2018. június 17., vasárnap

Félelmeink kötelékében

Ennek a bejegyzésnek egy haláleset volt az inspirálója. Nagybátyám felesége halt meg az elmúlt időszakban. Üldözési mániában szenvedett.
Nem így született. Ez egy folyamat kiteljesedése volt.
Állandóan kritizálta a környezetét, mindent kétkedve fogadott, mindenki tette mögött a rossz szándékot feltételezte.
Ez a magatartás végül oda vezetett, hogy legyőzték a félelmei, úrrá lettek rajta, nem tudta kézben tartani az érzéseit.
Úgy gondolta, hogy összeesküdött a világ ellene. Mindenki a halálát akarja.
Ezért évek óta fűtetlen lakásban élt, nem váltotta ki a gyógyszereit, piszokban, rongyok között távozott el közülünk, eltaszítva egyetlen segítségforrását is, a családomat (szüleimet, testvéreimet, akik éveken keresztül hűségesen támogatták, segítették).

Elgondolkodtam az esetén. Milyen sok félelem vesz bennünket körül! Milyen sok félelem van bennünk is!
A hírek, a szomszéd panaszai, a szülők aggodalmai, történetei,...
Az aggodalmaink teljesen logikusak. Betegség, baleset,... melyikünkkel nem eshet meg?
De ekkor Isten Lelke kérdezi tőlem: "Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?" Máté 6, 27.
És az én karjaimban nagyobb biztonságban vannak a szeretteim?

A gyermekeim az iskolába önállóan, kerékpárral járnak. Az elején állandóan néztem az órám, hogy mikor jönnek már haza, füleltem a szirénázó mentőket, hívtam a tanító néniket, hogy elindult-e már a szeretteim.
És ekkor az Úr egy szemléletes eseten keresztül tanított. Éppen autóval tartottam hazafelé, Imola a gyermekülésben ült, amikor hirtelen észrevettem, hogy egy kombájn jön felém (éppen az udvarról jött kifele, takarásban voltunk egymás számára). Bevágtam a féket, ő is észrevéve bennünket, hasonlóan cselekedett. Egy "kicsit" felment a vérnyomásom, és percek kellettek míg le tudtam nyugodni. Mi történt volna,ha...?
És ekkor megszólalt Isten Lelke: "Te meg tudod védeni a családtagjaidat a bajtól? Nálad nagyobb biztonságban vannak?"
A válaszom egyszerűen: "Nem. Az én felügyeletem alatt is megtörténhet a baj."
Akkor pedig miért aggódjak feleslegesen?
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Zsolt 46,2.

És most éppen a leánykám a Balatonra utazott. Az én kezem régen nem ér már el odáig. De az Úré igen.

Úgy érzem, hogy egy hajszál választ el, hogy a félelem legyen úrrá rajtam. Újra és újra döntést kell hoznom, hogy az Úrra bízom az életünket.
Ha ezt nem teszem meg, elborítanak a negatív gondolatok. Először csak álmatlanul forgolódunk, majd a félelem lassan átveszi a hatalmat, beivódik a személyiségbe, gúzsba köt, végül üldözési mániában jelenik meg. Ezt akarom?

De "ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róma 8,31.)-emlékeztetem magam újra és újra.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Ágnes! Nagyon igaz és jó írás megint, én is újra és újra erre jutok... Szeretettel:Anna

    VálaszTörlés