Ötletek ajándékozásra

 Pöttyös anyag. Idei év alkotásainak fő alkotóeleme. Örök kedvenc, szívek, variáció kimeríthetetlen. Idén egy kis fagolyót varrtunk rá. (Az alkotások a Foltozó Műhely asszonyainak keze munkáját dicséri:)

 Notesztartó. Pöttyös anyag farmerrel kombinálva és fagombbal díszítve.

Adventi naptár

Az idei adventi készülődésünk egy kicsit formabontó lett. Az elmúlt években olyan sok minden lett beletömörítve a decemberbe- ajándékok, édesség, izgalmak, várakozás- hogy idén szerettem volna szétosztani az a sok örömet, amely ezidáig egyetlen hónapban volt csak elérhető.
Az adventi csomagok kibontását októberben kezdtük el. Minden hétre jut 2-2 csomag, esetleg 3. A naptárban bejelöltem azokat a napokat, amikor a csomag esedékes.
Milyen dolgok kerültek a csomagokba?
Idén 2-2 könyv részleteit lehet kigyűjteni (1 könyv 4 részletre lett szétosztva), kirándulások, látogatások, közös hamburgerkészítés, sütizés, teázás gyertyafény mellett, forrócsoki, muffin és mézes sütés, édesapa születésnapjára készülődés és természetesen csemege (lehetőleg egészséges formában:)
Ahogy készülődtem az ajándéközönre (varrogatok, festegetek), arra gondoltam, milyen jó lenne szétosztani ezt a sok kedvességet az év egyéb, szürke hónapjaira is. Ez természetesen csak rajtunk áll! Lehetünk kreatívak az év többi napján is.

Egy különleges lehetőség-Kalotaszentkirály

Királyhágónál még felhőben

Ajándékba kaptuk ezt az utat. Hat órakor indult a buszunk. Egy kicsit aggódtunk az eső miatt, hiszen túrázni (és nem megázni) szerettünk volna. De az időjárást is ajándékba kaptuk. Bár esőben indultunk el, és Kalotaszentkirályon is cseperészett még, mégis mire elértük a kirándulás helyszínét, gyönyörűen sütött a nap.

Csodálatos őszi erdő, gyönyörű hegyoldalak szegélyezték az utunkat.
Kalotaszentkirályon megnéztük a templomot, majd ízlelgettük a csipkeízt. (A csipkebogyót nevezik a helyiek csipkének.) Éppen a csipkefesztivál ideje volt, így egy nevezetes ünnep résztvevői lehettünk. Megfigyelhettük, hogy hogyan készül a lekvár, kóstolgathattuk is, szomjunkat pedig csipketeával olthattuk. Jó érzés töltött el, hogy gyermekeink nem csak hírből és a fesztiválokról ismerhetik a lekvárfőzés fortélyait, hanem otthonról is. Az üst, a nagy fakanál és egyebek nálunk sem ismeretlenek.
Néhány órás nézelődés után ismét buszba szálltunk, hogy megnézzünk egy csodálatos vízesést. A Havasrekettyei-vízesésért meg kellett dolgoznunk. A gyermekeink, anyjukat is megszégyenítő módon, lendületesen haladtak a cél felé. Visszafele már Máté megadta magát, ezért édesapának kellett őt is (Imola mellett) a nyakába vennie. Így sikerült belátható időn belül utolérni a csoportot, és felszállni a buszra, ahol sajgó lábainkat végre megpihentethettük. (12 km volt mögöttünk) A hazavezető út szunyókálósan (Imolának egy kicsit nyűgösen) telt.

Kalotaszentkirály- díszes homlokzat

Kalotaszentkirály-népviselet

A "vásári" birka, akivel lehetett fényképezkedni is

 

Havasrekettyei-vízesés

Erőltetett menet-utunknak ilyen része és oldala is mindig van

Apabusz (ha már a lábbusz megadja magát)

Szösszenet

Mi édesanyák mennyire ismerjük ezt a jelenetet, amely alkalomadtán lejátszódik az asztal mellett, amelyet nagy szeretettel terítettünk meg! Gyermekeink a tápláló étel mellett is válogatnak.
A mi mennyei Atyánk is milyen nagy gonddal készít el mindet a számunkra, mégis milyen sokszor eltoljuk magunktól és elégedetlenkedünk: én másképp képzeltem, de ne most, miért éppen én, miért itt, miért vele?...
Szeretném megtanulni, hogy minden élethelyzetben tudjak hálás lenni, hiszen ez csupán az én és környezetem javára van.