Változások

Néhány hónappal ezelőtt elém állt Boglárka lányom, és tolmácsolta felém a kérését: óvodába szeretne menni. Azonnal sorakoztattam fel az érveket, aztán elég hamar kifogytam az ellenérvekből és magamnak is feltettem a kérdést: és miért ne próbálhatnánk meg? 

Szeretek otthon lenni, nem vonz vissza a munka világa, az önértékelésemet sem cibálták meg az otthon töltött évek. Anyának lenni hihetetlen kreativitás. 

Szeretek a gyermekeimmel együtt lenni otthon. Eszembe sem jutott, hogy keressem a módját annak, hogy megszabaduljak a gyermekeim jelenlététől. Nem okoznak gondot a számomra, nem akadályok, nem terhes batyuk a vállamon. 

Szeretek a gyermekeimmel otthon foglalkozni is. Tudom, hogy az én feladatom megtanítani illendően viselkedni őket, önállóan öltözni, rendet rakni maguk után, táplálni őket egészségesen testileg-lelkileg, konfliktusokat elsimítani, boldogulni az életben. Ez nem az óvónénik feladata, hanem az én számomra jelölte ki ezeket a tevékenységeket a mennyei Atya. 

A gyermekekkel otthon lenni nem csupa móka és felhőtlen öröm, van benne sok harc, magyarázkodás, türelmes-türelmetlen kérlelés, fegyelmezés. És hol van csupa nehézségmentes övezet? Sehol. Isten az életünk részévé tette, mikor elhagytuk az Éden kapuit. "Fáradsággal ... arcunk verejtékével"

Sokan foglalkoztam az utóbbi időben a gyermekeink otthon nevelésével-oktatásával. Nagyon rádobbant a szívem. Kerestem a lányom kérése után az Úr vezetését, útbaigazítását. Nincs békességem az otthonoktatást illetően, számunkra az Úr mást jelölt ki. Ezt nehezebb elfogadnom, mint a gyermekeim otthonnevelését. Nehéz elengednem őket, más gondjaira bízni. Elsősorban az Úréra. Tudnom azt, hogy nem őrizhetem meg mindentől, és eszembe vésni, mástól is kaphat hasznosat, tanulhat áldásos dolgokat. Nehéz elengednem őket, mert féltem a testüket-lelküket. Az Úr az utóbbi időben azt kérdezi tőlem, hogy Rá tudom-e bízni magamat és a családomat? Az Ő kezébe helyezni, tudva, hogy onnan nem eshetnek ki? 

Nem csak a bizalom szempontjából látom fontosnak a döntésünket. Szükségünk van egy kis napi időbeosztás-rendezésre. Elkényelmesedtünk az utóbbi időben. Nem sürgettük a lefekvést, de a felkelést sem. 

Terveink szerint, csak a délelőtti foglalkozásokon venne részt a lánykánk, délután együtt lehetne a család.

Az iskolába hogyan tovább, még várjuk a vezetést, én nyitott vagyok a rendhagyó megoldásokra is! :)