 |
| Királyhágónál még felhőben |
Ajándékba kaptuk ezt az utat. Hat órakor indult a buszunk. Egy kicsit aggódtunk az eső miatt, hiszen túrázni (és nem megázni) szerettünk volna. De az időjárást is ajándékba kaptuk. Bár esőben indultunk el, és Kalotaszentkirályon is cseperészett még, mégis mire elértük a kirándulás helyszínét, gyönyörűen sütött a nap.
Csodálatos őszi erdő, gyönyörű hegyoldalak szegélyezték az utunkat.
Kalotaszentkirályon megnéztük a templomot, majd ízlelgettük a csipkeízt. (A csipkebogyót nevezik a helyiek csipkének.) Éppen a csipkefesztivál ideje volt, így egy nevezetes ünnep résztvevői lehettünk. Megfigyelhettük, hogy hogyan készül a lekvár, kóstolgathattuk is, szomjunkat pedig csipketeával olthattuk. Jó érzés töltött el, hogy gyermekeink nem csak hírből és a fesztiválokról ismerhetik a lekvárfőzés fortélyait, hanem otthonról is. Az üst, a nagy fakanál és egyebek nálunk sem ismeretlenek.
Néhány órás nézelődés után ismét buszba szálltunk, hogy megnézzünk egy csodálatos vízesést. A Havasrekettyei-vízesésért meg kellett dolgoznunk. A gyermekeink, anyjukat is megszégyenítő módon, lendületesen haladtak a cél felé. Visszafele már Máté megadta magát, ezért édesapának kellett őt is (Imola mellett) a nyakába vennie. Így sikerült belátható időn belül utolérni a csoportot, és felszállni a buszra, ahol sajgó lábainkat végre megpihentethettük. (12 km volt mögöttünk) A hazavezető út szunyókálósan (Imolának egy kicsit nyűgösen) telt.
 |
| Kalotaszentkirály- díszes homlokzat |
 |
| Kalotaszentkirály-népviselet |
 |
| A "vásári" birka, akivel lehetett fényképezkedni is |
 |
| Havasrekettyei-vízesés |
 |
| Erőltetett menet-utunknak ilyen része és oldala is mindig van |
 |
| Apabusz (ha már a lábbusz megadja magát) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése