Vasárnap leutaztunk Sarkadra, hogy a kivitelezővel tárgyaljunk az építkezés részleteiről. Elhúzódott az idő, invitáltak vacsorára is. Nyolc óra után végre autóban ültünk. Az üzemanyag visszajelző vészesen a legalsó részen járt már. Gondoltuk, hogy útközben pótoljuk a hiányt, vagyis a benzint. Kisebb településeken keresztül vitt az utunk. Sok helyen már régen bezártak a benzinkutak. A motor néha nyekkent egyet, jelezve, hogy már nem bírja sokáig. Imádkoztunk, hogy elérjük Berettyóújfalu benzinkútját. Éppen elértük a körforgalmat, behajtottunk az üzemanyag-állomásra, és ekkor szép csendesen leállt a motor. Az imánk igaz meghallgatásra talált, de csak pillanatokkal később vettük észre, hogy a benzinkút már bezárt:(
Vajon kitől kérhetnénk segítséget? Félreeső helyen észre sem vesznek. Végül a férjem úgy döntött, hogy családostól átnavigálja az autót egy forgalmasabb útszakaszra. Engem a kormány mögé rendelt, ő pedig minden erejét megfeszítve tolta hosszú métereken keresztül a cseppet sem könnyű járgányt. Szép lassan átbicegtünk a körforgalmon, éppen kiértünk, amikor egyszer csak megállt egy kedves, segítőkész úriember, és felajánlotta a segítségét, hogy elvontat bennünket a város másik végében levő non-stop benzinkútig. Nagyon hálásak voltunk a segítségéért. És még boldogabbak, mikor újra teletankolva az autót, száguldozhattunk hazafele.
Minden utunkat imával kezdjük, és jó megtapasztalni, hogy a kellemetlenségek között is velünk van az Úr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése