2017. szeptember 10., vasárnap

Szükséges a Vasárnapi Iskola?

Új tanév kezdete van. Én is számadást készítek. Bibliakör vezetőként felmérem, hogy mi is az én feladatom a gyermekek felé való szolgálatban.
Többek osztják azt a véleményt, hogy a gyermekeknek nincs szüksége a vasárnapi iskolára, hiszen a családon belül megkapja a lelki nevelést. Inkább szoktassuk be az istentiszteletekre őket, tanuljanak meg szépen, csendben ülni, elfoglalva magukat. Ezekkel az érvekkel egy bizonyos fokig egyet értek, de leírnám azokat a szempontokat, amelyeket én veszek alapul.

1. A legfontosabb célunk, hogy a gyermekeink a gyülekezetbe szeressenek járni, várják a vasárnapi alkalmakat.  Fontos a család, de nagyon fontos a közösség is. (Ezt sok szülőnek először magának kell megtapasztalnia, hogy gyermekeit is ebbe az irányba tudja terelni.) A vasárnapi iskolában már korán megtapasztalhatják ezt kortársak között. Ezen a helyen a gyermekeink megéreznek valamit a közösség ízéből, erejéből. Milyen jó, ha vasárnap már megszokják, hogy a gyülekezetbe megyünk és ott időzünk a testvérek között!
2. A gyermekeinknek fontos a lelki táplálék is. Ami elengedhetetlen számukra, hogy az ő nyelvükön tolmácsolják az Igét és az igazságokat. Ha részt vesznek a felnőttek istentiszteletén (kizárólag csak ott), nem kapnak számukra is megfelelően emészthető "táplálékot".
3. A gyermekfoglalkozásokon fontos a szemléltetés, az ének- és igevers tanulása, közös játék, kreativitás. Sokoldalú megközelítés mélyebb nyomot hagy mindaz, amit szeretnénk elhinteni bennük.
A Vasárnapi Iskola elnevezés pedig senkit ne ijesszen meg, nem ró plusz terhet a gyermekeinkre! Ez az Élet Iskolája.
4. A szeretteink olyan kortárs közösségben is élvezhetik egymás társaságát, amelyben nem e világi értékrend a trendi. Itt nem érzik csodabogaraknak magukat, ha nem úgy viselkednek ahogy "szokás".

!!
A vasárnapi iskola léte nem veszi le a felelősséget a szülők válláról a lelki nevelésre nézve. Oly kevés volna egyszer étkezni egy héten! Ez igaz az Isten Igéjére is. A mi feladatunk, minden nap lelkileg is megetetni a gyermekeinket, esténként imádkozni.
A vasárnapi iskola nem helyettesítheti a gyülekezetet, az istentiszteletet teljes mértékben, hiszen az a célunk, hogy a gyermekeink- szellemi növekedésével párhuzamosan- bekapcsolódjanak, részeivé váljanak a nagy közösségnek.
Nekünk gyermekmunkásoknak is az a legfőbb imádságunk, hogy gyermekeink megismerjék személyesen az Úr Jézust, személyessé, belsővé váljanak mindazok az igazságok, amelyeket átadunk nekik. Megtérés nélkül nem ér semmit, ha egy gyermek megtanul viselkedni, képmutató módon kegyeskedni és imádkozni "Lelketlenül". (A hitetlen gyermektől nem is szabad elvárni a hívő magaviseletet! Ez csak az embereknek tetszetős, az Úrnak nem!) 

Ezen a nyáron értettem meg a keresztyén táborok jelentőségét is. (Hasonló szempontokból) Itt tudnak olyan életre szóló barátságok szövődni, amelyek megérnek minden áldozatot. Sok társkapcsolat is ezekben a táborokban (közös programokon) születik, csírázik ki. 
A gyermekeink hatalmas élményekkel tértek haza a Csillagtáborból, amelyért nagyon hálásak vagyunk az Úrnak és a szervezőknek is.
Nagyon jól éreztük magunkat a gyülekezeti táborunkban is, a magam részéről állíthatom, hogy többet megismertem a testvérekből és közelebb kerülhettem hozzájuk.

Isten áldása kísérje minden munkánkat a gyermekeink között!

2 megjegyzés:

  1. De jó ezt olvasni! Minden szavaddal teljesen egyetértek! Sokáig imádkoztunk azért, hogy találjunk egy olyan gyülekezetet, ahol mindez megvalósulhat a gyerekeink számára. És az Úr meghallgatott! Ma 1 éve voltunk itt először, ma volt a tagfelvételünk a gyülekezet előtt, 2 hét múlva pedig a bemerítésünk lesz. Kimondhatatlanul hálás vagyok ezért az Úrnak!

    VálaszTörlés