Építkezés-telekvásárlás

Hosszas imádkozás nyomán született meg az építkezés gondolata a szívünkben. Az otthonunk szűkös keretei miatt előre kell lépnünk. De hogyan? Hova?
A cél az volt, hogy a szülőkhöz közel, lehetőleg a szomszédságában. A szomszédos telek beépítetlensége következtében feltámadt bennünk a gondolat, hogy megkérdezzük a telek gazdáit mi a szándékuk a tulajdonukban levő ingatlannal.
Felkerestük a tulajdonost, de eladási szándékukkal nem biztattak, ha eladásra is kerülne a sor, akkor is magas árat szabnának ki érte. Lelombozódva hagytuk el a helyszínt, reményeink beteljesülése nélkül. A következő variáció a szülőkkel való közös telken való építkezés látszott kivitelezhetőnek. Ebben sajnos nem volt békességünk, valahogy sok szempontból nem látszott helyesnek a döntés. A szűk élettér, a túlzott közelség mind-mind újragondolásra késztettek minket. A férjem azért nekilátott a tervezésnek, de sehogy sem akart szépen kikerekedni. Itt egy meggyfa, amott egy szennyvízelvezető szűkítette a határokat. A szép kertet is le kellene gyalulni a gyümölcsfákkal és fenyőfákkal együtt.
Egyszer csak az öcsém hív. Támogatna bennünket, aktuális-e még a szomszéd telek? Gyorsan megkérdeztük a gazdákat, még nem adták el, és késznek mutatkoztak az ár mérséklésére is. Hála érte. Újból nekifutottunk, ügyvéd előtt szerződést kötöttünk, kifizettük a telek árát. Miénk a szomszédos udvar.
Csoda a számomra, hogy olyan sok éven át nem került beépítésre a telek, ill. a megkeresésünk után azonnal jelentkezett egy másik komoly vevő, aki szintén késznek mutatkozott az ár megtérítésére. Időzítés, Isteni tervezés része.
Ezután jön még a java! Várjuk az Úr vezetését.