2015. augusztus 27., csütörtök

Hálaadásunk apró morzsái

Sok minden történt velünk a nyári szünidő folyamán, élveztük a szabadságot. A sok játék mellett kijutott a feladatokból is, az építkezésben is előrébb jutottunk.
Bár nem minden a mi terveink és elképzeléseink szerint alakult, mégis tudhatjuk, hogy az Úr kezében tartja az egész életünket.

A nyár a gyakorlás ideje is volt a számunkra. A célkeresztbe az önállóság fejlesztése volt. Végre van idő, nem kell sietni, nem kell időre öltözni, enni, ezért engedem őket kibontakozni. Úgy hiszem, hogy ügyesedtünk is ezen a téren. Nem csak az apróságok számára volt lehetőség tanulni, hanem nekem is. A tésztakészítés volt az egyik, amiben egy kicsit nagyobb tapasztalatra tehettem szert.
Hálás vagyok a tojásért, amit kaphattunk, anyóson segítségéért, és a sok finom házi tésztáért, amely gazdagon kipótolja a szükségeinket.

Bár az új fészkünk még nem készült el, de már van kinti árnyékszékünk, amely már most is nagy hasznunkra van! Hálásak vagyunk ezért is. A gyermekek előszeretettel használják. Otthon is nagyobb a tisztaság azóta:)
Bár a képen még nem látszik, de lecsiszoltuk, lefestettük, és birtokba vettük új tulajdonunkat.





Nagy álmom a festegetés. Megadatott a lehetőség, hogy kipróbálhassam a dekopírfűrészt. Sokszor elnézegetem a netem, hogy milyen csodaszép dolgokat lehet készíteni ezzel a hasznos eszközzel. Nagy a kínálat a szebbnél szebb famunkák terén. Sokan nem is pironkodnak elkérni ezekért az egyedi kézműves termékekért jó kis pénzeket. Sokszor hálát adok az Úrnak azért, hogy bár nem élünk nagy anyagi jólétben, de a kreativitásban nincs hiány. Ez minden pénznél többet ér.

 Nagyon szeretjük a vadvirágokat, így ezek díszítik a bögretartóinkat is. Balra éppen egyik egyszerű, de kedvenc virágunk látható: réti boglárka. (Talán az olvasó is könnyű szerrel kitalálhatja vonzódásunk okát:)
A réti imola sem maradhatott le, hiszen mikor Imolánk meglátta, hogy a boglárkát festem, rögtön magára mutatott, hogy őt sem hagyjam ki.
A bögretartónk festés után.












A kész munka. Az akasztókat a férjem faragta. A bögrék nem csak díszként és porfogónak lógnak a falon, hanem használjuk is őket, elsősorban a reggeli kecsketejes kávé, kakaó elfogyasztására. Nem baj, ha a gyermekeink is megszokják az efféle dolgokat!
Istenadta örömök ezek a számomra! Lehet, hogy földi és múlandó, de felülről származó.







Tudom, hogy a kép sötét, de a szívünk annál boldogabb. Két éves képzés végére értünk a teológia hitoktatói kiegészítő szakon. A rengeteg feladat között erőt is kaptunk ahhoz, hogy a szakdolgozatainkat is megírjuk. Számunkra ez valami csoda!






A mi Gondviselő Istenünk egész nyáron gondoskodott a gyümölcsszükségleteinkről is. Ilyen és ezekhez hasonlókat kaptunk.
Hát "ne dicsérjem én az Istent, ne legyek-e hálatelt?"








Újabb szappankészítési láz fogott el. Bár nem is annyira a próbálkozás öröme, mint inkább a szükség hívta életre ezeket a házi szappanokat is, hiszen fogytán van a korábbi termés.
Szeptember közepén dől el, hogy mennyire volt sikeres a főzőcske. Addig is érlelődik.






Úszótanfolyam. (Ez nem apró morzsa a hálaadásunk tarisznyájában)
A gyülekezetünkből egy házaspár kedves ajándéka volt a számunkra.
A gyermekek nagyon élvezték, láttuk, hogy nem volt eredménytelen a tanulás. Mindannyiónk számára nagy öröm volt ez a lehetőség is.




Eljutottunk Perére is. (aug. 20-23.)
Bár nem így terveztük, de egyáltalán nem bántuk meg a döntést. Szép helyen, építő programok mellett volt lehetőségünk közelebb kerülni a közösség tagjaihoz. Nagyon jól éreztük magunkat. Témánk: "Védeni és hatni" volt. A gyülekezet jelen helyzetét, és a rá váró eseményeket vettük sorra közösen és csoportosan is.
Bár az indulás reggele nagyon esős volt, de az idő nagyon szépen kivirult
 mire odaértünk.



Szomorúságunk csak az volt, hogy az itthonmaradókra ezzel szemben hatalmas "vízár" jött. Nem kis harcot jelentett helytállni a szüleinknek az új otthonunk védelmében. (Vályogfal, fafödém deszkái)

Nekem nagyon sokat jelentett, hogy békességes volt a légkör, nagyon élveztem a lelki testvéreim társaságát is.




Életemben először kenuzhattam is.
Szombaton ellátogattunk Boldogkőváraljára is.
(A képen egy korabeli vad lovag áll velünk szemben. Én már csak tudom, nem jó vele kesztyűt húzni:)
Közben összefutottunk a Regécen pihenő kedves családtagjainkkal is, ami külön öröm volt a számunkra.




Megnézhettünk egy igazi lovagi viadalt, és okosodhattunk a lovagok szokásairól. 
Nagy izgalommal figyeltük a lovagok bemutatóját.









Bár a hegyekből nem jutott ki bőségesen (helyette volt víz:), azért az utolsó napokon próbáltuk pótolni a hiányt. Regéc határában sátoroztunk egyet a természetben (gyönyörű kilátás nyílt a Hernád-völgyére és a Regéci várra).
Végül a vasárnapunkat szeretteink társaságában tölthettük el Regécen és Tokajban.




Ilyen szép céklák nőttek a kertünkben. A mai nap leánykánk segítségével kezdtem el a feldolgozását. Ivólevet szeretnénk készíteni belőle.










Mennyi boldog percet jelentett a gyermekeink számára az építkezés hagyatéka, a homok. Számomra is sok sepregetnivalót:) Nagy ajándék az udvar!









Boglárkánk idén kezdi az iskolát, ez is újabb kihívások elé állít bennünket, de örülünk is, hogy eddig is eljuthattunk.

Hálaadásunk bőséges, a nehézségekben is sok volt a vigasztalás, öröm. (Például munkahely keresésének izgalmai, bonyodalmai, vagy a vályog elkészíttetése és leszállítása.)
A tarisznyánkban sok a morzsa, szerettük volna mások örömére is megosztani. (A teljesség igénye nélkül.)

"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Őbenne, erősödjetek meg hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb." Kol 2,7