2018. augusztus 12., vasárnap

Kedvenc helyünk: Jád völgye

Az elmúlt héten felkerekedtünk a kibővített családunkkal (amiben 2 kutya is volt:), hogy egy izgalmas, élményekben gazdag vadkempingezést ejtsünk meg. Talán minden álmunk megvalósult ezen a héten.
A csapat első fele hétfőn célba vette Erdélyt. Már Nagyváradon jártunk, amikor az indítómotor egy pillanatra elhallgatott, és majdnem cserben hagyott bennünket. De sikerült elérni a völgyet, ahol nem várt látkép fogadott. Letarolt hegyoldalak, megrongálódott szalagkorlát. A vihar pusztító munkájába tekinthettünk bele.
Második meglepetés a táborhelyszín volt. Kedvenc helyünket felvásárolták, lekerítették, így új hely után kellet kutatnunk. Kisebb latolgatás után találtunk is egy gyönyörű imolás rétet. El is kezdtük felállítani sátrainkat, komfortosabbá tenni táborhelyünket. A toalettet már otthon összeállította kedves férjem. (Hiszen saját tapasztalat, hogy az egyik legbonyodalmasabb probléma az illemhely kérdése szokott lenni. Az elmúlt évben láttunk egy jó konstrukciót, amelyet mi is megvalósítottunk.) Most már ez a kérdés is megoldódott.


Hosszas berendezkedésünk után még egy kis hegymászásra maradt energiánk.

Másnap (kedden) vártuk a csapat másik felét. Megérkezésük után ők is kényelmesen elhelyezkedtek. Már akkor szemerkélt az eső, ami arra biztatott minket, hogy egy esőbeállót készítsünk.
A keddi nap gyorsan elröppent (mellékesen megjegyezném, hogy az indító motor teljesen bedobta a törölközőt, meg se nyekkent, így másokra utaltakká váltunk).

Szerdára kenuzást terveztünk a Dragan-tóhoz (Dregán-tó, sajnos a román ékezetek lemaradnak). Nagy reményekkel indultunk el, de már útközben vaskos felhő jelezte, hogy csak hiú ábrándokat kergetünk. Mire megérkeztünk, láttuk, hogy mennyire megáradt a folyó, a tó, lassan a nyakunkba szakadt az ég is. Csak ültünk az autóban, és vártunk, majd feladva terveinket visszatértünk szálláshelyünkre.


Útközben egy kis barlangászással vigasztaltuk magunkat. Jó volt, újabb utat fedeztünk fel ( a kiépítetlen barlangban).

Visszaérkezésünkkor- nagy meglepetésünkre- a Jád tajtékzott, kilépett medréből, és a nem túl nagy gonddal készített ideiglenes hűtőszekrényünket, meglopta (hűtőládát:) Drága élelmiszer alapanyagainkat ismeretlen helyre szállította. (Volt benne: tej, szalonna, sajt, kolbász) Ilyen dühösnek és sárosnak még soha nem láttuk a Jádot, hullámai betakarták a legmagasabb szikladarabokat is. (Bár később, lentebb kiköpte a jégakkut és a hűtőláda fedelét is.) Egy kicsit elkeseredtünk, de vigasztalásképpen elkészítettük- az esőben- meleg estebédünket. Ezen a napon nagy hasznát vettük a beállónak, hiszen beállt az eső is, és csak esett és esett.



Másnap (csütörtök) nem a derű jött a borúra, hanem egy figyelmeztetés. Bontsunk sátrat és költözzünk egy kicsit odébb. Így jár az ember fia és lánya, ha nem olvas el minden bokorba döntött, elmosódó táblát. Tudniillik egy természetvédelmi területen sikerült sátrat verni. (Natura-2000-milyen édesen cseng a fülünkbe azóta is!) Erre egy hivatalos személy hívta fel a figyelmünket emberséges hangnemben. Egy porcikánk sem kívánta a költözést. Mindent lebontani és újraépíteni, hatalmas feladatnak látszott a szemünkben. (Az eső sem támogatott ebben:)
Ez a dal vált számunkra személyessé: Pintér Béla: Hazamegy a vándor

A csütörtök délután még ellátogattunk a hosszas toporgás után (ami az eső miatt alakult) a vízeséshez, amely most sokkal bővebben és több ágban ontotta zavaros vizét. Ennek ellenére is gyönyörű volt, bár most nem volt ajánlatos megközelíteni a felbőszült folyamot.

Engedelmeskedtünk, péntekre kivirult az idő, talán mi is naposabban láttuk már a helyzetet, így a délelőtt folyamán összeszedelőzködtünk és elindultunk az ismeretlenbe. Találtunk egy gyönyörű helyet, árnyékkal, bokrokkal övezve. Ezután már csak azt kérdeztük magunktól, hogy miért nem itt kezdtük?


Mire összeállt újra minden, elmentünk a Bagoly-sziklához (azok az utak eső után, amelyen még egy traktor is panaszkodva kapaszkodik fel!), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyre.

A cél

 Papuccsal persze a vízben járás is könnyebb

csúcson

kilátás a szikláról

Szombaton csak nem akartuk kihagyni a kenuzást sem. Ha már Ferenc elrángatta a hegyek közé! Néhány faluval lentebb  (Munteni) találtunk egy kis tavat, ahol vízre bocsáthattuk a kenut.


Vasárnap pakolás-pakolás és utazás.
Ez a hét tényleg izgalmas és élményekben gazdag volt. Összekovácsolt bennünket. És a pancsikolás sem maradt el! (A bőrszínünk is változott: ki vörösebb-ki barnább lett)


Máté még gyíkot is szelídíthetett!


(SDG)

2018. június 17., vasárnap

Foltvarró Tábor

Félelmeink kötelékében

Ennek a bejegyzésnek egy haláleset volt az inspirálója. Nagybátyám felesége halt meg az elmúlt időszakban. Üldözési mániában szenvedett.
Nem így született. Ez egy folyamat kiteljesedése volt.
Állandóan kritizálta a környezetét, mindent kétkedve fogadott, mindenki tette mögött a rossz szándékot feltételezte.
Ez a magatartás végül oda vezetett, hogy legyőzték a félelmei, úrrá lettek rajta, nem tudta kézben tartani az érzéseit.
Úgy gondolta, hogy összeesküdött a világ ellene. Mindenki a halálát akarja.
Ezért évek óta fűtetlen lakásban élt, nem váltotta ki a gyógyszereit, piszokban, rongyok között távozott el közülünk, eltaszítva egyetlen segítségforrását is, a családomat (szüleimet, testvéreimet, akik éveken keresztül hűségesen támogatták, segítették).

Elgondolkodtam az esetén. Milyen sok félelem vesz bennünket körül! Milyen sok félelem van bennünk is!
A hírek, a szomszéd panaszai, a szülők aggodalmai, történetei,...
Az aggodalmaink teljesen logikusak. Betegség, baleset,... melyikünkkel nem eshet meg?
De ekkor Isten Lelke kérdezi tőlem: "Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?" Máté 6, 27.
És az én karjaimban nagyobb biztonságban vannak a szeretteim?

A gyermekeim az iskolába önállóan, kerékpárral járnak. Az elején állandóan néztem az órám, hogy mikor jönnek már haza, füleltem a szirénázó mentőket, hívtam a tanító néniket, hogy elindult-e már a szeretteim.
És ekkor az Úr egy szemléletes eseten keresztül tanított. Éppen autóval tartottam hazafelé, Imola a gyermekülésben ült, amikor hirtelen észrevettem, hogy egy kombájn jön felém (éppen az udvarról jött kifele, takarásban voltunk egymás számára). Bevágtam a féket, ő is észrevéve bennünket, hasonlóan cselekedett. Egy "kicsit" felment a vérnyomásom, és percek kellettek míg le tudtam nyugodni. Mi történt volna,ha...?
És ekkor megszólalt Isten Lelke: "Te meg tudod védeni a családtagjaidat a bajtól? Nálad nagyobb biztonságban vannak?"
A válaszom egyszerűen: "Nem. Az én felügyeletem alatt is megtörténhet a baj."
Akkor pedig miért aggódjak feleslegesen?
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Zsolt 46,2.

És most éppen a leánykám a Balatonra utazott. Az én kezem régen nem ér már el odáig. De az Úré igen.

Úgy érzem, hogy egy hajszál választ el, hogy a félelem legyen úrrá rajtam. Újra és újra döntést kell hoznom, hogy az Úrra bízom az életünket.
Ha ezt nem teszem meg, elborítanak a negatív gondolatok. Először csak álmatlanul forgolódunk, majd a félelem lassan átveszi a hatalmat, beivódik a személyiségbe, gúzsba köt, végül üldözési mániában jelenik meg. Ezt akarom?

De "ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róma 8,31.)-emlékeztetem magam újra és újra.

2018. május 27., vasárnap

Sátor-alja-új-hely

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kimozduljunk megszokott kis világunkból. Az utóbbi időben más programok miatt szorítottuk háttérbe a kirándulást. Bár, hogy élvezzük a természet szépségét, gyönyörködjünk a teremtett világban, kijártunk a Farkasszigetbe bóklászni az erdőbe, görkorcsolyázni, piknikezni, sárba tapicskolni, vízbe megmerülni. Csodálatos volt látni a tavaszi erdő ébredését, zöldülését, élénkülését (szúnyogok számának növekedésével volt mérhető:).

Először a sátorozásban gondolkodtunk, de én megriadtam az esőzések nyomán lehűlő hőmérséklet miatt, így megegyeztünk, hogy keresünk egy olcsó szállást, és éjszakára fedezékbe vonulunk.
Ahogy a bejegyzés címét írtam, arra gondoltam, hogy milyen humoros, hogy éppen Sátor-alja-új-helyen szálltunk meg. A Zemplén keleti részén még nem nagyon jártunk. A szálláshelyünkről gyönyörű kilátás nyílt, bár kellően nomád volt, így a villanyon kívül, mindenről magunknak kellett gondoskodnunk. Vizet hoztunk a helyi forrásvízből, tüzet gyújtottunk az ebéd elkészítéséhez, fát gyűjtöttünk-aprítottunk.




A Zemplén gyönyörű, rengeteg programot kínál az odalátogatóknak.
Első nap túráztunk egyet a Megyer-hegyi Tengerszemhez. Az út meredeken vezetett felfele 1 km-en keresztül, de minden látványt megért. Körbejártuk, minden oldalról megszemléltük a kis tavacskát.
A természet szépsége mellett feltárult előttünk az emberi gyarlóság is. Egy helyi tulajdonos kioktatott minket, hogy itt mindenhol magánterületen járunk, semmihez sem szabad nyúlni. (Miután egy elvadult cseresznyefáról csemegéztünk nagy tudatlanul a seregélyekkel egyetembe.) Kérem szépen, ma már nem sok köztulajdon van. Ez MÉLY nyomott hagyott a lelkünkben!



 Zöld gyíkok "barátkozás" közben- Máté fiúnk mindenütt ezeket leste-kereste

Ebihal-fogás nagy élmény volt


Másnap a Zempléni Kalandparkot vettük célba. Libegőztünk. Talán a felnőttek jobban izgultak, mint a gyerekek! A nagyobbak kipróbálták a kalandtúrát a lombok között, a hegy tetején pedig a kilátóra másztunk föl. És egy fél órácska erejére átnéztünk Szlovákiába is, hogy elmondhassuk, hogy már ott is jártunk.





Harmadik és egyben utolsó napunkon megmásztuk a Nagy-Milicet, majd a Kis-Milicen körbetekintettünk a Károlyi-kilátón.
Hegymászás során a határkövek keresése tartotta a gyermekekben a lelket és adott lendületet a fáradt lábaknak. Hol Szlovákia, hol Magyarország területét taposta a lábunk.
Gyönyörű időt kaptunk, bár hazafele elkapott az eső, és utunk nagyobb részét esőfelhők alatt tettük meg. Az Úr hazavezetett bennünket. SDG

 Határköves

Boglárkák

A réten mindenfele repkedtek a Kis Apolló-lepkék

 Károlyi-kilátó-kilátás

Fakuszok-fakúszók

Torta 2.

Május 11-én elsőszülött lányunk is lépett egyet, betöltötte a 9. életévét. Nagyon hálás a szívünk érte. Igazi kis pacsirta. Ma reggel arra ébredtem, hogy kristálytisztán énekli a hangközöket fentről-lefelé: dó'-ti, dó'-lá, dó'-szó, dó'-fá,...
Arról elmélkedtünk, hogy hogyan válhat az ember híressé, milyen út vezet odáig és melyek a buktatói. Elmélkedős-beszélgetős korszakba léptünk.
Ésszerű válaszokra vár, már nem elégszik meg azzal, hogy "én így érzem/gondolom..." mondatokkal felelgetek. "De anya, miért? Magyarázd meg, kérlek!"

Természetesen epertorta, a nagy kedvenc

2018. május 24., csütörtök

Befőzés

Eperszezon. Eperdzsem.

Recept: 2 kg eper+ víz, hogy ellepje+ ízlés szerint cukor-felforralom, botmixerrel összetöröm, hozzáadok 3 cs. dzsemfixet, 1 perces forralás után üvegekbe töltöm.

9 darab 370 ml-es üveggel lett+ egy kis kóstoló

Ajándékba is nagyon mutatós. (pl. pedagógusoknak,...)

A címkéhez a sablont itt töltheted le. Minden évben más színben töltöm le, így könnyen megtalálom a különböző évjáratú befőtteket.

2018. május 9., szerda

Torta

Vajon kié lehet ez a torta? A díszítés mindent elárul. Egy olyan személyé, aki szereti az állatokat, kiváltképpen a hüllőket. (Április 7-ei)