Karácsonyi szolgálatunk

Karácsony egy szamár szemszögéből

(projektorral képek kivetítése, a szöveget felosztjuk a gyermekek között)

Hosszú út van mögöttem,

terhes asszonyt cipeltem.

Telve a fogadó,

de itt egy istálló,

ahol végre megpihenhetek,

álomra hajthatom a fejem!

De mi ez a sírás?

Mária ringatja fiát.

Hűvös és zord az istálló,

de a szívekben öröm lángol,

hisz megszületett a Megváltó,

emberek bűnét megbocsátó.

Pásztorok jönnek,

rám ügyet sem vetnek?

Ki tartja melegen a kisdedet,

engem miért nem dicsérgetnek?

Mi ez a pompa, csillogás,

királyt méltató meghajlás?

Arany, tömjén, mirha,

de hol a pelenka?

Az éj leple alatt rohanunk,

Egyiptom úti célunk.

Heródes féltékeny,

halálra kerestet.

Ez a gyermek különleges,

Istennek célja van vele.

Őrzi, védelmezi, óvja,

szamárcsikót is kölcsönöz évek múlva.

Alázatosan vonul be vele Jeruzsálembe,

hogy odaadja életét a keresztre.

Értem már, ezért kellett megszületnie!

Nem makacskodom tovább,

jó, ha az életem szolgál.

Az Úrnak állok rendelkezésére,

hogy bevonulhasson sokak szívébe.

Hirdetem: megszületett,

te hiszel-e Benne?

(nagnus, 2019.)

(Képek itt megtekinthetőek pdf formátumban)

Énekünket a trombita tanszaki inspirálta. (Pdf-ben)

Tök jó ötletek

Ezek az alkotások az iskolai őszi fesztiválra készültek! (Nem a Halloween-re, amelynek az eredetével nem tudunk azonosulni.!) Az idei fesztivál ihletője a tök volt (de korábban volt már paprika, káposzta, dió, alma,... is)

 Imola unikornisa

Nagyon sok munkával készült el a tökvitorlás, amelyben a legjobb, hogy apa és fia készítette. Minőségi idő egy jó ügy érdekében. Éljen a tökfesztivál!

Tolltartóra sablonok

Esti olvasás

Hihetetlen népszerűségnek örvend a gyermekek körében a Narnia krónikái C. S. Lewis-tól. Hónapok óta olvassuk. Ha kicsit figyelmesebben követjük az eseményeket, akkor nagyon sok párhuzamot vonhatunk a könyvben és a Bibliában található igazságok között (természetesen, ehhez a Biblia alapos ismerete szükséges). Én a dokumentumregények híve vagyok, de még én is izgalommal várom a folytatást. Sajnos, a hét kötet utolsó részeit olvassuk.
Mindenkinek ajánlani tudom.

Fényeddel

A ritmus a szöveghez alkalmazkodjon!

(A kotta nem eredeti másolata, egyszerűsített, saját felhasználásra készült)

Pdf

Pdf

Hálaadásunk mérlegen

Hol van a többi kilenc?

(Lukács 17,11- )

Szereplők: betegek (egy személyben, táblákkal jelezni a betegek számát), Jézus, narrátor

Betegek: Jézus, Mester,

könyörülj rajtunk,

ez már nem élet,

napjainknak hamar vége!

Jézus: Látom, testetek csupa seb,

nincs erre még gyógyszer sem.

B: Meghalunk segítség nélkül,

már csak Te vagy reménységünk!

J: Menjetek el háziorvosotokhoz,

hisz ez a protokoll!

Ő állapítja meg a tényt:

nem fenyeget már a vég.

Narrátor: El is ment a tíz beteg,

negatív lett a lelet.

Csak egy ment vissza megköszönni,

nem kellett neki könyörögni.

Szíve hálával volt tele,

Jézus dicséretet érdemel.

J: Hát a többi 9 merre van,

náluk nem múlt el a baj?

Ők tudják csak megmondani,

mi volt fontosabb, mint megköszönni.

1. beteg: Örömkönnyek arcomon,

rohanok most a családomhoz.

2. beteg: Én menyasszonyom keresem,

a lakodalom nem marad el! (örömmel)

3. beteg: Új autóm még ki sem próbáltam,

azzal megyek el az imaházba.

4. beteg: Okostelefonom gyorsan hírét viszi,

többet elárul egy szelfi.

5. beteg: Én még egy vizsgálatra várok,

nincsenek tökéletes gyógyulások.

A CT mindent kimutat,

csak időpontom legyen mihamarabb.

6. beteg: Sokáig voltam táppénzen,

elmaradtam a jelenlétivel,

a munka sem megy nélkülem,

így egy-két papírt elintézek.

7. beteg: Ünneplés és vigalom,

gyorsan elő a bort!

8. beteg: Magányomon a csoda sem segített,

haverjaim rám sem néznek. (szomorúan)

9. beteg: Éppen megy a foci vébé,

előbb megnézem én a tévén.

J: Nagy a boldogság, értem,

de a köszönet miért marad el?

Méltó az Atya a dicséretre,

a család és barát sem lesz elfeledve.

Ha elveszítenéd mindazt,

amiért hálát nem adsz,

vajon mid maradna?

Ovisok: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” Zsoltár 50, 23.

„… hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” Kolossé 2,7.

A kedvenc

Idén sem maradhatott ki a Bihari-hegység szépségének a csodálata. A Jád-völgye sok izgalmat rejt magában.
A legjobb minőségű aszfalt út vezet a tóhoz (amelyet évek után végre kissé feltöltve is láthattunk). Az utak szűkek, kellő körültekintést igényelnek. Ebből is adódott az első kellemetlenségünk is. Hiszen kölcsönös óvatlanság miatt, érintkeztünk egy másik autóval, aminek következtében a visszapillantó tükrünk összetört. Ezután igyekeztünk sokkal jobban figyelni.
A sátorozást miattam vetette el a család. A múlt évi kiszámíthatatlan körülmények, és a mögöttünk álló csapadékos hetek miatt, nem mertem bevállalni a sátrat, így egy panzióban szálltunk meg. Persze megvan ennek is a kényelme: sokkal kevesebb csomaggal kellett útra kelnünk. A sátrak, a felfújhatós matracok, hálózsákok, ideiglenes toalett, zuhanyzó, most nem került bele a csomagtérbe. A napjaink sem a fagyűjtésről, tűzrakásról, vízmelegítésről szóltak (vagyis a létfenntartásról:) Több időnk jutott a láblógatásra és a túrázásra.
A gyermekeknek a legnagyobb élményt a víz adta. A pancsolás. A jól bevélt gumis papucsok hihetetlenül jó szolgálatot tesznek a szúrós folyómederben való gázolás során.

 Egy folyami rákot is sikerült elcsípni a papuccsal. 

 A gátépítés soha sem maradhat el. Sikerült egy nagyobb medencét felduzzasztani. 

 A papucsos: "Papucsot vegyenek!"

A másik hatalmas élményt nyújtó időtöltés, a barlangászás. Fejlámpákkal a fejünkön egy újabb barlangot fedeztünk fel, amelybe a bejutás is már nagyon izgalmas volt. A képen is jól látszik, milyen szűk alagúton kellett hason kúszva bejutni a barlang gyomrába. Itt majdnem megadtam magam, míg végül a kíváncsiság győzött. 

 Édesapa kifele tart

Volt egy nap, mikor egy nagyobb lélegzetvételű túrára mentünk el. Elég nagy lélegzetvételre sikeredett. Jött is a pampogás (csak a részemről), hogy apa megint túlméretezte a túraútvonalat. Folyómedrekben, sziklás, meredek hegyoldalakon, erdészeti utakon kellett keresztül törnünk. Az út végére éreztünk az izmainkat is.

 Csúszós patakmederben egyensúlyozunk

 A sziklás hegyoldal, ami a megcsúszó sziklák miatt nem volt veszélytelen.

 Azért a kilátásért küzdöttünk meg. Szép, ugye? A Teremtőjét dicséri!

A másik kényelem a főzés volt. Nem kellett tüzet rakni, bográcsot hozni,... 

 Éppen a kenyérlángos sül, amelyet egy éjszakán keresztül kelesztettem a hűtőben. Finom lett!

 Panorámakép a panzióról és a környékéről. Gyönyörű volt a kilátás az ablakainkból is. A mi ablakunkból éppen a hegyoldalon álló keresztre lehetett látni. 

(Mindez nagyon baráti áron: lásd Vila Melinda panziót)

Kisebb túrákat tettünk a környező hegyormokra. A kereszthez is ellátogattunk. Útközben egy kis meglepetés is ért. Vajon minek a csontvázára bukkantunk? (Hiszen kell mindig valami érdekesség)

 Persze ezeken a képeken mindig mosoly látható az arcunkon, mint akinek nincsenek küzdelmei. Azért, hogy betekintést adjunk a kulisszák mögé, sok harcunkba telik, míg a gyermekeinkkel meg tudjuk osztani ezeket az élményeket. Sok bátorításra van útközben szükség.

Másik próbatétel (a tükör után) a defekt volt. Beterveztünk egy autós kirándulást Biharfüredre. Borzasztóan rossz út vezet a Jád mentén oda. De belevágtunk. Nem jutottunk messzire, mert egy defekt megállított bennünket. Kisebb távot tűztünk ki célul. Elnéztünk a Jadolina vízeséshez. Megmásztuk a hatalmas köveket.

 A kedvenc kő, amin mindig készül egy fotó.

 Bátrabbak voltunk, így magasabbra merészkedtünk. Vigyáznunk kellett, mert a vizes szandáljaink még jobban csúsztak a mohás köveken. Kadosa lába alól is eltűnt egyszer a talaj, még jó, hogy meg tudott kapaszkodni, hiszen a zúgó folyó köves medre volt alattunk. 

(A Máté szandálja is megadta magát. Az élményeknek ára van.)

Jó volt megtapasztalni Isten oltalmát, szeretetét. 

Úgy ölelt bennünket az Úr is, mint a nővér a kishúgát. Mi pedig belesimultunk a karjaiba.

Jelenetek-összefűzve

Egybeszerkesztettem az évek alatt megszületett jeleneteket, fogadjátok szeretettel.

Miért nem igénylem?

Az egyik szomorú megállapításom, hogy nincs nagy választási lehetőségünk. Iskolaotthon vagy iskolaotthon. A törvényben felkínált napközis alternatíva sok helyen csak elméletben létezik. Hiába a szóbeli megegyezés, hogy mi szeretnénk az iskolaotthont mellőzni, a gyakorlatban a gyereknek a kötelező órák miatt majdnem az egész napot a padban kell töltenie, nem tud (már sajnos, nem is akar) hamarabb hazajönni.

Miért ellenzem annyira ezt az iskolarendszert?

1. Mert korán kiveszik az édesanya kezéből a gyermeket. A nevelést és a felelősséget is levéve a válláról. Már nekünk nem is kell közös családi programokat szerveznünk, mert minden hétre jut valami nyalánkság. Persze csak fizessük ki, vagy írjuk alá az "igényelem/engedem" szónál.

2. Egy 6 éves gyermek közel 8 órát dolgozik, amire a szervezete teljesen alkalmatlan. Az enyém is.

3. Sokat ülnek, keveset mozognak. Hihetetlen jó irodisták lesznek belőlük. És a húgom sem panaszkodhat, lesz munkája a jövőben is, hiszen szaporodik az ülőmunka miatt a gerincsérv, -problémák.

4. Sok órában lekötik, irányítják a tanulók figyelmét. Kevés az önállóság, a saját elfoglaltság. Még jó, hogy nem tanulják meg elfoglalni magukat a gyermekek.

5. Van házi alkalmanként. Hiába ígérték, hogy nem lesz. Persze, nem lehet mindet osztálykeretek között megtanítani. (Nem is kell!!) De akkor miért maradjon ott 16 óráig?

6. Nem tudom, hogy hol tart a gyermekem, mit tudom, mit tanulnak. Áprilisban esik le nekem is csak igazán, hogy hármasra áll angolból. Egy szójegyzéket, egy nyelvtani szabályt sem láttam.

7. A szabad foglalkozások, önálló tanulás valójában nyelvtan, matematika, szövegértés és ehhez hasonló tanórák. Szóval több órája van, mint ami a kerettantervben elő van írva.

És miért nem igénylem felsőben sem a tanulószobát?

1. A gyermekem önállóan tud közlekedni, haza tud jönni egyedül is, nem kell érte menjek.

2. Rengeteg ötlete van, hogyan kösse le magát, sokszor bele sem fér a napba.  (Mesét ír, vagy éppen illusztrál, képzeletbeli gyerekeket tanít a matematika fortélyaira, görkorcsolyázik, olvas, sütöget,...) Nincs szüksége az állandó babusgatásra.

3. Van feladattudata, felelősségérzete a feladatok elvégzéséhez. (Bár jó volna, ha még fejlődhetne ezekben, hogy ne csak külső szorításokra végezze el a feladatát).

4. Itthon sokkal hatékonyabban tudok segíteni az egyszemélyes helyzetekben. (Legalább tudom követni, hogy hol tart!)

5. Sokkal több ideje marad azokra a tevékenységekre, amit ő maga szeretne választani.

Tudom, hogy az iskolának ez a tanítási forma a leggazdaságosabb, legkényelmesebb. De én nem ehhez szeretném igazítani a családi életünket. És amíg választhatunk, választani is fogunk!

Édesanyámnak

Drága Édesanyám!

A sok feladat között,
a nyüzsgésben sem szeretnélek elfelejteni,
hálámat kifejezni,
hogy felkészítettél,
arra az útra tereltél,
amelyen édesanyaként is járnom kell.

A türelemben van mit tanulnom,
a kamaszlecke is magas nagyon,
de minden nappal előrébb járhatok,
Isten Igéje vezet utamon.

Az unokák is örvendeznek,
mert van nagymamájuk,
aki kedvesen becézget.

Hálásak vagyunk,
hogy még édesapával együtt
járhatjátok utatok,
míg el nem hív Uratok.

Légy hűséges mindhalálig,
és néked adja az élet koronáját,
aki megjutalmazza hű sáfárját!

Áldott anyák napját kívánunk,
puszilunk, ölelünk téged:
Kadosa, Ágnes, Bogi, Máté és Imola

Pdf formátumban

Kották

Pdf-ben

Pdf-ben

Szebben szól, ha csak a "Mennyből jöttél közénk" sortól lép be a furulya.

Pdf-ben

Tavaszi élmények

Végre elérkezett a tavaszi szünet. Rövidsége miatt 1 napos kirándulást terveztünk. A férj szíve hazahúzott, így végül Erdélyben kötöttünk ki, Vársonkolyosra (Királyerdő) utaztunk. Gyönyörű időt kaptunk. Szurdokvölgyben meneteltünk, közben többször kellett a patakon átkelni. Viszonylag szárazon megúsztuk, bár édesapa egyik lába megmerült a vízben. A változatos táj miatt nem lehetett panaszszót hallani, a gyermekek jól bírták a kiképzést. A Bíró Lajos barlangot tűztük ki célul, de mikor a 1,5 órásra jelölt útból már megtettünk 2 órát, nem mertük az apró lábak miatt folytatni a keresést. (Hiszen visszafele is meg kell tenni ugyanezt a távot!) De a barlangélményt nem szerettük volna kihagyni, ezért a térképen jelölt Izvorului barlang után nyomoztunk, amely szintén az utunkba esett. Tábla nem jelölte, de egy apró hasadék felkeltette magára a figyelmet, így édesapa felmászott, hogy közelebbről szemügyre vegye. Közben a szemfüles lányunk sziklára festett jeleket fedezett fel, én pedig felismertem a barlang és a forrás jelöléseket. Már csak az a kérdés maradt hátra, hogy hol lehet a barlang bejárata. Édesapa felfedező útra indult, hamarosan rá is lelt. Meredek hegyoldalon kellett óvatosan megközelítenünk a barlang száját, amelyen csak kúszva lehetett bejutni. Egy kisebb teremben találtuk magunkat, ahol különleges fehéres, ásványokban gazdag víz csordogált a lábunk alatt.
Élményekben gazdagodva tértünk haza. Kár lett volna kihagyni a barlangot!

 Függőhíd a Sebes-Körös fölött

 Átkelőhely a patakon

Fejlámpák fényénél készült barlangfotó

Húsvétra

Nagyok számára:

Ha a kövek beszélni tudnának

„A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lukács 19, 39-40.)

Kövek (sírkő):

Egy férfi fekszik élettelen,

teste lepelbe tekerve,

kezén-lábán szegek helye.

Vajon mit követhetett el,

hogy kereszt lett a végzete,

ezért kezén-lábán szegek helye?

Tanítványai azt suttogják:

ártatlan,

mások vétkét vállalta.

Most teste lepelbe tekerve,

kezén-lábán szegek helye.

Hirtelen megremegtem,

minden mozgott körülöttem.

Elgördített Isten keze,

amin láthatók a szegek helye.

Feltámadt Jézus- én is hirdetem,

mily nagy az isteni szeretet,

erre emlékeztet átszegzett keze.

De most szóljanak a fiak, akik megszabadultak:

Fiak:

Én is élettelen feküdtem,

a bűn kötelékével körbekötve,

magamtól szabadulni nem tudtam,

szellemileg halott voltam.

De láttam egy kezet,

melyen látszott a szegek helye,

letépte rólam köteleim,

nem tartanak fogva most már bűneim.

Új életre támadtam fel,

Isten gyermeke lettem,

mert megmentett átszegzett keze.

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”

(2. Korintus 5,17.)

„Azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!” (Róma 6,11.)

„Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül.” (Kolossé 3,1.)

Kicsik számára:

Vlagyimir Szutyejev: Kispipi és Kisréce

Húsvét margójára

Kisréce: Megszülettem!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Sétálni megyek .

Kispipi: Én is!

Kisréce: Kapirgálok egy kicsit!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Gilisztát találtam!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Fogtam egy lepkét!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Fürödni fogok!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Már úszom is!

Kispipi: Én is . Segítség!

(Kisréce kihúzta Kispipit a vízből.)

Kisréce: Megint fürödni megyek egy kicsit.

Kispipi: De én nem!

Narrátor:

Hiába cselekszel úgy, mintha Krisztus követője lennél,

ha nem hiszel abban, akinek átszegezték kezét.

Gyülekezetbejárás, tized, buzgó misszió,

mit sem ér, ha nem Jézus az alapod.

Sok minden lemásolható,

de az örök élet mással nem pótolható.

Ha véget ér életed,

vajon örökséged lesz a Mennyekben?

„Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.” (Lukács 6, 49.)

„Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni.” (1. Korintus 3, 10-13.)

(Összeállította és írta: nagnus)

A három fenyőfa-jelenet

Három fenyőfa

Szereplők: Mesélő, 3 fenyő, Madárka, Nagyapó

Mesélő: Három fenyőfa állt egy dombtetőn. A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
Kicsi Fenyő: - Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. (sóhajtva)
Mesélő: - Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
Legnagyobb Fenyő: - Bárcsak eljönnének értem és elvinnének karácsonyfának !
Kisebbik Fenyő: - Bárcsak engem vinne !
Kicsi Fenyő: - Bárcsak engem választana !
Mesélő: - Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
Madárka: - Kedves Legnagyobb Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Legnagyobb Fenyő: - Nem lehet ! Nem engedhetek madarakat az ágaim közé, mert éppen karácsonyfának készülök.
Madárka: - Pedig úgy fázom.
Mesélő: - Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
Madárka: Kedves Kisebbik Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Kisebbik Fenyő: - Nem ! Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Mesélő: - Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
Madárka: - Kedves Kicsi Fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ?
Kicsi Fenyő: - Hogyne maradhatnál kismadár! Búj csak az ágaim közé, én megmelegítelek!
Mesélő: - A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
Nagyapó: - Nagyapó vagyok. Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
Legnagyobb Fenyő: - Vigyél engem !
Kisebbik Fenyő: - Engem vigyél! (nyújtózkodik)
Mesélő: - A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
Nagyapó: - Te nem szeretnél eljönni ?

Kicsi Fenyő: - Dehogynem ! Nagyon szeretnék, de hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
Nagyapó: - Kicsike fa! Te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Mesélő: - Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...

( Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili )

Üzenete: Sokszor úgy gondoljuk, hogy a karácsonyt ünnepelhetjük Jézust nélkül is. Készülünk a karácsonyra, mint a legnagyobb és a kisebbik fenyő, és éppen annak nincs hely, akiért vannak az ünnepek. A kismadárka Jézust szimbolizálja. A történet végén értékelést kapunk erről a hozzáállásról. Nagyapó a kicsi fenyőt dicséri meg, aki befogadta a madárkát.