2013. március 29., péntek

Húsvéti készülődéseink

1. nap:
Kavicsbetűk keresése, 1-1 csokitojással kiegészítve.
A megtalált betűk megnevezése, szótagokká való összeillesztése, elolvasása
Feladatlap

2. nap:
Linzersütés 

3. nap
Meglepetés  készítése, kis filcmadárkák varrása az unokatestvérkék számára.
A madárkák testébe 1-1 kis csokitojás is tehető.

A varrásban közösen vettek részt a gyermekek.
A madárkák testére először a szárnyakat öltöttük rá hímzőfonallal, majd fércöltéssel a csőrtől kezdve a farokig összevarrtuk a két elemet. A hát részén hagytuk nyitva a tojások számára.
Ez már 3 éves korú gyermekekkel együtt is elvégezhető.


Sok színezéssel és vagdosással telnek el a szabad órák.
Közben gyakoroljuk, a szolgálatra készülődve, a kis versünket. (A két versike közül az elsővel birkózunk.)

Bábelőadások óvodások számára
(húsvét)

Egy ici- pici kukac nagy átalakulása

Kukac:
Egy ici-pici kukac vagyok,
a levelet szeretem nagyon,
de sajnos, sokan nem kedvelnek,
legszívesebben elkergetnek.

Lassan bebújok egy burokba, (bebújik egy nagy zsákba)
teljesen megváltozok! CSODA! (egy lepke bújik elő a zsákból)

Lepke:
Gyönyörű lepke lesz belőlem,
nem is gondoltad ezt felőlem!

Ha átadod Jézusnak szíved,
életed megváltozik, hidd el!



Húsvéti nyuszik

Szereplők: 2 nyúl

1. nyúl: Jaj, de jó, itt a húsvét!
2. nyúl: Miért örülsz annyira?
1. nyúl: Mert végre sokat játszhatok a gyerekekkel.
2. nyúl: Nem értem. Mi köze van ennek a húsvéthoz?
1. nyúl: Hát nem tudod, hogy a húsvét a locsolkodás és a kisnyuszi ünnepe?
2. nyúl: Te meg nem hallottad, hogy ezen a napon támadt fel Jézus?
1. nyúl: Micsoda?
2. nyúl: Jézus meghalt az emberekért, de harmadnapra üres lett a sír!
1. nyúl: Milyen meséket zagyválsz itt össze!
2. nyúl: Ez nem mese, a Bibliában olvashatunk róla!
1. nyúl: Akkor sem fogod elvenni a kedvem, meglocsolok néhány embert.
Én még kicsi nyuszi vagyok,
locsolóverset nem tudhatok,
de illatos vízzel,
meglocsollak, hidd el! (vízipisztollyal a hallgatóság közé locsol óvatosan)
2. nyúl: Ejnye, nyuszi pajtás, látom, hogy te még nem érted! Hallgasd meg inkább az éneket!

Ének: Az Isten jó...
 (nagnus)                                                                                                                        
                                                                                                                             (Agócs Írisz grafikája)


Készült még egy horgolt kosárka is. Innen tanultam.

2013. március 28., csütörtök

Próbálkozásaim

Az utóbbi hetekben ismerkedtem meg a horgolással. Nagyon kezdő vagyok, de már van egy kis sikerélmény.
Két kép, amelyet az utóbbi időben tanultam és horgoltam.
A horgolaseskotes.blogspot.com oldalról tanulgatom az alapokat.

Egy kis lepke, mely megpihent a könyvespolcunkon

Egy bögremelegítő szívecskével

Ceruzatartó (színváltással, csipkével, kis virággal)

2013. március 25., hétfő

Önállóságra nevelés kérdései

Az önállóságra nevelés nem kis feladat. Sok időt, türelmet, következetességet igényel. Úgy érzem, érdemes ezt a témát is meglovagolni egy kicsit. Számomra nincs meglepőbb dolog, amikor egy orvosi rendelőben egy édesanya egy 14 éves fiú hátáról lesegíti a kabátot, majd öltözködésnél feladja rá a sálat. Szerintetek, elfogadható? Ennek már nem fordítva kellene történnie?

Nem egyformák a gyermekek, nem egyforma az igény az önállóság elsajátítására sem. Az egyik alig látszik ki a földből, de már egyedül szeretné levenni a zokniját, a másik pedig 4 évesen is szívesen veszi, ha ráadják a cipőjét, megmossák a kezét. Nekem mind a két gyermektípusból kijutott. Érdekes látni, ahogy a lánykánk gyönyörűségét leli az egyedül megtett lépésekben, amely függetlenné teszi, és sokszor kiakadok, amikor a legénykénk szenvedésekkel teli, segélyhívó hangját hallom, hogy adjak rá egy sapkát.

Miért van szükség önállóságra?
- megkönnyíti az együttélést
Maga alatt vágja az az édesanya a fát, aki mindenben kiszolgálja a kis csöppségét. Bár nem hiszi el, de néhány év múlva sem fog változni a helyzet, ha nem tesz ellene. Először nagy energiabefektetés, de ez jó befektet a későbbiekre nézve. Édesanyák ne sajnáljátok se az időt, se a konyha tisztaságát (és ezt most magamnak is mondom), hogy gyermekeitek megtanuljanak önállóan étkezni, kanalat használni, kenyeret kenni, zöldséget hámozni,... Ne vonakodjatok megtanítani a gyermekeiteket önálló öltözködésre, helyes viselkedésre, köszönésre, házi munka végzésére...

A napokban panaszkodott egy édesanya, hogy felnőtt és kamasz gyermekei nem segítenek semmiben. Mennyire elfogadhatatlan a viselkedésük. Nem voltam elég bátor, így nem mertem nyilatkozni, de a szívemben tudtam, hogy nincs igaza. Ezért az állapotért egy édesanya elsősorban önmagát teheti felelőssé. Egy gyermek nem születik nagy szorgalommal, tettrekészséggel, igényességgel. (Bár vannak személyiségek között e téren is eltérések) Ezeket mi alakítjuk, formáljuk a gyermekeinkben.


Egy 5 gyermekes édesanya példája lebeg mindig a szemem előtt, akinek már a 4-5 éves gyermeki mosogatnak, takarítanak a kis szobájukban, paníroznak, kertészkednek,...
Ez az édesanya mondta el, hogy nincs lestrapálva, van ideje pihenni, olvasni is. Nem könnyebb így nekünk is? Akkor miért nem vesszük a fáradságot?


- függetlenség, leválás elősegítése
Sok édesanyánál azt látom, hogy tudatosan hagyja függő viszonyba a gyermekét. Jól esik a lelkének, hogy a gyermeke sok mindenben tőle kér még segítséget. (aztán ahogy telik az idő, egyre terhesebbé válik ez a kapcsolat) Ennek aztán megvannak a hosszútávú következményei is. A sok döntésképtelen ember ennek a nevelésnek a torz szüleménye. De van ebből is kiút. A férjem jó példája ennek, aki fiatalemberként tudatosan kereste a leválás lehetőségét, az önállósodás alkalmait. Nem mondom, hogy ez harc nélküli, de megéri. Ennek áldásait, gyümölcseit a saját családja a jelenben is fogyaszthatja:)

Mi a célunk?
Egy önálló felnőtt, egy felelősségteljes édesapa, egy helytálló édesanya felnevelése, aki döntéseket hoz, ügyeket intéz, ellátja a háztartást, megjavítja a csepegő csapokat, gyermekeket nevel... Mindennek az elsajátításához rengeteg tanulásra van szükség, amelyet mi, szülők kell megadjunk a gyermekeink számára. Nem mindegy hogy mit visz magával a kis batyujában. Kozmetikai szépítőszereket, csini ruhát, lakkozott körmöt vagy a főzés tudományát, tiszta, rendes otthonképet, szeretetteljes nevelés élményeit? (lányként)
Nagy hála van a szívemben édesanyámért, aki erre a nagyfokú önállóságra nevelt, felkészítve így az élet adta feladatokra, kötelességekre. Nem ijedt meg, amikor egy hivatalos ügy intézését kellett ránk bíznia, vagy ha az igényes takarítást kellett átadnia. Nagy hasznát veszem mindannak, amit elrejtett az úti poggyászomba. Bár édesapám nem egy nagy tanítómester, de sok mindenhez közel engedett bennünket, lányokat is. Nem féltette tőlünk a fúrót, kalapácsot, csavarhúzót sem. Meszelni, ablakot- ajtót mázolni is engedett. Milyen hálás volt a szívem, mikor a nyári felújítási  munkálatokban aktívan ki tudtam venni a részem.

Sokszor pedagógusként is szomorúan észrevételeztem, hogy a gyermekek egy része nem tud cipőt kötni, mikor átlépi az iskola kapuit, és az orrfújással is nagy gondjai vannak. Nem tud önállóan játszani, ügyetlen a kültéri játékokban, nincs feladattudata, nem evidens a számára, hogy maga után rendet rak,...

Édesanya társaim, kérjük az Úr erejét, hogy tudjunk eleget tenni a feladatainknak! Nagy kihívás, napi harc, de az Úr áldása kíséri.

2013. március 18., hétfő

Várakoztatásaim

Avagy a türelempróba gyümölcsei. Én sem a türelmemről vagyok híres. Mindent azonnal, de azonnal szeretnék. Egy ötlet, egy elgondolás, egy hiányzók cikk beszerzése, gyermeknevelési nehézségek, horgolás... Mindegy miről legyen szó. Egyik területen sem jeleskedem.

Az utóbbi idők türelempróbáit szeretném most felvázolni, hogy hálaladásunk még bőségesebb legyen.
Kezdjük a szobatisztaság kérdésével. Már írtam, hogy milyen sok harcunkba került. Pisis gatyók, nadrágok sokasága várt nap mint nap rám. Türelmetlen voltam. Nem is rejtettem véka alá. Minden nap mondogattam, hogy már nem itt kellene tartanunk, ennél ügyesebbek vagyunk. De mind hiába. Aztán egyszer csak nem csurrant be egyszer, majd kétszer, aztán megint sikertelenség, majd harmadjára is száraz maradt a nadrág. Mi történik? Átaludt éjszaka után száraz kelés. Néha már hallhattam is: "Pisilnem kell." Itt történik valami! Érünk. Ügyesedünk, imáink meghallgatásra találnak. Csak félévet kellett rá várni:) Sajnos, nem a legfényesebben vizsgáztam:(

Második a fürdőszoba. Mikor ideköltöztünk időnk és pénzünk híján nem tudtuk befejezni. Így maradt a jól bevált lavóros technika, hideg víz melegítése. Se zuhany, se meleg vizes rendszer, se bojler, se csempézés. Ez az elején még talán kalandos is, de egy hét vízhordás után már nem tűnik olyan izgalmasnak. De még mindig nincs annyi pénzünk, hogy belevágjunk, se ideje az én kedves Férjemnek, hogy hozzálásson a teendőkhöz. Vártunk, belejöttünk. Majd nőtt a pocakom, és egyre terhesebbé vált a cipelgetés, hajlongás. Úgy éreztem, hogy elérkezett az ideje a fürdőszobai munkálatoknak. Hallotta az Úr a sóhajaimat is. Ekkor váratlanul egy kedves Testvérnő megkeresett, hogy elkérje a bankszámlaszámunkat. Miért kéri? Néhány nap múlva egy nagy összeg állt a számlán. Kaptuk. Tudtuk, hogy ez is egy imameghallgatás, és a költségek fedezésére küldte az Úr. Ez lendületet adott. Elkezdődött a vizes rendszer kiépítése, majd új csap került fel, bojlerre is tudtunk félrerakni, és bent áll már a zuhanytálca is. Hónapok, de eljuthattunk kegyelemből idáig hitelteher nélkül. Már "csak" a csempézés van hátra.

Harmadik a tavaszváradalom. A hosszú és hideg tél miatt nem kis pénzbe került a tüzelő. Jött egy olcsóbb megoldás, a lignit. Jól hangzik: olcsó és jó a fűtőértéke. A tapasztalat pedig azt mutatta: büdös, piszkos és nem túl kényelmes. Mint tüzelőmesternek, rám jutott az a nemes feladat, hogy a sok piszokkal járó lignitet a kályhába tegyem. A por pedig vastagon rakódott mindenre. Nem árt, legalább többször veszem a kezembe a takarítós rongyot. Kaptam kesztyűt is a fekete körmök ellen. Aztán kibújtak a hóvirágok a tél végének reményhírét jelezve. Enyhült az idő. Már csak reggel- este kellett megfogni a szeneslapátot. De jó, kevesebb hajlongás, kevesebb piszok. Hála, eljön a meleg tavasz is, és fel lehet számolni a kályha körüli ládákat is.

Negyedik a reflux-gyanú. Máté decemberben kezdett el nagyokat nyelni lefekvés közben, majd sokat panaszkodott a pocakjára is. Napközben is gyarapodtak a tünetek puffadással és hasmenésekkel társulva. Éjszaka egyre többet ébredt meg, nyugtalanul aludt. Elindultunk az orvoshoz, hátha van segítség, és közben folyamatosan imádkoztunk gyógyulásért. Sokára kaptunk időpontot, másfél hónapos rémes várakozás következett. Aztán egyszer csak észrevettük, hogy kevesebbet nyel a gyermek, kicsit jobbak az éjszakái is. Mire eljutottunk a vizsgálatra az eredmény negatív lett. Ez egyben örvendetes, mert az Úr gyógyító munkájáról tesz bizonyságot, másik szempontból pedig szomorú, mert amikor szükség lett volna a segítségre, nem kaptuk meg. De hála az eredményért, és egy gyógyszerért, amit kiírtak, használ. Azóta sok éjszakát aludt át a fiúnk:)

Az ötödik az eltűnt és talált tárgyak listája. Ezek között a legsúlyosabb veszteségként az irataim eltűnését éltem meg. Bankkártya,  adóigazolványok, TB kártya, jogosítvány, személyi. Szép kis felsorolás. De kerestük Máté kedves olaszországi zsiráfját is egyéb apróságok mellett. Hol lehetnek a papírjaim? Bejártam a korábbi útvonalat, ahol előfordulhattak az irataim. Egyik nap éppen a kabátok alatti szekrényben kutakodtam, mikor egy kék irattárca kacagott rám. Nagy volt az öröm és a hálaadás is.
Boglárka a megtalálás előtti napokban imádkozott gyermeki hittel az Úrhoz, hogy előkerüljenek édesanya elveszett holmijai. Én meg azért könyörögtem, hogy ez a gyermeki ima meghallgatásra találjon, hogy erősödhessen a hite a megtapasztalást átélve. Az Úr meghallgatott mindkettőnket.

Utolsó (legalábbis mára) a varrás. Régi álmom, hogy a foltvarrásban előrébb léphessek, tanulhassak. Megadatott. Gyulára hívtak az ünnepekre. Nincsenek iratok, hóvihart ígérnek, pénzbe is kerül.
A Meskán sikerült nagyobb összegben eladnom néhány dolgot, amely fedezte a költségeimet. Aztán a turiban találtam egy csodálatos anyagot, amely jó alapanyagnak mutatkozott. Elindultam hittel, remélve, hogy nem kutakodnak a pedagógus igazolványom után, mikor a jegykezelésnél  lengetem az 50 %- os kedvezményes papíromat. Sikerült a vihar előtt és után is célba érnem. Volt egy- két kedves találkozás is ajándékként becsomagolva ebbe a hétvégébe. Hálaadás.
A munkám gyümölcse:

"Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek." -olvastam ma reggel a Prédikátorok könyvében (7. rész, 8. vers)
Jó tanács, érdemes megfogadni!