Babavárásunk története

Az első két gyermekünk egymás után gyorsan érkezett. Utána egy hosszabb szünet. Teltek az évek és már szerettünk volna újabb gyermekáldásban részesülni. De tartogat-e az még számunkra gyermeket? Mikor az Úr elé álltam ezzel a kérdéssel, akkor Ábrahámnak tett ígéretével bátorított. Egy év és gyermeket tarthatok én is a karjaimban mint Sára? "Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának." (1. Mózes 18, 14.)
2012-es anyák napján az Úr azzal biztatott, gyönyörködjek benne, és megadja szívem kéréseit. (Zsoltárok 37, 4.)
A nagy várakozásunkba beleszólt a költözködés. Az Úr tudta, hogy mikor jön el Imola ideje. Eljött a szeptember, és az Úr új kis életet adott. Nagy ajándék volt a számomra, hogy (az álmosságot leszámítva) minden feladatomat el tudtam látni, a gyermekeimet is ki tudtam szolgálni. A növekvő pocakomra tekintettel a férjem a zuhanyzót is el tudta közben készíteni (viszlát lavór!), majd az Úr kirendelte számunkra a megfelelő ágyat is (így búcsút inthettem a földre tett matracunknak is, a tábori körülmények lassan kezdtek megszűnni:). Elérkezett a június, közeledett a kiírt dátum is. Vajon miként fog lezajlani a szülés, mikor jön el az ideje? A tanév éppen véget ért, így már nem állta útját semmi a baba érkezésének. Szombatra voltam kiírva, vasárnap hajnalban (fél 2 körül) meg is érkeztek a fájások, jelezve lányunk érkezésének közeledtét.
Nem vagyok egy gyors szülő, ez most is beigazolódott. Lassan haladtak előre a dolgok, türelem és erőpróbáló volt minden óra. A második alvás nélküli éjszaka után már nagyon vártam a megpihenés idejét. 15 óra 15 perckor látott napvilágot Imola.

A név jelentése egy szép virág:

réti imola

forrás: http://www.szfki.hu

Egyik sétánk során éppen ezt a kis virágot elemezgettük, mikor belém villant, hogy milyen szép név, lehetne a kislányunk neve is. 

Márk vagy Imola? Egy kis félreértés

Az ultrahangos vizsgálatok során (a 18 hetes bizonytalankodásait leszámítva) Imola nem adott egyértelmű jelet a nemét illetően. Szégyenlősen háttal fordult felénk minden vizsgálat során, így elbizonytalanodtunk. A testvéreket szerettük volna felkészíteni, hogy Imola helyett lehet Márk fog megszületni. Ez a megjegyzésünk nem kis kavarodást okozott Máténk agyában.

Az első látogatás során Máté 2. kérdése az volt: "Hol van Márk? Mikor fog megszületni Márk? Anya, de még nagy a hasad, baba van benne."

Ezt a kérdést egyszerűen nem lehetett elintézni egyetlen válasszal, még sokáig akadékoskodott, míg végül beletörődött a tényekbe:)

Imolánkkal szokjuk egymást. Az éjszakák - nappalok is kezdenek beállni, a hasfájások is ritkulnak. Lassan belerázódik a család is.

A legféltettebb pillanat:)

Máté ölelő karjaiban

Milyen jó itt veled!

Isteni időzítés

Egy évvel ezelőtti eseményt szeretnék lejegyezni, ami sokszor eszembe jut és hálára indít.

Ez az esemény költözésünk története. Egy évvel ezelőtt lázas készülődésbe kezdtünk. Isten vezetését, útmutatását megértve, összepakoltunk és 50 km-rel távolabbra költöztünk.
Nem kis izgalommal telt el számunkra ez az időszak. Véget értek a táborok, a húgom még éppen nálunk "nyaralt", amikor jött a felajánlás, hogy egy testvér a teherautójával kész bennünket elszállítani.
3 nappal az indulás előtt, még semmi sem volt dobozban. Ekkor a húgom látva az erő feletti próbatételt, felajánlotta, hogy marad és segít mindenben.
A dobozok már ott sorakoztak, megtöltésre várva, egy kis szobában. Ennek a története is egyedi. Egyik nap elhatároztam, hogy Transporterrel útnak indulok, és felkeresek néhány üzletet dobozgyűjtés céljából. Ekkor az egyik kolléga felajánlotta, hogy szívesen velem tart. Jó szerevező lévén (ez nem rám vonatkozik:), hamarosan a főbb üzleteket sorba látogattuk (én csak ámultam) és megtelt a kisbusz kartonokkal. Az összegyűjtött mennyiség éppen elég lett a holmijaink eltárolásához.
A dobozok készen álltak, a segítség is felsorakozott mögém, kezdődhetett a pakolás. 3 napon keresztül dobozoltunk, címkéztünk, izgultunk, nevettünk, kétségbe estünk, újra neki lendültünk és befejeztük a megkezdett munkát. Nagyon hálás volt a szívünk.
Közben a férjem a kecskeól lebontásán fáradozott. Aminek a felépítése hetekbe telt, most néhány nap alatt kellett hordozható formába hozni. Közben , hogy megpróbáltassunk, a férjem belelépett egy rozsdás szögbe, kitört rajta a láz, erejét vesztette (de nem akaraterejét), és így végtagjait vonszolva húzogatta a szögeket, döngette a falakat, bontotta a tetőt. Nagyjából a végére is ért.
Az autó előállt. Nagyon szakszerű irányítás mellett zajlott a csomagtér berakodása, segítőkezek is akadtak.
A sok személyes tárgy végre az autóba került. Az istálló elszállítása egy körben nem volt megvalósítható. Mennyire örültünk, hogy kaptunk egy újabb lehetőséget, egy újabb kört. Ez nem kis áldozat, idő volt a felajánló részéről.
A lepakoláshoz is jutott segítő kéz. Nem kis áldozat volt a szülők részéről, hogy hatalmas pakkunkkal együtt befogadtak bennünket. A tiszta, rendezett udvar pillanatok alatt rakodó térré alakult. Mit hova tegyünk? Lassan minden a helyére került.
A sok izgalom is lassan a végére ért. Már nagyon vártuk. Egy ideig biztos nem szeretnénk költözni.:)
Jó újból és újból felidézni az eseményeket, és hálát adni.