2019. október 7., hétfő

Esti olvasás

Hihetetlen népszerűségnek örvend a gyermekek körében a Narnia krónikái C. S. Lewis-tól. Hónapok óta olvassuk. Ha kicsit figyelmesebben követjük az eseményeket, akkor nagyon sok párhuzamot vonhatunk a könyvben és a Bibliában található igazságok között (természetesen, ehhez a Biblia alapos ismerete szükséges). Én a dokumentumregények híve vagyok, de még én is izgalommal várom a folytatást. Sajnos, a hét kötet utolsó részeit olvassuk.
Mindenkinek ajánlani tudom.

Képtalálatok a következőre: narnia krónikái

2019. szeptember 22., vasárnap

Fényeddel

A ritmus a szöveghez alkalmazkodjon!

(A kotta nem eredeti másolata, egyszerűsített, saját felhasználásra készült)



2019. szeptember 10., kedd

Hálaadásunk mérlegen


Hol van a többi kilenc?

(Lukács 17,11- )

Szereplők: betegek (egy személyben, táblákkal jelezni a betegek számát), Jézus, narrátor

Betegek: Jézus, Mester,
könyörülj rajtunk,
ez már nem élet,
napjainknak hamar vége!

Jézus: Látom, testetek csupa seb,
nincs erre még gyógyszer sem.

B: Meghalunk segítség nélkül,
már csak Te vagy reménységünk!

J: Menjetek el háziorvosotokhoz,
hisz ez a protokoll!
Ő állapítja meg a tényt:
nem fenyeget már a vég.

Narrátor: El is ment a tíz beteg,
negatív lett a lelet.
Csak egy ment vissza megköszönni,
nem kellett neki könyörögni.
Szíve hálával volt tele,
Jézus dicséretet érdemel.

J: Hát a többi 9 merre van,
náluk nem múlt el a baj?
Ők tudják csak megmondani,
mi volt fontosabb, mint megköszönni.

1. beteg: Örömkönnyek arcomon,
rohanok most a családomhoz.

2. beteg: Én menyasszonyom keresem,
a lakodalom nem marad el! (örömmel)

3. beteg: Új autóm még ki sem próbáltam,
azzal megyek el az imaházba.

4. beteg: Okostelefonom gyorsan hírét viszi,
többet elárul egy szelfi.

5. beteg: Én még egy vizsgálatra várok,
nincsenek tökéletes gyógyulások.
A CT mindent kimutat,
csak időpontom legyen mihamarabb.

6. beteg: Sokáig voltam táppénzen,
elmaradtam a jelenlétivel,
a munka sem megy nélkülem,
így egy-két papírt elintézek.

7. beteg: Ünneplés és vigalom,
gyorsan elő a bort!

8. beteg: Magányomon a csoda sem segített,
haverjaim rám sem néznek. (szomorúan)

9. beteg: Éppen megy a foci vébé,
előbb megnézem én a tévén.

J: Nagy a boldogság, értem,
de a köszönet miért marad el?
Méltó az Atya a dicséretre,
a család és barát sem lesz elfeledve.
Ha elveszítenéd mindazt,
amiért hálát nem adsz,
vajon mid maradna?

Ovisok: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” Zsoltár 50, 23.

„… hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” Kolossé 2,7.

2019. augusztus 29., csütörtök

A kedvenc

Idén sem maradhatott ki a Bihari-hegység szépségének a csodálata. A Jád-völgye sok izgalmat rejt magában.
A legjobb minőségű aszfalt út vezet a tóhoz (amelyet évek után végre kissé feltöltve is láthattunk). Az utak szűkek, kellő körültekintést igényelnek. Ebből is adódott az első kellemetlenségünk is. Hiszen kölcsönös óvatlanság miatt, érintkeztünk egy másik autóval, aminek következtében a visszapillantó tükrünk összetört. Ezután igyekeztünk sokkal jobban figyelni.
A sátorozást miattam vetette el a család. A múlt évi kiszámíthatatlan körülmények, és a mögöttünk álló csapadékos hetek miatt, nem mertem bevállalni a sátrat, így egy panzióban szálltunk meg. Persze megvan ennek is a kényelme: sokkal kevesebb csomaggal kellett útra kelnünk. A sátrak, a felfújhatós matracok, hálózsákok, ideiglenes toalett, zuhanyzó, most nem került bele a csomagtérbe. A napjaink sem a fagyűjtésről, tűzrakásról, vízmelegítésről szóltak (vagyis a létfenntartásról:) Több időnk jutott a láblógatásra és a túrázásra.
A gyermekeknek a legnagyobb élményt a víz adta. A pancsolás. A jól bevélt gumis papucsok hihetetlenül jó szolgálatot tesznek a szúrós folyómederben való gázolás során.


 Egy folyami rákot is sikerült elcsípni a papuccsal. 

 A gátépítés soha sem maradhat el. Sikerült egy nagyobb medencét felduzzasztani. 

 A papucsos: "Papucsot vegyenek!"

A másik hatalmas élményt nyújtó időtöltés, a barlangászás. Fejlámpákkal a fejünkön egy újabb barlangot fedeztünk fel, amelybe a bejutás is már nagyon izgalmas volt. A képen is jól látszik, milyen szűk alagúton kellett hason kúszva bejutni a barlang gyomrába. Itt majdnem megadtam magam, míg végül a kíváncsiság győzött. 



 Édesapa kifele tart

Volt egy nap, mikor egy nagyobb lélegzetvételű túrára mentünk el. Elég nagy lélegzetvételre sikeredett. Jött is a pampogás (csak a részemről), hogy apa megint túlméretezte a túraútvonalat. Folyómedrekben, sziklás, meredek hegyoldalakon, erdészeti utakon kellett keresztül törnünk. Az út végére éreztünk az izmainkat is.

 Csúszós patakmederben egyensúlyozunk

 A sziklás hegyoldal, ami a megcsúszó sziklák miatt nem volt veszélytelen.

 Azért a kilátásért küzdöttünk meg. Szép, ugye? A Teremtőjét dicséri!

A másik kényelem a főzés volt. Nem kellett tüzet rakni, bográcsot hozni,... 

 Éppen a kenyérlángos sül, amelyet egy éjszakán keresztül kelesztettem a hűtőben. Finom lett!

 Panorámakép a panzióról és a környékéről. Gyönyörű volt a kilátás az ablakainkból is. A mi ablakunkból éppen a hegyoldalon álló keresztre lehetett látni. 
(Mindez nagyon baráti áron: lásd Vila Melinda panziót)

Kisebb túrákat tettünk a környező hegyormokra. A kereszthez is ellátogattunk. Útközben egy kis meglepetés is ért. Vajon minek a csontvázára bukkantunk? (Hiszen kell mindig valami érdekesség)


 Persze ezeken a képeken mindig mosoly látható az arcunkon, mint akinek nincsenek küzdelmei. Azért, hogy betekintést adjunk a kulisszák mögé, sok harcunkba telik, míg a gyermekeinkkel meg tudjuk osztani ezeket az élményeket. Sok bátorításra van útközben szükség.

Másik próbatétel (a tükör után) a defekt volt. Beterveztünk egy autós kirándulást Biharfüredre. Borzasztóan rossz út vezet a Jád mentén oda. De belevágtunk. Nem jutottunk messzire, mert egy defekt megállított bennünket. Kisebb távot tűztünk ki célul. Elnéztünk a Jadolina vízeséshez. Megmásztuk a hatalmas köveket.

 A kedvenc kő, amin mindig készül egy fotó.

 Bátrabbak voltunk, így magasabbra merészkedtünk. Vigyáznunk kellett, mert a vizes szandáljaink még jobban csúsztak a mohás köveken. Kadosa lába alól is eltűnt egyszer a talaj, még jó, hogy meg tudott kapaszkodni, hiszen a zúgó folyó köves medre volt alattunk. 
(A Máté szandálja is megadta magát. Az élményeknek ára van.)

Jó volt megtapasztalni Isten oltalmát, szeretetét. 
Úgy ölelt bennünket az Úr is, mint a nővér a kishúgát. Mi pedig belesimultunk a karjaiba.

2019. augusztus 13., kedd

Jelenetek-összefűzve

Egybeszerkesztettem az évek alatt megszületett jeleneteket, fogadjátok szeretettel.

2019. május 13., hétfő

Miért nem igénylem?

Az egyik szomorú megállapításom, hogy nincs nagy választási lehetőségünk. Iskolaotthon vagy iskolaotthon. A törvényben felkínált napközis alternatíva sok helyen csak elméletben létezik. Hiába a szóbeli megegyezés, hogy mi szeretnénk az iskolaotthont mellőzni, a gyakorlatban a gyereknek a kötelező órák miatt majdnem az egész napot a padban kell töltenie, nem tud (már sajnos, nem is akar) hamarabb hazajönni.

Miért ellenzem annyira ezt az iskolarendszert?

1. Mert korán kiveszik az édesanya kezéből a gyermeket. A nevelést és a felelősséget is levéve a válláról. Már nekünk nem is kell közös családi programokat szerveznünk, mert minden hétre jut valami nyalánkság. Persze csak fizessük ki, vagy írjuk alá az "igényelem/engedem" szónál.

2. Egy 6 éves gyermek közel 8 órát dolgozik, amire a szervezete teljesen alkalmatlan. Az enyém is.

3. Sokat ülnek, keveset mozognak. Hihetetlen jó irodisták lesznek belőlük. És a húgom sem panaszkodhat, lesz munkája a jövőben is, hiszen szaporodik az ülőmunka miatt a gerincsérv, -problémák.

4. Sok órában lekötik, irányítják a tanulók figyelmét. Kevés az önállóság, a saját elfoglaltság. Még jó, hogy nem tanulják meg elfoglalni magukat a gyermekek.

5. Van házi alkalmanként. Hiába ígérték, hogy nem lesz. Persze, nem lehet mindet osztálykeretek között megtanítani. (Nem is kell!!) De akkor miért maradjon ott 16 óráig?

6. Nem tudom, hogy hol tart a gyermekem, mit tudom, mit tanulnak. Áprilisban esik le nekem is csak igazán, hogy hármasra áll angolból. Egy szójegyzéket, egy nyelvtani szabályt sem láttam.

7. A szabad foglalkozások, önálló tanulás valójában nyelvtan, matematika, szövegértés és ehhez hasonló tanórák. Szóval több órája van, mint ami a kerettantervben elő van írva.

És miért nem igénylem felsőben sem a tanulószobát?

1. A gyermekem önállóan tud közlekedni, haza tud jönni egyedül is, nem kell érte menjek.

2. Rengeteg ötlete van, hogyan kösse le magát, sokszor bele sem fér a napba.  (Mesét ír, vagy éppen illusztrál, képzeletbeli gyerekeket tanít a matematika fortélyaira, görkorcsolyázik, olvas, sütöget,...) Nincs szüksége az állandó babusgatásra.

3. Van feladattudata, felelősségérzete a feladatok elvégzéséhez. (Bár jó volna, ha még fejlődhetne ezekben, hogy ne csak külső szorításokra végezze el a feladatát).

4. Itthon sokkal hatékonyabban tudok segíteni az egyszemélyes helyzetekben. (Legalább tudom követni, hogy hol tart!)

5. Sokkal több ideje marad azokra a tevékenységekre, amit ő maga szeretne választani.

Tudom, hogy az iskolának ez a tanítási forma a leggazdaságosabb, legkényelmesebb. De én nem ehhez szeretném igazítani a családi életünket. És amíg választhatunk, választani is fogunk!

2019. május 5., vasárnap

Édesanyámnak

Drága Édesanyám!

A sok feladat között,
a nyüzsgésben sem szeretnélek elfelejteni,
hálámat kifejezni,
hogy felkészítettél,
arra az útra tereltél,
amelyen édesanyaként is járnom kell.

A türelemben van mit tanulnom,
a kamaszlecke is magas nagyon,
de minden nappal előrébb járhatok,
Isten Igéje vezet utamon.

Az unokák is örvendeznek,
mert van nagymamájuk,
aki kedvesen becézget.

Hálásak vagyunk,
hogy még édesapával együtt
járhatjátok utatok,
míg el nem hív Uratok.

Légy hűséges mindhalálig,
és néked adja az élet koronáját,
aki megjutalmazza hű sáfárját!

Áldott anyák napját kívánunk,
puszilunk, ölelünk téged:
Kadosa, Ágnes, Bogi, Máté és Imola