Anyák napjára 2.

Tapsiék mamácska napja

Szereplők: Fürge, Falánka, Fontoska, Mama, Papa

Narrátor:

Tapsiéknál nagy az izgalom. A kis nyúlkölykök: Fürge, Falánka és Fontoska nagy lelkesedéssel készülődnek a mamácska napjára, az érthetőség kedvéért, az anyák napjára. Már csak 2 hét áll rendelkezésre, hogy előkészítsenek mindent. Vajon, mivel rukkolnak elő? Megtudhatjátok hamarosan, ha figyelmesen hallgatjátok kis bábtörténetünket!

1. szín

Fürge: Testvérkéim! Hamarosan itt a Mamácska napja!

Fontoska: Igen, jól mondod, ilyenkor minden rendes nyúlgyerek valami aprósággal lepi meg a mamáját. Ugye, te is készültél valami széppel, Fürge?

Fürge: Én gyorsan készítek egy rajzot, az mindig jól jön!

Fontoska: Igazad van Fürge, a rajznak mindig örül a mama, de a gyors munkának híg a leve!

Fürge: Azt nem úgy mondják, hanem hogy „Olcsó húsnak, híg a leve”!

Fontoska: (felháborodottan) Na, nem kell mindjárt úgy kioktatni! De eszembe jutott egy másik mondás is, ez már teljesen idevág: „A jó munkához idő kell.”

Fürge: És te Fontoska, mivel fogsz készülni?

Fontoska: Azt még jó előre meg kell tervezni.

Fürge: De már csak 2 hét van mamácska napjáig!

Fontoska: Semmit sem szabad elkapkodni. Sokkal nagyobb örömet szerez az az ajándék, amivel sokat pepecselnek, mint amit gyorsan összecsapnak.

Fürge: Ugye, nem gondolod, hogy a rajzot nem szívből és szeretettel készítem.

Fontoska: Ááá, dehogy! Csak kicsit szeleburdi vagy testvérkém, és ezt nehezen viselem.

(Falánka toppan be)

Falánka: Mit rágtok ennyire? Úgy látom, hogy káposztafőzős forró hangulat van.

Fontoska: Mamácska napját vitatjuk. Jó, hogy itt vagy Falánka! Te már kitaláltad, hogy mivel leped meg a mamit?

Falánka: Hááát, vehetnék egy naaagy fej káposztát, azt a mama mindig nagyra értékeli. És abból főzhetne egy nagy adag rakott káposztát, amit közösen elfogyaszthatnánk. Nyam-nyam...

Fontoska: Hogy te még ilyenkor is csak a hasadra tudsz gondolni! Lehetnél egy kicsit kreatívabb is!

Falánka: Mit tanácsolsz? Mit csináljak?

Fontoska: Azt még nem tudom, de kitalálhatnánk valamit.

2. szín

(Mama nyöszörög, a fejét fájlalja)

Mama: Jajj, jajj, már megint ez a fejfájás! Mostanában gyakran elővesz, amióta a kölykök itthon tanulnak. Már alig várom, hogy visszaálljon a rend! Remélem, hamarosan nyitnak nyúl-suli kapui!

(Fürge éppen arra szalad)

Mama: Kedves Kincsem! Hoznál a kertből egy nagy fejes káposztát, néhány szál répát pedig kérj a szomszéd bácsitól, nagyon fáj a fejem, ma nehezen boldogulok a főzéssel.

Fürge: Igen, mama! Csak előbb gyorsan készítek még valami meglepetést! De erről most te még nem tudhatsz!

Mama: Jól esne most az a meglepetés is, hogy szó nélkül szaladsz a káposzta után.

Fürge: Tudom, tudom, majd egy kicsit később! Miért nem hívod Fontoskát? Vagy Falánkát?

(fut is tovább)

Mama: Fontoska! (kiabál) Fontoskám! Merre vagy?

Fontoska: (dohogva közeledik) Miért kiabálsz utánam? Most nagyon fontos terven dolgozok.

Mama: Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy mindig, de már forr a víz a fazékban, és ki kellene ugrani a kertbe egy fej káposztáért.

Fontoska: Nem érhet ez még rá egy kicsit? A nagy ötleteimet, ha nem vetem papírra, elfújja ez a nagy szél, kiröppen a fejemből, és akkor nem lesz meglepetés!

Mama: Milyen meglepetés?

Fontoska: Áááá, semmi, majd később visszatérek rá! De most dolgom van, majd talán később.

(Mama sóhajt egy nagyot)

Mama: Meglepetés, meglepetés, de senki sem mozdul, ha segítségre kérem. Falánkát már meg sem próbálom! Fele káposzta elfogy, mire beér vele a házba az udvarról. Nem maradt más választásom, mint sajgó fejjel kimenni a káposztáért.

3. szín

(Mama a káposztát készíti elő)

Mama: Gyorsan elkészítem az ebédet, majd a mosogatásban biztosan segítenek. Nyuszikáim, kész az ebéd! (kiabál)

(A család leül az asztalhoz ebédelni)

Falánka: Óóóó, már megint kelkáposzta főzelék van? Jobban szeretem a rakott káposztát sok tejföllel! (nyafog)

Mama: Ne panaszkodj Falánka! Drága a tejföl, nem ehetünk minden nap rakottast!

Fontoska: Különben is változatosan kell rágcsálni! Árt a gyomornak az egyoldalú táplálkozás!

Falánka: Köszi szépen! Akkor egyed, ha szereted!

Fontoska: Nem mondtam, hogy szeretem, de jó nyuszigyerekhez illően, megeszem.

Mama: És ki volt itt, mikor az ebédben kellett volna besegíteni?

Falánka: Nekem nem is szóltál.

Fontoska: Fontos dolgokat kellett lejegyeznem.

Fürge: Én is nagyon siettem, mert dolgom volt.

Mama: Óóóó, semmi baj, a mosogatást úgy is szeretitek, a mosogató tál körül szívesen látlak benneteket.

Falánka: Hááát, még meg kell emészteni ezt a sok jó falatot. Pihennem kell egy kicsit.

Fontoska: Még nem értem a terveim végére. Tele a fejem gondolatokkal, rendet kell rakjak még egy kicsit a kobakomban.

Fürge: Már csak egy kis idő, tényleg mami, itt leszek és segítek, de még néhány pillanatot adj!

Mama: Ejnye-ejnye kedveseim, nem lesz jó ez így!

4. szín

Táblára: ÍGY MENT EZ HETEKEN KERESZTÜL, ELÉRKEZETT AZ ANYÁK NAPJA

Mama: Már egyre nehezebben bírom ezt a sok házimunkát. Itthon van a család, de nincs, aki kölcsönadná a mancsát!

Fontoska: Óóó, mama, várj, mi a mai napra nagy meglepetéssel készültünk.

Fürge: Talán most én leszek a leggyorsabb, itt egy rajz, boldog mamácska napot!

Mama: Köszönöm, kedves Fürgém!

Fontoska: Talán most fogod csak igazán megérteni, hogy miért is voltunk olyan elfoglaltak, hiszen hosszas tervezés után született meg az én ajándékom is, nézd!

(Fontoska átnyújt egy WC papír gurigából hajtogatott valamit)

Mama: Köszönöm, Fontoska! Ezen dolgoztál olyan sok ideig?

Fontoska: Igen, mama, sok idő ment el a tervezéssel, ezért az elkészítésre kevesebb idő jutott. El sem tudod képzelni, mennyit agyaltam, mennyi ötletet eszeltem ki, majd vetettem el. De végül megszületett az ajándék, és ez a lényeg, nem, mamika?

Mama: Köszönöm, az ajándék a fontos.

(Falánka egy nagy káposztát tesz az asztalra)

Mama: Óóóó, de szép káposztát hoztál. Nekünk vásároltad?

Falánka: Hááát, nem vásároltam, hanem vettem.

Mama: Vetted?

Falánka: Nem vettem, hanem hoztam.

Mama: Hoztad? De honnan hoztad?

Falánka: Mama, félre ne érts, nem loptam senkitől. Hááát, csak a kertből hoztam be! (hebeg-habog)

Mama: Köszönöm, Falánkám! Igazán nagy meglepetést okoztál. Talán nem is azzal, hogy a kertből hoztad be, hanem hogy nem rágcsáltál a káposztába bele!

Falánka: Igazán örülsz?

Mama: Szeretném ismét megköszönni a kedveskedéseiteket. Bár az elmúlt hetekben, nem voltam túl jól, és igazán jól esett volna, ha besegítetek egy kicsit a házi munkába.

Fontoska: Igazad van, mami, nagyon igazad van! Sokkal nagyobb örömet okozhattunk volna, ha engedelmeskedünk neked! Bocsáss meg! Annyira el voltunk foglalva az ajándékainkkal. Arra nem is figyeltünk, hogy mire volna igazán szükséged! Ezután nem lesz ilyen!

(A kisnyuszik körbeállják Mamát és megölelgetik)

Ének: Jót kívánunk ma neked…

Narrátor: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” (1. János 3,18.)

(Írta: nagnus)

Idén, a járványhelyzet miatt filmet készítettünk a szolgálatról. Fogadjátok szeretettel!