2012. november 23., péntek

Elmaradásaim

Jó hogy vannak néha lemaradások, hiányosságok is. Ezek a határainkat is körvonalazzák. Két hete nincs időm feltölteni azokat a képeket, amelyek az elmúlt napok izgalmait szemléltetik. Pedig már előkészítve sorakoznak a képek, várva egy szabad pillanatra az életemből.
Ezt a hetet a kreatívkodásra szántuk, hiszen esküvő előtt állunk. Varrás, vágdosás, sütés, izgalmak. Ezek történtek velünk tömören.
Sokszor úgy gondolom, hogy már csak a kedves olvasóim miatt is köteles vagyok naprakész lenni. De szeretnék ez alól a kötelesség alól kibújni, önmagunk lenni.
Ez a jó az otthonoviban, hogy nincsenek felügyelők, igazgatók, naplók, amelyeket a tanmenethez kell igazítani. Jó, hogy mindet a saját életünkhöz, gyermekeink életéhez szabhatunk.
Beindult egy szolgálat a Baptista Tevékeny Szeretet Missziójánál. Két hetente gyűlünk össze, foltvarrunk és elmélkedünk az Igéről, Isten üzenetéről. Ez is egy olyan elfoglaltság, amely újabb ponton köti le az életemet. Hálás vagyok érte, mert a szenvedélybetegek között hirdethetem a szabadulás örömhírét. Egy kicsit folytatása is a megkezdett foltvarrós szolgálatomnak, amelyet költözés miatt, korábbi lakóhelyünkön fel kellett adni.
Hálás vagyok, mert az esküvő ürügyén találkozhatok a külföldön tevékenykedő testvérkéimmel is. Nem minden nap utazik el valaki Angliából és Olaszországból egy találkozás kedvéért.
Hálás vagyok, hogy én is részt vehetek a szervezésben, végre a saját húgom menyegzőjében:)
Olyan nagy ajándék egy egészséges család, jó kapcsolatok, kötődések. Ezek nélkül olyan üres egy emberi élet. Soha nem tudtam felmérni, mekkora kincs lehet a birtokomban a családom révén. Milyen sokan nélkülözik ezeket a szeretet szálakat. A környezetemben alig van ép család, egészséges kapcsolat. Szeretnék én is építője lenni egy ilyen családnak. Nem kis energiabefektetés, de nagyon megéri.
Isten áldjon meg téged is kedves Olvasóm napi harcaidban, küzdelmeidben, mert "mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."

2012. november 4., vasárnap

Hosszabb pihenő

Ez a hét is mozgalmasan telt. Látogatások, kedves találkozások, amelyekért nagyon hálás vagyok. Meglátogattak régi, vésztői barátaink 3 picurkával. Már nagyon hiányoztak, egyre jobban érezzük a kortárs kapcsolatok hiányát. P.ladányban még nem sikerült "hasonszőrűeket" találnunk. A családtagjaink is elnéztek hozzánk. Jó volt velük együtt lenni. Annyi mindennel elhalmoztak, nem is tudnánk mindezt megfizetni. Kaptunk szép könyveket, finom joghurtokat (amelyet már régen fogyasztottunk), szalámit, finom, ropogós almát, székeket (végre körbe tudjuk ülni az asztalt, mindenkinek van saját helye), gyermekek számára készült babakocsit (amelyből most már van kettő, így nem lesz vita, hogy ki tologassa), fából készült dominót (amely azonnal Máté szívébe lopta magát).

"Nézd az áldást, nézd meg egyenként ... s lásd az Úr kezéből mennyi jó is ér."
Erre emlékeztetnünk kell mindennap magunkat.

Az örömök mellett voltak harcok, kudarcok is. Így kerek az életünk.
Egyik nap készülgettem a varrós szolgálatomra. Tudom, hogy ilyenkor az Ellenség teljes erőbevetéssel támad. Jött is a támadás. A gyermekek szokásos rendetlenséggel fogadtak. Ebből nem lett volna semmi baj, ha ugyanolyan indulattal fogadom, mint máskor. Szépen együtt összepakolhattuk volna. Ehelyett bennem nagy mérgelődés támadt, haragudtam, hogy nem haladnak előre a dolgok, hogy minden jól meg lett kutyulva, és most nekem kell az összekuszálódott szálakat kibogoznom. Éreztem, hogy harc van, az Ellenség meglopta a szívem békéjét, és akárhogy erőlködök, nem tudom visszanyerni. Már kezdtek a fejem fölé csapni a hullámok. Ilyenkor érzem, hogy ezek a gyermekek áldozataivá lettek az indulataimnak, és kárt okozok minden egyes morgolódó szavammal. Éppen tombolt az orkán, amikor csak egyszer azt éreztem, hogy Boglárka lányom elkezdi puszilgatni a lábam. Szó szerint levett a lábamról. Ekkor én is ölbe kaptam, elkezdtem puszilgatni, és minden indulatom tovaröppent. Éreztem, hogy az Úr megoldást küldött, "a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadta". Csodálatos volt átélni ezt a győzelmet, amelyet, persze, előtte hatalmas vereség előzött meg.

A sok szervezkedés, beszélgetés mellett nem sok időnk volt ovizni, így eldöntöttük, hogy az elkövetkező héten a ruházat témakörét újra átrágjuk.