Boglárka leánykánk, ha valamire engedélyt kap tőlem, megígérek neki valamit, akkor újból és újból rákérdez, hallani akarja a megerősítést. Sokszor bosszatott a hozzáállása. Mondtam neki, hogy a sok kérdezésével azt vonja kétségbe, hogy megbízható a szavam.
Elgondolkodtam ezen az eseten, és rájöttem, hogy Istennel szemben az utóbbi időben sokszor én is ezt tettem. Belekezdtünk egy nagy munkába (építkezés), tele voltam bizonytalansággal, kétellyel. Az Úr biztatott, én pedig újra és újra kérdeztem. Nem adtam mindig elég hitelt az Úr szavának.
Én sokszor nehezteltem a lányomra a hitetlensége miatt, de az Úr nem rótta fel nekem a bizalmatlanságomat, hanem megerősített az Igén keresztül.
Jézus tanítványai is hasonlóan fordultak Jézushoz:
"-Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
-Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" (Márk 4, 35-41.)
Sokszor kérdezte tőlem is az Úr:
"Önmagatokat tegyétek próbára, hogy IGAZÁN hisztek-e?" (2. Kor. 13,5.)
"Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt." (Zsidó 11,6.)
Sok próbatételt éltünk meg, nem kímélt meg ezektől a mi Mennyei Atyánk, de mindegyikben elkészítette a szabadulást is. A feladatokat, nehézségeket sem vette le a vállunkról, de erőt adott minden helyzetben. (Legyen szó főzésről, lapátolásról vagy éppen cseréphordásról)
Az utóbbi hónapok mottója a következő igevers volt:
"Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr." (Zsolt 34,20.)
Nagyon sok bátorítást, megtapasztalás van, amit az Úrtól kaptunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése