2017. február 26., vasárnap

Mai hála

Régen jártam már erre. Az utóbbi időben úgy felszaporodtak a feladataim, hogy nem érek a végére. Már nem látom át eléggé a rendszert, a kezemben pedig régen nem tudom tartani. Sok helyen ráférne az otthonunkra egy alapos portörlés, törölgetés, rendrakás. De ez még várat magára, most fő az építkezés.
A mai napon is így éreztem, hogy kezd összeomlani a rendszer, már csak a minimális működtetést tudom biztosítani. Aztán mégis erőt kaptam és pótoltam egy kicsit az elmaradt feladatokat. Míg mosogattam és főztem a másnapi ebédet, hallom, hogy Máté intézkedik, pakol, fogkefét oszt, öltözik. Nekem meg olyan jól esett ez a gondoskodó figyelem, amellyel felkarolta a kis húgát és intézte szükségleteit. Aztán még pakolok, rendezgetek egy kicsit, teregetek, hajtogatok, mikor hallom, hogy Boglárkánk mesét olvas. Bekukkantok és látom, hogy a csapat nagy figyelemmel üli körbe a nővérkét. Megint megmelegedett a szívem. Az Úr gondot visel. Kipótolja az én hiányaimat, segít időzavaromban. Jó volt látni az egymásra hangolódó testvérek segítőkészségét. Az Úré a hála!

Minden feladat mellett azt is látjuk, hogy erőteljes ütemben halad előre az otthonunk a kész állapot felé. Most megy a burkolás, egyre szebb és otthonosabb az egész. Hála!