Szombat reggel van, így nem kelek korán. Én nem, de a gyerekek belső órája csörög, így 8 óra után mindenki az ágy körül tere-ferél, játszik. Lassan észhez térek, kikászálódok az ágyból. Ekkor beindul a mókuskerék, amelyből estig nincs kiszállás.
Bevetjük az ágyat, ruhát osztok, kócos hajat gubancolok. Közben figyelem, hogy a pizsamák is a helyükre kerültek-e.
Majd a konyhába indulok, főzöm a kakaót, tejeskávét, teát, mikor mit, ezek nélkül nem teljes a reggeli. Közben azon agyalok, hogy mit ettünk előző napokban, fontos, hogy változatos legyen a gyermekek táplálkozása. Ha van elég tojás, lehet, hogy egy gyors tojásrántotta kerül az asztalra, de lehet, hogy egy zsíros kenyér. Mi van a hűtőben? Ó, a mama hozott egy kis paprikát, akkor gyorsan megmosom, hiszen kell a zöldség, meg amúgy sem szeretném, ha a tönkre menne eme gazdag vitaminforrás. Az étkezés nem zajmenetes, sok minden probléma jelentkezhet. Így a gyermekeim fizikai szükségleteinek kielégítése mellett, beszélgetek, nevelek, rendre utasítok. (Imola és Boglárka egymás mellett ülnek, szűk a hely, így mindig van hatalmi harc) A reggeli befejeztével a kézmosás sem maradhat el. Hát persze, náthás időszak van, így elő a kanál (ja, az elfogyott, gyorsan mosnom kell egyet) és a szirup, senki sem maradhat le a C vitaminról sem.
Első felvonás véget ért, a gyerekek elvonulnak játszani, én pedig agyalok, hogy mit is főzzek, mi volt már régen, mihez van meg az alapanyag. Előkerül a fagyasztóból a meggy, lesz belőle egy kis leves. Gyorsan felteszem (tenném, ha a fazekak nem volnának foglaltak, ezért gyorsan kiürítek, kimosok egyet), a mosogatáshoz készülve gyorsan elpakolom a száraz edényeket. Tegnapról van egy kis maradék krumplipüré, elég lesz egy kis sült virslit készítenem hozzá, így legalább a másodikkal nem kell bajlódnom. Míg fő a leves, mosogatok. Ez a legjobb idő erre. Ekkor villan az agyamba, hogy még el sem csendesedtem, az Ige mellett nem töltekeztem. Félreteszem a feladataim, próbálok elcsendesedni. Közben egyik gyermek jön, hogy rajzoljak neki egy bálnát, a másiknak feneket kellene törölni, a harmadik meg furulyát szeretne tanulni, csak mutassam meg neki az egyik éneket. Ekkor értem meg igazán a reggeli csend fontosságát és a csendes kamra jelentőségét. Imádság után gyorsan behabarom a levest, kisütöm a virslit, majd beteszek egy adag ruhát mosni. Az ebéddel végeztem, de most lendülök csak bele igazán a takarításba, amelyre minden szombaton sort kell kerítenem. A mosogatás kész, de ezután jön a törölgetés, seprés, felmosás. Ja, a mikro már nagyon rászorul egy alapos takarításra és a hűtőben is kiborult valami. Lassan végzek, jöhet a fürdőszoba. Ezt a területet kedvelem a legkevésbé. Mivel kazánházként is üzemel, minden csupa fekete por egy hét után (a lignit nagy "előnye"), alapos törölgetést igényel. A szárítótól leszedem a tiszta ruhát, gyorsan összehajtogatom, majd a helyére pakolom. Míg a fürdőszobát rendezem, a gyermekeket próbálom beizzítani egy kis segítségre. Persze lassabban haladok, hiszen sokszor kell szólni, segíteni kell, eszközt biztosítani, de a rendre nevelés mindennél fontosabb! :) Ezt szem előtt tartva sikerül összepakolnunk (én lassan felmosok és végzek a mellékhelységgel) Alakul a szobákban a rend.
Persze, ha egyedül vagyok, akkor így télvíz idején még a tüzelésre is ügyelek, etetem a kecskét, ha nincs bent tüzelő, hozok. De ma legyünk boldogok, itthon van édesapa.
Portörlés után ki egyik, ki másik szobát porszívózza fel, vagy éppen a folyosót mossa. Egy kicsit elszaladt az idő, mindenki gyomra jelzi, hogy itt az ebédidő, ezért gyorsan asztalhoz ülünk. (Itt már ki sem térek a részletekre, hogy kinek kellett a ruháját letörölni, mert kiborult rá a leves, vagy kezet mosni, vagy rábeszélni, hogy egye meg mindazt, ami a tányérjában van, mert ez örök harc, mégha nem is beszélünk róla) Jöhet a mesenézés! (Mármint a gyerekeknek) Ja nem, mert előbb meg kell csinálni a házi feladatot. Elő a táska, de hol is a táska, a tolltartó sincs meg, a hegyes ceruzákról nem is beszélve. Végre minden készen áll, hol egyiknek, hol másiknak magyarázok, közben a legkisebbnek is csinálok "házi feladatot", hiszen igényli, ő sem maradhat ki. A lecke elkészül, a ceruzák hegyét leellenőrizzük, az órarend szerint bepakolunk, friss tornaruha és törölköző kerül a táskába. (A hegedűgyakorlást másnapra halasztjuk.) Végre, jöhet a mese. "Anya, nekem ezt írd be, anyaaaa, nem működik a program, nekem a másik gép kell,..." Már kezdek örülni, hogy jön egy kis nyugi (lehet, hogy ledőlök egy kicsit, ha éppen nem most csengetnek rám), vagy csendben folytatom a házi munkát. Figyelem az időt, hiszen ez sem mindegy, hogy a gyermek mennyi időt tölt a gép előtt! A takarítás a végére ért, gyorsan kiveszem a gépből a ruhát, a mosás már régen lejárt, kiteregetek. A csendet kihasználom egy kis varrásra vagy egyéb kézműveskedésre. A meseidő véget ért, jön egy kis harc, hogy minden gép ki legyen kapcsolva. Egy kis játék még belefér, majd a vacsora, a fürdés következik (szombat van, így hajmosás, körömvágás sem maradhat el). Fürdetés közben is próbálgatjuk az önállóságot. Segítek, magyarázok, hogy a hajmosás, körömvágás, törölközés, öltözködés minél gördülékenyebben menjen (és lehetőleg önállóan, Imolát leszámítva, neki még sok mindenben segítek). Lassan az utolsó fogacska is tiszta lesz, így gyülekezünk a gyerekszobában. (Jaj, az esti szirupot elfelejtettem, gyorsan pótoljuk) Előkerül a pontozótábla, átbeszéljük, ki mennyi pontot érdemel, áhítatot tartunk (persze, ezt nem jelentem ki, csak úgy olvasunk, imádkozunk, és mindenki nagyon szereti és igényli), majd jöhet a személyre szabott könyvválasztás. Ezután kerül megrendezésre az esti fektetés c. előadás (finale). Ez egy hosszabb színjáték, amelyben mikor milyen sorrendben kerül megrendezésre a "szomjas vagyok", "nekem pisilni kell", "kérlek simogassál", az élet nagy kérdéseinek megválaszolása, egy kis hancúrozás, nyüzsi részletek. Lassan mindenkire sor kerül a simogatásban, elcsendesedik a csapat. Ekkor jöhet a másnapi bibliaórára való készülés, vagy egy kis gépezés (e-mailek, fb), vagy esetleg nagy ritkán egy jó film, majd elérkezik a pihenés. Másnap pedig minden kezdődik előről.
Valahogy így telik egy szombat, vagy hasonlóan, vagy egészen másképpen. Hiszen ilyenkor a legalkalmasabb az idő egy kis kimozdulásra, utazásra, vásárlásra. Olyankor borul minden. A hosszú monológ még így sem elég részletes, akinek pedig még több gyermeke van, annak még szaporodnak a teendői.
Néha olyan sok minden fér bele egy napba, hogy úgy érzem, hogy csoda, hogy még egyben vagyok.
Édesanyák, ezek után mondja valaki, hogy "én ma nem csináltam semmit"!
Krónikák 2. könyve 15:7
"Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el,
mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"
