagyváradon jártunk, amikor az indítómotor egy pillanatra elhallgatott, és majdnem cserben hagyott bennünket. De sikerült elérni a völgyet, ahol nem várt látkép fogadott. Letarolt hegyoldalak, megrongálódott szalagkorlát. A vihar pusztító munkájába tekinthettünk bele.
Második meglepetés a táborhelyszín volt. Kedvenc helyünket felvásárolták, lekerítették, így új hely után kellet kutatnunk. Kisebb latolgatás után találtunk is egy gyönyörű imolás rétet. El is kezdtük felállítani sátrainkat, komfortosabbá tenni táborhelyünket. A toalettet már otthon összeállította kedves férjem. (Hiszen saját tapasztalat, hogy az egyik legbonyodalmasabb probléma az illemhely kérdése szokott lenni. Az elmúlt évben láttunk egy jó konstrukciót, amelyet mi is megvalósítottunk.) Most már ez a kérdés is megoldódott.
Hosszas berendezkedésünk után még egy kis hegymászásra maradt energiánk.
Másnap (kedden) vártuk a csapat másik felét. Megérkezésük után ők is kényelmesen elhelyezkedtek. Már akkor szemerkélt az eső, ami arra biztatott minket, hogy egy esőbeállót készítsünk.
A keddi nap gyorsan elröppent (mellékesen megjegyezném, hogy az indító motor teljesen bedobta a törölközőt, meg se nyekkent, így másokra utaltakká váltunk).
Szerdára kenuzást terveztünk a Dragan-tóhoz (Dregán-tó, sajnos a román ékezetek lemaradnak). Nagy reményekkel indultunk el, de már útközben vaskos felhő jelezte, hogy csak hiú ábrándokat kergetünk. Mire megérkeztünk, láttuk, hogy mennyire megáradt a folyó, a tó, lassan a nyakunkba szakadt az ég is. Csak ültünk az autóban, és vártunk, majd feladva terveinket visszatértünk szálláshelyünkre.
Útközben egy kis barlangászással vigasztaltuk magunkat. Jó volt, újabb utat fedeztünk fel ( a kiépítetlen barlangban).
Visszaérkezésünkkor- nagy meglepetésünkre- a Jád tajtékzott, kilépett medréből, és a nem túl nagy gonddal készített ideiglenes hűtőszekrényünket, meglopta (hűtőládát:) Drága élelmiszer alapanyagainkat ismeretlen helyre szállította. (Volt benne: tej, szalonna, sajt, kolbász) Ilyen dühösnek és sárosnak még soha nem láttuk a Jádot, hullámai betakarták a legmagasabb szikladarabokat is. (Bár később, lentebb kiköpte a jégakkut és a hűtőláda fedelét is.) Egy kicsit elkeseredtünk, de vigasztalásképpen elkészítettük- az esőben- meleg estebédünket. Ezen a napon nagy hasznát vettük a beállónak, hiszen beállt az eső is, és csak esett és esett.
Másnap (csütörtök) nem a derű jött a borúra, hanem egy figyelmeztetés. Bontsunk sátrat és költözzünk egy kicsit odébb. Így jár az ember fia és lánya, ha nem olvas el minden bokorba döntött, elmosódó táblát. Tudniillik egy természetvédelmi területen sikerült sátrat verni. (Natura-2000-milyen édesen cseng a fülünkbe azóta is!) Erre egy hivatalos személy hívta fel a figyelmünket emberséges hangnemben. Egy porcikánk sem kívánta a költözést. Mindent lebontani és újraépíteni, hatalmas feladatnak látszott a szemünkben. (Az eső sem támogatott ebben:)
Ez a dal vált számunkra személyessé: Pintér Béla: Hazamegy a vándor
A csütörtök délután még ellátogattunk a hosszas toporgás után (ami az eső miatt alakult) a vízeséshez, amely most sokkal bővebben és több ágban ontotta zavaros vizét. Ennek ellenére is gyönyörű volt, bár most nem volt ajánlatos megközelíteni a felbőszült folyamot.
Engedelmeskedtünk, péntekre kivirult az idő, talán mi is naposabban láttuk már a helyzetet, így a délelőtt folyamán összeszedelőzködtünk és elindultunk az ismeretlenbe. Találtunk egy gyönyörű helyet, árnyékkal, bokrokkal övezve. Ezután már csak azt kérdeztük magunktól, hogy miért nem itt kezdtük?
Mire összeállt újra minden, elmentünk a Bagoly-sziklához (azok az utak eső után, amelyen még egy traktor is panaszkodva kapaszkodik fel!), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyre.
Szombaton csak nem akartuk kihagyni a kenuzást sem. Ha már Ferenc elrángatta a hegyek közé! Néhány faluval lentebb (Munteni) találtunk egy kis tavat, ahol vízre bocsáthattuk a kenut.
Vasárnap pakolás-pakolás és utazás.
Ez a hét tényleg izgalmas és élményekben gazdag volt. Összekovácsolt bennünket. És a pancsikolás sem maradt el! (A bőrszínünk is változott: ki vörösebb-ki barnább lett)
Máté még gyíkot is szelídíthetett!
(SDG)
A csapat első fele hétfőn célba vette Erdélyt. Már Nagyváradon jártunk, amikor az indítómotor egy pillanatra elhallgatott, és majdnem cserben hagyott bennünket. De sikerült elérni a völgyet, ahol nem várt látkép fogadott. Letarolt hegyoldalak, megrongálódott szalagkorlát. A vihar pusztító munkájába tekinthettünk bele.
Második meglepetés a táborhelyszín volt. Kedvenc helyünket felvásárolták, lekerítették, így új hely után kellet kutatnunk. Kisebb latolgatás után találtunk is egy gyönyörű imolás rétet. El is kezdtük felállítani sátrainkat, komfortosabbá tenni táborhelyünket. A toalettet már otthon összeállította kedves férjem. (Hiszen saját tapasztalat, hogy az egyik legbonyodalmasabb probléma az illemhely kérdése szokott lenni. Az elmúlt évben láttunk egy jó konstrukciót, amelyet mi is megvalósítottunk.) Most már ez a kérdés is megoldódott.
Hosszas berendezkedésünk után még egy kis hegymászásra maradt energiánk.
Másnap (kedden) vártuk a csapat másik felét. Megérkezésük után ők is kényelmesen elhelyezkedtek. Már akkor szemerkélt az eső, ami arra biztatott minket, hogy egy esőbeállót készítsünk.
A keddi nap gyorsan elröppent (mellékesen megjegyezném, hogy az indító motor teljesen bedobta a törölközőt, meg se nyekkent, így másokra utaltakká váltunk).
Szerdára kenuzást terveztünk a Dragan-tóhoz (Dregán-tó, sajnos a román ékezetek lemaradnak). Nagy reményekkel indultunk el, de már útközben vaskos felhő jelezte, hogy csak hiú ábrándokat kergetünk. Mire megérkeztünk, láttuk, hogy mennyire megáradt a folyó, a tó, lassan a nyakunkba szakadt az ég is. Csak ültünk az autóban, és vártunk, majd feladva terveinket visszatértünk szálláshelyünkre.
Útközben egy kis barlangászással vigasztaltuk magunkat. Jó volt, újabb utat fedeztünk fel ( a kiépítetlen barlangban).
Visszaérkezésünkkor- nagy meglepetésünkre- a Jád tajtékzott, kilépett medréből, és a nem túl nagy gonddal készített ideiglenes hűtőszekrényünket, meglopta (hűtőládát:) Drága élelmiszer alapanyagainkat ismeretlen helyre szállította. (Volt benne: tej, szalonna, sajt, kolbász) Ilyen dühösnek és sárosnak még soha nem láttuk a Jádot, hullámai betakarták a legmagasabb szikladarabokat is. (Bár később, lentebb kiköpte a jégakkut és a hűtőláda fedelét is.) Egy kicsit elkeseredtünk, de vigasztalásképpen elkészítettük- az esőben- meleg estebédünket. Ezen a napon nagy hasznát vettük a beállónak, hiszen beállt az eső is, és csak esett és esett.
Másnap (csütörtök) nem a derű jött a borúra, hanem egy figyelmeztetés. Bontsunk sátrat és költözzünk egy kicsit odébb. Így jár az ember fia és lánya, ha nem olvas el minden bokorba döntött, elmosódó táblát. Tudniillik egy természetvédelmi területen sikerült sátrat verni. (Natura-2000-milyen édesen cseng a fülünkbe azóta is!) Erre egy hivatalos személy hívta fel a figyelmünket emberséges hangnemben. Egy porcikánk sem kívánta a költözést. Mindent lebontani és újraépíteni, hatalmas feladatnak látszott a szemünkben. (Az eső sem támogatott ebben:)
Ez a dal vált számunkra személyessé: Pintér Béla: Hazamegy a vándor
A csütörtök délután még ellátogattunk a hosszas toporgás után (ami az eső miatt alakult) a vízeséshez, amely most sokkal bővebben és több ágban ontotta zavaros vizét. Ennek ellenére is gyönyörű volt, bár most nem volt ajánlatos megközelíteni a felbőszült folyamot.
Engedelmeskedtünk, péntekre kivirult az idő, talán mi is naposabban láttuk már a helyzetet, így a délelőtt folyamán összeszedelőzködtünk és elindultunk az ismeretlenbe. Találtunk egy gyönyörű helyet, árnyékkal, bokrokkal övezve. Ezután már csak azt kérdeztük magunktól, hogy miért nem itt kezdtük?
Mire összeállt újra minden, elmentünk a Bagoly-sziklához (azok az utak eső után, amelyen még egy traktor is panaszkodva kapaszkodik fel!), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyre.
A cél
Papuccsal persze a vízben járás is könnyebb
csúcson
kilátás a szikláról
Vasárnap pakolás-pakolás és utazás.
Ez a hét tényleg izgalmas és élményekben gazdag volt. Összekovácsolt bennünket. És a pancsikolás sem maradt el! (A bőrszínünk is változott: ki vörösebb-ki barnább lett)
Máté még gyíkot is szelídíthetett!
(SDG)
2018. június 17., vasárnap
Félelmeink kötelékében
Ennek a bejegyzésnek egy haláleset volt az inspirálója. Nagybátyám felesége halt meg az elmúlt időszakban. Üldözési mániában szenvedett.
Nem így született. Ez egy folyamat kiteljesedése volt.
Állandóan kritizálta a környezetét, mindent kétkedve fogadott, mindenki tette mögött a rossz szándékot feltételezte.
Ez a magatartás végül oda vezetett, hogy legyőzték a félelmei, úrrá lettek rajta, nem tudta kézben tartani az érzéseit.
Úgy gondolta, hogy összeesküdött a világ ellene. Mindenki a halálát akarja.
Ezért évek óta fűtetlen lakásban élt, nem váltotta ki a gyógyszereit, piszokban, rongyok között távozott el közülünk, eltaszítva egyetlen segítségforrását is, a családomat (szüleimet, testvéreimet, akik éveken keresztül hűségesen támogatták, segítették).
Elgondolkodtam az esetén. Milyen sok félelem vesz bennünket körül! Milyen sok félelem van bennünk is!
A hírek, a szomszéd panaszai, a szülők aggodalmai, történetei,...
Az aggodalmaink teljesen logikusak. Betegség, baleset,... melyikünkkel nem eshet meg?
De ekkor Isten Lelke kérdezi tőlem: "Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?" Máté 6, 27.
És az én karjaimban nagyobb biztonságban vannak a szeretteim?
A gyermekeim az iskolába önállóan, kerékpárral járnak. Az elején állandóan néztem az órám, hogy mikor jönnek már haza, füleltem a szirénázó mentőket, hívtam a tanító néniket, hogy elindult-e már a szeretteim.
És ekkor az Úr egy szemléletes eseten keresztül tanított. Éppen autóval tartottam hazafelé, Imola a gyermekülésben ült, amikor hirtelen észrevettem, hogy egy kombájn jön felém (éppen az udvarról jött kifele, takarásban voltunk egymás számára). Bevágtam a féket, ő is észrevéve bennünket, hasonlóan cselekedett. Egy "kicsit" felment a vérnyomásom, és percek kellettek míg le tudtam nyugodni. Mi történt volna,ha...?
És ekkor megszólalt Isten Lelke: "Te meg tudod védeni a családtagjaidat a bajtól? Nálad nagyobb biztonságban vannak?"
A válaszom egyszerűen: "Nem. Az én felügyeletem alatt is megtörténhet a baj."
Akkor pedig miért aggódjak feleslegesen?
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Zsolt 46,2.
És most éppen a leánykám a Balatonra utazott. Az én kezem régen nem ér már el odáig. De az Úré igen.
Úgy érzem, hogy egy hajszál választ el, hogy a félelem legyen úrrá rajtam. Újra és újra döntést kell hoznom, hogy az Úrra bízom az életünket.
Ha ezt nem teszem meg, elborítanak a negatív gondolatok. Először csak álmatlanul forgolódunk, majd a félelem lassan átveszi a hatalmat, beivódik a személyiségbe, gúzsba köt, végül üldözési mániában jelenik meg. Ezt akarom?
De "ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róma 8,31.)-emlékeztetem magam újra és újra.
Nem így született. Ez egy folyamat kiteljesedése volt.
Állandóan kritizálta a környezetét, mindent kétkedve fogadott, mindenki tette mögött a rossz szándékot feltételezte.
Ez a magatartás végül oda vezetett, hogy legyőzték a félelmei, úrrá lettek rajta, nem tudta kézben tartani az érzéseit.
Úgy gondolta, hogy összeesküdött a világ ellene. Mindenki a halálát akarja.
Ezért évek óta fűtetlen lakásban élt, nem váltotta ki a gyógyszereit, piszokban, rongyok között távozott el közülünk, eltaszítva egyetlen segítségforrását is, a családomat (szüleimet, testvéreimet, akik éveken keresztül hűségesen támogatták, segítették).
Elgondolkodtam az esetén. Milyen sok félelem vesz bennünket körül! Milyen sok félelem van bennünk is!
A hírek, a szomszéd panaszai, a szülők aggodalmai, történetei,...
Az aggodalmaink teljesen logikusak. Betegség, baleset,... melyikünkkel nem eshet meg?
De ekkor Isten Lelke kérdezi tőlem: "Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?" Máté 6, 27.
És az én karjaimban nagyobb biztonságban vannak a szeretteim?
A gyermekeim az iskolába önállóan, kerékpárral járnak. Az elején állandóan néztem az órám, hogy mikor jönnek már haza, füleltem a szirénázó mentőket, hívtam a tanító néniket, hogy elindult-e már a szeretteim.
És ekkor az Úr egy szemléletes eseten keresztül tanított. Éppen autóval tartottam hazafelé, Imola a gyermekülésben ült, amikor hirtelen észrevettem, hogy egy kombájn jön felém (éppen az udvarról jött kifele, takarásban voltunk egymás számára). Bevágtam a féket, ő is észrevéve bennünket, hasonlóan cselekedett. Egy "kicsit" felment a vérnyomásom, és percek kellettek míg le tudtam nyugodni. Mi történt volna,ha...?
És ekkor megszólalt Isten Lelke: "Te meg tudod védeni a családtagjaidat a bajtól? Nálad nagyobb biztonságban vannak?"
A válaszom egyszerűen: "Nem. Az én felügyeletem alatt is megtörténhet a baj."
Akkor pedig miért aggódjak feleslegesen?
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Zsolt 46,2.
És most éppen a leánykám a Balatonra utazott. Az én kezem régen nem ér már el odáig. De az Úré igen.
Úgy érzem, hogy egy hajszál választ el, hogy a félelem legyen úrrá rajtam. Újra és újra döntést kell hoznom, hogy az Úrra bízom az életünket.
Ha ezt nem teszem meg, elborítanak a negatív gondolatok. Először csak álmatlanul forgolódunk, majd a félelem lassan átveszi a hatalmat, beivódik a személyiségbe, gúzsba köt, végül üldözési mániában jelenik meg. Ezt akarom?
De "ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róma 8,31.)-emlékeztetem magam újra és újra.
2018. május 27., vasárnap
Sátor-alja-új-hely
Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kimozduljunk megszokott kis világunkból. Az utóbbi időben más programok miatt szorítottuk háttérbe a kirándulást. Bár, hogy élvezzük a természet szépségét, gyönyörködjünk a teremtett világban, kijártunk a Farkasszigetbe bóklászni az erdőbe, görkorcsolyázni, piknikezni, sárba tapicskolni, vízbe megmerülni. Csodálatos volt látni a tavaszi erdő ébredését, zöldülését, élénkülését (szúnyogok számának növekedésével volt mérhető:).
Először a sátorozásban gondolkodtunk, de én megriadtam az esőzések nyomán lehűlő hőmérséklet miatt, így megegyeztünk, hogy keresünk egy olcsó szállást, és éjszakára fedezékbe vonulunk.
Ahogy a bejegyzés címét írtam, arra gondoltam, hogy milyen humoros, hogy éppen Sátor-alja-új-helyen szálltunk meg. A Zemplén keleti részén még nem nagyon jártunk. A szálláshelyünkről gyönyörű kilátás nyílt, bár kellően nomád volt, így a villanyon kívül, mindenről magunknak kellett gondoskodnunk. Vizet hoztunk a helyi forrásvízből, tüzet gyújtottunk az ebéd elkészítéséhez, fát gyűjtöttünk-aprítottunk.
A Zemplén gyönyörű, rengeteg programot kínál az odalátogatóknak.
Első nap túráztunk egyet a Megyer-hegyi Tengerszemhez. Az út meredeken vezetett felfele 1 km-en keresztül, de minden látványt megért. Körbejártuk, minden oldalról megszemléltük a kis tavacskát.
A természet szépsége mellett feltárult előttünk az emberi gyarlóság is. Egy helyi tulajdonos kioktatott minket, hogy itt mindenhol magánterületen járunk, semmihez sem szabad nyúlni. (Miután egy elvadult cseresznyefáról csemegéztünk nagy tudatlanul a seregélyekkel egyetembe.) Kérem szépen, ma már nem sok köztulajdon van. Ez MÉLY nyomott hagyott a lelkünkben!
Másnap a Zempléni Kalandparkot vettük célba. Libegőztünk. Talán a felnőttek jobban izgultak, mint a gyerekek! A nagyobbak kipróbálták a kalandtúrát a lombok között, a hegy tetején pedig a kilátóra másztunk föl. És egy fél órácska erejére átnéztünk Szlovákiába is, hogy elmondhassuk, hogy már ott is jártunk.
Harmadik és egyben utolsó napunkon megmásztuk a Nagy-Milicet, majd a Kis-Milicen körbetekintettünk a Károlyi-kilátón.
Hegymászás során a határkövek keresése tartotta a gyermekekben a lelket és adott lendületet a fáradt lábaknak. Hol Szlovákia, hol Magyarország területét taposta a lábunk.
Gyönyörű időt kaptunk, bár hazafele elkapott az eső, és utunk nagyobb részét esőfelhők alatt tettük meg. Az Úr hazavezetett bennünket. SDG
Először a sátorozásban gondolkodtunk, de én megriadtam az esőzések nyomán lehűlő hőmérséklet miatt, így megegyeztünk, hogy keresünk egy olcsó szállást, és éjszakára fedezékbe vonulunk.
Ahogy a bejegyzés címét írtam, arra gondoltam, hogy milyen humoros, hogy éppen Sátor-alja-új-helyen szálltunk meg. A Zemplén keleti részén még nem nagyon jártunk. A szálláshelyünkről gyönyörű kilátás nyílt, bár kellően nomád volt, így a villanyon kívül, mindenről magunknak kellett gondoskodnunk. Vizet hoztunk a helyi forrásvízből, tüzet gyújtottunk az ebéd elkészítéséhez, fát gyűjtöttünk-aprítottunk.
A Zemplén gyönyörű, rengeteg programot kínál az odalátogatóknak.
Első nap túráztunk egyet a Megyer-hegyi Tengerszemhez. Az út meredeken vezetett felfele 1 km-en keresztül, de minden látványt megért. Körbejártuk, minden oldalról megszemléltük a kis tavacskát.
A természet szépsége mellett feltárult előttünk az emberi gyarlóság is. Egy helyi tulajdonos kioktatott minket, hogy itt mindenhol magánterületen járunk, semmihez sem szabad nyúlni. (Miután egy elvadult cseresznyefáról csemegéztünk nagy tudatlanul a seregélyekkel egyetembe.) Kérem szépen, ma már nem sok köztulajdon van. Ez MÉLY nyomott hagyott a lelkünkben!
Zöld gyíkok "barátkozás" közben- Máté fiúnk mindenütt ezeket leste-kereste
Ebihal-fogás nagy élmény volt
Másnap a Zempléni Kalandparkot vettük célba. Libegőztünk. Talán a felnőttek jobban izgultak, mint a gyerekek! A nagyobbak kipróbálták a kalandtúrát a lombok között, a hegy tetején pedig a kilátóra másztunk föl. És egy fél órácska erejére átnéztünk Szlovákiába is, hogy elmondhassuk, hogy már ott is jártunk.
Harmadik és egyben utolsó napunkon megmásztuk a Nagy-Milicet, majd a Kis-Milicen körbetekintettünk a Károlyi-kilátón.
Hegymászás során a határkövek keresése tartotta a gyermekekben a lelket és adott lendületet a fáradt lábaknak. Hol Szlovákia, hol Magyarország területét taposta a lábunk.
Gyönyörű időt kaptunk, bár hazafele elkapott az eső, és utunk nagyobb részét esőfelhők alatt tettük meg. Az Úr hazavezetett bennünket. SDG
Határköves
Boglárkák
A réten mindenfele repkedtek a Kis Apolló-lepkék
Károlyi-kilátó-kilátás
Fakuszok-fakúszók
Torta 2.
Május 11-én elsőszülött lányunk is lépett egyet, betöltötte a 9. életévét. Nagyon hálás a szívünk érte. Igazi kis pacsirta. Ma reggel arra ébredtem, hogy kristálytisztán énekli a hangközöket fentről-lefelé: dó'-ti, dó'-lá, dó'-szó, dó'-fá,...
Arról elmélkedtünk, hogy hogyan válhat az ember híressé, milyen út vezet odáig és melyek a buktatói. Elmélkedős-beszélgetős korszakba léptünk.
Ésszerű válaszokra vár, már nem elégszik meg azzal, hogy "én így érzem/gondolom..." mondatokkal felelgetek. "De anya, miért? Magyarázd meg, kérlek!"
Arról elmélkedtünk, hogy hogyan válhat az ember híressé, milyen út vezet odáig és melyek a buktatói. Elmélkedős-beszélgetős korszakba léptünk.
Ésszerű válaszokra vár, már nem elégszik meg azzal, hogy "én így érzem/gondolom..." mondatokkal felelgetek. "De anya, miért? Magyarázd meg, kérlek!"
Természetesen epertorta, a nagy kedvenc
2018. május 24., csütörtök
Befőzés
Eperszezon. Eperdzsem.Recept: 2 kg eper+ víz, hogy ellepje+ ízlés szerint cukor-felforralom, botmixerrel összetöröm, hozzáadok 3 cs. dzsemfixet, 1 perces forralás után üvegekbe töltöm.
9 darab 370 ml-es üveggel lett+ egy kis kóstoló
Ajándékba is nagyon mutatós. (pl. pedagógusoknak,...)
A címkéhez a sablont itt töltheted le. Minden évben más színben töltöm le, így könnyen megtalálom a különböző évjáratú befőtteket.
2018. május 9., szerda
Torta
Vajon kié lehet ez a torta? A díszítés mindent elárul. Egy olyan személyé, aki szereti az állatokat, kiváltképpen a hüllőket. (Április 7-ei)
Kert-ihletettség
Tavasszal mindig megihlet a kirobbanó élet, a zöld színek tobzódása, a dús vegetáció, amely a tél után sem adja meg magát, hanem megújult erővel tör ki a földből hirdetve, hogy van megújulás.
Még eszközt sem vettünk a kezünkbe, amikor már láttuk, hogy imitt-amott kibújt a földből a mélyen alvó növényvilág. A fél kertben már ott zöldelltek a fűszerek, az eper, a málnahajtások versengve keresték útjukat a külvilágra.
Ebből szeretnék egy kis ízelítőt bemutatni.
Bodzaszezon van. Itt az ideje a gyűjtögetésnek. Már megszáradt az első teának való, és az utolsó kortyokat öntögetjük a bodzaüdítőből is. Nagyon szeretjük. Még a szörp gondolatával is kacérkodom, ha lesz egy kis időm.
Ez itt a melegágy (tégla+ használaton kívüli tetőtéri ablak), palánta-keltető. (A paradicsom próbál dacolni az ÉLŐ elemekkel:) Ez természetesen a gazda keze munkáját dicséri és a kapirgáló tyúk lábát, ami cseppet kifosztotta a gazda ültetvényét.
Kerti kakukkfű. Nagy örömünkre itt maradt nálunk a kertben, megfakadt, begyökerezett a földünkbe. Ezt is sokrétűen használjuk fel. Tea, fűszer és gyógyszer a számunkra.
A menta-egy kis folyófűvel (apró szulák) elegyítve. Szépen megbokrosodott és elérkezett a menta-aratás ideje.
Ez még mindig menta-olyan gyorsan terjeszkedik, nem fogja vissza magát.
Tárkony-kedvelt fűszerünk. Ideköltözésének története van. A Pennyben vásároltam őrölt tárkonyt, mikor az eladónő megkérdezte, hogy ha így szeretjük, nem kérnénk egy kis tövet? Én örömmel elfogadtam, de sajnos, nem fakadt meg. A hölgy megkérdezte, hogy van a tárkony, mire feleltem, hogy sajnos, nem maradt meg nálunk. Erre ő ismét hozott. (Hallott már valaki ismeretlenül is ilyen kedves kiszolgálóról?) És láss csodát, megerősödött, áttelelt nálunk, és eljött az aratás ideje is.
Érőben lévő eper. A múlt évben 20-25 tövet kaptunk mamáéktól. Idén mindenfele tele volt sok kis sarjadék, apró növény. Hihetetlen, hogy a természet szaporítja magát!
A málna már hozza a virágait. Ebből is kaptunk kb 10 tövet, mára már mindenfele dugják ki kis fejecskéjüket az újabb hajtások.
Paszternák-erdő. Ez is a múlt év maradványa.
Tök- ahogy a gazda tervezte...
...tök (cukkini)-ahogy a természet rendezte.
Citromfű-bokor. Nagyon finom a friss hajtása a limonádéban.
A szőlő (mely a fotón elfeküdt:) küldi mindenfelé az indáját, de már érleli a fürtjeit is.
Tankert, gyermekek kertje, a kertészkedésből kóstoló. Ebben aztán minden terem, mit a kis kezecskék elszórtak.
Egy kis érdekesség. Bár nem zöld, nem növény, de a kert része. A kültéri pottyantó mellé készült hordóból ez a kézmosó(hordócsapoló és golyóscsap került rá). A tetején töltjük meg vízzel szükség szerint.
Még eszközt sem vettünk a kezünkbe, amikor már láttuk, hogy imitt-amott kibújt a földből a mélyen alvó növényvilág. A fél kertben már ott zöldelltek a fűszerek, az eper, a málnahajtások versengve keresték útjukat a külvilágra.
Ebből szeretnék egy kis ízelítőt bemutatni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)