Egy korábbi poszt közreadása:
Az életünkkel mindent. Időbeosztásunk, rendszertelenségünk, rossz konfliktuskezelési módszereink mind maradandó nyomot hagynak gyermekeink személyiségében.
A napokban a következő párbeszédet folytattam le az egyik eladónővel:
- Akkor szeptemberben kezdik az ovit?
- Igen, a nagylányunk iskolaköteles lett.
- Ha nem volna kötelező, akkor nem vinné?
- Akkor elképzelhető, hogy nem.
- Pedig olyan jó módszerrel tanítanak az óvodában.
Ekkor az egyik vevő, aki az egyik óvodában teljesít konyhaszolgálatot, megjegyezte:
- Igen, igen, lassan már a konyhában is ezzel a módszerrel kell főzni.
- Szerintem az óvodásoknak nem ezekre a különleges módszerekre van szükség. Egy meleg, szerető családi légkörben, ha biztosítják a mozgás és a kreativitás szabadságát, akkor mindent megadtak neki az iskolakezdéshez- válaszoltam.
Vicces egy kicsi, de elgondolkoztató is. Egyre inkább látom, hogy az egészséges gyermekeknek kevés irányított foglalkozásra van szüksége.
Számomra a heti tervezések nagy élményt nyújtottak, a gyermekeink is élvezték a napi egy órás irányított feladatokat, de hiszem, hogy ezek nélkül is a gyermekeink mindazt elsajátították volna, amire a korosztályuk szintjén szükségük van.
Mégis úgy gondoltam, hogy egy kicsit összegyűjtöm magamnak mindazokat a területeket, amelyeket tudatosan, vagy kevésbé irányítottan, de fejlesztek a mindennapokban.
Mozgás: a mozgás szabadságára nagy hangsúlyt fektetek. Kipróbálni ezerféle módon egy eszközt, ugrálni, szökdelni, mászni, sárban tapicskolni, vízben pancsikolni mind- mind nagyon fontos a kiegyensúlyozott mozgásfejlődésben. Sokak számára fontos a tiszta ruha, cipő. Ha ezeket nem engedjük bemaszatolni a gyermekeinket megfosztottuk a fejlődésük egy fontos területétől.
A nagyobbaknál elkezdődött a fára mászás. Édesapa készített a diófára egy kis kuckót, amit a gyermekek lépcsőként használnak a nagyobb magaslatok meghódítására. Hajmeresztő, legszívesebben lerángatnám a magasból és a fenekükre ültetném őket, hogy le ne essenek. Tudatosan tanulom az elengedést, és az imádságot ezekben a helyzetekben. Nem indokolhatunk mindent azzal, hogy azért nem szabad, mert veszélyes. Mi nem veszélyes? Kérem, mondjon valaki egy példát!
Mindent kipróbálni, kipróbáltatni. Sütés, főzés, teregetés, ruhahajtogatás, pakolás, öltözködés, ...
Számomra a legnagyobb élmény, hogy eljutottunk oda, hogy már egyedül megtudnak a nagyobban mosakodni, törölközni, felöltözni, fogat mosni,...
Nem utolsó sorban hatalmas segítség is! Ki kívánna három gyermeket mindenben még kiszolgálni?
Sokat ártunk, úgy hiszem, ha nem engedjük át a gyermekeinknek a zokni felvételét, gombolást, cipzár felhúzását, cipő felvételét,... Sokat ártunk magunknak is!!!
Beszéd: a nyiladozó értelemnek kielégíteni a végsőkig az igényeit. A könyvek olvasása, könyvtárba járás, nagy beszélgetések kérdez-felelek módon elengedhetetlenül fontosak.
Hetekig a vulkán témáját rágtuk (nem gondoltam volna, hogy egy 5 éves agy ennyi mindenre gondol, kíváncsi) Hogyan törhet ki a vulkán? Ma is vannak vulkánok? Mi történik az emberekkel, ha rájuk folyik a láva? Mi láttunk már vulkánt? Miért alszik ki? ....
Aztán sokszor előkerül az élet-halál gondolata. A gyermeket igenis érdekli mi lesz a halál után, miért halunk meg, mikor fejeződik be az életünk, kisgyermekek is meghalhatnak, mama miért él még, ha már megöregedett? A Mennyországba mindenki bekerül? ....
Dínók témája kimeríthetetlen:)
Ehhez a területhez kapcsolhatjuk a számlálás, betűismeret elsajátítását is. (A gyermek szintjén mindent, minden 2-5 éves korig az életkornak megfelelően kell kialakulnia a számfogalomnak. Egy 4 évesnek 4-ig kell felismerje a mennyiségeket. A gyermek sokszor a saját nevének betűit tanulja meg leghamarabb) Versek, mesék, mondókák mind ide sorakozhatnak fel.
Kreativitás: ebből a gyermeknek nagyon sok van, ha engedjük kibontakozni. Elég 1-2 szék, pokróc és kész a bunki. Engedjük- e "rendetlenkedni" a gyermekeinket? Vagy fontosabb a szoba rendje, tisztasága? Sokszor a gyermek kreativitási törekvéseit megfojtjuk a tisztaságra hivatkozva. Gyurma, festék, ceruza, lap és beindul a gyermeki fantázia. Álmélkodom, hogy milyen jókat tudnak rajzolni. Olyan egyedi még az ábrázolásmódjuk. Hihetetlen agyi tevékenység indul be, amikor a gyermek el kezd alkotni. Sokszor belefülelek a párbeszédeikbe, gyönyörűséges. Melyik módszer, program tudja a gyermekeinket erre fejleszteni. Egyik sem. Az óvoda a családot próbálja pótolni, természetesen sokkal gyengébb teljesítési mutatókkal.
A gyermekeink fürdenek, a dínók a vízben, beszélgetnek:
- Be kellene merítkeznie a Stegosaurusnak.
Lelkiség: Itt elsősorban a keresztyén nevelést tartom fontosnak. Ez egy hatalmas halmaz. Rengeteg erkölcsi szabály, együttélési problémamegoldás kerül feldolgozásra.
Úgy terveztem, hogy nem magam által megfogalmazott szabályt fogok a gyermekeimnek a szívébe írni, hanem nagyon fontos igeverseket fogok megtanítani, amit a hétköznapokban is fel tud használni.
Minden este gyakoroljuk az igeverseket, mikor már emlékezetünkbe beleült, újabbat veszünk elő.
Az Igeolvasás, imádság az életben a legerősebb kapaszkodó. Isten megismertetése, az imádság lehetőségének kulcsa minden élethelyzetben, az élet viharaiban igazi horgony lehet a gyermekeink számára.
Életminta: mindennel tanítunk, kezdtem, és most folytatom is. Amikor gyülekezetbe járunk, barátokkal beszélgetünk, vagy éppen a Madarasi-Hargita csúcsát vesszük célba, minden tettünkkel példát adunk. A szemetet összeszedjük, a természetet megbecsüljük, csodáljuk, tisztán tartjuk, példát adunk. Amikor kivesszük a kenyeret a sütőből, vagy éppen paradicsomot szedünk a kertből, vagy kecskéket etetünk, akkor megint csak nevelünk. Értékrend, szemlélet, személyiségformálás ezek által történik a legerőteljesebben.
Nagy kihívás ez minden család számára, de gyönyörűséges is.
Amikor Boglárka azt mondja a hegyekre pillantva: - Ez gyönyörű, igaz anya? Menjünk a hegyek közé! vagy Én felnőttkoromban a házamat a hegyek közé építem.- akkor gyönyörködöm, mert valamit sikerült elcsepegtetni, sikerült átadni. Vagy: "Én úgy szeretnék élni, hogy Istennek tetsszen." Igen, ez az életben a legfontosabb.
Én is erre vágyok, hogy a helyemet betöltve, minden pillanatot élvezve, megköszönve tudjam a gyermekeinket vezetni a férjemmel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése