2012. december 20., csütörtök

Narancslekvár

Ez megér egy külön bejegyzést. A neten találtunk rá az ötletre. Egy kis módosítással mi is kipróbáltuk. Nagy sikere lett.

Recept:
3 kg narancs (héjával)- kb. 2 kg gyümölcshúsa lesz (nekünk valahol eltűnk közel fél kg:)
1 kg cukor
1,5-2 cs. dzsemfix 2:1
Néhány szem fahéj és szegfűszeg

A narancsokat megtisztítottuk, majd a gyermekek segítségével feldaraboltuk. Fazékba téve, egy kis vízzel elegyítve a fűszerekkel feltettük forrni, főni. Mikor pépesre szétfőtt, kihűlés után leturmixoltuk, majd újra fazékba téve, cukorral megízesítve dzsemfixszel összekevertük és felforraltuk. Tiszta üvegekbe tettük.
Kesernyés lesz az íze, ami kenyérrel a gyermekek számára sem volt akadály. (A kesernyés íz elkerülése végett azt ajánlják, hogy fejtsük le az összes hártyát, fehéres alkotórészt. Én ezt nem vállaltam.)

Ez a közös tevékenység a gyermekeknek is jó móka volt, talán azért is, mert lehetett közben a narancsból csemegézni.




Adventi hetek 2.

Néhány képben szeretnénk megmutatni, hogyan készülünk a karácsonyra, hogyan telnek a napjaink ezekben a hetekben.

Játék, leánykánk babázás közben
Úgy látom, hogy a látott minta nem tűnik el nyomtalanul:)

Játék után a szoba állapota
Ezt össze is kell pakolni? Ez már mindig nehezebben megy, 
de megéri minden felfordulás egy kis csendért, nem?

A pötyi kezd formát ölteni.

A karácsonyfadíszek a fenyőfára készültek

Egyszerű, gyorsan elkészíthető filcdíszek

Az eredmény
Azon gondolkoztam, hogy vajon mi hiányzik erről a fáról?
A csillogás, amely persze cseppet sem baj,
hiszen egy üvegdísz kivételével az összes dísz saját kezűleg készült alkotás.
Vannak rajta tobozok, masnik, varrt szívecskék, horgolt csodák (ezek sajnos, nem tőlem származnak),
szárított narancskarikák, só-liszt formák, mézeskalácscsillagok, varrott szaloncukrok.
Ami hiányzik róla: az üvegből készült csillogók, fényeffektek.
Ami rajta van, de nem látszik: a gyermekek öröme, csillogó szeme, csodálata.
Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora örömmel tud egy gyermeket eltölteni egy kis karácsonyfa.
Én ki tudtam volna hagyni az ünnepekből, de a férjem támogatásával mégis megvalósult a gyermekek álma.
Boglárka napjában többször körbetáncolja a fát örömében. 

Bajlódás a földimogyoró héjával.
Ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz hozzájutni a finom csemegéhez?

Egy ajándékötlet: narancslekvár

Újabb ötlet: textildobozkákba csomagolt teafüvek


Nálunk is volt hó, a szánkózást mi sem hagyhattuk ki.
Persze édesanyának jutott a hálátlan szerep, a szánkóhúzás:)

Hópehely színes kivitelben
Ez a kézműves ötlet nagyon tetszett a gyermekeknek, ebből csináltunk több sorozatot is.
A kész munkák otthonunk falát ékesítik.
Egy kör alakúra formázott papírt négybe összehajtunk, majd 
ollóval kicsipkézünk tetszés szerint. Ezt a legkisebbek is meg tudják csinálni.

2012. december 16., vasárnap

Hétköznapi harcok

Vannak? Vannak. Sokszor nem is kevés. Biztosan egy formálós időszak kellős közepén vagyunk.

Nevelési kudarcok. Vannak. Istenem, hogyan bízhatsz még többet rám, ha kettővel sem bírok? Fegyelem vagy kegyelem? Szigorúság vagy elengedés. Állandó harcok. Édesapa így tenné, én másképp. Kinek van igaza? Itt is a határaimhoz érek hamar.

Az utóbbi időben egyre inkább úgy élem meg Isten kegyelmét, hogy sokat vár rám. Én már magamon érzem a fegyelmező kezet, de még mindig kérlel, még mindig biztat, még mindig csitít. Én ezzel szemben hamar előveszem az adósaimat és leszámolok velük. A mi Urunk nagyon hosszútűrő Isten.
Egyre kevésbé tartom biblikusnak az "egyszóra"  nevelés elvét. Ez a módszer nem Isten eszköztárából származik. Én egy jó ideje tanulmányozom az Igét, de ezzel nem találkoztam még.  Olvasd végig az Ószövetség fényes és sötét oldalait, Izráel engedetlenségét, Isten könyörgő szavait, jó útra terelgető tanácsait! A fenyítés nem marad el, amit Isten megígért, azt beváltja. De már olvasás közben is kérdem magamtól, miért vár még, miért nem csap oda?
"Miért öntöd ki a vizet? Miért ejted már megint le a kenyeret? Miért mész neki?"- hallhatják a gyermekeim nap mint nap. És én? Egy perccel utána miért seprem le a poharat az asztalról, miért borítom fel a szárítót,...? Mert talán én is olyan suta és darabos vagyok. Akkor miért nem nézem el a másiknak?

Türelem? Inkább türelmetlenség. "Mikor lesz már rend? Csend? Mikor tanulod már meg? Miért nem kéred szépen? Miért nyafogsz mindenért? Mikor leszel már elég nagy lány, hogy...?"  A türelem egy rendrakásnál azonnal mérlegre kerül.
Ezekben a helyzetekben nem csak a mérleg nyelve lendül, hanem az Isten formáló iskolájának újabb leckéje is terítékre kerül. Nehéz. Én ezt nem tudom megtanulni, dobnám vissza sokszor az elém adott anyagot. De szükség van rá. Létszükség. Nincs borzasztóbb, mikor egy édesanya elvesztve a fejét elkezdi rángatni a gyermekét, közben artikulálatlan hangokat hallat. Uram, ments meg ettől! A némán, ki nem mondott, szavakba nem öntött bosszankodásoktól is. Hiszen nem csak a rángatás, de egy ideges odébb lökést is jól érzékel a gyermekek szeizmográfja.
Az időben való közbeavatkozás, fegyelmezés sok könnyet, türelmetlenséget megfékezhet, megelőzhet. Inkább kapjon a gyermek két célzott fenekelést, mint elborult aggyal, meggondolatlanul, maradandó sérüléseket okozó ütlegelést vagy dühkitörést, amely a lelket csonkítja meg.

Az én édesanyám is átment türelem próbáló helyzeteken. Kilenc gyermek nyúzta- húzta idegrendszerének sérülékeny szálait. Kibírta, sőt az Úr megerősítette a gyenge szálakat, megacélozta. Nem mondom, hogy nincsenek már gyenge pontok. A megpróbált hit értékesebb a tűzben megpróbált aranynál.
Ebben a formáló kézben hiszek én is.
Ja, a  pisis gatyók is ebbe a témakörbe tartoznak. "Miért nem tudsz szólni? Miért csurran be még?"
Minek ezt kérdezgetni minden alkalommal? Úgyis átöltöztetem, tiszta ruhát adok rá. Akkor minek húzom fel magamat ezen is? Ebben a leckében is léptem már előrébb. Csak kicsit lassú felfogású vagyok. Főleg, ha efféle tanulnivalókról van szó. Milyen jó, hogy már nem kell pelus, hogy nem kellett várjunk a gyermek 4 éves koráig! Hihetetlen, de éjszaka NINCSENEK ilyen gondjaink. Ez számomra is felfoghatatlan. Persze, egyszeri hólyagürítés kötelező. Nem merem elhanyagolni a várható, vélhető következmények miatt.

Hisztis napok. Jó hogy vagytok! Eddig úgy gondoltam, hogy legalább a lánykám kezelési útmutatójával tisztában vagyok. Most már ebben sem vagyok olyan magabiztos. Azt hittem, hogy a lányok sokkal könnyebb esetek. A mi lánykánk nagyon korán megtanulta a legfontosabb tiltószócskának a jelentését. Hamar felfogta a következményeket is. Na, most ez az ok- okozati következtetés már nem megy ilyen simán.
"Ha azt mondod: Anya, töröld meg az orrom!"- "Segítek". Helyette? Nagy sírás, orra mutogatás. Ha már csorog, akkor növekszik a hangerő is. "Miért nem kérsz még mindig kicsi lány? Hát nem érted, akkor azonnal jön a segítség!"
Végre a lányka számlájára is kerülnek a pontok, nem csak a legény a mindig értetlen, ellenszegülő gyermek.

Lefekvéses hercehurcák. Miért kell mindig komoly fegyelmezési beavatkozással végződjön? Miért nem sikerül lefeküdni, és élvezni édesanya simogatását? Miért kell kiszaladgálni  és hallgatni a rosszalló megjegyzéseket? Ezt én soha nem értettem.
Akkor sem, amikor én voltam kicsi, és élveztem, hogy ha még fenekelés is van kilátásba helyezve, én kiosonok, meglesem szüleimet, ahogy a konyhában még mindig serénykednek. Ennek az izgalma még mindig bennem van.
Az éjszakai küzdelmek a saját ágyban maradásért. "Anya, én veled akarok aludni!" "Majd velem aludhatsz, ha édesapa felkelt, és elment dolgozni." Ez nem elég.
Mennyire kellemes, mikor éjszaka 4-5- ször is megszólal a sziréna, és egy követelőző hang! Hányszor beszéljük meg még? Meddig fog ez tartani? Persze az elveinktől nem tágíthatok. Sok helyen befészkeli magát a gyermek a szülői ágyba, elvéve azt a kevés meghitt együttlétet is a szüleiktől, ami még megmaradt a gyermekek megszületése után. Nem. Helye van mindennek. Akarom mondani, mindenkinek! De ez nálunk nem megy harcok nélkül. Én meg nem akarok egy fészkelődő gyermek mellett félálomban aludni egész éjszaka. Nincs ennél kényelmetlenebb pozíció. Édesapa pedig az én férjem. Ezt is sokszor tisztáztuk.

A nemszeretem ételek. "Nem szeretem a káposztát, vagy azt a zöld micsodát,..." Még jó, hogy a frankfurtiban van virsli, meg krumpli is, amelyeket ki lehet szemezgetni a főzelékből. Mindennel (mármint minden ehetővel) korai életszakaszban szembesítettük a gyermekeinket. Nem is volt gond. Rágták nyersen a zöldhagymát leszedetlenül a kertben, marékszámra ették a paradicsomot. Most meg? " A paradicsomot szeretem, de most nem kérek." (Ez megy heteken keresztül:) "Nem szeretem a pillét." Lehet hogy csak édesapa kellene. Ő meg tud mindent etetni a gyermekekkel a legkülönbözőbb összetételben is. Ez az ő titka, én ehhez nem értek.
Nem engedhetjük meg gyermekeinknek a válogatást. Ez luxus. Hálátlanság. A férjem ma is figyelmeztetett. "Csak nem fogod azért elvetni a gombapörkölt ötletét, mert nem rajonganak érte a gyermekek?" Ez van, ha nem tetszik, nem eszed, de nincs más sem! Egy kanállal kötelező. A kóstolós módszer sok nem kívánatos ételt tett kedvenccé. Soha nem gondoltam volna, hogy a zöld mángold is a kedvencek közé fog tartozni. Én soha nem rajongtam érte. Az előző évek szükségei engem is sok mindenre megtanított illetve Isten gondoskodott egy olyan férjről, aki mindent minden formában megeszik. Engem is rávett már sok újdonság megkóstolására, kipróbálásra.

Elég mára. Emésztgetem én is ezeket. Néha gyomorrontásom lesz tőle, de aztán újra helyreáll az emésztésem.
Kegyelem, ez mára is elég.
Elég legyen nekem is.

2012. december 10., hétfő

Adventi hetek

Ezek a hetek mindig mozgalmasan telnek, szerintem, a legtöbb háztartásban.
Ezekre a hetekre nem készültek napról- napra szóló tervek, inkább egy folyamatosan bővülő tervezet.

Vers, dal Újra itt a szép karácsony...
Karácsonyi harangok...
Igevers a jelenethez: „Menjünk el egészen Betlehemig, nézzük meg hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr!”
Kézművesek, extrák Adventi koszorúk készítése
Adventi kalendárium zsákocskáinak folyamatos kibontása
Nyíregyházi Vadaspark- látogatás az állatkertben
Üdvözlőlapok készítése: rajzokkal, ujj-mintázva
Csomagolólapok gyártása krumplinyomdával
Mézeskalács sütése minden mennyiségben
Díszdobozok készítése
Hópelyhek készítése- lakásdekoráció
Karácsonyfadíszek minden formában
Sógyurmából a karácsonyi történet résztvevőinek megjelenítése
Készülődni a karácsonyi jelenetre
Látogatás a Nagy nagyszülőknél
Téli örömök: szánkózás, hógolyózás, hóemberépítés
Karácsonyfa díszítése

Az én kis családom a menyegzői szolgálaton. Sajnos, én nem lehettem közöttük, mert Mátét elnyomta az álom. Bár ezért én nagyon hálás vagyok, mert így könnyebb volt átvészelni az istentiszteletet:)

Az esküvői vacsora pillanatképei.(Nem a gabonapehely volt a menü:)
Kis játékokkal próbáltuk lefoglalni a gyermekeket.

A 30 lyukú szívószálon keresztül nem volt egyszerű kiszívni a folyadékot.
De a gyermekek hősiesen helytálltak.

Megkezdődött az adventi időszak, amely nagy várakozással telten telik.
Bár a karácsonyi meglepetés még nem csigázza fel őket eléggé, igaz, mi sem hangoztatjuk fennen:)

Az adventi naptárunk 24 zsákból készült, amelybe az alatta látható fajáték elemei kerültek.
Utólag nagyon örültem annak, hogy nem édességet rejtettem el a zsákokban, 
hiszen Máté biztosan hamar kifosztogatta volna a meglepetéseket.
Bár tudják, hogy mindig fakocka lapul a zsákokban, mégis várják a következőt, 
mert nagyon tetszik nekik ez az állatkertes kivitel.


Adventi koszorúnk
A gyertyák újrahasznosított mécsesek, amelyeket már mások kidobásra szántak.

A Vadaspark felejthetetlen képei
Hatalmas élmény volt az állatokat teljes életnagyságúkban megfigyelni.
Kellően ráijesztett az oroszlán Mátéra, aki nem volt hajlandó az üvöltöző állatot közelről megtekinteni.
Ijedtében a tigris biztonsági korlátai mögé húzódott, édesapa meg gyorsan utána, 
hogy megmentse a család féltve őrzött kis kincsét.
Hát nem is olyan szelídek, mint a képeken látni:)

Cápát látni sem mindennapi élmény.

Ilyenek az elefántok? Az üveghídon keresztül egészen közel juthattunk hozzájuk.

Máté: "A zsiráfom."- kiabálta messziről.
A zsiráfokat várta egész idő alatt, hogy megtekinthesse. Nehéz volt betelni velük.
Honnan ered a gyermekekben ez a hatalmas állatszeretet?

Mézeskalács készítése


Boglárkánál mostanában hisztirohamokat próbálunk oltogatni. Úgy tűnik, nála ilyen formában jelentkezik a 3 évesek dackorszaka. Ilyenkor se kép, se hang. Nem lehet az értelemre hatni. Se a fegyelmezés, se a mesemegvonás nem szab határt a könnyáradatnak. Persze később már mentegetőzik, és sajnálja az egészet. Én is sajnálom, de a hiszti az nem egy dicséretes dolog. 
A hiszti egy olyan hangoló szerszám, amely az idegszálak vékony húrjait egyre feljebb és feljebb tekeri. Általában szereti pattanásig feszíteni. Jó kis edzés minden anya számára! (Hogy újraélhessem a délelőtt kevésbé magasztos pillanatait, ezért újra rázendít kicsi lányunk.)
Jó, hogy újra és újra megújulhat az erőnk.

2012. december 3., hétfő

Ruhák és járművek

Egy kis pótlás korábbi heteink eseményeiből.

A különböző anyagok párosítása meglepően sikeres volt.
Bár Máté egyre nehezebben viseli, ha bekötöm a szemét.

Öltözés közben gyakoroltuk a jobb- bal irányokat.
Mókás az eredmény.

A varrás nagyon kedvelt tevékenység.


A varrás eredménye sem rossz, egy kis gyakorlás még ránk fér:)

Tilda nyuszi öltözködött.
Őszi viselet

Téli viselet

Nyári viselet

Ünnepi variáció a kedves kis baráttal

Színezés

Melyik ruha akadt a kezembe?

A pólófestés maradandó és kedves emlék maradt a számunkra

Két almaautó díszíti édesapa tortáját


A verseny győztesei:)

Sétálunk, sétálunk...

Őszi erdő


Milyen izgalmas a feladat! Mindjárt elalszok!
Máté amúgy is szereti mindig kiegészíteni a feladatokat

Egy különleges hajó

A járművek szétválogatása már nem okozott különösebb gondot

Autó újrahasznosított anyagokból
Ez a kis mű különösen a szívéhez nőtt a kis alkotóknak

Hajó utasokkal

Ezekkel a képekkel már régen tartoztam, de a technika, az időhiány nem tette lehetővé, hogy hamarabb felkerüljenek ide. A következő heteink most már az advent jegyében telnek.