2012. augusztus 30., csütörtök

Hálát adok, Uram 2.

természetes háláim:
- az esti tücsökcirippelésért,
- a reggeli madárcsicsergésért (nagyon hiányoznának, ha nem volnának),

otthonos háláim:
- Gyuszi és Zoli segítségéért a festésben- pakolásban,
- az emeletes ágyért, amit a szülőktől kaptunk,
- a szép otthonunkért, amelyért nem kell hónaponként fizetni, a miénk lehet
- a működő villanytűzhelyért,

- a fáért, amelyet meg tudtak vásárolni a szülők télire, így reménység szerint, nem kell fáznunk télen sem (és amit most nem tudtunk volna biztosítani a család számára),
- az érett, finom szőlőért, szilváért és körtéért, amit egyöntetűen nagyon szeretünk (régen nem ettünk már ilyen finom és sok gyümölcsöt, az eddigi nélkülözéseinket az Úr kamatostul pótolta),
- az egy hónapért, amelyet a szülőknél tölthettünk, míg a felújítási munkálatok zajlottak,

gyerekes háláim:
- a gyermekek öröméért, ahogy az új szobájukat és ágyukat fogadták,
- a szép gyermekruhákért, amelyek között Boglárka sokat bogarászott, magára aggatott,
- a gyermekjátékért (Ravensburger puzzle kicsiknek),
- a sok paplanért, favonatért, kis ruháért, plüss állatokért, amelyekkel nagyokat lehetett játszani (nekem pedig hosszas nyugalmi időt biztosítottak)
- Máté bilis sikereiért (néha még vannak reménytelen napok, de ez már a kisebbik gond)

- a Kedvesem türelméért, amely cseppet sem mellékes dolog:)

2012. augusztus 25., szombat

Hálát adok, Uram!

Úgy éreztem magamat az utóbbi időben, mint az átültetett fa. Mikor kiemelünk egy fát, a gyökerei szakadnak, vízhez, tápanyaghoz sem jutva sorvadozik. Az új helyére ültetve próbálja a gyökereit újra mélyre ereszteni, időnként 1-1 kőbe, kemény földrögbe ütközve. A megszokott helyemről kimozdítva, éppen az új hely előkészítésén dolgozva úgy éreztem, száradok. Fogy a hálám, a békém és ezzel együtt az erőm, lendületem is. De az Úr újból megöntözött, felfrissített, így megújult a lelkem, hála töltött el, erő költözött a tagjaimba is. Újból reménnyel telten tudok előre tekinteni.

Uram, szeretem a biztosat,
a kitaposottat,
a megszokottat,
a kiépítettet,
a begyakorlottat.

Most minden bizonytalan,
kitaposatlan,
szokatlan,
kiépítetlen,
és én is gyakorlatlan vagyok.

Gyökereimet újra a földbe eresztem,
mélyen,
hogy az éltető vized
felfrissítsen.

Keserűségem
eléd teszem,
vedd el!
Töltsön el
békességed!

Ezt keresik a gyökerek,
és ha újra meglelem,
betöltöm helyemet,
szent öröm tölt el.

Helyemen vagyok,
most már tudom,
s teszem a dolgom.
                   (nagnus)

Hálát adok, Uram:

- Kadosa munkahelyéért, (ez csoda, szakmájában dolgozhat, kétszeresen is neki ítélték- ítélte az Úr:)
- az autó reményéért (nem is merjük elhinni, még erre is gondol a mi Urunk?)
- megkaptuk a munkaügy által kiküldött segélyt (nagyon jól jött a felújítási munkálatokhoz)
- a sok csempéért, melyet a családunkon keresztül kaptunk,
- Dávid eljegyzési alkalmáért,
- lakcím kártyáért, (végre tudjuk a hivatalos ügyeket intézni)


"Keressétek először Isten országát és igazságát,
és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Máté 6. rész)

Ez számunkra élettapasztalat.

"És monda Mózes az Izráel fiainak: Ímé az Úr név szerint hívta el
Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségéből.
És betöltötte őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterségben..."
2. Mózes 35, 30- 31.


Ezt az igét a csempézés közben éltük át. Ma is működik.
Ki gondolta volna, hogy magunk fogjuk kicsempézni az otthonunkat?

2012. augusztus 23., csütörtök

Önállóság

Ezt is gyakoroljuk. Öltözködés, döcögős. Evés pecsételős, mázolós. WC- re ülés, bilizés, "Anya, segíts!". Cumizás, "Hol van a cumim?". Itt tartunk.

Sikerélmények: 
A minap sütögettünk, főzőcskéztünk. Boglárka kikeverte nekem a vanília öntetet, Máté adagolta hozzá a tejet, egész simán ment. Majd a leányka felverte teljesen a tojásfehérjét. Kész hableány és kukta. Igazi segítség! Nagyon megörvendeztetett.
Teregetünk. Az apróbb dolgokat kis segédeim csipeszelik fel. (Bugyikat, zoknikat, Máté "bőrkesztyűjét")
Takarítás. Mindenki kezében rongy, felmosunk. Persze, mint a lepkék, maguk körül (körbe- körbe) kis köröket rónak le. De haladunk. Megéri.
Önálló étkezések: kenyér- tenyér megkenése késsel.
Kerti munkák: a téli tüzelő sorba tétele. Máté nehéz fahasábokat emel és tesz a helyére. Ő az erő megtestesítője. Hangerő, akaraterő, izomerő mind magas fokozatban mérhetőek.
Állatok etetése: tyúkokat ügyesen kergetik- etetik a kecskékkel egyetemben.


Szobatisztaság

Komoly lecke. Nehezen tanulható. Sokat kínlódunk vele. De a remény sugarai fel- felcsillannak, majd újra elsötétülnek egy- egy sikertelen nap után. "Máté, Máté, miért nem szóltál?"- hangzik nap mint nap.

Jelek az érettségre:
- a kommunikáció legfontosabb eszközét birtokolja (beszéd)
- érzi, jelzi (de sokszor későn)
- zavarja (már a pelusnál is szólt: "Pisi csíp!"= bepisiltem)
- tud ülni, huzamosabb ideig is
- akaratlagosan is tudja irányítani a pisilési, székelési ingert (bilire ülve siker koronázza a próbát)
- tudja tartani (délutáni pihenés után is száraz marad a fekhely)

Akkor mi a baj?
- a kényelmesség (ez igen- igen nagy baj!:)
- a figyelmet elterelő tényezők pl. játék

Egy hónapja kísérletezünk. Napra pontosan meg tudnám mondani, hogy mikor jött el a fordulat, amikor jelentős sikereket könyvelhettünk el ebben a témában.

Ki gondolta volna, hogy így megvisel bennünket ez a lecke? Pedig ez csak a kezdet! De legalább a türelmem is megpróbáltatott, és könnyűnek találtatott. Fejlődnöm kell nekem is a szobatisztaság terén:)

2012. augusztus 12., vasárnap

Blogcímhez szóló megjegyzések

Egy kis magyarázatot követel a blogcím. Otthonovi, ki hallott már ilyet? Otthonoktatás, ez már ismerősen cseng? Egyre több felelős szülő indul el ezen az úton, mely sokszor nem göröngyöktől mentes, de jó befektetés:) Erre az ötletre rímel az otthonóvoda (=otthonovi), mely az állam nevelő munkája helyett a családi nevelésre- oktatásra fekteti a hangsúlyt.
Van még egy évem a gyes lejártáig, ezért úgy döntöttem a nagyobbacskát nem adom óvodába, hanem itthon fogunk közösen játszani, mesélni, kezecskéket ügyesíteni, dalokat énekelni és egymásnak örülni. Ezt a közös ügyet szeretnénk itt megörökíteni, melyből reméljük, profitálsz te is, kedves Olvasó. Szeptembertől indul a nagy kaland. Nyáron is voltak már próbálkozások az irányított oktatói- nevelői munkára, de a költözés miatt még, sajnos, nem sikerült megörökíteni a nagy pillanatokat. (Fényképezőgépünk valahol egy eldugott dobozban a lakás egy meghatározhatatlan pontján:)