A legjobb minőségű aszfalt út vezet a tóhoz (amelyet évek után végre kissé feltöltve is láthattunk). Az utak szűkek, kellő körültekintést igényelnek. Ebből is adódott az első kellemetlenségünk is. Hiszen kölcsönös óvatlanság miatt, érintkeztünk egy másik autóval, aminek következtében a visszapillantó tükrünk összetört. Ezután igyekeztünk sokkal jobban figyelni.
A sátorozást miattam vetette el a család. A múlt évi kiszámíthatatlan körülmények, és a mögöttünk álló csapadékos hetek miatt, nem mertem bevállalni a sátrat, így egy panzióban szálltunk meg. Persze megvan ennek is a kényelme: sokkal kevesebb csomaggal kellett útra kelnünk. A sátrak, a felfújhatós matracok, hálózsákok, ideiglenes toalett, zuhanyzó, most nem került bele a csomagtérbe. A napjaink sem a fagyűjtésről, tűzrakásról, vízmelegítésről szóltak (vagyis a létfenntartásról:) Több időnk jutott a láblógatásra és a túrázásra.
A gyermekeknek a legnagyobb élményt a víz adta. A pancsolás. A jól bevélt gumis papucsok hihetetlenül jó szolgálatot tesznek a szúrós folyómederben való gázolás során.
Egy folyami rákot is sikerült elcsípni a papuccsal.
A gátépítés soha sem maradhat el. Sikerült egy nagyobb medencét felduzzasztani.
A papucsos: "Papucsot vegyenek!"
A másik hatalmas élményt nyújtó időtöltés, a barlangászás. Fejlámpákkal a fejünkön egy újabb barlangot fedeztünk fel, amelybe a bejutás is már nagyon izgalmas volt. A képen is jól látszik, milyen szűk alagúton kellett hason kúszva bejutni a barlang gyomrába. Itt majdnem megadtam magam, míg végül a kíváncsiság győzött.
Édesapa kifele tart
Volt egy nap, mikor egy nagyobb lélegzetvételű túrára mentünk el. Elég nagy lélegzetvételre sikeredett. Jött is a pampogás (csak a részemről), hogy apa megint túlméretezte a túraútvonalat. Folyómedrekben, sziklás, meredek hegyoldalakon, erdészeti utakon kellett keresztül törnünk. Az út végére éreztünk az izmainkat is.
Csúszós patakmederben egyensúlyozunk
A sziklás hegyoldal, ami a megcsúszó sziklák miatt nem volt veszélytelen.
Azért a kilátásért küzdöttünk meg. Szép, ugye? A Teremtőjét dicséri!
A másik kényelem a főzés volt. Nem kellett tüzet rakni, bográcsot hozni,...
Éppen a kenyérlángos sül, amelyet egy éjszakán keresztül kelesztettem a hűtőben. Finom lett!
Panorámakép a panzióról és a környékéről. Gyönyörű volt a kilátás az ablakainkból is. A mi ablakunkból éppen a hegyoldalon álló keresztre lehetett látni.
(Mindez nagyon baráti áron: lásd Vila Melinda panziót)
Kisebb túrákat tettünk a környező hegyormokra. A kereszthez is ellátogattunk. Útközben egy kis meglepetés is ért. Vajon minek a csontvázára bukkantunk? (Hiszen kell mindig valami érdekesség)
Másik próbatétel (a tükör után) a defekt volt. Beterveztünk egy autós kirándulást Biharfüredre. Borzasztóan rossz út vezet a Jád mentén oda. De belevágtunk. Nem jutottunk messzire, mert egy defekt megállított bennünket. Kisebb távot tűztünk ki célul. Elnéztünk a Jadolina vízeséshez. Megmásztuk a hatalmas köveket.
A kedvenc kő, amin mindig készül egy fotó.
Bátrabbak voltunk, így magasabbra merészkedtünk. Vigyáznunk kellett, mert a vizes szandáljaink még jobban csúsztak a mohás köveken. Kadosa lába alól is eltűnt egyszer a talaj, még jó, hogy meg tudott kapaszkodni, hiszen a zúgó folyó köves medre volt alattunk.
(A Máté szandálja is megadta magát. Az élményeknek ára van.)
Jó volt megtapasztalni Isten oltalmát, szeretetét.
Úgy ölelt bennünket az Úr is, mint a nővér a kishúgát. Mi pedig belesimultunk a karjaiba.
