2013. augusztus 22., csütörtök

Élménybeszámoló

A természet szeretetének elplántálásának mikor jön el az ideje? Jobb minél korábban kezdeni. De ilyen korán?
Imolánk néhány hete látott napvilágot, és édesapa úgy ítélte, hogy elérkezett az ideje egy kis sátorozásnak a Bihari hegységben. (Pádis)
Eldőlt végre bennem is, hogy kész vagyok belevágni egy ilyen kalandosnak ígérkező utazásba. Akkor jöhet a személyi igazolvány igénylése. Kisbabát sem sokszor fotóztak a hivatalban!
Az igénylést leadtuk, de mikor érkezik már meg a kártya? Egy kis türelempróbára lettünk ítélve.
Míg várakoztunk, találkozásokkal gazdagodhattunk, elkészült a fürdőszoba, én is erőre kaptam.
Ezek után indulhattunk.
Hosszúra sikerült utunk végéhez érve felállítottuk a sátrunkat. Este lévén csak egy sátorra futotta. Hogy fogunk elférni benne öten? Nehezen, ezt most már tapasztalatból írhatom. A gyermekek teljes nyugalomban aludtak kivéve bennünket szülőket. Nyugalomban? Imola alig bírt elaludni. Talán a hideg is zavarta. A "gyermekhad" pedig 2 óránkért kért inni és ment pisilni.
Túléltük az éjszakát, irány a Csodavár. Izgalmas ereszkedésben volt részünk. Kezdetben sziklás, földes, gyökeres helyen járva a gyermekek is önállóan boldogultak. Majd elérkeztünk a barlang bejáratának a közelébe. Itt már csak acélsodronyok segítségével lehetett előre jutni. Édesapa kötél segítségével, majd hordozó felhasználásával szállította le a családot a mélybe. Míg a liftszolgálat folyamatban volt, hát Imolát hol kellett éppen kétszer tisztába tenni? A térdeimen, a mélység szélén. Milyen romantikus! Visszafele már segítség nélkül ment felfele mindenki. (Persze a szülők szárnyai alatt.) Hála érte, Isten megőrzött és élményekben gazdagodhattunk.


A szép táj, a nomád körülmények a gyermekek szívét is megdobogtatták. Nem mindennapi élmény sziklákat mászni, bográcsban főzni, patakban mosogatni, sátorban fagyoskodni.

A természet adta asztalunk

Köves-Körös
Először a lábát, majd Máté mindenét megmártóztatta a patak hideg vizében.

A következő éjszakánkat már két sátorban szétosztva töltöttül. Végre kényelem. Lett volna, ha a vadonatúj matracunk le nem ereszt alattunk. Így a fagyoskodás mellé még egy kényelmetlen éjszaka megérlelte bennem az elhatározást, hogy a haza utat fogom szorgalmazni. Az én Kedvesem már nem is mert győzködni, egy kis ellenérvelés után összecsomagoltunk, és hazafele vettük az irányt. Kezdetnek elég volt. Reméljük, hogy lesz még folytatás:)

3 megjegyzés:

  1. Bátrak vagytok! Hallottam már, hogy nagyon szép az a vidék.

    VálaszTörlés
  2. Nem lehet elég korán kezdeni a környezeti nevelést. Mi is természetjárók vagyunk, és szerencsére sokszor találkozunk kisgyerekes családokkal, úgy örülök, hogy mások se mondanak le a túrázás örömeiről csak azért, mert picijük van! Miért is kéne otthon maradnotok a csecsemő miatt, szerintem jobb helyre nem is vihettétek volna, mint ki, a természetbe!

    VálaszTörlés