2017. december 26., kedd

Karácsonyunk

Az idei karácsonyunk sok izgalmat rejtett magában. Már novemberben elkezdtem az ajándékok készítését, hogy minél több embert lephessünk meg az ünnep alkalmával. December 23-án szűk családi körben emlékeztünk meg Jézus születéséről, majd 24-én a Nagy családdal karácsonyozhattunk. Mindenki nevet húzott. Az angyalkáknak kellett a báránykáiknak ajándékot készíteniük. Sok meglepetéssel tértünk haza. Másnap a Karikó család gyűlt össze közös éneklésre, elcsendesedésre.

A legjobb, hogy az év minden napján lehet karácsonyunk, hiszen az isteni kisded, a mi Megváltónk, Immánuel, velünk maradt. (Immánuel= Velünk az Isten!) A szeretetünket, figyelmességünket mindenkor kifejezhetjük, kedveskedhetünk bármikor egymásnak, együtt lehet a család, a találkozásokkal sem kell az ünnepeket megvárnunk.


 Karácsonyfa-részlet (már az új otthonunkban-HÁLA)

 Díszek a fára (a nagy fához sok díszre volt szükség:)

 Díszek 2. (Vörösbegyek)

Otthonunk látogatója rövid ideig tartózkodott nálunk, mihelyst magához tért, el is röppent oly sebesen, ahogy érkezett. A kis széncinegék napról-napra tapasztalhatják Isten gondviselő kezét rajtunk és más embertársainkon keresztül.

2017. december 5., kedd

Gyermekeink és a divat

Egy konkrét esemény késztetett ennek a posztnak a megírására. Leánykánknak a minap az óvodában szegezte neki a csoporttárs öltözködés közben: "Rajtad minden olyan csúnya!" (A ruhájára célzott) Megdöbbenéssel hallgattam a leánykánk beszámolóját. Hogyan mondhat ilyet egy 4 éves? A következő gondolatom pedig az volt, hogy egy gyermek önmagától nem mond ilyet. Amit lát, hall az tükröződik vissza a megjegyzéseiben. A külső. Csak a ruha, a megjelenés. Ez kevés. Ha csak ez a fontos, akkor nagyon szegény az emberi lélek. Mindez olyan törékeny és mulandó.
A gyermekeinken nem azért nincs a legdivatosabb ruha, mert nem tudnánk megvenni nekik, hanem mert az értékrendjüket formáljuk azzal, hogy nem adjuk oda magunkat az állandóan változó divathóbortoknak, nem engedjük, hogy ide-oda rángassanak bennünket divatdiktátorok, bekebelezve a pénztárcánkat, időnket, értékrendünket. Mellesleg sokszor ízléstelen, harmóniát nélkülöző.

Éppen olvassuk a Kotró Matyi történeteit, és olyan szépen adja vissza az üzenet a következő igeverset: "Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van."
Leánykánknak csak annyit tudtam válaszul közölni: Mondd meg, ha még egyszer hasonlókat hallasz: "Hiába a szép ruha, ha a szíved nem kedves."