2019. szeptember 10., kedd

Hálaadásunk mérlegen


Hol van a többi kilenc?

(Lukács 17,11- )

Szereplők: betegek (egy személyben, táblákkal jelezni a betegek számát), Jézus, narrátor

Betegek: Jézus, Mester,
könyörülj rajtunk,
ez már nem élet,
napjainknak hamar vége!

Jézus: Látom, testetek csupa seb,
nincs erre még gyógyszer sem.

B: Meghalunk segítség nélkül,
már csak Te vagy reménységünk!

J: Menjetek el háziorvosotokhoz,
hisz ez a protokoll!
Ő állapítja meg a tényt:
nem fenyeget már a vég.

Narrátor: El is ment a tíz beteg,
negatív lett a lelet.
Csak egy ment vissza megköszönni,
nem kellett neki könyörögni.
Szíve hálával volt tele,
Jézus dicséretet érdemel.

J: Hát a többi 9 merre van,
náluk nem múlt el a baj?
Ők tudják csak megmondani,
mi volt fontosabb, mint megköszönni.

1. beteg: Örömkönnyek arcomon,
rohanok most a családomhoz.

2. beteg: Én menyasszonyom keresem,
a lakodalom nem marad el! (örömmel)

3. beteg: Új autóm még ki sem próbáltam,
azzal megyek el az imaházba.

4. beteg: Okostelefonom gyorsan hírét viszi,
többet elárul egy szelfi.

5. beteg: Én még egy vizsgálatra várok,
nincsenek tökéletes gyógyulások.
A CT mindent kimutat,
csak időpontom legyen mihamarabb.

6. beteg: Sokáig voltam táppénzen,
elmaradtam a jelenlétivel,
a munka sem megy nélkülem,
így egy-két papírt elintézek.

7. beteg: Ünneplés és vigalom,
gyorsan elő a bort!

8. beteg: Magányomon a csoda sem segített,
haverjaim rám sem néznek. (szomorúan)

9. beteg: Éppen megy a foci vébé,
előbb megnézem én a tévén.

J: Nagy a boldogság, értem,
de a köszönet miért marad el?
Méltó az Atya a dicséretre,
a család és barát sem lesz elfeledve.
Ha elveszítenéd mindazt,
amiért hálát nem adsz,
vajon mid maradna?

Ovisok: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” Zsoltár 50, 23.

„… hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” Kolossé 2,7.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése