Kedvenc helyünk: Jád völgye

Az elmúlt héten felkerekedtünk a kibővített családunkkal (amiben 2 kutya is volt:), hogy egy izgalmas, élményekben gazdag vadkempingezést ejtsünk meg. Talán minden álmunk megvalósult ezen a héten.
A csapat első fele hétfőn célba vette Erdélyt. Már Nagyváradon jártunk, amikor az indítómotor egy pillanatra elhallgatott, és majdnem cserben hagyott bennünket. De sikerült elérni a völgyet, ahol nem várt látkép fogadott. Letarolt hegyoldalak, megrongálódott szalagkorlát. A vihar pusztító munkájába tekinthettünk bele.
Második meglepetés a táborhelyszín volt. Kedvenc helyünket felvásárolták, lekerítették, így új hely után kellet kutatnunk. Kisebb latolgatás után találtunk is egy gyönyörű imolás rétet. El is kezdtük felállítani sátrainkat, komfortosabbá tenni táborhelyünket. A toalettet már otthon összeállította kedves férjem. (Hiszen saját tapasztalat, hogy az egyik legbonyodalmasabb probléma az illemhely kérdése szokott lenni. Az elmúlt évben láttunk egy jó konstrukciót, amelyet mi is megvalósítottunk.) Most már ez a kérdés is megoldódott.

Hosszas berendezkedésünk után még egy kis hegymászásra maradt energiánk.

Másnap (kedden) vártuk a csapat másik felét. Megérkezésük után ők is kényelmesen elhelyezkedtek. Már akkor szemerkélt az eső, ami arra biztatott minket, hogy egy esőbeállót készítsünk.
A keddi nap gyorsan elröppent (mellékesen megjegyezném, hogy az indító motor teljesen bedobta a törölközőt, meg se nyekkent, így másokra utaltakká váltunk).

Szerdára kenuzást terveztünk a Dragan-tóhoz (Dregán-tó, sajnos a román ékezetek lemaradnak). Nagy reményekkel indultunk el, de már útközben vaskos felhő jelezte, hogy csak hiú ábrándokat kergetünk. Mire megérkeztünk, láttuk, hogy mennyire megáradt a folyó, a tó, lassan a nyakunkba szakadt az ég is. Csak ültünk az autóban, és vártunk, majd feladva terveinket visszatértünk szálláshelyünkre.

Útközben egy kis barlangászással vigasztaltuk magunkat. Jó volt, újabb utat fedeztünk fel ( a kiépítetlen barlangban).

Visszaérkezésünkkor- nagy meglepetésünkre- a Jád tajtékzott, kilépett medréből, és a nem túl nagy gonddal készített ideiglenes hűtőszekrényünket, meglopta (hűtőládát:) Drága élelmiszer alapanyagainkat ismeretlen helyre szállította. (Volt benne: tej, szalonna, sajt, kolbász) Ilyen dühösnek és sárosnak még soha nem láttuk a Jádot, hullámai betakarták a legmagasabb szikladarabokat is. (Bár később, lentebb kiköpte a jégakkut és a hűtőláda fedelét is.) Egy kicsit elkeseredtünk, de vigasztalásképpen elkészítettük- az esőben- meleg estebédünket. Ezen a napon nagy hasznát vettük a beállónak, hiszen beállt az eső is, és csak esett és esett.

Másnap (csütörtök) nem a derű jött a borúra, hanem egy figyelmeztetés. Bontsunk sátrat és költözzünk egy kicsit odébb. Így jár az ember fia és lánya, ha nem olvas el minden bokorba döntött, elmosódó táblát. Tudniillik egy természetvédelmi területen sikerült sátrat verni. (Natura-2000-milyen édesen cseng a fülünkbe azóta is!) Erre egy hivatalos személy hívta fel a figyelmünket emberséges hangnemben. Egy porcikánk sem kívánta a költözést. Mindent lebontani és újraépíteni, hatalmas feladatnak látszott a szemünkben. (Az eső sem támogatott ebben:)
Ez a dal vált számunkra személyessé: Pintér Béla: Hazamegy a vándor

A csütörtök délután még ellátogattunk a hosszas toporgás után (ami az eső miatt alakult) a vízeséshez, amely most sokkal bővebben és több ágban ontotta zavaros vizét. Ennek ellenére is gyönyörű volt, bár most nem volt ajánlatos megközelíteni a felbőszült folyamot.

Engedelmeskedtünk, péntekre kivirult az idő, talán mi is naposabban láttuk már a helyzetet, így a délelőtt folyamán összeszedelőzködtünk és elindultunk az ismeretlenbe. Találtunk egy gyönyörű helyet, árnyékkal, bokrokkal övezve. Ezután már csak azt kérdeztük magunktól, hogy miért nem itt kezdtük?

Mire összeállt újra minden, elmentünk a Bagoly-sziklához (azok az utak eső után, amelyen még egy traktor is panaszkodva kapaszkodik fel!), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyre.

A cél

 Papuccsal persze a vízben járás is könnyebb

csúcson

kilátás a szikláról

Szombaton csak nem akartuk kihagyni a kenuzást sem. Ha már Ferenc elrángatta a hegyek közé! Néhány faluval lentebb  (Munteni) találtunk egy kis tavat, ahol vízre bocsáthattuk a kenut.

Vasárnap pakolás-pakolás és utazás.
Ez a hét tényleg izgalmas és élményekben gazdag volt. Összekovácsolt bennünket. És a pancsikolás sem maradt el! (A bőrszínünk is változott: ki vörösebb-ki barnább lett)

Máté még gyíkot is szelídíthetett!

(SDG)