Jahve Jireh- az Úr hegyén a gondviselés. Ezt éltük át az őszi szünetben is.
A pihenés a gyülekezeti táborral kezdődött, Bogácson. Nagyon áldásos volt együtt lenni, Igét hallgatni, az élményeket közösen átélni.
Vasárnap éppen csak hogy hazautaztunk, már készültünk is a lovas táborra, Bárnára. Összeszedtük a cókmókunkat, és útnak eredtünk. A sötét hegy vonalai látszottak már, mire megérkeztünk szálláshelyünkre. Kadosa igyekezett gyorsan begyújtani, hiszen 10 fok alatt volt az épületben. Mennyire hálásak voltunk az ágymelegítőkért, amelyek a hűvös szobában, az ágyban is kellemes hőmérsékletet biztosítottak.
A gyerekeknek nagy örömére szolgált a 3 napos lovas tábor, ahol hűvös, de napos időben tölthették el a programokat. Hálásak voltunk a viszonylagos jó időért.
Közben a portán lenyírtuk a füvet, behordtuk a fát, összegyűjtöttük a hatalmas almatermést is, amelyet ismét a Gondviselő kezéből vehettünk át közvetlenül, hiszen mi ehhez a gazdag terméshez nem járultunk semmivel, csak élveztük a végeredményt.
Jó volt kenyér illatban, melegben, szeretetben együtt lenni.
Indulás előtt még eljutottunk a kazári Riolittufához. Nagyon szép volt, mesés. Jó kis erőpróba volt körbejárni, megmászni.
Az élmények mellett a színekkel is nehéz volt betelni. Pazar színárnyalat gyönyörködtette a szemet az őszi erdőben.
Pénteken hazautaztunk, és várt egy újabb kosár birsalma is, amelyet a szeretteink szedtek össze a telkünkről. Így már adott is volt a hétvége programja: befőzés. Almalekvár, reszelt alma, almás rétes, birsalmalekváros kenyér.
Utolsó napra jutott egy kis lambériázás is. Imola szobájába, amely egy közlekedőből lesz kialakítva, bekerült egy ablak. Kadosa most zárja le a nyitott tetőhéjazatot.
Sok élménnyel, feladattal telt el az őszi szünet. Volt benne aggodalom, de sok hálaadás is, hiszen az Úr hegyén a gondviselés, és mi ezen a magaslaton élhetünk.
