2017. december 26., kedd

Karácsonyunk

Az idei karácsonyunk sok izgalmat rejtett magában. Már novemberben elkezdtem az ajándékok készítését, hogy minél több embert lephessünk meg az ünnep alkalmával. December 23-án szűk családi körben emlékeztünk meg Jézus születéséről, majd 24-én a Nagy családdal karácsonyozhattunk. Mindenki nevet húzott. Az angyalkáknak kellett a báránykáiknak ajándékot készíteniük. Sok meglepetéssel tértünk haza. Másnap a Karikó család gyűlt össze közös éneklésre, elcsendesedésre.

A legjobb, hogy az év minden napján lehet karácsonyunk, hiszen az isteni kisded, a mi Megváltónk, Immánuel, velünk maradt. (Immánuel= Velünk az Isten!) A szeretetünket, figyelmességünket mindenkor kifejezhetjük, kedveskedhetünk bármikor egymásnak, együtt lehet a család, a találkozásokkal sem kell az ünnepeket megvárnunk.


 Karácsonyfa-részlet (már az új otthonunkban-HÁLA)

 Díszek a fára (a nagy fához sok díszre volt szükség:)

 Díszek 2. (Vörösbegyek)

Otthonunk látogatója rövid ideig tartózkodott nálunk, mihelyst magához tért, el is röppent oly sebesen, ahogy érkezett. A kis széncinegék napról-napra tapasztalhatják Isten gondviselő kezét rajtunk és más embertársainkon keresztül.

2017. december 5., kedd

Gyermekeink és a divat

Egy konkrét esemény késztetett ennek a posztnak a megírására. Leánykánknak a minap az óvodában szegezte neki a csoporttárs öltözködés közben: "Rajtad minden olyan csúnya!" (A ruhájára célzott) Megdöbbenéssel hallgattam a leánykánk beszámolóját. Hogyan mondhat ilyet egy 4 éves? A következő gondolatom pedig az volt, hogy egy gyermek önmagától nem mond ilyet. Amit lát, hall az tükröződik vissza a megjegyzéseiben. A külső. Csak a ruha, a megjelenés. Ez kevés. Ha csak ez a fontos, akkor nagyon szegény az emberi lélek. Mindez olyan törékeny és mulandó.
A gyermekeinken nem azért nincs a legdivatosabb ruha, mert nem tudnánk megvenni nekik, hanem mert az értékrendjüket formáljuk azzal, hogy nem adjuk oda magunkat az állandóan változó divathóbortoknak, nem engedjük, hogy ide-oda rángassanak bennünket divatdiktátorok, bekebelezve a pénztárcánkat, időnket, értékrendünket. Mellesleg sokszor ízléstelen, harmóniát nélkülöző.

Éppen olvassuk a Kotró Matyi történeteit, és olyan szépen adja vissza az üzenet a következő igeverset: "Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van."
Leánykánknak csak annyit tudtam válaszul közölni: Mondd meg, ha még egyszer hasonlókat hallasz: "Hiába a szép ruha, ha a szíved nem kedves."

2017. október 28., szombat

Konyhaablak

:) Azóta a fűszernövények szépen megszáradtak és a polcon sorakoznak ledarálva, üvegekbe téve a felhasználásuk napjáig. (Bazsalikom, borsikafű=csombor, mezei zsálya)


2017. október 22., vasárnap

Időtöltés

Jó, ha a kisebb gyermekeink időtöltését sem engedjük ki a felügyeletünk alól.
Könnyen elmegy az idő tévézéssel, gépezéssel, ha nem figyelünk. Szeretném elmondani, hogy nekünk hogyan telnek a mindennapjaink.

Először is nincs tévénk, így sok hasznos időnk megmarad.
A gépezést (mesenézés, játék) is időhatárok közé szorítottuk, így 1-1,5 óránál nem ülnek többet a gép előtt.
Ha iskolaidő van, akkor a tanulással, leckeírással a nap nagyobb része gyorsan eltelik.
De mivel töltjük az időnket a szabad napjainkon?

Kint sokat szaladgálnak (labdajáték, fogócska, hinta, függőágy, fára mászás,...)
Rengeteget homokoznak, vizeznek, pancsikolnak, cicáznak, tyúkot hajkurásznak,...
Élvezik a kerékpározást/motorozást, görkorizást.

Bent mindenkinek más a kedvenc:
Boglárka- könyvet nézeget/olvas, lovakkal játszik, ...
Máté- legózik, dínózik,...
Imola- nagyon szeret a lovacskákkal babrálni
Ezen felül nyomdázás, kirakó, pötyi, gyurma és egyebek is elő-előkerülnek.
Amit mindenki nagyon szeret, az a KÉZMŰVESKEDÉS! Kedvenc. Rajzolni, színezni, festegetni, vágni, ragasztani. Mit? Dínót, sellőlányt, lovat,...
Csak sok papír, ceruza, olló kell és órákig nagy a csend az otthonukban!

Aztán különlegesség, amikor Boglárkával együtt hegedülök vagy Mátéval éppen a kocka szerkesztését tanuljuk.

Az előző bejegyzésemben már leírtam, hogy sok tevékenységet végzünk együtt ill. végeznek a gyermekeink önállóan. (Így én sem rokkanok bele a házi munkába és ők is rutint szereznek a mindennapi teendőkben)
Ebben benne van a körletrendezés, kisebb házi munkák, sütés-főzés.
Nagyon szeretnek velem együtt süteményt szaggatni, pudingot főzni, ...

Ami minden este megvalósul: a közös olvasás
Fürdés, fogmosás után elővesszük a könyveket és olvasok. Kicsinek kicsiknek valót (pl. Anna, Peti és Gergő könyvek, Bori, a barátnőm sorozat, ...), nagyoknak nagyoknak valót (pl. Patricia St. John regényeit, természettudományos könyveket,...)
Ebbe az esti olvasásba illesztem bele az esti áhítatot is. Mindig előkerül egy igevers egy kis magyarázattal (pl. Zárba illő kulcs) vagy egy regény lelki tartalommal.
(Kezdetben Harmat Kiadó Mesélő Bibliáját olvastuk vagy más képes Bibliákat.)
 Majd imádkozok röviden. Ha szeretnének, ők is bekapcsolódhatnak a hálaadásba. Aztán a villanyoltás után jön még egy kis simogatás, éneklés (Imola kedvenc dalai: 100 juhocska mind együtt legelt, Dávid egykor, mint pásztorfiú, dó-ré-mi-fá-fá= szólmizálni kell egy dalt:)

Fontos, hogy mi is segítsünk a gyermekeinknek, hogy hasznos időtöltést válasszanak, mindenképpen biztosítsuk hozzá az eszközt és helyet. De hagyjuk őket kibontakozni is, önállóan ötletelni, mert hihetetlenül kreatívak!

Rend a lelke mindennek

Szeretném megosztani mindazt a tapasztalatot, amivel sikerült az életünket egy kicsit rend-esebbé tenni.

Míg az otthonunk igen kicsi volt, sokkal nehezebb volt látványosan rendet tartani, hiszen egy kis lakás könnyen válik rendetlenné néhány széthagyott játék vagy ruhadarab miatt.
De nem álmodoztam, hogy majd egyszer, majd megvalósítom álmaim rendjét, hanem elkezdtük kicsiben is. ("Aki a kicsin hű, arra sokat bíznak azután."-emlékeztettem sokszor magamat)

Először is törekedtem arra, hogy lehetőleg mindennek legyen helye. Mindent rendszereztünk, dobozoltunk, vászonzsákokba helyeztünk.

Évek óta közösen rakunk rendet, kicsi kortól kezdve együtt takarítunk.
Az új otthonunkban próbáltam papírra vetni mindazt, amit a gyermekeimtől elvárok.
A következő lista a mi jelen helyzetünkre van aktualizálva (7-8 évesek számára, a 4 évesnek még mindenben segítek): 
Reggeli szobarend és tevékenységek
Ágy bevetése
Fésülködés, öltözködés
(Max. 2 pont)


Esti szobarend és tevékenységek
Házi feladat elkészítése
Órarend szerinti bepakolás
Fürdés (szombaton hajmosás és körömvágás +1 pont)
Fogmosás (a fogkefe kimosása és elrakása is)
Szennyes ruha a szennyes kosárba
Törölköző kiteregetése
Ruhák kikészítése másnapra
Rendrakás
(Max. 5 pont)

Hetesei teendők (beosztás szerint, heti 2-3 alkalommal)
Mosogatás
Sepregetés (nappali és konyha vagy előszoba szükség szerint)
Kuckó- rendrakás
Asztaltörlés és terítés vacsorára
(Max. 3-3 pont)

Iskola és óvoda (hétfőtől péntekig)
(Max. 2 pont)

Szombati szobarend és tevékenységek
Ágy bevetése
Tiszta párnahuzat (hónap végén teljes ágynemű csere) és törölköző
Rendrakás, ha elmaradt volna
Portörlés (asztal rendbe rakása, ablak-ajtó portalanítása)
Porszívózás
Szükség esetén felmosás
(Max. 3 pont)

Szombati takarítás (beosztás szerint)-délelőtt kell elvégezni
Kuckó takarítása (hasonlóan a szobához)
Fürdőszoba, WC és folyosó (anyával együtt)
(csapok és WC csésze és kád fertőtlenítése, tükör letörlése,
csempe letörlése az igénybe vett helyeken, felmosás)
Lépcső lesepregetése
(Max. 5 pont)


Egyebek
kertészkedés, állatok ellátása, locsolás,…

A pontozó táblát mindenki maga vezeti anya felügyeletével (megkérdezésével)

Ehhez a listához tartozó táblázat:
 A pontozó rendszert össze lehet kötni zsebpénzzel is. 1 pont=5 Forint


Jó, ha gyermekeinket minél több mindenbe bevonjuk, kisebb feladatokkal, kötelességekkel látjuk el. Hasznukra és hasznunkra válik!!!

2017. október 2., hétfő

A vidéki élet

Öt évvel ezelőtt érkeztem Püspökladányba családommal együtt. Ide építkeztünk, itt eresztettük le a gyökereinket. Jó volt átgondolni a vidéki élet előnyeit, áldásait, amit tapasztalunk kis városunkban.

Miért szeretem Ladányt?
1. Nem zajos, nem túl forgalmas, átlátható, ...
Autóval nem kell állandóan fékeznem vagy kivágódnom egy utcából besorolva a kígyózó autós menetbe.
2. A gyermekeim még láthatnak libákat a város szélén tipegni, hallhatnak kismalacokat visítani. A lovak patáinak dobogása sem ritka, meleg nyári estéken hol itt-hol ott mekegnek a kecskék, bégetnek a juhok, ...
Udvarunkon kapirgálhatnak a tyúkok. Halljuk a kotkodácsoló tyúkanyót, majd látjuk a tojásait melengető kotlóst. 21 nap múlva várhatjuk izgalommal a tojások felrepedését, a csipogó pelyhes pipiket. Alig várjuk, hogy megsimogathassuk őket.
3. Közel van a természet. Ahogy a város szélén tekerünk, tengelicek nézelődnek az úton, békák ugrabugrálnak, zajos a levegő a madarak csivitelésétől. Nagyon szeretem.
4. Nincs olyan sok plakát!
5. Itt nincsenek olyan szélsőséges nevelési elvek, öltözködési szokások, itt a család: férj-feleség-gyerekek.

2017. szeptember 10., vasárnap

Szükséges a Vasárnapi Iskola?

Új tanév kezdete van. Én is számadást készítek. Bibliakör vezetőként felmérem, hogy mi is az én feladatom a gyermekek felé való szolgálatban.
Többek osztják azt a véleményt, hogy a gyermekeknek nincs szüksége a vasárnapi iskolára, hiszen a családon belül megkapja a lelki nevelést. Inkább szoktassuk be az istentiszteletekre őket, tanuljanak meg szépen, csendben ülni, elfoglalva magukat. Ezekkel az érvekkel egy bizonyos fokig egyet értek, de leírnám azokat a szempontokat, amelyeket én veszek alapul.

1. A legfontosabb célunk, hogy a gyermekeink a gyülekezetbe szeressenek járni, várják a vasárnapi alkalmakat.  Fontos a család, de nagyon fontos a közösség is. (Ezt sok szülőnek először magának kell megtapasztalnia, hogy gyermekeit is ebbe az irányba tudja terelni.) A vasárnapi iskolában már korán megtapasztalhatják ezt kortársak között. Ezen a helyen a gyermekeink megéreznek valamit a közösség ízéből, erejéből. Milyen jó, ha vasárnap már megszokják, hogy a gyülekezetbe megyünk és ott időzünk a testvérek között!
2. A gyermekeinknek fontos a lelki táplálék is. Ami elengedhetetlen számukra, hogy az ő nyelvükön tolmácsolják az Igét és az igazságokat. Ha részt vesznek a felnőttek istentiszteletén (kizárólag csak ott), nem kapnak számukra is megfelelően emészthető "táplálékot".
3. A gyermekfoglalkozásokon fontos a szemléltetés, az ének- és igevers tanulása, közös játék, kreativitás. Sokoldalú megközelítés mélyebb nyomot hagy mindaz, amit szeretnénk elhinteni bennük.
A Vasárnapi Iskola elnevezés pedig senkit ne ijesszen meg, nem ró plusz terhet a gyermekeinkre! Ez az Élet Iskolája.
4. A szeretteink olyan kortárs közösségben is élvezhetik egymás társaságát, amelyben nem e világi értékrend a trendi. Itt nem érzik csodabogaraknak magukat, ha nem úgy viselkednek ahogy "szokás".

!!
A vasárnapi iskola léte nem veszi le a felelősséget a szülők válláról a lelki nevelésre nézve. Oly kevés volna egyszer étkezni egy héten! Ez igaz az Isten Igéjére is. A mi feladatunk, minden nap lelkileg is megetetni a gyermekeinket, esténként imádkozni.
A vasárnapi iskola nem helyettesítheti a gyülekezetet, az istentiszteletet teljes mértékben, hiszen az a célunk, hogy a gyermekeink- szellemi növekedésével párhuzamosan- bekapcsolódjanak, részeivé váljanak a nagy közösségnek.
Nekünk gyermekmunkásoknak is az a legfőbb imádságunk, hogy gyermekeink megismerjék személyesen az Úr Jézust, személyessé, belsővé váljanak mindazok az igazságok, amelyeket átadunk nekik. Megtérés nélkül nem ér semmit, ha egy gyermek megtanul viselkedni, képmutató módon kegyeskedni és imádkozni "Lelketlenül". (A hitetlen gyermektől nem is szabad elvárni a hívő magaviseletet! Ez csak az embereknek tetszetős, az Úrnak nem!) 

Ezen a nyáron értettem meg a keresztyén táborok jelentőségét is. (Hasonló szempontokból) Itt tudnak olyan életre szóló barátságok szövődni, amelyek megérnek minden áldozatot. Sok társkapcsolat is ezekben a táborokban (közös programokon) születik, csírázik ki. 
A gyermekeink hatalmas élményekkel tértek haza a Csillagtáborból, amelyért nagyon hálásak vagyunk az Úrnak és a szervezőknek is.
Nagyon jól éreztük magunkat a gyülekezeti táborunkban is, a magam részéről állíthatom, hogy többet megismertem a testvérekből és közelebb kerülhettem hozzájuk.

Isten áldása kísérje minden munkánkat a gyermekeink között!

2017. augusztus 28., hétfő

Tisztaság mindenáron?

A higiénia mindenek elé került napjainkban. Most olvastam egy cikket, hogy milyen sűrűn kell ágyneműt, fehérneműt, fogkefét, törölközőt (3 naponta, kérem szépen!)cserélni... Agyrém.
Nemrégen pedig a szökőkutak körül játszadozó gyerekere vicsorgó vírusokról és baktériumokról olvastam. Végkövetkeztetés, ne engedd  játszani, pancsikolni ilyen helyen a gyermeket.
A higiénia a gyermekeink ellenségévé lett napjainkban. Igen, egy kicsit erőteljes kijelentés, de így érzem. Nem játszhat a gyermek, mert piszkos lesz a ruhája, nem homokozhat, mert ki tudja milyen súlyos következményekkel kell számolnia, ha érintkezik a bőre a homokszemcsékkel, a leeső játékot is minimum ki kell főzni, ... Sorolhatnánk. El sem olvasom az efféle cikkeket, mert mindig tudom, hogy mi lesz a vége a történetnek. Ellensége lett a gyermeknek a tisztaságmániánk (igen, kérem szépen, ez már mániás tünet), mert nem játszhat, de azért is, mert egy ilyen steril környezetben felnőtt gyermek tele lesz allergiákkal, bőrkiütésekkel,...
Ellensége lesz a gyermekeinknek a tisztaság, mert sok mindenből kimarad, nem próbálhat ki a fejlődése és önállósodása szempontjából fontos tevékenységeket, mert megcsináljuk helyette. Miért? Hogy tiszta maradjon a ruhája, a konyhánk, egyebek.

Imola a minap odajött hozzám, és megkérdezte: "Anya, segíthetek?" Ez egy olyan kérdés a 4 évesemtől, amikor nagy levegőt kell vennem és egy kis gondolkozásnyi időt kérjek, hogy ne válaszoljak azonnal "nem"-et. Tudom, hogy ha segít, több időbe fog kerülni a feladatom elvégzése és lesz mit törölgetnem, sepregetnem rendesen. Mégis igent mondok inkább, mert eszembe jut, hogy a jövő háziasszonyait nevelem, és ha most nemet mondok, később ő is ezt fogja tenni, mikor megkérem, hogy segítsen nekem. Igent mondtam, és paníroztunk együtt.
A múlt hét a befőzés ideje volt és Máténk készségesen ajánlkozott a paradicsom passzírozására, amelyet nagyon ügyesen végig is tekert. Majd a lé beízesítése és felforralása után jelentkezett a folytatásra, hogy az üvegekbe töltse és lezárja. Megint vettem egy nagy levegőt és magyarázkodtam, hogy forró a lé és kicsi még. De nem bántam meg, hogy igent mondtam végül, mert nagyon ügyesen oldotta meg a feladatot.

A csalamádét pedig Boglárka töltötte az üvegekbe, majd lezárás után felcímkézte.
Bennem meg nő a hálaadás, hogy míg kicsik voltam bevontam őket és mára használható, megbízható, ügyes, óvatos munkaerővé váltak.
De sorolhatnám még. Készültünk az iskolába, fedtük a füzeteket. Máté 4 füzetet önállóan vont be papírral, szépen, esztétikusan. Nem hittem volna, hogy így megoszthatom a terheket!
A takarítást, pakolást is igyekszünk mindig együtt csinálni velük. El kell fogadni, hogy nem lesz olyan, mintha én csináltam volna, és akkor mi történik?  Semmi, csak ügyesedik a gyerek.

Miért is írom le mindezt? Ha fontosabb a tisztaság, mint a gyermek, akkor ne lepődjünk meg, ha az önállőságban lemarad, ha ügyetlenebb lesz, ha megtanul a ruhájára vigyázni, de nem tud önfeledten játszani.

Miért olyan nagy baj a kosz, amikor van mosógép és zuhany, a ruha és a gyermek is tisztává varázsolható?! És ha a konyha szennyeződik, van felmosó és seprű!

ui: És mennyi csendes órát kaptam a nyakig maszatossá váló, homokozóban játszó gyermekeimtől? Nekem ez minden piszkot megér!

2017. június 4., vasárnap

Óvoda, iskola áldásai

Meglepő a cím, tudom, hiszen én magam is sokszor negatívan nyilatkozom a közoktatási intézményekről. A férjem és én is pedagógusok vagyunk, és van 2 iskolás gyermekünk, így mindkét oldalról van belelátásunk a jelen helyzetbe.
Most szeretném még is számba venni mindazt, amiben áldásként érkezett hozzánk az óvoda és iskola által.
Néhány évvel ezelőtt kóstoltunk bele a köznevelésbe. Szívem mélyén inkább otthon tartottam volna a gyermekeimet, így minden óvoda- és iskola előnyeit firtató pedagógust kicsit kétkedve figyeltem.
Emlékszem, mikor beléptem az óvoda kapuin, úgy éreztem, hogy mindenki valami olyat akar ránk erőltetni, amivel én nem is értek egyet. Azóta nagyon sokat változott a véleményem. Sokat nevelt, tanított az Úr is ebben a kérdésben.

1. Nehezen tudom beosztani az időmet. Különösen a felkelés és lefekvés okoznak gondot a számomra. Én külső kényszer nélkül nem kelek korán. Gyakran bújtunk ki későn az ágyból, mikor nem kellett az időnkkel elszámolni senkinek.
Aztán jött az óvoda, majd az iskola, meg kellett érkezni 8 órára. Engem csak ez tudott rávenni, hogy a napomat kora reggel kezdjem el.

2. Elengedés. Rábízni másokra. Én akartam mindent kézben tartani, gondolva, hogy én tudom, mi a legjobb a gyermekeimnek. Jó volt látni, ahogy a gyermekeim sok mindent megtanultak jó pedagógusok munkája nyomán.
Nemcsak a szakmai rész vagy a nevelés, hanem a fizikai elengedés is fontos. Nem azért engedem el 1 hétre a nagyszülőkhöz a gyermekeimet, mert meg akarok tőlük szabadulni, hanem mert mindenkinek szüksége van erre. A nagyszülőnek, aki az unokáival tölthet el néhány felejthetetlen napot, a gyermeknek, akik nagyon szeretnek a sámsoni nagyszülőknél időzni, és valljuk meg őszintén, nekem is felüdülés ez az idő. Kezdetben még én pityeregtem, amikor meghallottam a hangjukat a telefonban, mondtam is, nem kell telefonálgatni, mert nekem nehezebb így. Most már annyira ki tudok kapcsolni, minden lelkiismeretfurdalás nélkül, hogy élvezni tudom minden percét, hogy csak a férjemmel kettesben lehetek.

3. Szocializáció. Erről is úgy hittem, hogy a legtökéletesebben csak a családban sajátíthatja el a gyermekem. Lassan értettem meg, hogy a családi szocializáció teljesen más mint a nagyközösségi, társadalmi szocializáció. Ezt a gyermekeim viselkedéséből tudtam lemérni. Míg itthon sokat harcolunk, állandóan emlékeztetem őket a szabályokra, tanítgatom őket az egymással való viszonyulásra, addig az óvodában-iskolában példásan viselkednek. Mindent alkalmaznak abból, amit otthon megtanultak, nincs probléma a viselkedésükkel. (Hangsúlyozom, azt alkalmazzák, amit megtanultak, megtanítottunk itthon nekik) Nincsenek dühkitörések, engedetlenségek, visszaszájalás, egymás sértegetése, agresszió. Vajon miért nem?
Mások a közösség szabályai. Más erők érvényesülnek. Hatalmas hála töltött el, amikor először visszajelzést kaptam a pedagógusoktól a gyermekeim reakcióit illetően. Itt tudtam lemérni a nevelésünk eredményeit. Ha otthon maradtak volna, csak annyit látnék belőlük, amit a mindennapos harcainkból szűrtem volna le. Sokkal negatívabb képem lenne róluk. A gyermekeinknek egyre inkább meg kell tanulni ebben a közegben HELYESEN élni. Igen, nem csúfolódhatnak, ha körülöttük mindenki azt tesz, nem használhatnak csúnya szavakat, ha körülöttük mindenki csúnyán beszél, nekik nem hullik az ölükbe a tablet, még ha a fél osztály azzal dicsekszik is, ... Úgy alakul ki bennük az immunitás, hogy éri őket sokféle hatás. Steril környezetben nem dolgozik a szervezet védekezőképessége. Féltem a gyermekeimet, nagyon. Kivonnám őket minden rossz hatás alól. Biztos, hogy kimaradnának bizonyos kérdések az életünkből: mehetünk-e farsangra, szülinapi buliba elengedem-e őket, elmehetnek- e minden múzeumpedagógiai előadásra (ahol alkalomadtán hagymából jósolgatnak őrizve nem túl dicsőséges hagyományainkat),...?
Ezekre a kérdésekre előbb vagy utóbb úgy is választ kell adjunk. Sokkal jobb a fokozatosság, mint a mélyvíz. Nem mindig könnyű venni a kanyart nekünk sem!

Még egy dolog: a pedagógus szava megkérdőjelezhetetlen. Az én szavam annál inkább a gyermekeink szemében. Én hiába bizonygatom, hogy pedagógus vagyok, én is tanítottam, ... Ha a pedagógus mondja, akkor azt meg kell csinálni. Ez is döbbenetes a számomra, hogy mennyire képesek alárendelni magukat a felnőttnek. 

4. Kudarcok, nehézségek. Vannak. Egy leuraló osztálytárs, bátortalankodás, ... Sok okos, jó képességű gyermek között elvegyül az én jóeszű gyermekem is. Nem ő a legjobb, legokosabb, első mindenben. Nem őt küldik el a mesemondóra, mert van jobb is. Ilyen az élet is. Nem vagyunk egyformák. Itthon de sokszor kerül Máté fiúnk előnybe, nincs igazi "versenytársa". Az iskolában van, és jó ez a kontroll. De Boglárkánk is volt már számkirály, és az imola virág fotóját is Máté ismerte fel csak egyedül. (Vajon miért? :)

5. Új környezet, kimozdulás, új arcok, ingerek, élmények, más mint, ami otthon éri. Valljuk meg őszintén, hogy nem tudjuk anyaként biztosítani azt a sok ingert, utazást, programot, amire az iskola ráfókuszál. Az otthonnak nem is ez a feladata. Oázisként működik, ahova vissza lehet vonulni, fel lehet töltődni. A sok barát. Nálunk ez itthon teljesen megoldatlan. 5 év alatt nem sikerült még tartós barátságokat kiépíteni, amelyre az iskolában lehetőség nyílik.

6. Napi rutinok. Ezt különösen az óvodában tapasztaltuk meg. Sok mindenre szoktatgattam a gyermekeinket, de nem olyan következetesen, mindennaposan, ahogy az óvodában tették. Kezdetben szőrözésnek, túlzott merevségnek értékeltem ezeket a mindennapos rutinokat, de amikor otthon is elkezdte alkalmazni, akkor láttam meg, hogy nekem mennyire nem volt energiám ezekre az "apróságokra" annyira figyelni. (Pl. ha felhúzom a pólót a karjaimon, mikor kezet mosok, akkor nem lesz vizes. Nálunk hányszor vizes lett, még sem jutottam el erre az egyszerű következtetésre.)

Talán ezek voltak hangsúlyosabbak az áldásokban, de van sok apróság is.

Két iskolás gyermekünk van, és kétféleképpen értékeli az iskolai szituációt. A határozott, irányító leánykánk erősen visszahúzódó az iskolában, akinek a hangját is alig hallani. Erre nem is derült volna fény, ha nem kerül el a közösségbe. Nehéz látni, ahogy üldögél magában és nem találja a helyét. Meg kell tanulnia kezelni ezt a személyiségjegyet. Sokat imádkozunk igaz barátokért, akivel őszinte, szeretetteljes kapcsolatba kerülhet.
A legényként határozott, irányító az iskolában. Sokszor mondta az óvónéni róla, hogy képes motiválni, jó irányba terelni a társait. Ő egy nyitott alkat. Neki nem kell a szorongással megküzdenie, hamar barátkozik.

Szeretném megkímélni minden sérelemtől a szemünk fényeit. Az Úr vajon így bánik-e velünk? Megóv minden sérüléstől? Nem használja fel a formáltatásunkra? A krízisekben formálódik a jellem. Ezek a szorongató helyzetek tettek bennünket is azzá, akik most vagyunk.

Ezek a gondolatok érlelődnek bennem az utóbbi időben. Az Úr próbálja ezeket a dolgokat megértetni velem, bár nehezen jut velem előrébb.

2017. május 9., kedd

Mezei virágok

Ezek a fakorongok anyák napjára készültek.


baracklevelű harangvirág (a színek nem tökéletesek)

 pongyola pitypang

 illatos ibolya

 réti imola-egyik kedvenc

 őszi kikerics

 télizöld meténg

réti boglárka- másik kedvenc :)

Egy tavaszi kép :)

"A ti hálaadásotok legyen egyre bőségesebb!" Kolossé 2,7.

Anyák napi örömöm

Bőséges lehet a hálaadásom. Gyönyörűségeim, akikért érdemes édesanyának lenni. Kedves, eleven ajándékok. Ahogy Imola mondaná:"Igazi."



 Imolánk nagy bohóc. Róla nehéz "rendes" képet készíteni.
Nagy élmény volt leánykámmal két szólamban furulyázni

2017. április 25., kedd

Tanulom

Az utóbbi időben többször ért kritika egy olyan területen, ami nagyon fontos a számomra, amelyben próbálok fejlődni. Nem a kritika a fontos, hanem hogy hogyan állok hozzá.

Nekem nagyon fontosak a kapcsolatok, ezért felemészti a hasznos energiáimat, hogy ha valakivel nem tudok szót érteni. A másik, nagyon fontos az emberek véleménye.

Mások véleménye kell meghatározza a viselkedésemet? Miért nem az Úrhoz szabom, mérem magam?
Gal 1,10-ben olvassuk Pálról: "Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája."
Magam fordításában: ha embereknek akarok tetszeni, nem vagyok a Krisztus szolgája. Hiszen akkor a másik lesz a főnököm, gondolkodásom és viselkedésem mozgatórugója.
Kihez igazítom magam? Kinek a véleménye számít?

A másik (a kritizáló) sokszor a vádló bőrébe bújik, mely nem ismer kegyelmet és megbocsátást.
Nem ilyen a mi Urunk. Ő felemel, ha elbuktunk, megbocsát, újrakezdést biztosít.
Egy történet jutott eszembe: A farizeusok (a vádlók) Jézus elé cibálnak egy asszonyt, akit egy súlyos bűnben tetten értek. Haragos szavaikkal csak arra várnak, hogy lesújtson a törvény karja. Ez a nő büntetést érdemel!!! Minderre Jézus csak annyit mond: "Az vessen rá először követ, aki bűntelen közületek!" Hoppá! Van ilyen? Az írás ismerői szépen lassan eltűnnek, hiszen érintve érzik magukat. Később Jézus felnéz, az asszonyhoz fordul: "Hát senki sem ítél el? Én sem ítéllek el téged. Menj el és többé ne vétkezz!"

Ha az Úr nem ítél el bennünket, akkor mi miért tesszük?

Nagyon kedvessé vált ez az ének a számomra az elmúlt napokban:
Pintér Béla: Felemelhetem újra...

/:Felemelhetem újra tekintetem,
tudom, a hegyeken Te ott vársz rám.
Felemelhetem újra a kezeimet,
tudom, a hegyeken Te ott vársz rám.
Tudom, a hegyeken Te ott vársz rám.
Megint tágas téren állok, újra tűz lobban bennem,
és csak áldom, áldom, áldom azt, aki lehajolt értem. :/2x
Megint tágas téren állok, újra tűz lobban bennem,
és csak áldom, áldom, áldom azt, aki lehajolt értem.

/:Hangod, ha hallom és arcod, ha látom,
szívem tudja, Te ott vagy, s rám vársz. :/3x
Megint tágas téren állok, újra tűz lobban bennem,
és csak áldom, áldom, áldom azt, aki lehajolt értem.
Felemelhetem újra tekintetem,
tudom, a hegyeken Te ott vársz rám.
Tudom, a hegyeken Te ott vársz rám.

2017. április 17., hétfő

Szolgálatunk


Tavaszi hír

Hóvirág:
Hideg a tél, mindenki didereg,
a fagyos hótakaró mindent betemet.
Hiába bújnék, kemény a jég,
virágfejem még mindig beverem.
Sötét van nagyon idelent,
vágyok a fényre, új életre.
Szirmaim akkor is kibontom,
ha nem olvad a hótakaró!
Áttöröm a jeges páncélt,
hozom a jó hírt: itt a tavasz ismét!
Megújul minden, életre kel,
mit a tél eltemetett.

Szemtanú:
Hideg az éj, mindenki reszket,
a hideg szikla fogva tartja a testet.
A halál győzött volna,
Jézusnak ez lett a sorsa?
Sötét van a szívemben,
vágyok a fényre,
Világ Világossága miért nem lépsz színre?
Jézust nem tarthatja fogva a Sötétség!
A Föld megrendül, a kő elgördül,
angyal hangja dicsőn zendül:

Angyal:
„Mit keresitek a halottak között az élőt?
Nincs itt, mert feltámadt!” (Lukács 24, 5.)
Aki hisz, az megmenekül,
minden ítéletet elkerül.
A hóvirág is kibújt már,
örök élet vár most rád.
„Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1. János 2,8.)

írta: nagnus