Katicás társasjáték

Ki repül gyorsabban? Ki ér hamarabb a célba?
Ez a társasjáték 3 fővel játszható. Mindenki választ egy katicabogarat. A barna levélről indul a játék. A megbeszélt sorban dobunk a dobókockával. Csak akkor lehet lépni, ha a katicánkkal megegyező színű pötty található felül. Ha nem a mi színünk ékeskedik a kocka tetején, akkor továbbadjuk a dobás lehetőségét a következő játékosnak. Van, hogy több körön keresztül is egy levél ücsörög a kis katicabogár, türelmet gyakorolva.
A játék könnyen elkészíthető. A dobókocka hat oldalára minden játékos színéből 2-2 pötty található, növelve a továbbrepülés esélyeit.

Almás hét 2. rész

Képek a hét második feléből:
Az előző bejegyzésemben egy kérdést vetettem közbe: Mi jöhet még ezután? Édesapa szervezésében egy biciklis kirándulás valósulhatott meg a farkasszigeti erdőben, ahol diót gyűjthettünk, nézelődhettünk, gyűjtögethettünk és denevéreket figyelhettünk.
A gyűjtögetésünk eredményét a fénykép mutatja.

Mi ez?- kérdezheted. Ez a megszárított almachips (először a sütőben, majd a napon szárítottuk)

Alig tudtuk kivárni a pénteket, hogy elfogyaszthassuk:)

Az almakirakó helyett egy kis iránygyakorlatot iktattunk be.

"Színezd ki a bal oldali szívecskénél zöldre az almát!..."

(A szív felőli bal oldal és a bemutatkozós jobb kéz bevezetése, ismerkedés a hívóképekkel)

Egy kis hallás fejlesztés. "Keresd az almát, ahol hallod a hangot!"

Műanyag lapból kivágott almaformát lyukasztottam körbe. Cipőfűző segítségével kellett körbevarrni.

Máté segítség nélkül elég sajátosan oldotta meg a feladatot:)

A mi Atyánk mindig ajándékokat küld a számunkra (Talán az ajándékozás a szeretetnyelve?)

Hálásak vagyunk 

- a mézért,

- a vaníliás karikákért, amelyet Farkasszigeten fogyaszthattunk el,

- a barackléért,

- a könyvtárból hozott izgalmas könyvekért, amelyet még aznap el is olvashattunk

- a kirándulásért és a szép időért, amelyet még mindig élvezhetünk.

Boglárka egy kis imáját szeretném zárszóként lejegyezni:

"Köszönjük Istenünk, hogy játszhattunk az almával,

köszönjük Istenünk, hogy velünk voltál,

és köszönjük az étvágyunkat!"

Erre én is áment tudok mondani.

Almás hét 1. rész

Néhány kép az ötletek kivitelezéséhez:
Ismerkedtünk a késsel: kicsit szúrós, és "vigyázz, hogy el ne vágd a kezed"! Az almalé előkészítése folyamatban.

Az almaléhez vizet is adtunk és egy kis cukorral is ízesítettük 

Az almamagok ragasztásánál lelohadt az érdeklődés

Mi lakik az almában? Az alma tisztítása közben volt alkalmunk megfigyelni: egy kukac (hernyó)

Ehhez kapcsolódtak a mai napi feladataink. 

Vezesd Lucát Lacához! 

A mesénk illusztrálása egyszerűen.

Kukacmese

Egyszer volt, hol nem volt, élt 2 kukac egy almafán. Luca és Laca békésen éldegélt a maga rágta sárga almájában. Építgették, szépítgették kicsi otthonukat. De állandóan versenyeztek: kié szebb és takarosabb.  

Mikor Luca függönyt akasztott az ablakaira, akkor Laca faajtót csináltatott. Mikor Luca egy újabb járatot rágott magának, Laca antennát rakott az almára. Így ment ez heteken keresztül.

Egy nap Luca bekéredzkedett Lacához.

Laca büszkén vezette be Lucát az otthonába. Kívül szépen, frissen volt mázolva a fal, a faajtón csillogott a lakk és az antenna is büszkén hajladozott a szélben. Luca csak ámult, mennyire gyönyörű itt minden. De mikor belépett, teljesen elképedt, minden csupa piszok és maszat volt. Bezzeg az ő háza patyolattiszta! A gyors látogatás után Luca is meghívta Lacát, hogy bemutathassa milyennek kell lennie egy tiszta lakásnak.

Laca másnap ellátogatott a Luca- lakba. Már az ajtóban észrevette, hogy milyen tisztaság van. Az ajtó fényesre törölve, de a hangja, fülsértő. Nyikorog a kenetlen ajtósarkok miatt! Belépve ínycsiklandozó illat fogadta. A frissen sült pogácsának még Laca sem tudott ellenállni. Milyen régen evett már ilyen jó falatot. Ahogy az asztal mellé készült leülni, megreccsent a szék lába, és Laca az asztal alatt találta magát. Ez felháborító, milyen vendégfogadás az ilyen, ahol minden recseg- ropog és törik, itt mindenre ráférne a javítás!

Lacának ekkor egy mentő ötlete támadt. Igen, felajánlja szakértelmét, segít rendbe hozni Luca hajlékát.        Erre Luca sem maradt rest! Felajánlotta, hogy cserébe rendbe hozza a Laca- lakot, és fényesre, tisztára vikszol mindent.

Ettől a naptól kezdve nem azt nézte a két kukac, hogyan múlhatná fölül a másikat, hanem hogyan segíthetne a társának.

Almachips készítése házilag

Víz- és áldásfolyam

Végre folyik a csapból a víz. Mekkora luxus! Most már így érezzük. Lavóros, pancsolós, csepegtetős hét után úgy érzem, milyen nagy könnyebbség a mai kor asszonyának, hogy a csapból víz folyik. Tiszta, ivóvíz. A csapból. Nem kell kútra járni, cipekedni.

A szűkölködős hetünk után a mai napra bőven kijutott a vízből, de az árvízből is.

A csőtörés elhárítása után, mikor ráengedték a rendszerre a vizet, a lakásunk külső falán hatalmas vízár indult meg. Bent ültünk, közben gyönyörködtünk, hogy mily édes hangja van a víz zubogásának. Biztosan odakint valaki ellenőrzi a rendszert. Néhány perc múlva megyek ki, és látom, hogy itt szó sincs ellenőrzésről. Ázik a fal, a tyúkok fejvesztve menekülnek a rájuk zúduló vízáradattól. Elzártam a csapot, és örültem, hogy nem hitegettem tovább magamat.

A következő egy harcjelenet. Boglárkával éppen harcolunk, szócsatát vívunk. Egyszerű pisilési esetből fakadó hatalmas érzelemtornádó kavarja fel a békés, meleg otthonunk csendjét. Boglárkának kísérőre van szüksége, és erre most én volnék a legalkalmasabb személy a számára. Én a feladataimra hivatkozva kibúvót keresek. Ekkor csap le a tornádó. „Anya, de hallgasd meg, hogy hogyan pisilek.” Nem sok érdeklődést mutatok. Nevelési helyzet állt elő. (Ezt most már napok hisztis jelenetei előzik meg, nem szabad tovább várni vele!) A gyermek megfegyelmezése után végre mindenki a megfelelő helyre kerül. Én a konyhában dolgozgatok tovább, Boglárka vécézik. Csen van. Érted? Végre csend van! Egy fél percig, mert Boglárka éles hangon jelzi felém, hogy, folyik a víz. Szaladok. Áll a fürdőszobában a víz. Hiszen a lányka kivette a mosógép csövét a WC- ből. A gép éppen abban a pillanatban ért arra a fázisra, hogy leeressze a felesleges folyadékot, és nem türtőztetve magát kiokádta magából a szennyes levet. Ezekben a helyzetekben lehet a legtökéletesebben tesztelni, hogy a lefolyó megfelelően lett- e behelyezve. Természetesen, nem. A víz a szobánk felé veszi az irányt, és a küszöb alatt próbál utat törni magának. Semmi pánik, így a heti szőnyeg takarítása is meg van oldva:)

Sikerült végre a vizet megfelelő mederbe terelni. Örömmel sietek vissza a konyhába, az őrhelyemre. Ekkor Máté nagy örömmel fogad: „Vágom a kukacot!” Ha nem az ovis mesénk illusztrációját tartaná a kezében, biztos én is hasonló örömmel fogadnám az attrakciót. Helyette gyorsan elveszem, és sopánkodok egy keveset. (Ez lenne a koronája az árvizes történeteinknek?)

A mai nap nem csak a vízrendszer, de az én türelmem is megmérettetett. A mai nap is megerősíti, Isten nélkül könnyen megtörik a türelem is, lelohad a mosoly az arcról. De Vele lehet győzelemmel is zári a csatát. Ma mindkettőből kijutott.

Vajon mi következhet még ezek után?

Jöjjön a hálaadás, az Ige is erre buzdít:

Köszönjük mennyei Atyánk

• a sok pötyit, amellyel már régóta szemezek, és most ajándékba a miénk lehet,
  
  
  
  A pötyi mellé ráadásul egy kisdoboz gyöngyöt is összeválogattunk
  
  
• a húgom eljegyzését, amelyért már régóta imádkoztunk,
• a vízcsapból folyó ivóvizet, és a szakembert, aki testvéri szeretettel szolgálatba állította a tudását, és térítésmentesen elhárította a hibát,
• az elővehető téli ruhákat,
• a finom tökfasírtot, amelyet most próbáltam ki először
  
  
  
  Ugyanúgy készül, mint a húsos változata (és nagyon finom:)

Levelet kaptunk

Levelek minden mennyiségben. No, nem az írott változatára gondolok, de nem is az elektronikusra, hanem a falevelekre.

Először hálaadással szeretném kezdeni, nem azért mert a vasárnapi istentiszteleten erre buzdítottak, hanem mert kikívánkozik.

Hálát adok, Uram, mert:
bár csőtörés van, és nincs vizünk
- de vannak nagy lavórok, melyben tudok mosogatni, és fürdésre is van lehetőség
bár nátha és megfázás miatt nem alszunk éjjelente
- de gyógyulgatunk, és van gyógyszerünk, amelyet még megvennünk sem kellett (és az éjszakázok után Máté végre 2 órát tudott pihenni délután anélkül, hogy felébredt volna)
bár elfogyott a kecskéknek a szalmája
- de volt helyette lucerna
bár fogynak a tojások
- de találtam ma hármat a tyúkok fészkében
bár minden élelmiszer készletünk kezd apadni
- de van kenyérre való lisztünk, amelyet ma is meggyúrhattam
bár tegnap is krumplis tészta volt
- de ma almás lepény is lehetett mellette (mert kaptunk almát) és zöldségsalátát is készíthettem hozzá (mert még termett egy kis uborka, paradicsom a kertben)
bár aprók a gyermekeink, és sok mindenben kell támogatni még őket
- de már sok mindenben tudnak apró léptékekben segíteni

Nudlikészítés közben

Az én kis mosogatónőm 

(Olyan precizitással végezte az öblögetést, hogy nem is kívánhattam volna többet)

Néhány kép az oviból:

Krumplinyomda

Nagy élvezet volt a nyomdázás

Meglepetésemre könnyen párosították a leveleket

Levélgyűjtésre indultunk

... és az eredménye: nagyon szép lett.

Levélnyomat

Sündisznók az avarban, ahogy téli álomra készülődnek

Sikerült megtanulni az olló helyes használatát (egy kézzel könnyebb)

(ezt aztán gyakorolni is kell:)

Egy bogaras hét

Hálát adok, Uram:

• mert eljuthattak hozzánk a szüleink
• „Keressétek először Isten országát és igazságát és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek”
  Nem számítottunk a rollerekre, kicsi babakocsira babákkal, katica jelmezre (Milyen időzítés, éppen katicás hetünk van itthon!!) Éppen akkor kapjuk ezeket, amikor anyagilag nem vagyunk a csúcson. Az Úr ilyen gazdagon látja el a gyermekeit? Sokszor elcsodálkozom!
• a 10 kg paradicsomért, amelyből nagyon finom lecsó készülhetett,
• 2 üveg kész lecsóért és 1 ü. zakuszkáért,
• hogy végre elkészült a konyhai ablak festése és felkerülhetett rá a szúnyogháló is

Képek a hét apró eseményeiből:

Katicapöttyök festése hatalmas élmény volt, bár még az ecsethasználatot gyakorolnunk kell.

Itt az ajándék katicás jelmez, amely nagy örömére szolgált a gyermekeknek.

"Anya, de én nem tudok repülni!"- állapította meg sírva Boglárka.

A színezőhöz nem volt elég türelem:(

Ez jó játéknak bizonyult később is.

Alakulunk

Napok óta csak törölgetek, pakolok, mosok, porszívózok, sepregetek, átrendezek, dobozokat boncolok,...
Örülök, hogy közeledik a berendezkedésünk vége. Már úgy sincs több sarok, amelybe lehetne pakolni. Az összes lehetséges helyre betuszkoltam a nem kis mennyiségű tulajdonunkat.

Hálás vagyok, hogy
- egyre több dolog találja meg a helyét,
- a sok szilváért, almáért, amelyből finom leveket és lekvárt lehet főzni,
- a finom paradicsomért, mellyel minden reggel- este megtölthetjük a gyomrunkat (az Úr sokszorosan kárpótolt a korábbi helyünkön hagyott veteményesünkért),
- Kadosa tudott Camping biciklit vásárolni, mellyel könnyebben el tud jutni a munkahelyére (nem kell biciklis bérletet váltania, nem kell a vonaton sem fizetnie érte, és nem kell Debrecenben hagynia felügyelet nélkül)
- varrhatok újra és átélhetem az alkotás örömét,
- az otthonunk külön helységeiért, mert végre van külön két kis szoba, konyha, amely ajtókkal zárható! (nem kell lábujjhegyen járva közlekednünk, ha a gyermekek alszanak),
- Istenünktől kapható békességéért (enélkül mindent nyomorúságnak élnénk meg)
- az otthonoviba vásárolhattunk ceruzát, gyurmát, zsírkrétát, lapokat, ollókat,...
- a gyermekeknek végre van papucsa, melyet könnyebb kezelni, mint a kis cipőket,
- Máté pelusa reggelente száraz,
- zárt udvar vesz körül bennünket, és végre kiengedhetem a gyermekeket egyedül.

A készülő kis fészekről néhány fotó:

Gyermekszoba

Szülők szobája

Milyen romantikus teregetőhelyem van! A szőlőlugas szép keretet ad a száradó ruháknak:)