Várakoztatásaim

Avagy a türelempróba gyümölcsei. Én sem a türelmemről vagyok híres. Mindent azonnal, de azonnal szeretnék. Egy ötlet, egy elgondolás, egy hiányzók cikk beszerzése, gyermeknevelési nehézségek, horgolás... Mindegy miről legyen szó. Egyik területen sem jeleskedem.

Az utóbbi idők türelempróbáit szeretném most felvázolni, hogy hálaladásunk még bőségesebb legyen.
Kezdjük a szobatisztaság kérdésével. Már írtam, hogy milyen sok harcunkba került. Pisis gatyók, nadrágok sokasága várt nap mint nap rám. Türelmetlen voltam. Nem is rejtettem véka alá. Minden nap mondogattam, hogy már nem itt kellene tartanunk, ennél ügyesebbek vagyunk. De mind hiába. Aztán egyszer csak nem csurrant be egyszer, majd kétszer, aztán megint sikertelenség, majd harmadjára is száraz maradt a nadrág. Mi történik? Átaludt éjszaka után száraz kelés. Néha már hallhattam is: "Pisilnem kell." Itt történik valami! Érünk. Ügyesedünk, imáink meghallgatásra találnak. Csak félévet kellett rá várni:) Sajnos, nem a legfényesebben vizsgáztam:(

Második a fürdőszoba. Mikor ideköltöztünk időnk és pénzünk híján nem tudtuk befejezni. Így maradt a jól bevált lavóros technika, hideg víz melegítése. Se zuhany, se meleg vizes rendszer, se bojler, se csempézés. Ez az elején még talán kalandos is, de egy hét vízhordás után már nem tűnik olyan izgalmasnak. De még mindig nincs annyi pénzünk, hogy belevágjunk, se ideje az én kedves Férjemnek, hogy hozzálásson a teendőkhöz. Vártunk, belejöttünk. Majd nőtt a pocakom, és egyre terhesebbé vált a cipelgetés, hajlongás. Úgy éreztem, hogy elérkezett az ideje a fürdőszobai munkálatoknak. Hallotta az Úr a sóhajaimat is. Ekkor váratlanul egy kedves Testvérnő megkeresett, hogy elkérje a bankszámlaszámunkat. Miért kéri? Néhány nap múlva egy nagy összeg állt a számlán. Kaptuk. Tudtuk, hogy ez is egy imameghallgatás, és a költségek fedezésére küldte az Úr. Ez lendületet adott. Elkezdődött a vizes rendszer kiépítése, majd új csap került fel, bojlerre is tudtunk félrerakni, és bent áll már a zuhanytálca is. Hónapok, de eljuthattunk kegyelemből idáig hitelteher nélkül. Már "csak" a csempézés van hátra.

Harmadik a tavaszváradalom. A hosszú és hideg tél miatt nem kis pénzbe került a tüzelő. Jött egy olcsóbb megoldás, a lignit. Jól hangzik: olcsó és jó a fűtőértéke. A tapasztalat pedig azt mutatta: büdös, piszkos és nem túl kényelmes. Mint tüzelőmesternek, rám jutott az a nemes feladat, hogy a sok piszokkal járó lignitet a kályhába tegyem. A por pedig vastagon rakódott mindenre. Nem árt, legalább többször veszem a kezembe a takarítós rongyot. Kaptam kesztyűt is a fekete körmök ellen. Aztán kibújtak a hóvirágok a tél végének reményhírét jelezve. Enyhült az idő. Már csak reggel- este kellett megfogni a szeneslapátot. De jó, kevesebb hajlongás, kevesebb piszok. Hála, eljön a meleg tavasz is, és fel lehet számolni a kályha körüli ládákat is.

Negyedik a reflux-gyanú. Máté decemberben kezdett el nagyokat nyelni lefekvés közben, majd sokat panaszkodott a pocakjára is. Napközben is gyarapodtak a tünetek puffadással és hasmenésekkel társulva. Éjszaka egyre többet ébredt meg, nyugtalanul aludt. Elindultunk az orvoshoz, hátha van segítség, és közben folyamatosan imádkoztunk gyógyulásért. Sokára kaptunk időpontot, másfél hónapos rémes várakozás következett. Aztán egyszer csak észrevettük, hogy kevesebbet nyel a gyermek, kicsit jobbak az éjszakái is. Mire eljutottunk a vizsgálatra az eredmény negatív lett. Ez egyben örvendetes, mert az Úr gyógyító munkájáról tesz bizonyságot, másik szempontból pedig szomorú, mert amikor szükség lett volna a segítségre, nem kaptuk meg. De hála az eredményért, és egy gyógyszerért, amit kiírtak, használ. Azóta sok éjszakát aludt át a fiúnk:)

Az ötödik az eltűnt és talált tárgyak listája. Ezek között a legsúlyosabb veszteségként az irataim eltűnését éltem meg. Bankkártya,  adóigazolványok, TB kártya, jogosítvány, személyi. Szép kis felsorolás. De kerestük Máté kedves olaszországi zsiráfját is egyéb apróságok mellett. Hol lehetnek a papírjaim? Bejártam a korábbi útvonalat, ahol előfordulhattak az irataim. Egyik nap éppen a kabátok alatti szekrényben kutakodtam, mikor egy kék irattárca kacagott rám. Nagy volt az öröm és a hálaadás is.
Boglárka a megtalálás előtti napokban imádkozott gyermeki hittel az Úrhoz, hogy előkerüljenek édesanya elveszett holmijai. Én meg azért könyörögtem, hogy ez a gyermeki ima meghallgatásra találjon, hogy erősödhessen a hite a megtapasztalást átélve. Az Úr meghallgatott mindkettőnket.

Utolsó (legalábbis mára) a varrás. Régi álmom, hogy a foltvarrásban előrébb léphessek, tanulhassak. Megadatott. Gyulára hívtak az ünnepekre. Nincsenek iratok, hóvihart ígérnek, pénzbe is kerül.
A Meskán sikerült nagyobb összegben eladnom néhány dolgot, amely fedezte a költségeimet. Aztán a turiban találtam egy csodálatos anyagot, amely jó alapanyagnak mutatkozott. Elindultam hittel, remélve, hogy nem kutakodnak a pedagógus igazolványom után, mikor a jegykezelésnél  lengetem az 50 %- os kedvezményes papíromat. Sikerült a vihar előtt és után is célba érnem. Volt egy- két kedves találkozás is ajándékként becsomagolva ebbe a hétvégébe. Hálaadás.
A munkám gyümölcse:

"Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek." -olvastam ma reggel a Prédikátorok könyvében (7. rész, 8. vers)
Jó tanács, érdemes megfogadni!