2014. május 28., szerda

Néhány hasznos ötlet

Házilag készült fagyi örvendeztetett meg bennünket a napokban.
Receptje: 
5 dl tejszín
5 dl joghurt
1-2 citrom leve (ha citromosat szeretnénk)
2 nagy marék eper (ha epreset szeretnénk)
ízlés szerint cukor
(az állagot még lehet javítani:)

Elkészítése:
A tejszínt habbá verjük, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot. Jégkrém formázóba tesszük, majd a mélyhűtőben fagyasztjuk. Jó étvágyat hozzá!
(A jégkrém-készítő 300 Ft az egy eurósban)
A kész jégkrémek kinyerése nem egyszerű, de van rá egy technika. Forró víz alá tartva a jégkrém elválik az edény falától, így könnyen kiszedhetővé válik.



Imolánk egyre nagyobb teret igényel. Bár semmi sem veszélytelen, de elengedhetetlen a mozgásfejlődés, a felfedezés szempontjából, hogy letegyük most már a földre, ismerkedjen a homokozóval és néha a homokkal is:)


Altatási problémákkal küzdötök? Az apróság nem szeretne ágyban maradni, csak az öledben nyugszik el? Nekünk van erre egy bevált receptünk: a függőágy. A természet illatos levegőjén 3-4 órát is elszunyókál leánykánk. (Persze kellemes idő szükségeltetik hozzá)
(Egy kötélgyárostól 5-6000 Ft-ért vettük.)


Jónás történetének szemléltetése. A gyurma színes, megfogható, alakítható, fantáziát felpörgető eszköz, amely egy gyermekes háztartásból sem hiányozhat:)
Ez a házilag főzött gyurma az őszi napoktól kezdve folyamatosan megörvendeztet bennünket. Receptjét már korábbi bejegyzésünkben leírtam.

Jónás a háborgó tengeren
(a derelyemetsző hullámlenyomata a gyurmán)

Jónás a cettel szemtől szemben

Hamm, bekaplak!

Jónás a hal gyomrában

Károlytáróról hazaérkezve nehezen tudtunk megbarátkozni a valós helyzettel: eltűntek a hegyek, a csodálatos természet. Hogy a természetben legyünk egy kicsit, a közös étkezések színhelyét (megfelelő időjárási viszonyok esetében) áthelyeztük a kertbe. A gyermekek nagyon élvezik! És nagyon egészséges!

Imola is kapott egy kis széket a kis asztal mellett:)


A cseresznye leérőben. Sajnos, az időjárás sem kedvezett neki. Az utolsó morzsákat is azért igyekeztünk a rothadástól, a legyektől és a seregélyektől megmenteni.

Cseresznyedzsem
Fél gyümölcsmosótálnyi egész cseresznyét vízben megfőzük (éppen ellepje), majd a gyümölcsmosótálon keresztül lepasszírozzuk. (Mag fennmarad, amely jó lesz majd a magzsákhoz)
Újra feltesszük főni, hozzáadunk 1-1,5 citrom levét, 3-400 g cukrot és egy dzsemfixet, mely már tartalmazza a tartósítószert is. Forrás után 2-3 perc múlva levesszük a tűzről és üvegekbe töltjük. (2-3 kisebb üveg lesz ennyi mennyiségből)
Vigyázat, nem tartós, hosszú ideig nem áll el! (Mert nagyon finom!)

2014. május 15., csütörtök

Miért éppen óvodai ill. otthonnevelés?

Már kezdem megszokni, hogy ha egy kisgyermekes anyukával találkozom, akkor értetlenkedik egy sort, hogy miért nem írattam még óvodába a gyermekemet. Az óvónőkről nem is beszélve!
Miért nem? Magam is rágódom, sorolom magamban az érveket, mert elszomorít, hogy az alaphelyzet az óvodai nevelés és nem az otthoni.
Miért járjon a gyermekem óvodába, ha otthon vagyok én is, és nem dolgozom?
Mivel van több ideje egy óvónőnek a gyermekemre a másik 24 gyermek mellett, mint nekem, akinek csak 3 van? (Van még papa, mama és nagynéni is)
Miben különböznek a tevékenységek az óvodában, amelyet nem nélkülözhet a gyermekem egy percre sem? A mese, amelyet én is olvasok minden nap? Az éneklés, amely nálunk sem maradhat el? Kézműveskedés, amely az én kedvenc időtöltésem is? Az udvari játék, amely nálunk is megoldható?
A szocializáció. Első legerősebb érv, a kortársak, néhány verekedős, agresszív gyerek, igen, ez tényleg hiányzik. Három gyermeknél már nem elhanyagolható az otthon adta szocializáció. Állandó érdekegyeztetés, konfliktuskezelés és békés együttjáték zajlik a két nagyobb között. Nehéz elképzelni, hogy a legjobb barát lehet a testvér is? (Az én legjobb barátnőn kizárólagosan a nővérem volt.)
Önállóságra nevelés? Elnézést, de nem az én feladatom megtanítani a gyermekeimet illendően enni, kezelni a WC-t, köszönni, kérni, öltözködni?
Mégis mivel tudok többet nyújtani itthon, amely megér minden harcot a szembeszéllel szemben?
Állandóan kell mérlegelni, hiszen mindent az eredményekben mérnek le. Mit tudok felhozni mentségként?
Ki tudja megadni azt a szeretetet, kötődést, meleg fészket, ha nem a gyermek édesanyja?
Mikor van idő megbeszélni az élet nagy kérdéseit, ha nem az együtt töltött megfelelő mennyiségű idő alatt?
(A tegnapi nap a Mennyország kérdéseit boncolgattuk, nem mindennapi kérdések hangzottak el a gyermekeink szájából!)
Mikor lesz alkalma a gyermeknek tésztát gyúrni, szaggatni, limonádét kutyulni, panírozni, teafüvet szedni, befőzni, mosogatni, teregetni, kistestvérkét vigasztalni, varrógéppel varrni, porszívózni, kertészkedni, kecskét gondozni, betűket tanulni, összeolvasni,...?
A gyermek hitben nevelését hogyan várhatnám el egy nem keresztyén embertől?
Ki beszélte bele az édesanyák fejébe, hogy csak az óvoda tudja a gyermekeiket az iskolára felkészíteni? Mit tud adni, amit én nem tudok biztosítani a gyermekeim számára? Miben marad le, miből marad ki, ha nem az intézményes nevelést választjuk?(Vannak élethelyzetek, amikor indokolt lehet, de most nem a kivételekről beszélek,)
Nem vagyok óvónő, nem is szeretném felvenni a versenyt senkivel, de az Úrtól kapott tálentumaimmal szeretném a gyermekeimet szolgálni.
Igen, egyszerűbb odaadni őket, és kevesebb a harc, a gond, nagyobb a csend, háborítatlanabb a főzés, takarítás. Engem is kísért ez.

Az én leánykám az első perctől kezdve hatalmas önállóságot követelt meg magának. Ő már bontogatja a szárnyait, kortársakra vágyik. Szeret mindent egyedül csinálni, kipróbálni (legszívesebben olvasni is nélkülem tanulna meg:), nem szereti megfogni a kezem az utcán, és minden alkalommal megkérdezi:"Anya, mikor fogsz egyedül elengedni a tejért?"
Boglárka, ha tehetné, már holnap óvodába menne, ott is aludna. Nem hatódik meg anya egyedi gondolatain, van egyéni véleménye, melyet tudomásomra is hoz, ha kérem, ha nem.
Ezekkel az önállósági törekvésekkel is szembe kell néznem.
Azon sem kell meglepődnöm, ha nekem a fehér tetszik, neki pedig a (vad) rózsaszín. Nem egyezik az ízlésünk, van is elég vitánk belőle. ("Miért nem lehet már fülbevalóm?")
Nem is szeretném mindenben korlátozni, hozhat döntéseket, érvelhet.
Élvezi az otthonovit, követeli minden nap, számon tartja, hogy volt-e, vagy elmaradt valami miatt. Nagyon tud dicsérni, hozzánk bújni, simogatást követelni. Szeretem, mert mindig újragondolásra késztet engem is. Hihetetlen jól átlátja a dolgokat, vág az esze, nem marad rejtve semmi susmusolás előtte. Jó tükör, amelyben gyakran meg kell vizsgálnom magam is.

Így állunk az óvodával. Kíváncsian várom a "hozományait".

2014. május 9., péntek

Ismét Károlytárón

Az utolsó bejegyzés óta ("mindenért hálát adjatok,...") igen próbára lett téve a hálaadásom. Napok óta nagyon fáj a fogam, hiába próbálják kezelni, csak rosszabb:(
De most nem ezen szeretnék siránkozni, hanem szeretném megosztani veletek az újabb hálatémánkat, Károlytárót.
Hogy könnyebb legyen felidézni a mátrai élményeinket, ideröppent a gépre egy kis rovar. Ezekből és hasonló jószágokból bőven akadt a kis hegyi falucskában is.
Napos-esős időnek néztünk elébe. Az időjárás-előrejelző tanácsa szerint felpakoltuk a gumicsizmákat, esőkabátokat is, a kellemetlenségek elkerülése végett.

Kellemesen telt az utunk. Egyszer csak felém fordul utazás közben drága férjem, és örömmel jelenti: "Milyen jó, hogy neked is van jogosítványod, mert szükség esetén át tudod venni a volánt." Közben egyre sűrűbben jelentkeztek a lábizomgörcsök, és a szükség hamarosan be is következett. Egy kis gyakorlás rám is fért (ritkán vezetek járatlan utakon), így Gyöngyösig én navigáltam az autót.
Megérkezésünk után birtokba vettük a kis házat. Nem kis időbe telt bepakolni a 4 napra összekészített élelmet, ruházatot (hálózsákok, utazóágy,...). Gyors ebédkészítés után jöhetett az első bemelegítés (először a szobába a cserépkályhába), terepszemle. 




Másnap szépen indult a reggel, napsütés, fény, jókedv. Reggeli, majd felkészülés a túrára. 
Először taposott utakon, majd hegyoldalnak nekirugaszkodva edzettük végtagjainkat. Többször átadta édesapa a vezetést a gyermekeknek, akik nagy örömmel kolbászoltak ide-oda szabadságukban. Tanulmányoztuk az iránytűt is. Erre Boglárka a fejébe vette: "Én Észak felé megyek. Észak felé megyek." Ettől a szándékától még akkor is nehéz volt eltéríteni, mikor elindultunk hazafelé Nyugatnak, majd Délnek. (Persze mindig az ismeretlen utak a vonzóbbak.) Útközben ráakadtunk egy játszótérre. Nem olyan műanyag-színes-gyári játszótér tűnt fel a láthatáron, hanem a természet adta mozgásfejlesztés lehetőségét láttuk meg egy kidőlt fa vastag ágában. Próbáltuk ám végigmászni fenéken csúszva-kúszva. A nagy játék közben egyszer csak a fejünkre cseppent 1-2 esőcsepp, amely gyorsan véget vetett a szórakozásnak és gyors továbbindulásra sarkallt mindannyiónkat. Először szelíden, majd teljes erőbevetéssel mosta esőkabátjainkat (és alatta ruháinkat) a tavaszi zuhatag. Nagy élmény volt siető léptekkel zuhogó esőben hazafelé vágtatni. Most már nem kellett senkit sem noszogatni, biztatni, mindenki tudta a dolgát, fáradtság elszállt. (Csipp-csepp csepereg, villám csattan megered, záporfüggöny zuhatag, fut a felhő, süt a Nap?)
Átöltöztünk, megebédeltünk. Az eső nem mosta el még sem jókedvünket, csak a délutáni terveinket. Az esti órákban meglátogattuk a gyöngyösi Tescót. Mekkora élmény volt a gyermekeknek! Hát még apának, mikor észrevette, hogy nincs meg az autó kulcsa! Kicsi keresgélés után észrevette, hogy a kulcs a legnagyobb biztonságban az autó csukott ajtajain belül van. Egy nagy kő esett le a szívünkről, a kulcs nem tűnt el, csak elérhetetlen a számunkra. Ima után jöhetett az agyalás, hogy hogyan halásszuk ki a kulcsot az autóból. Az első angyal (én így nevezem, mert az Úr küldte) ekkor érkezett, és tanácsokkal látta el kedves férjemet. Az ötlet megvan, már "csak" az eszköz hiányzik. Néhány célszerszám megvásárlása után jöhetett a próbálkozás a nagy esőben. Ekkor érkezett meg a másik angyal. Egy kedves segítőkész ember (aki éppen az istentiszteletről tartott hazafelé, lelki testvér), az eszközei felajánlásával segített a horgászat nem túl örvendetes részében. Meg lett a kulcs, hála érte, még tapsoltunk is örömünkben!
Izgalmas napunk után jól esett a pihenés. 
Vasárnap a helyi gyülekezetbe látogattunk el, ahol testvéri közösségben tölthettük a pihenőnapot.
Hétfő a pakolászás, takarítás ideje volt. Míg én takarítottam, addig Kedvesem az autót pakolta. Nem is hiszitek el, hogy a két művelet ugyanannyi időt vett igénybe! (Egy kis Suzukiba nagy művészet bepakolni a családot pakkostul, és ehhez nagy tehetsége van a férjemnek:)
Elindultunk, de kerülőúton, hiszen tervbe vettük a siroki vár bevételét. Bár körbejártuk, mint Izráel Jerikót, de a várba nem jutottunk be, a kapuk zárva fogadtak.
Így továbbutaztunk Eger, majd Pladány felé.
Hála van a szívünkben, hogy az Úr megtartott és velünk volt!

Foltos szalamandrát is láttunk (sajnos, már áldozatául esett egy ragadozó léleknek)

Természetes játszótér



Esős órákban hasznos lehet 1 ceruza és egy foglalkoztató füzet is



Bár minden helységben külön kellett begyújtani, de legalább nem fáztunk



Rögtönzött ebéd a vár lábainál
(A hordozó tökéletesen megfelel etetőszéknek is)


Viszontlátásra hegyek, jövünk legközelebb is!