Üdvözlet

 

Karácsonyi dalok

 Karácsonyi dalok gyűjteménye innen letölthető.

Az Úr nem hagy el c. kotta (a dal végén több variáció lehetséges, én nem jegyeztem le a díszített dallamokat, hiszen gyülekezeti éneklésre kottáztam le)

Pdf-ben innen letölthető

Az Úr hegyén a gondviselés

 Jahve Jireh- az Úr hegyén a gondviselés. Ezt éltük át az őszi szünetben is. 

A pihenés a gyülekezeti táborral kezdődött, Bogácson. Nagyon áldásos volt együtt lenni, Igét hallgatni, az élményeket közösen átélni. 

Vasárnap éppen csak hogy hazautaztunk, már készültünk is a lovas táborra, Bárnára. Összeszedtük a cókmókunkat, és útnak eredtünk. A sötét hegy vonalai látszottak már, mire megérkeztünk szálláshelyünkre. Kadosa igyekezett gyorsan begyújtani, hiszen 10 fok alatt volt az épületben. Mennyire hálásak voltunk az ágymelegítőkért, amelyek a hűvös szobában, az ágyban is  kellemes hőmérsékletet biztosítottak.

A gyerekeknek nagy örömére szolgált a 3 napos lovas tábor, ahol hűvös, de napos időben tölthették el a programokat. Hálásak voltunk a viszonylagos jó időért.

Közben a portán lenyírtuk a füvet, behordtuk a fát, összegyűjtöttük a hatalmas almatermést is, amelyet ismét a Gondviselő kezéből vehettünk át közvetlenül, hiszen mi ehhez a gazdag terméshez nem járultunk semmivel, csak élveztük a végeredményt. 

Jó volt kenyér illatban, melegben, szeretetben együtt lenni. 

Indulás előtt még eljutottunk a kazári Riolittufához. Nagyon szép volt, mesés. Jó kis erőpróba volt körbejárni, megmászni.

Az élmények mellett a színekkel is nehéz volt betelni. Pazar színárnyalat gyönyörködtette a szemet az őszi erdőben.

Pénteken hazautaztunk, és várt egy újabb kosár birsalma is, amelyet a szeretteink szedtek össze a telkünkről. Így már adott is volt a hétvége programja: befőzés. Almalekvár, reszelt alma, almás rétes, birsalmalekváros kenyér. 

Utolsó napra jutott egy kis lambériázás is. Imola szobájába, amely egy közlekedőből lesz kialakítva, bekerült egy ablak. Kadosa most zárja le a nyitott tetőhéjazatot. 

Sok élménnyel, feladattal telt el az őszi szünet. Volt benne aggodalom, de sok hálaadás is, hiszen az Úr hegyén a gondviselés, és mi ezen a magaslaton élhetünk.

bogácsi Benita Pihenőház- gyülekezeti táborunk színhelye

Őszi rózsa krizantémmal

bárnai őszi erdő

vörös tölgy

kazári Riolittufa- a mélyére is leerszkedtünk

fő a lekvárnak való

Imola szobájának ablaka

Hálaadónapra

 A táborban tanult dalunkat (itt megtalálod) kicsit átköltöttük, magunkra igazítottuk a hálaadónapon. Fogadjátok szeretettel!

Pdf-ben itt letölthető

Hétpettyes otthonovi 2.

 A kiadvány a kisovisaim fejlesztésére készült, forgassátok haszonnal! Képre kattintva letölthető

Tábori anyag- Odaadás

 Ez évi körzeti táborunk témája az odaadás lesz, amelyhez készült egy gyermekanyag is kiegészítő anyagokkal együtt. Innen letölthetőek.

Szövegkönyv

Munkafüzet

Munkafüzet- nyomtatásra előkészítve

Énekeskönyv (több ének lekottázva)

Énekek kottával (hiba előfordulhat a kottákban)

Pdf-ben

Pdf-ben

Pdf-ben

Pdf-ben

Új szoba

 A végeredményt is megmutatjuk, mi lett a sok munka gyümölcse. (Barátnőm fotói.)

Felújítás másik oldala

 A sok feladat mellet jutott idő a kikapcsolódásra is, gyönyörködhettünk a természetben felfedezve újabb helyeket. Együtt időzhettünk kedves rokonainkkal és egy hetet a barátainkkal is. Esténként a játszótér jó kikapcsolódási lehetőséget nyújtott, pingpongozás, tollaslabda, frizbi, hintázás. Az utolsó héten a gyermekeknek pedig nagy álma teljesült, lovas táborban vehettek részt. Sok élménnyel és ismerettel gyarapodtak. A lovaglásban is fejlődhettek, megtanulták a lovakat ápolni, etetni, nyerget rögzíteni. Mindenkinek meg volt a napi teendője. A lovak után még takarítani is kellett. Így kaphattak teljes képet a lovak körüli teendőkről. Reggeltől estig kint voltak a friss levegőn, kézműveskedtek, lovagolhattak a terepen, hegyek között is. 

Szilvás-kő

Nagy élvezettel mostak a gyermekek a hagyományos mosógéppel, úszott a fürdőszoba

Karancs

Salgó vár- kilátás (végre nem csak a párában és felhőben úszva láttuk, gyönyörű volt a látkép)

Felújítás

 Elérkezett a pillanat, hogy az összekuporgatott kis pénzünket befektessük felújításra. A bárnai ház igaz pénznyelő hely, ahol sok teendő adódik. A nyár elején már sok bizonytalanság lengett körül bennünket, feszültséget keltve a szívükben. Jó volt az Úr kezébe letenni minden részletet.

A júliusi tábor után összeszedtük magunkat, felpakoltuk az autót, ruhástól, szerszámostól nekivágtunk nagy kalandunknak. Az első csoda akkor ért bennünket, mikor a mestert megkeresve segítséget kértünk a felújításhoz. Aggódtunk, hogy vajon szabad lesz-e, nem ígérte-e oda magát valakinek. Meglepetésünkre, éppen szabaddá vált, egyik projektjét lerakta, és néhány hetes szabadság elé nézett. Le is csaptunk rá, igénybe véve erejét és szakértelmét. Az anyagbeszerzés már nehezebben alakult, hiszen sokkhatásként ért bennünket a magasba szökő ár, amelyet az alapanyagokra ki kellett fizetni. Az építkezés óta minden legalább másfélszeresére emelkedett. A feladatok kijelölését is ez nagyban befolyásolta. Sok gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy a nagyobbik épület renoválásába  kezdünk. Első cél a szobafelújítás volt. Ki kellett pakolni, majd a hajópadlót felszedve a párnafák alatti homok kitermelése következett. Férj sokat lapátolt és talicskázott. A falak mentém mélyre kellett ásni, majd kezdődhetett a betonozás. A sóder és a cement úgy fogyott, mint a sütemény a tálcáról. Betonozás után jöhetett a fal alsó szakaszának lebontása, vakolása és végül a meszelés. Barátokat vártunk, így sürgetett az idő, hogy minél hamarabb a végére érjünk. Így is belecsúsztunk a teendőkkel a fogadásukba. A laminált padló letételét már a barátainkkal közösen csinálhattuk. Nagyon szép lett a végeredmény. Megtisztítottuk az ablakot, feltettük a függönyt, az ágyakat összeállítottuk. A szoba kifejezetten otthonossá vált. Nagyszerű érzés volt, hogy most már nemcsak mi magunk lehetünk a házban (szoba híján), hanem tudunk vendégeket is fogadni.

A szoba mellett az emésztő elkészítése is folyamatban van. A kiásás is csoda volt. Néhány izzasztó ásónyom után sikerült a munkagépet találni, ami fél óra alatt a kellő méretűre mélyítette az üreget. A zsaluzás és betonozás kissé lassan halad(t), és nagyon sok anyagot emésztett fel, de lassan elkészül.

Csodaként éltük meg azt is, hogy a tüzépen másodosztályú anyagot ajánlottak, amely fele annyiba került, mint az elsőosztályú. Isten odarendelt egy bárnai lakost, aki a javunkat keresve mellénk állt, és igyekezett úgy intézni, hogy anyagilag a legjobban jöjjünk ki. 

A szomszédtól kaptunk kölcsön betonkeverőt, centrifugát és mosógépet is. Ablakokat sikerült használtan jó áron beszerezni. Úgy éreztem végig, hogy az Úr előttünk járt és velünk volt. Ez végig egy biztos tudatként elkísért. 

A próbatételek is megvoltak. Lassabban haladt a munka, a munkadíj, az alapanyagok ára sem volt kevés. Állandóan tanultunk elengedni és újratervezni.

Az utolsó napokra egy szakaszon elkészült a kerítés is, ahol nagyon ráfért a csere. A barátaink is támogattak, festettek, rendezkedtek, mosogattak, szerettek bennünket.

A szavak után most már beszéljenek a képek:

Betonozáshoz előkészítve a szoba

Készül az akna

A férjnek kijutott a feladatokból

Nekem is volt alkalmam besegíteni

A szoba vakolása

Nem számít, hogy felfordulás van, minden között meg lehet a játék lehetőségét találni,

Imola a kis pónilovakkal

A barátainkkal a munka is jobban haladt

Kerítés betonozása- csömöszölés

A csiszolásnak sosincs vége

Csapatépítő-tréning

 A házasság élő test. Táplálni kell, különben elalél, majd meghal, kihűl. A szeretet tűzrakására mindig pótolni kell a "fát", hogy a láng ne gyengüljön meg és ne aludjon ki. A sok feladat között, hétköznapi tevékenységekben különös gondot fordítunk arra, hogy az őrlőmalomban is legyen randinapunk, megöleljük egymást, napi szinten beszélgessünk. A mindennapokban elcsent idő, amelyet egymásra fordítunk, a kapcsolatot fenntartja, de szükségesek azok az elvonulások is, amikor CSAK egymással tudunk foglalkozni. Ezt szem előtt tartva sikerült a múlt héten 4 napra elvonulni. Bárna volt a célhely, ami adott volt a számunkra. A szüleim vállalták a gyermekeinket, így rájuk sem volt gondunk. 

Első napot egy közös fűnyírással kezdtük. :) Mi volna nagyobb összetartó erő, mint a közösen végzett munka. Másnap egy nagy álom teljesült. Nincsen bakancslistám, de amit nagyon szerettem volna látni, azok a magashegységek. Kadosám vállalva a hosszú utat, a vezetést, elvitt a Magas-Tátrába. Gyönyörű volt már az odavezető út is. Az Alacsony-Tátrán átvágva sikerült megközelítenünk a havas ormokat. Csodálatos élmény volt látni, már távolról is, a hegycsúcsokat. Közösen másztuk meg az egyik csúcsot. (Csorba- tótól indultunk) Az erőltetett menet kissé megviselt engem. Kilométereken keresztül csak felfele mászni a sziklás hegyoldalon, nem kis kihívásnak tűnt a számomra. Itt is össze kellett fogjunk, egymást támogatva, biztatva. Fáradtan, de élményekkel telten térünk vissza este a szálláshelyünkre. Különösen jó érzés volt látni a férjem áldozatát, amit ezért az útért vállalt. A harmadik napon jött a nagy pihenés, grillezés. Az utolsó nap már szedelőzködtünk, utaztunk haza. Közben a nagy beszélgetésben önmegismerés, társismeret zajlott. Jó volt tisztázni néhány feszültséget, nézeteltérést, mert ez is a kapcsolatépítés része. Ha felvállaljuk, átrágjuk magunkat a problémákon, és nem a szőnyeg alá seperjük, akkor megerősödik a kapcsolatunk.

Csorba-tó

Visszatekintés

Lovaglás

 Gyönyörű környezetben, a hegyek ölelésében nyílt alkalom a lovaglást ízlelgetni.