2018. június 17., vasárnap

Foltvarró Tábor

Félelmeink kötelékében

Ennek a bejegyzésnek egy haláleset volt az inspirálója. Nagybátyám felesége halt meg az elmúlt időszakban. Üldözési mániában szenvedett.
Nem így született. Ez egy folyamat kiteljesedése volt.
Állandóan kritizálta a környezetét, mindent kétkedve fogadott, mindenki tette mögött a rossz szándékot feltételezte.
Ez a magatartás végül oda vezetett, hogy legyőzték a félelmei, úrrá lettek rajta, nem tudta kézben tartani az érzéseit.
Úgy gondolta, hogy összeesküdött a világ ellene. Mindenki a halálát akarja.
Ezért évek óta fűtetlen lakásban élt, nem váltotta ki a gyógyszereit, piszokban, rongyok között távozott el közülünk, eltaszítva egyetlen segítségforrását is, a családomat (szüleimet, testvéreimet, akik éveken keresztül hűségesen támogatták, segítették).

Elgondolkodtam az esetén. Milyen sok félelem vesz bennünket körül! Milyen sok félelem van bennünk is!
A hírek, a szomszéd panaszai, a szülők aggodalmai, történetei,...
Az aggodalmaink teljesen logikusak. Betegség, baleset,... melyikünkkel nem eshet meg?
De ekkor Isten Lelke kérdezi tőlem: "Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?" Máté 6, 27.
És az én karjaimban nagyobb biztonságban vannak a szeretteim?

A gyermekeim az iskolába önállóan, kerékpárral járnak. Az elején állandóan néztem az órám, hogy mikor jönnek már haza, füleltem a szirénázó mentőket, hívtam a tanító néniket, hogy elindult-e már a szeretteim.
És ekkor az Úr egy szemléletes eseten keresztül tanított. Éppen autóval tartottam hazafelé, Imola a gyermekülésben ült, amikor hirtelen észrevettem, hogy egy kombájn jön felém (éppen az udvarról jött kifele, takarásban voltunk egymás számára). Bevágtam a féket, ő is észrevéve bennünket, hasonlóan cselekedett. Egy "kicsit" felment a vérnyomásom, és percek kellettek míg le tudtam nyugodni. Mi történt volna,ha...?
És ekkor megszólalt Isten Lelke: "Te meg tudod védeni a családtagjaidat a bajtól? Nálad nagyobb biztonságban vannak?"
A válaszom egyszerűen: "Nem. Az én felügyeletem alatt is megtörténhet a baj."
Akkor pedig miért aggódjak feleslegesen?
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Zsolt 46,2.

És most éppen a leánykám a Balatonra utazott. Az én kezem régen nem ér már el odáig. De az Úré igen.

Úgy érzem, hogy egy hajszál választ el, hogy a félelem legyen úrrá rajtam. Újra és újra döntést kell hoznom, hogy az Úrra bízom az életünket.
Ha ezt nem teszem meg, elborítanak a negatív gondolatok. Először csak álmatlanul forgolódunk, majd a félelem lassan átveszi a hatalmat, beivódik a személyiségbe, gúzsba köt, végül üldözési mániában jelenik meg. Ezt akarom?

De "ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róma 8,31.)-emlékeztetem magam újra és újra.

2018. május 27., vasárnap

Sátor-alja-új-hely

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kimozduljunk megszokott kis világunkból. Az utóbbi időben más programok miatt szorítottuk háttérbe a kirándulást. Bár, hogy élvezzük a természet szépségét, gyönyörködjünk a teremtett világban, kijártunk a Farkasszigetbe bóklászni az erdőbe, görkorcsolyázni, piknikezni, sárba tapicskolni, vízbe megmerülni. Csodálatos volt látni a tavaszi erdő ébredését, zöldülését, élénkülését (szúnyogok számának növekedésével volt mérhető:).

Először a sátorozásban gondolkodtunk, de én megriadtam az esőzések nyomán lehűlő hőmérséklet miatt, így megegyeztünk, hogy keresünk egy olcsó szállást, és éjszakára fedezékbe vonulunk.
Ahogy a bejegyzés címét írtam, arra gondoltam, hogy milyen humoros, hogy éppen Sátor-alja-új-helyen szálltunk meg. A Zemplén keleti részén még nem nagyon jártunk. A szálláshelyünkről gyönyörű kilátás nyílt, bár kellően nomád volt, így a villanyon kívül, mindenről magunknak kellett gondoskodnunk. Vizet hoztunk a helyi forrásvízből, tüzet gyújtottunk az ebéd elkészítéséhez, fát gyűjtöttünk-aprítottunk.




A Zemplén gyönyörű, rengeteg programot kínál az odalátogatóknak.
Első nap túráztunk egyet a Megyer-hegyi Tengerszemhez. Az út meredeken vezetett felfele 1 km-en keresztül, de minden látványt megért. Körbejártuk, minden oldalról megszemléltük a kis tavacskát.
A természet szépsége mellett feltárult előttünk az emberi gyarlóság is. Egy helyi tulajdonos kioktatott minket, hogy itt mindenhol magánterületen járunk, semmihez sem szabad nyúlni. (Miután egy elvadult cseresznyefáról csemegéztünk nagy tudatlanul a seregélyekkel egyetembe.) Kérem szépen, ma már nem sok köztulajdon van. Ez MÉLY nyomott hagyott a lelkünkben!



 Zöld gyíkok "barátkozás" közben- Máté fiúnk mindenütt ezeket leste-kereste

Ebihal-fogás nagy élmény volt


Másnap a Zempléni Kalandparkot vettük célba. Libegőztünk. Talán a felnőttek jobban izgultak, mint a gyerekek! A nagyobbak kipróbálták a kalandtúrát a lombok között, a hegy tetején pedig a kilátóra másztunk föl. És egy fél órácska erejére átnéztünk Szlovákiába is, hogy elmondhassuk, hogy már ott is jártunk.





Harmadik és egyben utolsó napunkon megmásztuk a Nagy-Milicet, majd a Kis-Milicen körbetekintettünk a Károlyi-kilátón.
Hegymászás során a határkövek keresése tartotta a gyermekekben a lelket és adott lendületet a fáradt lábaknak. Hol Szlovákia, hol Magyarország területét taposta a lábunk.
Gyönyörű időt kaptunk, bár hazafele elkapott az eső, és utunk nagyobb részét esőfelhők alatt tettük meg. Az Úr hazavezetett bennünket. SDG

 Határköves

Boglárkák

A réten mindenfele repkedtek a Kis Apolló-lepkék

 Károlyi-kilátó-kilátás

Fakuszok-fakúszók

Torta 2.

Május 11-én elsőszülött lányunk is lépett egyet, betöltötte a 9. életévét. Nagyon hálás a szívünk érte. Igazi kis pacsirta. Ma reggel arra ébredtem, hogy kristálytisztán énekli a hangközöket fentről-lefelé: dó'-ti, dó'-lá, dó'-szó, dó'-fá,...
Arról elmélkedtünk, hogy hogyan válhat az ember híressé, milyen út vezet odáig és melyek a buktatói. Elmélkedős-beszélgetős korszakba léptünk.
Ésszerű válaszokra vár, már nem elégszik meg azzal, hogy "én így érzem/gondolom..." mondatokkal felelgetek. "De anya, miért? Magyarázd meg, kérlek!"

Természetesen epertorta, a nagy kedvenc

2018. május 24., csütörtök

Befőzés

Eperszezon. Eperdzsem.

Recept: 2 kg eper+ víz, hogy ellepje+ ízlés szerint cukor-felforralom, botmixerrel összetöröm, hozzáadok 3 cs. dzsemfixet, 1 perces forralás után üvegekbe töltöm.

9 darab 370 ml-es üveggel lett+ egy kis kóstoló

Ajándékba is nagyon mutatós. (pl. pedagógusoknak,...)

A címkéhez a sablont itt töltheted le. Minden évben más színben töltöm le, így könnyen megtalálom a különböző évjáratú befőtteket.

2018. május 9., szerda

Torta

Vajon kié lehet ez a torta? A díszítés mindent elárul. Egy olyan személyé, aki szereti az állatokat, kiváltképpen a hüllőket. (Április 7-ei)

Kert-ihletettség

Tavasszal mindig megihlet a kirobbanó élet, a zöld színek tobzódása, a dús vegetáció, amely a tél után sem adja meg magát, hanem megújult erővel tör ki a földből hirdetve, hogy van megújulás.

Még eszközt sem vettünk a kezünkbe, amikor már láttuk, hogy imitt-amott kibújt a földből a mélyen alvó növényvilág. A fél kertben már ott zöldelltek a fűszerek, az eper, a málnahajtások versengve keresték útjukat a külvilágra.
Ebből szeretnék egy kis ízelítőt bemutatni.

Bodzaszezon van. Itt az ideje a gyűjtögetésnek. Már megszáradt az első teának való, és az utolsó kortyokat öntögetjük a bodzaüdítőből is. Nagyon szeretjük. Még a szörp gondolatával is kacérkodom, ha lesz egy kis időm.

Ez itt a melegágy (tégla+ használaton kívüli tetőtéri ablak), palánta-keltető. (A paradicsom próbál dacolni az ÉLŐ elemekkel:) Ez természetesen a gazda keze munkáját dicséri és a kapirgáló tyúk lábát, ami cseppet kifosztotta a gazda ültetvényét.

Kerti kakukkfű. Nagy örömünkre itt maradt nálunk a kertben, megfakadt, begyökerezett a földünkbe. Ezt is sokrétűen használjuk fel. Tea, fűszer és gyógyszer a számunkra.

A menta-egy kis folyófűvel (apró szulák) elegyítve. Szépen megbokrosodott és elérkezett a menta-aratás ideje.

Ez még mindig menta-olyan gyorsan terjeszkedik, nem fogja vissza magát.

Tárkony-kedvelt fűszerünk. Ideköltözésének története van. A Pennyben vásároltam őrölt tárkonyt, mikor az eladónő megkérdezte, hogy ha így szeretjük, nem kérnénk egy kis tövet? Én örömmel elfogadtam, de sajnos, nem fakadt meg. A hölgy megkérdezte, hogy van a tárkony, mire feleltem, hogy sajnos, nem maradt meg nálunk. Erre ő ismét hozott. (Hallott már valaki ismeretlenül is ilyen kedves kiszolgálóról?) És láss csodát, megerősödött, áttelelt nálunk, és eljött az aratás ideje is.

Érőben lévő eper. A múlt évben 20-25 tövet kaptunk mamáéktól. Idén mindenfele tele volt sok kis sarjadék, apró növény. Hihetetlen, hogy a természet szaporítja magát!

A málna már hozza a virágait. Ebből is kaptunk kb 10 tövet, mára már mindenfele dugják ki kis fejecskéjüket az újabb hajtások.

Paszternák-erdő. Ez is a múlt év maradványa.

Tök- ahogy a gazda tervezte...

...tök (cukkini)-ahogy a természet rendezte.

Citromfű-bokor. Nagyon finom a friss hajtása a limonádéban.

A szőlő (mely a fotón elfeküdt:) küldi mindenfelé az indáját, de már érleli a fürtjeit is.

Tankert, gyermekek kertje, a kertészkedésből kóstoló. Ebben aztán minden terem, mit a kis kezecskék elszórtak.


Egy kis érdekesség. Bár nem zöld, nem növény, de a kert része. A kültéri pottyantó mellé készült hordóból ez a kézmosó(hordócsapoló és golyóscsap került rá). A tetején töltjük meg vízzel szükség szerint.