2015. október 25., vasárnap

Hálaadónap margójára

Boglárka leánykánk, ha valamire engedélyt kap tőlem, megígérek neki valamit, akkor újból és újból rákérdez, hallani akarja a megerősítést. Sokszor bosszatott a hozzáállása. Mondtam neki, hogy a sok kérdezésével azt vonja kétségbe, hogy megbízható a szavam.
Elgondolkodtam ezen az eseten, és rájöttem, hogy Istennel szemben az utóbbi időben sokszor én is ezt tettem. Belekezdtünk egy nagy munkába (építkezés), tele voltam bizonytalansággal, kétellyel. Az Úr biztatott, én pedig újra és újra kérdeztem. Nem adtam mindig elég hitelt az Úr szavának.
Én sokszor nehezteltem a lányomra a hitetlensége miatt, de az Úr nem rótta fel nekem a bizalmatlanságomat, hanem megerősített az Igén keresztül.

Jézus tanítványai is hasonlóan fordultak Jézushoz:
"-Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
-Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" (Márk 4, 35-41.)

Sokszor kérdezte tőlem is az Úr:
"Önmagatokat tegyétek próbára, hogy IGAZÁN hisztek-e?" (2. Kor. 13,5.)

"Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt." (Zsidó 11,6.)

Sok próbatételt éltünk meg, nem kímélt meg ezektől a mi Mennyei Atyánk, de mindegyikben elkészítette a szabadulást is. A feladatokat, nehézségeket sem vette le a vállunkról, de erőt adott minden helyzetben. (Legyen szó főzésről, lapátolásról vagy éppen cseréphordásról)

Az utóbbi hónapok mottója a következő igevers volt:
"Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr." (Zsolt 34,20.)

Nagyon sok bátorítást, megtapasztalás van, amit az Úrtól kaptunk.

2015. október 21., szerda

Ünnepekhez

 Az elmúlt évek során született kis színdarabok:
Karácsonyhoz (lehet már készülődni:) és Húsvéthoz kapcsolódóak


Kisnyuszik karácsonya

Szereplők: 2 nyúl
Eszközök: dobozban széna és egy takaró

1. nyúl: Jajj, de fázom!
2. nyúl: Sajnos, nincs kabátom!
1. nyúl: Korog a gyomrom.
2. nyúl: Rágcsálnivalóm sincs otthon.
1. nyúl: Mi ez a csengő szó?
2. nyúl: Ünnepre hívogató.
1. nyúl: Talán karácsony van?
2. nyúl: Igen. Nézd, egy csomag! (Becsomagolt dobozra mutat)
Nézzük meg, gyere!
Mit tettek bele?
1. nyúl: Meleg takaró! (Kiveszi a dobozból és felkiált)
2. nyúl: És széna, vacsorának való!
Köszönjük meg Teremtőnknek,
hogy a mezők vadjairól sem felejtkezett meg!
1. nyúl: Miért kaptuk a takarót és a szénát?
2. nyúl: Mert Isten elküldte a Fiát,
megajándékozva lett a világ!
Hálából mi is egymás felé fordulunk,
ajándékokat osztogatunk. (Szaloncukrok dobálása:)
 (nagnus)


Karácsonyi lecsendesedés

Szereplők: anya és 2 fia, idegen (fehér lepelben)

Anya: Még fel sem állítottuk a karácsonyfát! (idegesen)
Kristóf: Én még be sem csomagoltam az ajándékokat! (csomagolópapírral a kezében szorongat egy dobozt)
Kelemen: Beiglit sem ártana sütni! (a pocakját simogatja számonkérően)

Anya: A takarítással sem vagyok kész, az asztalt is meg kell teríteni szépen. Jaj, a süteményem is odaég! Menj már Kristóf a lábam alól! (ráförmed)
Kristóf: Hol csomagoljam be az ajándékaim?
Anya: Menj a szobádba! Itt csak zavarsz a készülődésemben.
Kristóf: Anya, olyan ideges vagy ma, mire ez a felhajtás?!
Kelemen: Anya, a sütemény ég! (kiáltja)
Anya: A sütemény! Teljesen elfelejtkeztem róla! Kelemen miért nem szóltál hamarabb? Ezt már megenni sem lehet. (kiabál és kiveszi a sütőből a süteményt)
Kelemen: Miért nem beiglit sütöttél? Úgy unom már a meggyes lepényt!
Anya: Nincs mákunk, sem diónk. Egy üveg meggyet kaptunk a nagymamától. Na, ne elégedetlenkedj már!!
Kelemen: És apa hol van?
Anya: Dolgozik, még szentestén is berendelték a munkahelyére. Soha nincs itthon, mikor szükség volna rá! (közben rálép a csomagolópapírra)
Kristóf: Anya, elszakítottad a papírom! (kiabálva)
Anya: Bocsáss meg, de nem vettem észere. Különben is szóltam, hogy ne itt lábatlankodj!
Kristóf: Most hogy fogom becsomagolni az ajándékom? Nem tehetem így a fa alá! (méltatlankodik)

Ekkor csengetnek (kis csengőt meglengetünk)

Idegen: Békesség e háznak és lakóinak!
Anya: Jó napot kívánok! Kit keres?
Idegen: Megérkeztem, hisz én vagyok az ünnepelt.
Anya: Ünnepelt? Milyen ünnepelt? Hisz karácsonyra készülünk!
Idegen: Igen, én is, hisz én vagyok, akinek a születésnapját ünneplik.
Anya: Születésnapját?
Idegen: Karácsonykor Jézus születéséről emlékeznek meg az emberek. Isten legnagyobb ajándékáról, melyet a világnak adott át.
Anya: Erre még nem is gondoltam.
Kristóf: Anya, hívd be ezt az idegent. Ünnepeljen velünk!
Anya: Jöjjön beljebb!
Idegen: Látom nagy a készülődés! Hallottam, amikor kiabált a sütemények miatt!
Anya: Igen, igen, igyekezünk, próbáljuk emelni az ünnep fényét. Hallotta, amikor kiabáltam?(meglepődve)
Idegen: Igen, és nagyon elszomorodtam. A Karácsonynak nem erről kellene szólnia.
Anya: Mégis hogyan képzeli el az ünnepet?
Idegen: A család közösen készülődjön szeretetben. Nem a csillogás, a szépen terített asztal, az ajándékok a lényegesek, még nem is a beigli. (odafordul Kelemenhez, Kelemen szégyenlősen lehajtja a fejét), hanem Jézus, az ünnepelt.
Anya: Köszönjük, hogy eljött közénk, hogy figyelmeztessen, lecsendesítsen. Már azt hittem, hogy felrobbanok! Próbáljuk egyszerűbben, de békességesen.
Idegen: Áldott ünnepeket!
Az idegen csendesen eltávozik, a család a fa körül énekel


(nagnus)
 

 
Elfogadod vagy elutasítod?

Szereplők: 4 gyermek és anya, játékbaba egy kis jászolban
Kellékek: díszdobozokban játékok
(A gyermekek a fa körül bontogatják az ajándékaikat)

M: (felháborodva) Anya, én nem ilyen favonatot kértem karácsonyra, hanem elektromosat!
Anya: Gyermekem, ez is értékes ajándék, biztosan megszereted!
B: (I. kezében a baba, B. próbálja rángatva visszaszerezni) Add ide a babámat, én kaptam!
I: Kit érdekel! Irigy, még a babádat is sajnálod tőlem. Te sem nézheted meg az autóimat! (mérgesen visszadobja B-nek a babát, az autókat magához szorítja)
Anya: Ne veszekedjetek már! Karácsony estéjén sem tudtok meglenni piszkálódás nélkül?
G: Ez nem igazság! Nem is vettétek meg azt a mobilt, amit választottam! Nekem nem kell ez a vacak használt telefon!
Anya: Nincs rá elég pénzünk, különben sincs még szükséged rá. Miért elégedetlenkedsz? Eszébe jutott valakinek megköszönni az ajándékot? Megnéztétek az összes meglepetést?
I.,G., B., M.: Igen, mindet!
Anya: A fa alatt van még egy különleges csomag, amit maga Isten készített mindannyiunk számára.
I: A baba? Az nem is ajándék.
G: Én nem kértem semmilyen babát.
M: Nekem sincs szükségem rá.
B: Én nagyon örülök neki, én elfogadom. (odamegy a babához, leguggol mellé)
Anya: A karácsony legértékesebb ajándéka maga Jézus. (gyülekezet felé fordulva)
És te hogyan válaszolsz? Elfogadod vagy elutasítod?

(közösen mondjuk)
Igevers: Efézus 2,8.
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez...”

(nagnus)
  
Húsvéti szolgálat


(Jézus szelíd hangja szól)
I: Légy becsületes!
G: Nem akarok,
akkor hogyan írom meg a dolgozatom?
Ha puskázni nem lehet,
minden napra tanulnom kellene.
I: Mondj igazat!
G: Hogyan?
Az osztálypénzt már elköltöttem,
édesanyám nem tudhatja meg!
I: Ne piszkálódj!
G: Az túl unalmas.
Élvezem
amikor a tesó nyekereg.
I: Légy szorgalmas!
G: Na neee!
A szobám nem pakolom össze!
I: Ne vedd el a másét!
G: Pedig nekem nincs tabletem,
nincs pénzem, akkor honnan legyen?
I: Kedves G.!
Miért nem akarsz megváltozni,
új életet kapni?
Ha a régit el is veszted,
új életet kapsz helyette.
Új szívet,
amely másért lüktet.
Az irányítást most átadod Nekem?

G: (kicsit elgondolkozva)
Igen, szeretnék becsületes lenni,
a Te példád követni,
még ha többet kell is tanulnom,
nem bánom meg, jól tudom.
Szeretnék igazat mondani,
az osztálypénzt anyának visszaadni.

Piszkálódni sem akarok,
a tesót nem zavarom.

Szorgalom,
szükségem van rá nagyon.

Megelégszem mindazzal,
amit Tőled már megkaptam.

I: Látod, semmit sem veszítesz,
ha engem követsz!
(nagnus)
 

Éledés

(M. eljátsza a mag átalakulását)

M: Egy kis mag vagyok,
a földben sötét van nagyon. (vacog, didereg)
Jajj, száradok,
miért kell most meghalnom?

B: Hogy új élet támadhasson magvadból.
M: Új élet?
Hiszen az erőm is elhagyott végleg.
B: Látod?
Bár magvad elszáradt,
de lassan zöld szárat hajt.
M: Igen, érzem,
a száraz burok nem tarthat fogva,
élet sarjad mag-gyomromban.
Növekszem, leveleim integetnek,
gyönyörű virágot rejteget kelyhem.

B: Gyönyörű,
ezért érdemes mindent feladni,
még a halált is vállalni.

M: (ujjongva)
Virágzom,
új testet kaptam,
a halálból feltámadtam.

B: Jézust sem tarthatta fogva,
a sötét sír gyomra.
Feltámadt harmadnapon,
győzött a halálon.
Szenvedése,
a te megmenekülésedre lett.
Hiszed-é ezt?

(nagnus)