2015. december 27., vasárnap

Panov apó karácsonya

Az idei karácsonyi jelenetünk a következő volt, remélem számotokra is áldássá lesz.

Panov apó karácsonya (Lev Tolsztoj népmesefeldolgozása)


Szereplők: Mesélő, Panov apó, Jézus, utcaseprő, asszony
Projektorral kivetített képek (pdf formátumban itt)

(1. kép)
Mesélő: Réges régen élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de mindenki csak Panov apónak szólította, hisz annyira szerették.
Panov apónak egyetlen kis szobácskája volt, de mégsem volt szegény, mindene megvolt, ami a suszter mesterséghez kellett. Mindig olyan sokan akartak cipőt csináltatni, javíttatni, hogy mindig volt elég pénze kenyérre, kávéra és káposztára, amiből levest főzött.
Mindig vidám volt, kivéve ezen a napon, hiszen szenteste volt, és szerettei oly távol voltak. Panov apó nagyot sóhajtott, majd levett egy barna könyvet a polcról.

(2. kép)
Feltett egy bögre kávét és beült kényelmes fonott székébe. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus egy istállóban született, mert nem volt számára hely.
Panov apó: Bizony, bizony, ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon, a kisbabát betakartam volna meleg takarómmal.
Mesélő: Panov apó folytatta az olvasást. Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak.

(3. kép)
Panov apó: Bizony, bizony, ha Jézus idejönne ezzel a kis cipővel ajándékoznám meg.

(4. kép)
Mesélő: Későre járt, Panov apót elnyomta az álom. Hirtelen egy hang szólította meg.
Jézus: Panov apó, Panov apó! Azt kívántad, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg ki vagyok!
Panov apó: Ő volt. Jézus volt. Lehet hogy csak álom volt, de azért figyelni fogok.
Mesélő: Panov apó másnap begyújtotta a kályhát, főzött egy nagy adag kávét.
Panov apó: Az egyik szemem mindig az ablakon lesz, remélem ma eljön.
Mesélő: Panov apó várt.

(5. kép)
Végre egy alak tűnt fel az utca végén. Az öreg utcaseprő volt, aki minden héten arra járt talicskájával és seprűjével. Panov apó megsajnálta a didergő öregembert és behívta otthonába.

(6. kép)
Panov apó: Jöjjön be! Mit szólna egy kis kávéhoz? Látom, hogy teljesen át van fagyva.
Utcaseprő: Bizony jól esne. Igazán nagyon kedves magától. Köszönöm a kávét.
Panov apó: Ez a legkevesebb, amit tehetek, hiszen karácsony van.

(7. kép)
Utcaseprő: Miért kémleli az ablakot? Látogatót vár? Remélem, nem vagyok útban?
Panov apó: Hallott Jézusról? Ma meg fog látogatni, ezért figyelem, mikor jön.
Utcaseprő: Köszönöm a kávét, sok szerencsét!
Mesélő: Panov apó az ajtóból figyelte az utcaseprő távolodó alakját.

(8. kép)
Éppen be akarta zárni az ajtót, amikor észrevett egy nőt kisbabával a karján. Nagyon sovány volt, ruhája kopott. Panov apó kedvesen megszólította.
Panov apó: Jöjjön be és melegedjen egy kicsit!
Asszony: Nagyon kedves magától.

(9. kép)
Panov apó: Csak láttam, hogy nagyon át van fázva. Messzire megy?
Asszony: A szomszéd faluba. Még vagy 6 kilométer. Tudja, lent laktam a malomnál, de nincs pénzem lakbérre, ezért el kell jönnöm. Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad.
Panov apó: Megkínálhatom egy kis levessel és kenyérrel?
Asszony: Köszönöm, de nem kérek.
Panov apó: Akkor legalább fogadjon el egy kis tejet a gyermek számára. Meglangyosítom a tűzhelyen. Szegény kicsikének nincs is cipője.
Asszony: Nincs miből vegyek.
Mesélő: Panov apó arra gondolt, hogy a régóta tartogatott kis cipő, jó lenne ennek a csöppségnek. Elővette, majd felhúzta a gyermek lábára.
Panov apó: Fogadja el ezt a pár cipőt!
Asszony: Hogyan hálálhatnám meg?
Mesélő: Panov apó aggódva tekintett ki az ablakon.
Asszony: Valami baj van?
Panov apó: Hallott Jézusról? Ma meg fog látogatni, ezért figyelem, mikor jön.
Asszony: Remélem, valóra válik a vágya. Igazán megérdemli, hiszen olyan kedves volt hozzám és a gyermekhez.
Mesélő: Az asszony folytatta az útját. Teltek az órák, de Jézus nem jött el. Ekkor nagy ijedtség fogta el. Talán Jézus eljött, de ő nem ismerte fel? Leszállt az este, de Jézus nem jött. Az öreg suszter szomorúan mondta:
Panov apó: Csak álom volt az egész.
Mesélő: Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában.

(10. kép)
Jézus: Nem láttál engem Panov apó? Nem láttál?
Panov apó: Ki vagy? Kérlek, mondd meg!
Jézus: Éheztem és ennem adtál, szomjaztam és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál.
Miközben ezeken az embereken segítettél, velem tetted azt.

(11. kép)
Mesélő: A könnyek felszáradtak az öregember szeméből.
Panov apó: Bizony, bizony, hát, mégiscsak eljött.
Mesélő: Elmosolyodott és szeme újra ragyogott kis kerek szemüvege mögött.


(átdolgozta: nagnus)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése