Az okoseszközök hatása

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar szembesülni fogok mindazzal, amit eddig csak az újságcikkekből ismertem meg: az okoseszközök hatását, amit a szülői nemtörődömség még tovább ront.
A gyógypedagógiai munkám során nagyon komoly elmaradások írhatóak ezen eszközök számlájára.

1. A fantázia, érdeklődés korlátozottsága, motiválatlanság
2. A bennünket körülvevő világ hiányos ismerete
3. Szókincs beszűkülése (összetett mondatokat, utasításokat nem ért meg)
4. Finommotorika, grafomotorika (kézügyesség, írásmozgás) komoly elmaradása, eszközhasználatban való járatlanság (pl. olló, kés,...)
5. Figyelem rövid ideig való fenntarthatósága
6. Szociális készségek hiánya (kérem, köszönöm helyett akarom, ...)
7. Önállótlanság (pl. öltözködés területén)
8. Testkontroll hiánya (akkor beszél, amikor éppen eszébe jut valami, nem tud lassan menni, rohan, izeg-mozog...), motoros nyugtalanság
9. Kitartó, precíz munka helyett felületes, gyors, elnagyolt munkavégzés
10. Engedelmesség hiánya, ami nélkül nincs tanulás (hiszen, ha nem követi a tanító minden egyes utasítását, nem tudja megtanulni a betűalakítás menetét), = nincs fejlődés

A válogatás nélküli, kontrollálatlan, felügyelet nélküli médiahasználat testi és lelki károkat is okoz egyaránt. Az óvodás gyermekek többsége nincs felkészülve az iskolában rá váró feladatokra. Nincs előkészítve a tudása, hiányosak az alapjai. Gyakran csüggedek el a foglalkozások végén mindezt látva. Ezen mi pedagógusok sem tudunk segíteni, nem tudjuk ezt az óriási űrt kitölteni. Ami a szülő dolga, az a szülő dolga. Nem tudjuk, nem is akarjuk átvenni.

Televíziózás közben nem dolgozik a gyermek agya, keze-lába, szája. Nem gondolkodik, nem beszél, nem jár a keze, nem mozog. Passzív "elszenvedője" az őt ért vizuális ingereknek. Sokszor nem is érti, mit néz, nem is dolgozza fel igazán. Hiába a sok vizuális inger, hihetetlen gyenge a vizuális differenciáló (látási megkülönböztető) képességük. Nem veszik észre a szembetűnő különbségeket sem két rajz között.
Sok minden megtapad a látott információkból, de annak 90 %-a haszontalan ismeret. Nem segíti a gyermeket a hétköznapi teendők között való eligazodásban.

Kedves Szülők! Szeressétek annyira a gyermekeiteket, hogy törődjetek velük! A munka, az elfoglaltság semmire sem indok. A gyermekeink fejlődéséért elsősorban mi vagyunk a felelősek. (NEM a pedagógus!)

Sokat harcolok én is a gyermekeimmel. A szombati takarítás során mindig felmerül, hogy miért kell nekik takarítani, amikor kortársaik egész nap nem csinálnak semmit.
Miért nem lehet okostelefonjuk? (Nekünk sincs, így könnyebb a magyarázat:)
Miért nem nézhetnek több mesét, játszhatnak a gépen?
Miért nincs televíziónk? (Bár ez régi kérdés, mára teljesen természetes hogy nincs, hisz soha sem volt)
...

Összegzésképpen elmondhatom, hogy minden harcot megér minden egyes perc, mert ...
a gyermekeink nagyon önállóak,
egyedül közlekednek (a 6 évest természetesen még kísérjük),
megbízhatóan kitakarítják a szobájukat és a közös helységeket (igen, a 6 éves is),
önállóan tanulnak, nem kell noszogatni őket,
szeretnek olvasni, érdeklődnek a világ dolgai iránt,
a süteménysütésben igazi segítségek (egyedül is elboldogulnak egy palacsintasütéssel, de Imolánk is elkészíti a muffint),
hihetetlen kreatívak (Máté külön nyelv- és jelrendszeren dolgozik hetek óta),
sokat játszanak és veszekednek együtt :)...

... és ez nem csak a gyermeknek, hanem nekem is nagy áldás (segítség)!!

Isten áldását kívánom minden egyes nap minden egyes harcához! Hiszen a jövő nemzedéket neveljük!

És itt derül ki csak igazán, mit ér a tudásunk, mennyire vagyunk kreatívak : )
(Erdély-Jád-völgye 2018.)