2015. június 20., szombat

Házunk táján ...

Boglárkánk is elballagott. Szeptembertől kezdődik az iskola.
Számomra nagyon kellemes tapasztalatokkal zárult az idei tanév. Nagyon sok mesével, dallal, élménnyel gazdagodhattak a gyermekeink. (Nagyon tartalmas projektekben vehettek részt az óvodások) Az óvónénik mindent megtettek a fejlődésük érdekében.
Most kezdtem egy kicsit jobban megérteni, hogy mit is jelent a közösségbe való beilleszkedés, a szocializáció csoportos szinten való megvalósulásának a lényege. Elengedhetetlenül fontos, hogy megtanuljanak a gyermekeink beilleszkedni egy közösségbe. (Ez már sokkal tágabb, mint a család.) Fontos, hogy megtanulják a "szabályokat", odafigyeljenek egymásra, segítsenek, elfogadják a különbözőségeket.
Azt tapasztaltam, hogy az a napi 4 órás kimozdulás kellett. Változatosabbak voltak a napjaik. De elég is volt ebből napi 4 óra. Minden alkalommal nagy örömmel tértek haza, az év végét is nagyon várták már. A ballagást ki is használtuk a búcsúra, és elköszönve az óvodától megkezdtük nyári szünetünket. Leeresztettünk. Nem kell korán kelni, este még lehet sokáig kint tevékenykedni, játszani. Kellettek a keretek (korlátok), de jól esik ez a fajta szabadság is.

Máté átadja az óvodai búcsúajándékot Boglárkának.



Születtek kiskecskék is, amely nagy örömére szolgált a gyermekeknek. Sajnos, a háromból csak egy maradt meg. (Rendellenesség miatt, pedig nagy buzgalommal cumiztattuk a kicsiket, hogy életben tartsuk őket.) Ügyeske (a fehér színű  a fotón) átvészelte a születés utáni nehézségeket, és teljes életerővel ugrándozik, játszik mindenkivel, aki a közelébe kerül. Bújnak ki a kis szarvai, amivel már fenyegetően bökdös mindenki felé. Jó játszópajtás a lurkók számára.