2018. június 17., vasárnap

Foltvarró Tábor

Félelmeink kötelékében

Ennek a bejegyzésnek egy haláleset volt az inspirálója. Nagybátyám felesége halt meg az elmúlt időszakban. Üldözési mániában szenvedett.
Nem így született. Ez egy folyamat kiteljesedése volt.
Állandóan kritizálta a környezetét, mindent kétkedve fogadott, mindenki tette mögött a rossz szándékot feltételezte.
Ez a magatartás végül oda vezetett, hogy legyőzték a félelmei, úrrá lettek rajta, nem tudta kézben tartani az érzéseit.
Úgy gondolta, hogy összeesküdött a világ ellene. Mindenki a halálát akarja.
Ezért évek óta fűtetlen lakásban élt, nem váltotta ki a gyógyszereit, piszokban, rongyok között távozott el közülünk, eltaszítva egyetlen segítségforrását is, a családomat (szüleimet, testvéreimet, akik éveken keresztül hűségesen támogatták, segítették).

Elgondolkodtam az esetén. Milyen sok félelem vesz bennünket körül! Milyen sok félelem van bennünk is!
A hírek, a szomszéd panaszai, a szülők aggodalmai, történetei,...
Az aggodalmaink teljesen logikusak. Betegség, baleset,... melyikünkkel nem eshet meg?
De ekkor Isten Lelke kérdezi tőlem: "Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?" Máté 6, 27.
És az én karjaimban nagyobb biztonságban vannak a szeretteim?

A gyermekeim az iskolába önállóan, kerékpárral járnak. Az elején állandóan néztem az órám, hogy mikor jönnek már haza, füleltem a szirénázó mentőket, hívtam a tanító néniket, hogy elindult-e már a szeretteim.
És ekkor az Úr egy szemléletes eseten keresztül tanított. Éppen autóval tartottam hazafelé, Imola a gyermekülésben ült, amikor hirtelen észrevettem, hogy egy kombájn jön felém (éppen az udvarról jött kifele, takarásban voltunk egymás számára). Bevágtam a féket, ő is észrevéve bennünket, hasonlóan cselekedett. Egy "kicsit" felment a vérnyomásom, és percek kellettek míg le tudtam nyugodni. Mi történt volna,ha...?
És ekkor megszólalt Isten Lelke: "Te meg tudod védeni a családtagjaidat a bajtól? Nálad nagyobb biztonságban vannak?"
A válaszom egyszerűen: "Nem. Az én felügyeletem alatt is megtörténhet a baj."
Akkor pedig miért aggódjak feleslegesen?
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Zsolt 46,2.

És most éppen a leánykám a Balatonra utazott. Az én kezem régen nem ér már el odáig. De az Úré igen.

Úgy érzem, hogy egy hajszál választ el, hogy a félelem legyen úrrá rajtam. Újra és újra döntést kell hoznom, hogy az Úrra bízom az életünket.
Ha ezt nem teszem meg, elborítanak a negatív gondolatok. Először csak álmatlanul forgolódunk, majd a félelem lassan átveszi a hatalmat, beivódik a személyiségbe, gúzsba köt, végül üldözési mániában jelenik meg. Ezt akarom?

De "ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róma 8,31.)-emlékeztetem magam újra és újra.

2018. május 27., vasárnap

Sátor-alja-új-hely

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kimozduljunk megszokott kis világunkból. Az utóbbi időben más programok miatt szorítottuk háttérbe a kirándulást. Bár, hogy élvezzük a természet szépségét, gyönyörködjünk a teremtett világban, kijártunk a Farkasszigetbe bóklászni az erdőbe, görkorcsolyázni, piknikezni, sárba tapicskolni, vízbe megmerülni. Csodálatos volt látni a tavaszi erdő ébredését, zöldülését, élénkülését (szúnyogok számának növekedésével volt mérhető:).

Először a sátorozásban gondolkodtunk, de én megriadtam az esőzések nyomán lehűlő hőmérséklet miatt, így megegyeztünk, hogy keresünk egy olcsó szállást, és éjszakára fedezékbe vonulunk.
Ahogy a bejegyzés címét írtam, arra gondoltam, hogy milyen humoros, hogy éppen Sátor-alja-új-helyen szálltunk meg. A Zemplén keleti részén még nem nagyon jártunk. A szálláshelyünkről gyönyörű kilátás nyílt, bár kellően nomád volt, így a villanyon kívül, mindenről magunknak kellett gondoskodnunk. Vizet hoztunk a helyi forrásvízből, tüzet gyújtottunk az ebéd elkészítéséhez, fát gyűjtöttünk-aprítottunk.




A Zemplén gyönyörű, rengeteg programot kínál az odalátogatóknak.
Első nap túráztunk egyet a Megyer-hegyi Tengerszemhez. Az út meredeken vezetett felfele 1 km-en keresztül, de minden látványt megért. Körbejártuk, minden oldalról megszemléltük a kis tavacskát.
A természet szépsége mellett feltárult előttünk az emberi gyarlóság is. Egy helyi tulajdonos kioktatott minket, hogy itt mindenhol magánterületen járunk, semmihez sem szabad nyúlni. (Miután egy elvadult cseresznyefáról csemegéztünk nagy tudatlanul a seregélyekkel egyetembe.) Kérem szépen, ma már nem sok köztulajdon van. Ez MÉLY nyomott hagyott a lelkünkben!



 Zöld gyíkok "barátkozás" közben- Máté fiúnk mindenütt ezeket leste-kereste

Ebihal-fogás nagy élmény volt


Másnap a Zempléni Kalandparkot vettük célba. Libegőztünk. Talán a felnőttek jobban izgultak, mint a gyerekek! A nagyobbak kipróbálták a kalandtúrát a lombok között, a hegy tetején pedig a kilátóra másztunk föl. És egy fél órácska erejére átnéztünk Szlovákiába is, hogy elmondhassuk, hogy már ott is jártunk.





Harmadik és egyben utolsó napunkon megmásztuk a Nagy-Milicet, majd a Kis-Milicen körbetekintettünk a Károlyi-kilátón.
Hegymászás során a határkövek keresése tartotta a gyermekekben a lelket és adott lendületet a fáradt lábaknak. Hol Szlovákia, hol Magyarország területét taposta a lábunk.
Gyönyörű időt kaptunk, bár hazafele elkapott az eső, és utunk nagyobb részét esőfelhők alatt tettük meg. Az Úr hazavezetett bennünket. SDG

 Határköves

Boglárkák

A réten mindenfele repkedtek a Kis Apolló-lepkék

 Károlyi-kilátó-kilátás

Fakuszok-fakúszók

Torta 2.

Május 11-én elsőszülött lányunk is lépett egyet, betöltötte a 9. életévét. Nagyon hálás a szívünk érte. Igazi kis pacsirta. Ma reggel arra ébredtem, hogy kristálytisztán énekli a hangközöket fentről-lefelé: dó'-ti, dó'-lá, dó'-szó, dó'-fá,...
Arról elmélkedtünk, hogy hogyan válhat az ember híressé, milyen út vezet odáig és melyek a buktatói. Elmélkedős-beszélgetős korszakba léptünk.
Ésszerű válaszokra vár, már nem elégszik meg azzal, hogy "én így érzem/gondolom..." mondatokkal felelgetek. "De anya, miért? Magyarázd meg, kérlek!"

Természetesen epertorta, a nagy kedvenc

2018. május 24., csütörtök

Befőzés

Eperszezon. Eperdzsem.

Recept: 2 kg eper+ víz, hogy ellepje+ ízlés szerint cukor-felforralom, botmixerrel összetöröm, hozzáadok 3 cs. dzsemfixet, 1 perces forralás után üvegekbe töltöm.

9 darab 370 ml-es üveggel lett+ egy kis kóstoló

Ajándékba is nagyon mutatós. (pl. pedagógusoknak,...)

A címkéhez a sablont itt töltheted le. Minden évben más színben töltöm le, így könnyen megtalálom a különböző évjáratú befőtteket.

2018. május 9., szerda

Torta

Vajon kié lehet ez a torta? A díszítés mindent elárul. Egy olyan személyé, aki szereti az állatokat, kiváltképpen a hüllőket. (Április 7-ei)

Kert-ihletettség

Tavasszal mindig megihlet a kirobbanó élet, a zöld színek tobzódása, a dús vegetáció, amely a tél után sem adja meg magát, hanem megújult erővel tör ki a földből hirdetve, hogy van megújulás.

Még eszközt sem vettünk a kezünkbe, amikor már láttuk, hogy imitt-amott kibújt a földből a mélyen alvó növényvilág. A fél kertben már ott zöldelltek a fűszerek, az eper, a málnahajtások versengve keresték útjukat a külvilágra.
Ebből szeretnék egy kis ízelítőt bemutatni.

Bodzaszezon van. Itt az ideje a gyűjtögetésnek. Már megszáradt az első teának való, és az utolsó kortyokat öntögetjük a bodzaüdítőből is. Nagyon szeretjük. Még a szörp gondolatával is kacérkodom, ha lesz egy kis időm.

Ez itt a melegágy (tégla+ használaton kívüli tetőtéri ablak), palánta-keltető. (A paradicsom próbál dacolni az ÉLŐ elemekkel:) Ez természetesen a gazda keze munkáját dicséri és a kapirgáló tyúk lábát, ami cseppet kifosztotta a gazda ültetvényét.

Kerti kakukkfű. Nagy örömünkre itt maradt nálunk a kertben, megfakadt, begyökerezett a földünkbe. Ezt is sokrétűen használjuk fel. Tea, fűszer és gyógyszer a számunkra.

A menta-egy kis folyófűvel (apró szulák) elegyítve. Szépen megbokrosodott és elérkezett a menta-aratás ideje.

Ez még mindig menta-olyan gyorsan terjeszkedik, nem fogja vissza magát.

Tárkony-kedvelt fűszerünk. Ideköltözésének története van. A Pennyben vásároltam őrölt tárkonyt, mikor az eladónő megkérdezte, hogy ha így szeretjük, nem kérnénk egy kis tövet? Én örömmel elfogadtam, de sajnos, nem fakadt meg. A hölgy megkérdezte, hogy van a tárkony, mire feleltem, hogy sajnos, nem maradt meg nálunk. Erre ő ismét hozott. (Hallott már valaki ismeretlenül is ilyen kedves kiszolgálóról?) És láss csodát, megerősödött, áttelelt nálunk, és eljött az aratás ideje is.

Érőben lévő eper. A múlt évben 20-25 tövet kaptunk mamáéktól. Idén mindenfele tele volt sok kis sarjadék, apró növény. Hihetetlen, hogy a természet szaporítja magát!

A málna már hozza a virágait. Ebből is kaptunk kb 10 tövet, mára már mindenfele dugják ki kis fejecskéjüket az újabb hajtások.

Paszternák-erdő. Ez is a múlt év maradványa.

Tök- ahogy a gazda tervezte...

...tök (cukkini)-ahogy a természet rendezte.

Citromfű-bokor. Nagyon finom a friss hajtása a limonádéban.

A szőlő (mely a fotón elfeküdt:) küldi mindenfelé az indáját, de már érleli a fürtjeit is.

Tankert, gyermekek kertje, a kertészkedésből kóstoló. Ebben aztán minden terem, mit a kis kezecskék elszórtak.


Egy kis érdekesség. Bár nem zöld, nem növény, de a kert része. A kültéri pottyantó mellé készült hordóból ez a kézmosó(hordócsapoló és golyóscsap került rá). A tetején töltjük meg vízzel szükség szerint.

2018. május 6., vasárnap

Áldott anyák napja

"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan!" (1. Jn 3, 18.)-írja, tanácsolja Isten Igéje.
Könnyű mondani, hogy "szeretlek", de tudok a másikért áldozatot is hozni?
Bár vannak, akik a tettek emberei. Nekik meg a szavak okoznak nehézséget.

A következő mese gyönyörűen fejezi ki mindezt. Anyák napi szolgálatunkban ezzel készültünk:

Jó éjt, bocsok!

Szereplők: mackómami és a 3 medvebocs

Mackómama: - Jó éjt, bocsok!

Dörmi, Lomposka, Brumcsi: - Jó éjt, mackó mami!

A medvebarlang hálófülkéjében mackó néni minden este ezek után a szavak után borított ibolyalevelet a jánosbogár lámpára, hogy három bocsa hamarabb elaludjék.
Azok pedig minden áldott este ilyenkor kezdtek élni, mintha egész napi erejüket és virgoncságukat mostanra tartogatták volna.
Látszólag engedelmesen ráhúzták a mohapaplant a fél fülükre, de a másikat szabadon hagyták, hogy hallják, mikor lépi át mackó mami a hálóbarlang küszöbét.
Abban a pillanatban elkezdődött a huncutságok sorozata, hol így, hol amúgy, de a cél mindig ugyanaz volt: húzni az időt, hogy ne kelljen még aludni.
A hét minden napjának estéjére tartogattak valami csalafintaságot. Hétfőn Dörmi szólalt meg, mielőtt mackó mama átlépte volna a küszöböt:

Dörmi: - Én nem kaptam puszit!

Mackómami: - Már hogyne kaptál volna, kisfiam!

Dörmi: - De én eggyel kevesebbet kaptam, mint Brumcsi! - És hozzátette szemrehányó tekintettel: - Megszámoltam!

Még a szája is legörbült.
Mackó mamának sürgősen igazságot, azazhogy pótpuszit kellett osztania. De addigra már a másik két bocs is lerúgta a paplant és körülugrálta:

Lomposka, Brumcsi: - Én is kérek még! Én is keveset kaptam! Én is!

Mire vége szakadt a nagy cuppogásnak, hízelkedésnek, kilencet kakukkolt az óra.

Mackómami: - Mélységes rengeteg! Még nem is mosogattam! - kiáltott fel mackó néni és szigorúan toppantott: - Ilyen aztán nem lesz többet!

Hát nem is lett, mert keddre más műsort eszeltek ki a bocsok.

Brumcsi: - Pók van az ágyamban! - kiáltott fel Brumcsi másnap este, aminek az lett a következménye, hogy mind a három ágyat össze-vissza kellett túrni. A pókot természetesen nem találták, hiába bizonygatta Brumcsi, hogy nagy volt és fekete - de mire vége lett a hajcihőnek, az óra tízet kakukkolt.
Mackómami: - Jóságos mézesputtony! - kapott a fejéhez mackó mama. - Még ezután kell kimosnom a mackónadrágotokat!

Szerdán Dörmi kért vizet elalvás előtt. Egy negyed óra múlva Brumcsinak száradt ki a torka, valamivel később pedig Lomposka akart egy pohár harmatvízért elepedni.
Mackó mama háromszor hagyta félbe a vasalást, amire csak ilyenkor jutott ideje, mert napközben egy málnásban dolgozott. Egyedül nevelte a három bozontos bocsot, és sohasem volt szíve nemet mondani, ha valamit kértek. Azok pedig viháncoltak, kuncogtak, pompásan szórakoztak. Így ment heteken keresztül, míg egyszer furcsa dolog történt.
Azon az estén Lomposka lett volna soron a huncutságban, de elkésett a nyöszörgéssel, mert Mackó néni szokatlanul gyorsan köszönt el tőlük és ment ki az ajtón. Valami olyasmit dörmögött, hogy mindig fáradt, nem csoda, ha elszámolta magát a málnával. Most aztán kezdheti elölről az egészet...
Lomposkát megszidta két testvére, amiért ügyetlenkedett, de azután hamarosan készen volt a tervük.

Dörmi: - Szúnyogokat fogunk csapkodni! - jelentette ki diadalmasan Dörmi. - Erre majd bejön a mami a nagy partvissal, és az olyan mulatságos, hogy legalább tizenegyig fent maradhatunk.


El is kezdődött a csetepaté. Először csak a mancsukkal csapkodtak, de mackó mami nem jött be megkérdezni, hogy mi az.

Lomposka: -Elő a papucsot!
Brumcsi: -Elő a kispárnát! Elő a tegnapi újságot!
Piff-puff! Dirr-durr!
Odakint néma csend.
Dörmi már visongatott.
Odakinn semmi nesz.
Brumcsi véletlenül nyakon csapta Lomposkát, mire az bőgni kezdett. (Lomposka szipog.)
Erre már csak bejön mackó mami...
De nem jött.
A bocsok hirtelen elhallgattak. Valami furcsa volt a levegőben. Lábujjhegyen, egymás után osontak ki körülnézni.

A konyhában égett a jánosbogár lámpa, s ott állt a mosatlan edény nagy halomban. De hol lehet mackó mami?
Dolgavégezetlenül aludni ment volna?
Dehogyis ment szegény! Ott aludt el málnaszámolás közben az egyik barlangmélyedésben az asztalra borulva.

Dörmi odaszaladt, hogy felköltse, de Brumcsi hirtelen erélyesen visszahúzta:
Brumcsi: - Csitt!

Brumcsi eddig mindig csak egy bocs volt, fára mászó, mézet torkoskodó, huncut kölyök, mint a két öccse, de most egyszerre úgy érezte, hogy ő okosabb. Okos és jó mackó kislány, akinek ilyen esetben ki kell találnia, hogy mi a teendő.
Lomposka ráásított.

Lomposka: - Ááá! Igazad van. Gyerünk mi is aludni!

Brumcsi: - Nem addig, öcskös! Hiszen tizenegyig fent akartál maradni!

Dörmi: - Most már minek? - kérdezte Dörmi. - Mulatság úgysem lesz.

Brumcsi: - Dehogynem! - emelte fel a hangját Brumcsi, de csak annyira, hogy mackó mamit fel ne ébressze. - Ezután jön csak az igazi mulatság!... No, mit néztek úgy rám? Hát olyan buták vagytok, hogy magatoktól ki sem találjátok, mire gondolok?
...A bocsok nem voltak buták.

Mackó mami csak hajnaltájt ébredt fel mély álmából, de akkor úgy meglepődött, hogy azt sem tudta mondani: "Mélységes rengeteg!"

A konyhában olyan rend és tisztaság volt, mint vasárnap délután. A nagy kosár málnán pedig egy cédulát talált: "Pontosan kilencszáztizenegy szem. Megszámoltuk."

A puszit és simogatást, amit a bocsok kaptak, nem számolta meg senki. De attól kezdve, ha mackó mami azt mondta este: "Jó éjt, bocsok!" - minden mackófül eltűnt a paplan alatt és olyan áldott csend lett, hogy még a betévedt esti pille szárnya zizzenését is meg lehetett hallani.
Fésűs Éva




Képekkel is készültünk illusztrálni a mesét. Itt tekintheted meg.
Minden édesanyának Istentől jövő erőt kívánok hivatása betöltéséhez! És sok örömet a harcok között is, hiszen a kincseink között fáradozhatunk nap mint nap.

2018. április 29., vasárnap

Kabai szolgálat


Anyós-meny kapcsolat

Kaba, 2018. április 28.
Szolgálat-segítségnyújtás (támogatás)

? Ki van itt közöttünk, mint meny? Kézfeltartással jelezze!
Ki ül már anyósként is közöttünk?

A beszélgetések során jött ki, hogy milyen sok problémája van a keresztyén asszonyoknak ezen a területen.
A durva anyós viccek is jelzik, hogy a menyek legszívesebben megszabadulnának az anyósaiktól.
Vajon hogy van ez mivelünk?
Isten lelke arra kért, hogy ezen az alkalmon tisztelettel beszéljek az anyósomról, mintha itt ülne a sorok között.
Amikor elkezdtem elmélkedni ebben a témában, először a sérelmek jöttek elő, soroltam magamban a sebeimet. Majd 1-2 hét múlva Isten Lelke segített emlékezni. Eszembe juttatta azt a sok jót is, amit kaptam az anyósomon keresztül.

Bevezetésként:Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki.” (Máté 8, 14-15.)

Ezzel a 2 szóval tudnám jellemezni, hogy mi az anyós és a meny feladata:
a meny segítsen az anyósának, az anyós szolgáljon a meny felé.
A 2 szó akár szinonimája is lehet egymásnak. Igen, az Úr Jézus példája nyomán szolgálnunk kell egymás felé.

Az Ószövetséget áttekintve nem találkoztam erre a kapcsolati formára nézve paranccsal, tanáccsal. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy teljesen másképpen gondolkodtak a családról. Több generáció élt együtt, az asszony mindig az anyósával élt (hiszen a férje családjához költözött a menyegző után). Abban az időben nem volt olyan individuális személyiség (egyedi, önálló), mint a ma feminista asszonya. A döntésekben sokszor az idősebb asszonynak volt szava.
Ez nem jelenti azt, hogy abban az időben nem ismerték az anyós-meny konfliktust.
Az ősz hajú embernek alapvetően kijárt a tisztelet.
Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öregembert!” (3. Mózes 19, 32.)

A tiszteletet, amit a gyermeknek a szülő felé kellett gyakorolni, már a 10 parancsolatban is megtaláljuk.
Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!” 2. Mózes 20, 12.

Bár rendelkezéseket nem találunk ebben a témában, de egy egész könyv foglalkozik az anyós-meny kapcsolatáról, meglepően szép példával járva előttünk. (Különlegessége ennek a szituációnak, hogy özvegységre jutottak az asszonyok, amelyet figyelembe kell vennünk, mikor az életüket vizsgáljuk.)
Ruth könyve talán mindenki előtt ismerős.

2 meny kétféle reakcióját láthatjuk a következő filmben: Ruth könyve c. film
(28.30 -tól)

1,6. „útra kelt menyeivel, hogy hazatérjen”
1,8. „menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába”
Nem kötelességük az anyóssal visszatérni Betlehembe. A menyek kétféleképpen döntenek. Ruth anyósával megy, Orpa visszatér Moáb földjére.
Talán ma sincs ez másképpen. Az egyik meny magához veszi az anyósát, vagy költözik az anyósához, vagy elválnak az útjaik.

Az első 5 évet külön töltöttük a családjainktól. Nagyon jó volt, egy új család született, és érzelmileg és fizikailag is függetlenséget élvezhettünk. Hozhattunk önálló döntéseket, élhettük szabadon a mindennapjainkat, senki sem mondta meg, hogy mit hogyan tegyünk. Ha tanácstalan voltam valamiben, felhívtam édesanyámat, vagy megkérdeztem egy idősebb asszonyt a gyülekezetben.
Lehet ez nem adatik meg mindenkinek. Új család születik, de mindez a szülők közelségében.
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez...” (Megint a korabeli helyzettel találkozunk, ahol a nő hagyta el minden esetben a családját) Márk 10, 7.
Tanácsolja az Ige 4-szer is.
Én úgy értem ezt az Igét, hogy nem feltétlenül fizikailag kell végbemennie ennek a folyamatnak, hanem lelkileg. A fiú gyermek most már nem az anyjának tartozik elszámolással, nem a szüleivel vitatja meg a nagy döntéseket, hanem a feleségével. Önálló döntéseket kell hoznia a családnak, felelősséget kell vállalnia, és le kell szakadnia, függetlenné válnia.
Ez biztosan nagyon fájdalmas egy édesanyának, nem könnyű tudomásul venni. De Isten így tervezte el.
Amikor a 4 évesem azzal fogad, hogy „anya, ma este átmegyek mamáékhoz aludni, megbeszéltem”, akkor elképedek, hogy ez a gyermek már nélkülem hoz döntéseket, és nekem már csak a végeredményt közli. Már a 4 évesem sem függ tőlem? Már ő is önállósítja magát, nincs rám szüksége?

1, 14.„tovább sírtak hangosan”-együttérzésüket, szeretetüket fejezték ki egymás felé. Ha leválok a családomról, az nem azt jelenti, hogy nem szeretjük egymást.

Kinek mi az útja? Személyenként változik.
5 év függetlenség után 1 udvarba költöztünk az anyósomékhoz. A hátsó kis épületet kaptuk meg. Közös udvarral. Míg távol éltünk, nem volt közöttünk soha konfliktus. Amikor közössé vált az életterünk, akkor nagyon sok harc következett. Ezek az összezördülések általában a gyermekeink körül robbantak ki. Nem adtam rájuk sapkát, felmásztak a fára, ami életveszélyes, kergetik a tyúkokat, nyitva hagyták a kert kaput a tyúkok előtt, … Nem okoztak ezeknél nagyobb problémát (öltözködés, viselkedés), de éppen elegendő volt, hogy sértődések legyenek.

Mit tegyek, ha istentelen az anyósom, rossz példával jár elől, …?
Majd ezekben szeretném a ti véleményeteket megkérdezni.

Ruth az anyósával megy. Megérkeznek Betlehembe. Ruth azonnal aktívvá válik, hiszen az ereje teljében levő asszony érzi, hogy az ő feladata a kenyérkeresés. Segítve ezzel anyósát. Ez teljesen természetes, hogy a fiatal végzi az aratás-gyűjtögetés nehéz fizikai munkáját. Pl. Amikor az anyósoméknál éltünk, a fahordásban-begyújtásban nekem is aktív rész jutott.

Naomi pedig jártas népe dolgaiban, szokásokban, hagyományokban, Isten parancsolataiban. Tanácsával segíti a fiatal moábita asszonyt a társválasztásban. A tanács mellett imádságban kíséri Ruthot, bízik Istenben. Nem kezd el közbenjárni, intézkedni, tárgyalásokat folytatni Boázzal. A fiatal asszony cselekszik.
Nekem annyira tetszik, ahogy az Ige írja: „mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolat”.
(3,6.)
Istentől jövő tanács volt, mely Ruth életére (később egész Izráel és a világ életére) áldássá lett.
Anyósok, bárcsak tudnátok ilyen Istentől jövő tanácsokat adni. De nem kell intézkedni.
Apósomnak ez nagyon nehezen megy. Ő szeret elől járni, háttérben ügyeskedni. NEM KELL!

Látjuk, hogy mikor Ruth újra férjhez megy, Naominak is marad hely a szívében.
4,14. „Legyen Ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban!”

Itt van a szerepe annak, hogy a gyermekeknek kötelességük a szüleikről gondoskodni. (Elsősorban a magát már ellátni nem tudó szülőkre vonatkozik.) Az idősek otthona nem megoldás. Mikor egy édesanya mindent megtesz a gyermekeik fejlődése érdekében, eljön a hála ideje is, mondhatnánk, törlesztés ideje.
Anyósomék egyre nehezebben boldogulnak a komolyabb fizikai munkák terén. A kert felrotálása, favágás, jövés-menés is terhessé vált. Egyre többször kérik a segítségünket. Miért fizessenek mindenért, ha van 3 gyermekük?!

De majd ebben is kérlek benneteket, hogy osszátok meg a tapasztalataitokat!

Néhány következtetést szeretnék levonni, csokorba gyűjteni:
- az anyósom tapasztaltabb (bár nem mindig bölcsebb is)
- tanulhatok sok mindet tőle

Az anyóson keresztül kapott áldások:
(A sérelmeket nem sorolnám, abból is volt bőven.)
- kertészkedést tanultam tőle
- tésztagyúrást,- készítést
- sokat vigyázott Imolánkra (mindenben pontosan úgy járt el, ahogyan én kértem)
- sokszor kaptam tőle kölcsön dolgokat pl.vaniliacukor, margarin,… mikor elfogyott
- jókat tudunk beszélgetni (meg vitatkozni is)
- tudott bocsánatot kérni is, mikor nagyon megbántott
- tőle kaptam a férjemet
Amikor tiszteletlenül beszélünk az anyósunkról, gondoljunk rá, hogy a férjünk édesanyját sértegetjük!
- a spórolás művészetét éli
Ennek a gyümölcse az a megtakarítás, melyet a házunk építésére bocsátottak!!
- fenntarthatóan élnek
Minden ősszel elrakják a magvakat a tavaszi vetéshez, betárolják az almát, mindent befőznek, nagy gonddal csirkéket nevelnek, még az elromlott kenyérsütő formát is újrahasznosítják akár egy csirkeetető formájában, ...
-fáradhatatlan, ha segíteni kell

Én magam nem költöztem volna az anyósomék közelébe. Nem is építkeztem volna melléjük. Ez az Úr döntése volt. Formáló közege. Ahol tanulhattam a megbocsátást, szeretetet. Közelebb vont magához.


Mit tanultam meg mindebből?
- Legyek őszinte! Ahogyan ő is az velem.
- Beszélgessük meg a problémát sértődés helyett!
- A tisztelet elengedhetetlen! Erre parancsunk van!
- Egészséges távolságtartás nem árt.
- Húzzuk meg a határokat! Ha kell fizikailag is! (Pl. kerítés)
- Nem árt jóhiszeműnek lenni! (Feltételezzem először a jó szándékot!)
- A férj nagyon sokat segíthet, ha a felesége mellé áll és fordítva! Mi egy csapat vagyunk.

A ti további tanácsaitokra is kíváncsi vagyok, a végén adunk rá alkalmat.

Ezt nagyon nehéz megélni, ha egy fedél alatt élünk. Nálunk a kert probléma volt.
Tudnunk kell, hogy ahol élünk az az ő házuk, az ő váruk. Minden úgy van elrendezve, ahogyan az ő igényeik diktálják, ízlésük szerint. (Nem értettem soha, miért kell annyi ajtó, kerítés) Nem véletlenül vágyik egy fiatal külön, saját otthonra. Nekünk 10 év után adatott meg, addig mindig más területén gyakorolgattuk az együttműködést.

De van olyan, amikor annyira nehéz egy kapcsolat, egyenesen romboló (gyermekek számára is), hogy a kapcsolatot nem lehet aktívan megélni.

Nemcsak az anyós meny között lehet ilyen terhes a kapcsolat, hanem anya-lánya között is. Az én anyósom elmondta, hogy soha nem tudott olyat főzni, ami az édesanyjának megfelelt volna.

De tegyünk különbséget hívő és hitetlen között! Nem várhatom el a hitetlen anyóstól, hogy keresztyén énekekre tanítsa az unokáit, meg együtt imádkozzon velük.
A Krisztus indulatát sem fogom felfedezni benne.
A kérdés mégis az: de ő (a meny vagy az anyós) meglátja bennem a Krisztust? Én krisztusi módon reagálok? Keresem a békességet, munkálom?

Volt olyan időszak, amikor úgy megterhelődött a kapcsolatunk, hogy azt mondtam nem engedem át a gyermekeinket, minimalizálom a találkozások lehetőségét.
Isten Lelke mégsem hagyott a kis csigaházamban. Kérte, hogy menjek, keressem a kapcsolatot, bocsássak meg, engedjem a gyermekeim, ne uszítsam a nagyszülők ellen. És ahogy ezeket idézem fel, megint megkísért az Ellenség, hogy felhozza bennem a sérelmeket. És ha engedném, könnyen utat találna, és kezdeném sorolni a sebeimet.

Az Úr ezekkel az igékkel biztatott, mikor nyalogattam a sebeim és kerestem, hogy ebben a helyzetben most mit kell tennem?
Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” (Róma 12, 8.)-az a szándék, az a törekvés nagyon fontos
Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” (Kol 3, 13.)
------------------------------------------------
És most hallhassuk meg egy anyós szemszögéből a dolgokat. Kértem édesanyámat, hogy beszéljen nektek erről a területről, ő tud erről hitelesen nyilatkozni. Együtt élnek a szüleim öcsém családjával. Hogyan élitek meg a hétköznapokat? (Erről sajnos, nem készült hangfelvétel, sem jegyzet.)

Fórumbeszélgetés

2018. április 3., kedd

Húsvéti szolgálat

Az idei húsvéti jelenetünk váljon más számára is áldássá!


Szemtanú


Szereplők: Mária és az angyal, kis gyermekek

Mária (nagykendőben, kezében illatszer)

Szomorú a szívem nagyon,
Mesterem harmad napja halott.
Nem tudom, miért ítélték el,
hisz, semmi bűnt nem követett el?!
Keresztjét vitte Golgota hegyére,
bűneink hordozta a megmentésünkre.
Mi lesz velünk nélküle?! (kezeit ég felé tartva rázza)
Legalább a testét balzsamozzam be! (feltartja az illatszert)
De nézd csak, mi ez a szikrázó fényesség? (szemét eltakarva hunyorog)
Ez nem mindennapi jelenés!
Angyal ül a sírkövön,
örömhírrel üdvözöl:

Angyal (fehér lepelben széken ül vagy guggol)

Az élőt a sírban miért keresed?
Az Élet Ura nincsen odabent.
Most már nem kell félned,
megmentve az életed.
Ne lógasd az orrod tovább,
inkább szaladj és kiabáld:
Jézus él,
van remény! (minden szó hangsúlyos)
Hiszel-e ebben, kedves Hallgató,
vagy még kételkedsz a hallottakon?
Járj utána te is,
és szíven üt a hír:

Ovisok
„Én vagyok a feltámadás és az élet,
aki hisz énbennem,
ha meghal is él…!”
(János 11, 25.)


írta: nagnus

2018. március 30., péntek

Kedvenceink-könyvek

Az elmúlt hónapokban jó néhány regényen rágtuk át magunkat. Az esti rituálénk része a közös olvasás. Mikor mindenki lefürdött, fogat mosott, pizsamába bújt, kezdődhet az olvasás.
Szeretem azokat a könyveket, amelyeknek bibliai, lelki tanulsága is van.
Akkor jöjjenek a kedvencek:

A buyufa alatt (Paul White)

A dzsungeldoktor és a deformált arcú fiú-t most fejeztük be. Kezdünk megérni az élettörténetekre! Sokat tanultunk a népcsoport életéről, szokásairól, nyelvhasználatáról is-

Kötélhúzás + Történetek a vízilóról (Paul White)A dühös orrszarvú + Találkozás a Mongúzzal (Paul White)

Ezeket nem lehet megunni. Nagyon sok ismeretre tettünk szert az állatokkal kapcsolatosan is.

A dzsungeldoktor ellenségei (Paul White)  

 Patricia olyan izgalmasan fogalmaz, hogy nehéz letenni a regényeit.

És az a legjobb, mikor én már befejezem és elvonulok, Boglárka kézbe veszi és olvassa tovább a többieknek.

Boglárka kedvencei:

    

Ezeket már egyedül is olvassa minden olyan könyvvel együtt, ami lovakról szól!