Ez évi körzeti táborunk témája az odaadás lesz, amelyhez készült egy gyermekanyag is kiegészítő anyagokkal együtt. Innen letölthetőek.
Munkafüzet- nyomtatásra előkészítve
Énekeskönyv (több ének lekottázva)
Énekek kottával (hiba előfordulhat a kottákban)
A sok feladat mellet jutott idő a kikapcsolódásra is, gyönyörködhettünk a természetben felfedezve újabb helyeket. Együtt időzhettünk kedves rokonainkkal és egy hetet a barátainkkal is. Esténként a játszótér jó kikapcsolódási lehetőséget nyújtott, pingpongozás, tollaslabda, frizbi, hintázás. Az utolsó héten a gyermekeknek pedig nagy álma teljesült, lovas táborban vehettek részt. Sok élménnyel és ismerettel gyarapodtak. A lovaglásban is fejlődhettek, megtanulták a lovakat ápolni, etetni, nyerget rögzíteni. Mindenkinek meg volt a napi teendője. A lovak után még takarítani is kellett. Így kaphattak teljes képet a lovak körüli teendőkről. Reggeltől estig kint voltak a friss levegőn, kézműveskedtek, lovagolhattak a terepen, hegyek között is.
Elérkezett a pillanat, hogy az összekuporgatott kis pénzünket befektessük felújításra. A bárnai ház igaz pénznyelő hely, ahol sok teendő adódik. A nyár elején már sok bizonytalanság lengett körül bennünket, feszültséget keltve a szívükben. Jó volt az Úr kezébe letenni minden részletet.
A júliusi tábor után összeszedtük magunkat, felpakoltuk az autót, ruhástól, szerszámostól nekivágtunk nagy kalandunknak. Az első csoda akkor ért bennünket, mikor a mestert megkeresve segítséget kértünk a felújításhoz. Aggódtunk, hogy vajon szabad lesz-e, nem ígérte-e oda magát valakinek. Meglepetésünkre, éppen szabaddá vált, egyik projektjét lerakta, és néhány hetes szabadság elé nézett. Le is csaptunk rá, igénybe véve erejét és szakértelmét. Az anyagbeszerzés már nehezebben alakult, hiszen sokkhatásként ért bennünket a magasba szökő ár, amelyet az alapanyagokra ki kellett fizetni. Az építkezés óta minden legalább másfélszeresére emelkedett. A feladatok kijelölését is ez nagyban befolyásolta. Sok gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy a nagyobbik épület renoválásába kezdünk. Első cél a szobafelújítás volt. Ki kellett pakolni, majd a hajópadlót felszedve a párnafák alatti homok kitermelése következett. Férj sokat lapátolt és talicskázott. A falak mentém mélyre kellett ásni, majd kezdődhetett a betonozás. A sóder és a cement úgy fogyott, mint a sütemény a tálcáról. Betonozás után jöhetett a fal alsó szakaszának lebontása, vakolása és végül a meszelés. Barátokat vártunk, így sürgetett az idő, hogy minél hamarabb a végére érjünk. Így is belecsúsztunk a teendőkkel a fogadásukba. A laminált padló letételét már a barátainkkal közösen csinálhattuk. Nagyon szép lett a végeredmény. Megtisztítottuk az ablakot, feltettük a függönyt, az ágyakat összeállítottuk. A szoba kifejezetten otthonossá vált. Nagyszerű érzés volt, hogy most már nemcsak mi magunk lehetünk a házban (szoba híján), hanem tudunk vendégeket is fogadni.
A szoba mellett az emésztő elkészítése is folyamatban van. A kiásás is csoda volt. Néhány izzasztó ásónyom után sikerült a munkagépet találni, ami fél óra alatt a kellő méretűre mélyítette az üreget. A zsaluzás és betonozás kissé lassan halad(t), és nagyon sok anyagot emésztett fel, de lassan elkészül.
Csodaként éltük meg azt is, hogy a tüzépen másodosztályú anyagot ajánlottak, amely fele annyiba került, mint az elsőosztályú. Isten odarendelt egy bárnai lakost, aki a javunkat keresve mellénk állt, és igyekezett úgy intézni, hogy anyagilag a legjobban jöjjünk ki.
A szomszédtól kaptunk kölcsön betonkeverőt, centrifugát és mosógépet is. Ablakokat sikerült használtan jó áron beszerezni. Úgy éreztem végig, hogy az Úr előttünk járt és velünk volt. Ez végig egy biztos tudatként elkísért.
A próbatételek is megvoltak. Lassabban haladt a munka, a munkadíj, az alapanyagok ára sem volt kevés. Állandóan tanultunk elengedni és újratervezni.
Az utolsó napokra egy szakaszon elkészült a kerítés is, ahol nagyon ráfért a csere. A barátaink is támogattak, festettek, rendezkedtek, mosogattak, szerettek bennünket.
A szavak után most már beszéljenek a képek:
