Új terepen

Az elmúlt tanévben egyre inkább úgy éreztem, hogy már nem vagyok a helyemen. Egyre inaktívabbá váltam, nem volt kedvem kimozdulni sem. Imában kérdeztem az Urat, hogy hol a helyem, mi a feladatom. Tudtam, Imolám szeptembertől kezdi a sulit, még kevésbé lesz otthon rám szükség.
Tavasszal, mikor a logopédiai foglalkozás végét vártam a Pedagógiai Szakszolgálat folyosóján, rám tört az az érzés, hogy szívesen dolgoznék ezen a munkahelyen. Az elgondolást tettek követték, beadtam az önéletrajzomat a vezetőségnek. Az első beszélgetés során kiderült, hogy éppen van egy kismama, akinek a helyén szükség lesz a szakember utánpótlására. Nem sokkal később arra is fény derült, hogy egy kolléga, nyugdíj előtt áll. Csodáltam az időzítést. Teltek a hetek, hónapok, de semmi biztosat nem ígértek a számomra a Tankerülettől. Elérkezett 2019. szeptembere, ahol újabb döntéseket kellett hoznom. Folytatom-e a hittanoktatást és a lelkigondozói szolgálatot? Az Úrra bízva ügyemet, végül mind a két szolgálatot lezártam. Ezután jött csak az igazi bizalompróba. Felégettem mindent magam mögött, de mi lesz a jövő? Végre október elején megérkezett a várva várt hívás, hogy várnak a Szakszolgálatnál, október 15-én kezdhetem a munkát.

Sok kihívás elé állít a munkám, hiszen kiestem a gyakorlatból (10 év sok idő!), illetve a szakértői tevékenység is teljesen járatlan út a számomra. De itt is megtapasztalom, hogy bölccsé tesz az Úr, és megtanít azt az utat járnom, amelyet elkészített a számomra.
Ahogy telnek a hetek, hónapok, egyre inkább érzem, hogy mennyire eljött az ideje a váltásnak.
Hálás vagyok, hogy a saját városomban dolgozhatok.
Hálás vagyok a munkarendemért, amelyet teljes mértékben össze tudok egyeztetni a család szükségleteivel.
Hálás vagyok a kihívásokért, amelyek tanulásra késztetnek.
Hálás vagyok a kollégáimért, befogadtak, szeretnek.

Az elmúlt év tapasztalatait is teljesen be tudom építeni a hivatásomba. Minden nap harcolom azokat a harcokat, amelyekkel a szülők szembesülnek. Tanácsaim a hétköznapok harcmezején születnek.

Nekem az otthonáért élő nő elképzeléseit kellett újraértelmeznem. Mindig az otthonomban képzeltem el magam, aki a gyermekeiért él, aki minden percét az anyai hivatásnak szenteli. 
Istentől új szolgálati helyet kaptam. Szeretném a legnagyobb hűséggel végezni.