2019. január 2., szerda

A három fenyőfa-jelenet


Három fenyőfa

Szereplők: Mesélő, 3 fenyő, Madárka, Nagyapó

Mesélő: Három fenyőfa állt egy dombtetőn. A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
Kicsi Fenyő: - Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. (sóhajtva)
Mesélő: - Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
Legnagyobb Fenyő: - Bárcsak eljönnének értem és elvinnének karácsonyfának !
Kisebbik Fenyő: - Bárcsak engem vinne !
Kicsi Fenyő: - Bárcsak engem választana !
Mesélő: - Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
Madárka: - Kedves Legnagyobb Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Legnagyobb Fenyő: - Nem lehet ! Nem engedhetek madarakat az ágaim közé, mert éppen karácsonyfának készülök.
Madárka: - Pedig úgy fázom.
Mesélő: - Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
Madárka: Kedves Kisebbik Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Kisebbik Fenyő: - Nem ! Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Mesélő: - Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
Madárka: - Kedves Kicsi Fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ?
Kicsi Fenyő: - Hogyne maradhatnál kismadár! Búj csak az ágaim közé, én megmelegítelek!
Mesélő: - A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
Nagyapó: - Nagyapó vagyok. Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
Legnagyobb Fenyő: - Vigyél engem !
Kisebbik Fenyő: - Engem vigyél! (nyújtózkodik)
Mesélő: - A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
Nagyapó: - Te nem szeretnél eljönni ?
Kicsi Fenyő: - Dehogynem ! Nagyon szeretnék, de hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
Nagyapó: - Kicsike fa! Te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Mesélő: - Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...

( Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili )

Üzenete: Sokszor úgy gondoljuk, hogy a karácsonyt ünnepelhetjük Jézust nélkül is. Készülünk a karácsonyra, mint a legnagyobb és a kisebbik fenyő, és éppen annak nincs hely, akiért vannak az ünnepek. A kismadárka Jézust szimbolizálja. A történet végén értékelést kapunk erről a hozzáállásról. Nagyapó a kicsi fenyőt dicséri meg, aki befogadta a madárkát.

2018. december 7., péntek

Hálaadónapra

Elhangzott a Püspökladányi Baptista Gyülekezetben:


Eleanor H. Porter: Az élet játéka- részlet
(átdolgozta: nagnus)

Szereplők: Polyanna és Nancy, az alkalmazott


Mesélő: Az árva Polyanna gazdag nagynénjéhez költözik. A szép kúria kis padlásszobájában kap helyet. Polyanna az élet nehézségei között tanulta meg a játékot, amelyre- a párbeszéd során- bennünket is biztat. A vacsoráról elkéső Polyannát, Nancy, a mindenes ezekkel a szavakkal fogadja:

N: Szegény báránykám! Bizonyára már alaposan megéhezett! Attól tartok, hogy most már… most már csak tejet és kenyeret vacsorázhat, borzasztóan sajnálom!

P: Miért? Én nagyon örülök neki!

N: Örül? Ugyan minek?

P: A tejnek és a kenyérnek. Nagyon szeretem mind a kettőt. Meg aztán annak is örülök, hogy magával vacsorázhatom!

N: Úgy látszik kisasszonyka, maga a világon mindennek tud örülni.

P: Hát persze, hiszen erre megy a játék!

N: Miféle játék?

P: Hát… az örömjáték. A papa tanított rá. Akkor kezdődött, amikor a mankók érkeztek a missziós hordóban…

N: Mankók…?

P: Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát. Papa kérte is, hogy küldjenek, de amikor megérkezett a hordó, egy pár kis mankó volt benne. Akkor kezdtük játszani a játékot.

N: No, én aztán igazán nem értem, mi játszanivaló van egy pár mankóval?

P: Éppen ez az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk.

N: Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát szeretne és mankót kap helyette?

P: Ó, hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! Később is mindig játszottuk. Mennél nehezebben megy, annál érdekesebb.

N: Polyanna kisasszony, ugyan én nem értem egészen, amit itt magyarázott, és nem is vagyok valami ügyes a játékokban, de magával játszom, ha addig élek is!

2018. szeptember 26., szerda

Inspiráció

A szombati Kreatív Műhely után nagyon belelendültem a tolltartók varrásába. (Van közte egy furulyatok is. Talán nem nehéz kitalálni, hogy melyik.)
Néhány saját célra-néhány az ovis vásárba készült. Élmény volt kitalálni is. :)


2018. augusztus 31., péntek

Nagy családos találkozó

Nem tudom, hogy mi inspirálta pontosan húgom ötletét-talán édesapám betegsége is meghatározó volt e téren-hogy összehozzon egy nagy Nagy családos találkozót a szülői házban. Egy meleg augusztusi hétvégére minden ága-boga meghívásra került a Nagy családfának. Terebélyes lombja egyre szerteágazóbb, ezért egyre nehezebb összehozni egy olyan időpontot, ami mindenkinek jó. De a hugi megpróbálkozott a legreménytelenebb helyzettel is, nem adta fel, hanem mindenkit meghívott. Ki mikor ért rá, akkor jött.
A találkozásban volt sok beszélgetés, játék, nevetés, édesanyának főzés, sátorozás, szalonnasütés, teleklátogatás, kézműveskedés,...
Ezek az együttlétek nagyon kellenek. Ezekre nem szabad az időt sajnálni. Ezek tartják össze a családi fészek kirepülői fiókáit.

Néhány kép rólunk:

 Vízibomba

 Feri papa

 Ázott és sáros verebek :)

 A legkisebb társaságában

 A sátor most is jó szolgálatot tett- így a létszám sem volt probléma

 Csokievő verseny

 Az ellenfél

Alkotás közben

Ebből hagyományt kell teremteni!! Majd szólok a huginak!

2018. augusztus 23., csütörtök

Imádkozó feleség

Elhangzott Bogácson a gyülekezeti táborunkban 2018. aug. 20-án.

A Bibliában nem találtam példát az imádkozó feleségre, hiszen a nőket, társadalmi okokból, kevésbé említik meg.
De két ide vonatkozó történetet szeretnék megosztani, ami tanulságos lehet az imádság szempontjából:

1. Abigail- a bolond Nábál felesége, aki nem akart Dávid menekülő seregén segíteni. Erre Dávid támadásra készült, de az asszony bölcs cselekedete és szava elhárította a veszedelmet.

(1. Sám. 25, 30-34.)
"Ha majd az ÚR véghezviszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged, akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és te magad álltál bosszút, uram! És ha majd az ÚR jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálóleányodról!
Akkor ezt mondta Dávid Abígailnak: Áldott az ÚR, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy én magam álljak bosszút. Bizony, az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem jössz elém sietve, akkor reggelre egyetlen férfi sem maradt volna Nábál házában!" 


A bölcs asszony megmenti a férjét, tanácsaival megmentheti a férjét a rossz döntésektől.

A másik egy nem követendő példa:
2. Szafira- Anániás felesége, a bűnben egyezett meg a férjével. Az eladott föld árát letagadták, hamisan vallották be a gyülekezetnek. (Ap Csel 5,9.)

Az Úr a férjem megmentésében tud-e használni vagy vele együtt veszek el?

Gondolatmorzsák az imádkozó feleséghez:

1. Azért tudok imádkozni, akit szívemből szeretek. Szeretem a férjem?
Az Úr ezen a nyáron többet is kért tőlem:
"Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak ... mindenben." (Efézus 5, 22. 24.)
"Az asszony tisztelje a férjét." (Efézus 5, 33.)
Tisztelem a férjem? Engedelmeskedek neki? (Természetesen csak abban, ami nem ütközik Isten akaratával, jótetszésével) Vagy én akarom irányítani, megmondani, hogy mit csináljon? Állandóan kritizálom?

Vagy már nem is érdekel? Nem beszélgetek vele?

2. Isten azt akarja, hogy kérjünk.
"kérjetek és adatik" (Mt 7,7.)
A gyermekemtől is elvárom, hogy kérjen, pedig sokszor a szeméből is látom, hogy mire van szüksége.
"tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" ((Mt 6,8.)

3. Az imádságra nekem van szükségem. Imádságban odafordulok az Úrhoz, és átadom a problémám. (Imazseb)

4. Az imádság titkos fegyver
"Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban, Atyád pedig látja, amit titokban teszel, megfizet neked."(Mt 6,6.)
Nem ér el a kezem, de imádkozhatok a férjemért.
Nem tudom befolyásolni, hatással lenni rá, megváltoztatni, de imádkozhatok érte, mert az Úr keze elér, befolyással bír, hatást fejt ki, változást hoz Lelke által.

5. Szeretném, ha a férjem változna? Nagyon jó. De először engedem, hogy engem változtasson, formáljon? Tud hatással lenni rám az Úr?

6. Eszköz lehetek a hitetlen férj megtérésében.
"a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által..." (1. Kor 7,14.)
De azt is tudnunk kell, hogy az Úr Lelkének csak egy dolog szabhat határt, és az a mi szabad akaratunk. Isten Lelke mindent megtesz egy ember megmentése érdekében, de erőszakkal senkit sem tesz magáévá.
Az Ige egy másik helyen a felelősség súlyos terhét leveszi a feleség válláról, hiszen nem csak rajta múlik a férj megtérése.
"Mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet?" (1. Kor 7, 16.)

7. Különös ajándék a közös ima a férjemmel. (Nemcsak a férjemért.)
"Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra!" (1. Kor 7,5.)

8. Az imádság mellett nagyon fontosak a tettek is a férjeinkért.
"ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan" (1. Jn 3,18.)

Kezdeményezzen az, aki az erősebb. Lélekben.
"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek..."- Van segítségem, nem nekem kell erőlködnöm.

Gyakorlati tanács:
Imanapló vezetése- kéréseim és háláim gyűjtőhelye