Imolánk néhány hete látott napvilágot, és édesapa úgy ítélte, hogy elérkezett az ideje egy kis sátorozásnak a Bihari hegységben. (Pádis)
Eldőlt végre bennem is, hogy kész vagyok belevágni egy ilyen kalandosnak ígérkező utazásba. Akkor jöhet a személyi igazolvány igénylése. Kisbabát sem sokszor fotóztak a hivatalban!
Az igénylést leadtuk, de mikor érkezik már meg a kártya? Egy kis türelempróbára lettünk ítélve.
Míg várakoztunk, találkozásokkal gazdagodhattunk, elkészült a fürdőszoba, én is erőre kaptam.
Ezek után indulhattunk.
Hosszúra sikerült utunk végéhez érve felállítottuk a sátrunkat. Este lévén csak egy sátorra futotta. Hogy fogunk elférni benne öten? Nehezen, ezt most már tapasztalatból írhatom. A gyermekek teljes nyugalomban aludtak kivéve bennünket szülőket. Nyugalomban? Imola alig bírt elaludni. Talán a hideg is zavarta. A "gyermekhad" pedig 2 óránkért kért inni és ment pisilni.
Túléltük az éjszakát, irány a Csodavár. Izgalmas ereszkedésben volt részünk. Kezdetben sziklás, földes, gyökeres helyen járva a gyermekek is önállóan boldogultak. Majd elérkeztünk a barlang bejáratának a közelébe. Itt már csak acélsodronyok segítségével lehetett előre jutni. Édesapa kötél segítségével, majd hordozó felhasználásával szállította le a családot a mélybe. Míg a liftszolgálat folyamatban volt, hát Imolát hol kellett éppen kétszer tisztába tenni? A térdeimen, a mélység szélén. Milyen romantikus! Visszafele már segítség nélkül ment felfele mindenki. (Persze a szülők szárnyai alatt.) Hála érte, Isten megőrzött és élményekben gazdagodhattunk.
A szép táj, a nomád körülmények a gyermekek szívét is megdobogtatták. Nem mindennapi élmény sziklákat mászni, bográcsban főzni, patakban mosogatni, sátorban fagyoskodni.
A természet adta asztalunk
Köves-Körös
Először a lábát, majd Máté mindenét megmártóztatta a patak hideg vizében.
A következő éjszakánkat már két sátorban szétosztva töltöttül. Végre kényelem. Lett volna, ha a vadonatúj matracunk le nem ereszt alattunk. Így a fagyoskodás mellé még egy kényelmetlen éjszaka megérlelte bennem az elhatározást, hogy a haza utat fogom szorgalmazni. Az én Kedvesem már nem is mert győzködni, egy kis ellenérvelés után összecsomagoltunk, és hazafele vettük az irányt. Kezdetnek elég volt. Reméljük, hogy lesz még folytatás:)
Bátrak vagytok! Hallottam már, hogy nagyon szép az a vidék.
VálaszTörlésNem lehet elég korán kezdeni a környezeti nevelést. Mi is természetjárók vagyunk, és szerencsére sokszor találkozunk kisgyerekes családokkal, úgy örülök, hogy mások se mondanak le a túrázás örömeiről csak azért, mert picijük van! Miért is kéne otthon maradnotok a csecsemő miatt, szerintem jobb helyre nem is vihettétek volna, mint ki, a természetbe!
VálaszTörlés