Téli utazás

Nagy elhatározás született meg a téli szünetünkben: ellátogatunk szeretett hegyeink közé. Izgalommal készültünk, 1 nap csak a pakolásról szólt. Meleg hálózsákok, ruhák, élelmiszer, utazóágy, egy kis tűzifa, aksi töltő, fejlámpák és egyéb apróságok, amelyek elengedhetetlenek egy utazáshoz.
Az ünnepi alkalmak leteltek, a délutáni istentisztelet után indultunk neki a hosszú útnak. Már sötétedett, mikor beindítottuk az autó motorját.
Mindenki nagy aggodalommal kérdezte, hogy jól meggondoltuk-e? Ebben a hidegben hogy utazhatunk el három aprósággal? Tényleg, hogy is lehetünk ilyen bátrak? :)
Az út nagyon kényelmes volt. A sötétben a gyermekek csendesen durmoltak, a forgalom ritka volt, így könnyen haladhattunk a célunk felé. Az út második felében már nagyobb érdeklődéssel nézelődtek a gyermekeink. Beérkeztünk Gyöngyösre, utolsó vásárlási lehetőséget kihasználva a Tesco-ba szaladtam be 1-2 dolgot beszerezni. Az üzletben találtam rá egy könyvre (Bori és a téli vakáció), melyet meg is vettem, gondolva, hogy jó időtöltés lesz csendes fagyoskodásunkban olvasgatni belőle. Később, tényleg nagyon jó vásárnak bizonyult. A kis regény nagyon lekötötte a kis hallgatóságot, a benne leírtakkal teljesen tudtunk azonosulni.
Nagy álmunk volt, hogy havat lássunk. Erre volt is némi remény, hisz az előrejelzések ígértek egy kis fagyos csapadékot. A vásárlás után lefordultunk Gyöngyösoroszi irányába. Úgy gondoltuk, hogy a hó lehet elkerül bennünket, hiszen nyomát sem látjuk. Ekkor a fényben megcsillant néhány hópehely, majd egyre sűrűbb havazás váltotta fel a szállingózást. Az autóban fokozódott az izgalom. Itt van, amire már oly régóta vártunk. A hó, fehéren és hidegen.
Károlytáróra érkezve gyorsan kiszálltunk az autóból, majd a házat birtokba véve legelőször a meleget próbáltunk felizzítani a cserépkályhában, ill. a gázkonvektorban. Kabátban ugrabugrálva várták a gyermekek az esti lefektetést.
Mindenki bebújt a hálózsákjaiba, majd egy takaróval megtetőzve a meleg burokban lassan mindenki mély álomba merült. Kivéve édesapát, aki éjszaka rendszeres őrjáratot tartott ellenőrizve a takarókat.
Reggel frissen, kipihenve ébredtünk. (Kivéve a családfőt:) Megreggeliztünk, megfőztem az ebédet. Addig a gyermekek a szobában "csendes" játékkal töltötték az időt. Édesapa felügyeletével lehetne-e másképp? Vele lehet hancúrozni is.
Felöltöztünk nekivágtunk a hegyoldalnak. Hamarosan tapasztaltuk, hogy az avarral bevont havas meredélyen nem is olyan könnyű felkapaszkodni. Édesapa vágya teljesült. Télen is megismerkedhettünk a hegyi, erdős tájjal. (Bár korábban Regécen, 2010-ben is ismerkedtünk a hegyi zimankóval. Máté akkor még csak 8 hónapos volt.)
A gyermekek nagy élvezettel vágtak neki a sziklás magaslatoknak, le-lecsúszkálva a hegyoldalon.
Míg a nagyobbak felfedezőúton jártak, addig édesapa Imolánkkal szunyókált egyet az avarral betakart földanya ölén.

Átázott kesztyűkkel tértünk vissza szálláshelyünkre. Senkit sem kellett biztatni az evésre. Máté háromszor is repetázott. Az utóbbi napok étvágytalansága után hatalmasra nőtt az étvágya. Mit tesz egy kis hideg hegyi túra?
Délután sokat olvastunk, játszottunk, néztünk mesét.
A vacsora után ismét jól esett nyugovóra térni.
Másnap egy kicsit részt vettünk mi is a fagyűjtésben, amely édesapa idejének nagy részét töltötte ki. Így láthattuk csak meg igazán közelről, hogy hogyan is kerül a kályhánkba a tüzelő. A fát össze kell gyűjteni, aprítani, amely cseppet sem könnyű feladat, inkább időrabló tevékenység.
Így tudtuk jobban értékelni a meleget is. Sokszor olyan természetes a fűtött otthon. A gyermekekben fel sem merül, hogy lehetne másképp is. Talán jár is.
Miért is jöttünk el a legnagyobb hidegbe a hegyek közé? Hogy az értékrendünk formálódjon. 
Estebéd után Boglárka és Máté pudingot főztek, mesét néztek. Ezen a napon is elfáradtunk.
Másnapunk pakolással, takarítással telt. A nagyobbak addig önállóan próbálták felfedezni a terepet. Találtak egy befagyott patakmedret, ahol egy hatalmasat csúszkáltak. Nagyon élvezték, mi is, hiszen a csomagolásunk akadálymentesítve lett:) Délután végül búcsút intettünk a hegyeknek, abban a reményben, hogy hamarosan a nagyszülők társaságában tölthetünk el újabb két napot Hajdúsámsonban.

A fagyos felszín alatt patak csordogál

Egyéni akció Boglárka vezényletével

Kis növény dacol a hideggel

Rózsás arcú legénykénk

Édesapa és legkisebb leánykánk délutáni sziesztája

Máté a sok csuszka után megpihent

Imola komolyabban ismerkedett a téllel

Édesapa idejének nagy részében "fázott"

Mire lehet még jó egy szánkó? Még hogy nem használtuk a hegyekben, csak másképpen:)

A videót a csúszkálásokról itt tekintheted meg.

Sok kedves ajándékot kaptunk a családtagjainktól, most csak egyet szeretnék megmutatni, amely hatalmas örömet okozott:

 Emellett kaptunk szép könyvet, gyümölcsöt, édességet, sütiport, muffin sütőformát, ruhákat,... is.
Mindezekért és az élményekért hálás a szívünk, dicsőség a mi Istenünké!