Gyermekeink és a divat

Egy konkrét esemény késztetett ennek a posztnak a megírására. Leánykánknak a minap az óvodában szegezte neki a csoporttárs öltözködés közben: "Rajtad minden olyan csúnya!" (A ruhájára célzott) Megdöbbenéssel hallgattam a leánykánk beszámolóját. Hogyan mondhat ilyet egy 4 éves? A következő gondolatom pedig az volt, hogy egy gyermek önmagától nem mond ilyet. Amit lát, hall az tükröződik vissza a megjegyzéseiben. A külső. Csak a ruha, a megjelenés. Ez kevés. Ha csak ez a fontos, akkor nagyon szegény az emberi lélek. Mindez olyan törékeny és mulandó.
A gyermekeinken nem azért nincs a legdivatosabb ruha, mert nem tudnánk megvenni nekik, hanem mert az értékrendjüket formáljuk azzal, hogy nem adjuk oda magunkat az állandóan változó divathóbortoknak, nem engedjük, hogy ide-oda rángassanak bennünket divatdiktátorok, bekebelezve a pénztárcánkat, időnket, értékrendünket. Mellesleg sokszor ízléstelen, harmóniát nélkülöző.

Éppen olvassuk a Kotró Matyi történeteit, és olyan szépen adja vissza az üzenet a következő igeverset: "Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van."
Leánykánknak csak annyit tudtam válaszul közölni: Mondd meg, ha még egyszer hasonlókat hallasz: "Hiába a szép ruha, ha a szíved nem kedves."

Időtöltés

Jó, ha a kisebb gyermekeink időtöltését sem engedjük ki a felügyeletünk alól.
Könnyen elmegy az idő tévézéssel, gépezéssel, ha nem figyelünk. Szeretném elmondani, hogy nekünk hogyan telnek a mindennapjaink.

Először is nincs tévénk, így sok hasznos időnk megmarad.
A gépezést (mesenézés, játék) is időhatárok közé szorítottuk, így 1-1,5 óránál nem ülnek többet a gép előtt.
Ha iskolaidő van, akkor a tanulással, leckeírással a nap nagyobb része gyorsan eltelik.
De mivel töltjük az időnket a szabad napjainkon?

Kint sokat szaladgálnak (labdajáték, fogócska, hinta, függőágy, fára mászás,...)
Rengeteget homokoznak, vizeznek, pancsikolnak, cicáznak, tyúkot hajkurásznak,...
Élvezik a kerékpározást/motorozást, görkorizást.

Bent mindenkinek más a kedvenc:
Boglárka- könyvet nézeget/olvas, lovakkal játszik, ...
Máté- legózik, dínózik,...
Imola- nagyon szeret a lovacskákkal babrálni
Ezen felül nyomdázás, kirakó, pötyi, gyurma és egyebek is elő-előkerülnek.
Amit mindenki nagyon szeret, az a KÉZMŰVESKEDÉS! Kedvenc. Rajzolni, színezni, festegetni, vágni, ragasztani. Mit? Dínót, sellőlányt, lovat,...
Csak sok papír, ceruza, olló kell és órákig nagy a csend az otthonukban!

Aztán különlegesség, amikor Boglárkával együtt hegedülök vagy Mátéval éppen a kocka szerkesztését tanuljuk.

Az előző bejegyzésemben már leírtam, hogy sok tevékenységet végzünk együtt ill. végeznek a gyermekeink önállóan. (Így én sem rokkanok bele a házi munkába és ők is rutint szereznek a mindennapi teendőkben)
Ebben benne van a körletrendezés, kisebb házi munkák, sütés-főzés.
Nagyon szeretnek velem együtt süteményt szaggatni, pudingot főzni, ...

Ami minden este megvalósul: a közös olvasás
Fürdés, fogmosás után elővesszük a könyveket és olvasok. Kicsinek kicsiknek valót (pl. Anna, Peti és Gergő könyvek, Bori, a barátnőm sorozat, ...), nagyoknak nagyoknak valót (pl. Patricia St. John regényeit, természettudományos könyveket,...)
Ebbe az esti olvasásba illesztem bele az esti áhítatot is. Mindig előkerül egy igevers egy kis magyarázattal (pl. Zárba illő kulcs) vagy egy regény lelki tartalommal.
(Kezdetben Harmat Kiadó Mesélő Bibliáját olvastuk vagy más képes Bibliákat.)
 Majd imádkozok röviden. Ha szeretnének, ők is bekapcsolódhatnak a hálaadásba. Aztán a villanyoltás után jön még egy kis simogatás, éneklés (Imola kedvenc dalai: 100 juhocska mind együtt legelt, Dávid egykor, mint pásztorfiú, dó-ré-mi-fá-fá= szólmizálni kell egy dalt:)

Fontos, hogy mi is segítsünk a gyermekeinknek, hogy hasznos időtöltést válasszanak, mindenképpen biztosítsuk hozzá az eszközt és helyet. De hagyjuk őket kibontakozni is, önállóan ötletelni, mert hihetetlenül kreatívak!

Rend a lelke mindennek

Szeretném megosztani mindazt a tapasztalatot, amivel sikerült az életünket egy kicsit rend-esebbé tenni.

Míg az otthonunk igen kicsi volt, sokkal nehezebb volt látványosan rendet tartani, hiszen egy kis lakás könnyen válik rendetlenné néhány széthagyott játék vagy ruhadarab miatt.
De nem álmodoztam, hogy majd egyszer, majd megvalósítom álmaim rendjét, hanem elkezdtük kicsiben is. ("Aki a kicsin hű, arra sokat bíznak azután."-emlékeztettem sokszor magamat)

Először is törekedtem arra, hogy lehetőleg mindennek legyen helye. Mindent rendszereztünk, dobozoltunk, vászonzsákokba helyeztünk.

Évek óta közösen rakunk rendet, kicsi kortól kezdve együtt takarítunk.
Az új otthonunkban próbáltam papírra vetni mindazt, amit a gyermekeimtől elvárok.
A következő lista a mi jelen helyzetünkre van aktualizálva (7-8 évesek számára, a 4 évesnek még mindenben segítek): 

Reggeli szobarend és tevékenységek

Ágy bevetése

Fésülködés, öltözködés

(Max. 2 pont)

Esti szobarend és tevékenységek

Házi feladat elkészítése

Órarend szerinti bepakolás

Fürdés (szombaton hajmosás és körömvágás +1 pont)

Fogmosás (a fogkefe kimosása és elrakása is)

Szennyes ruha a szennyes kosárba

Törölköző kiteregetése

Ruhák kikészítése másnapra

Rendrakás

(Max. 5 pont)

Hetesei teendők (beosztás szerint, heti 2-3 alkalommal)

Mosogatás

Sepregetés (nappali és konyha vagy előszoba szükség szerint)

Kuckó- rendrakás

Asztaltörlés és terítés vacsorára

(Max. 3-3 pont)

Iskola és óvoda (hétfőtől péntekig)

(Max. 2 pont)

Szombati szobarend és tevékenységek

Ágy bevetése

Tiszta párnahuzat (hónap végén teljes ágynemű csere) és törölköző

Rendrakás, ha elmaradt volna

Portörlés (asztal rendbe rakása, ablak-ajtó portalanítása)

Porszívózás

Szükség esetén felmosás

(Max. 3 pont)

Szombati takarítás (beosztás szerint)-délelőtt kell elvégezni

Kuckó takarítása (hasonlóan a szobához)

Fürdőszoba, WC és folyosó (anyával együtt)

(csapok és WC csésze és kád fertőtlenítése, tükör letörlése,

csempe letörlése az igénybe vett helyeken, felmosás)

Lépcső lesepregetése

(Max. 5 pont)

Egyebek

kertészkedés, állatok ellátása, locsolás,…

A pontozó táblát mindenki maga vezeti anya felügyeletével (megkérdezésével)

Ehhez a listához tartozó táblázat:

 A pontozó rendszert össze lehet kötni zsebpénzzel is. 1 pont=5 Forint

Jó, ha gyermekeinket minél több mindenbe bevonjuk, kisebb feladatokkal, kötelességekkel látjuk el. Hasznukra és hasznunkra válik!!!

Tisztaság mindenáron?

A higiénia mindenek elé került napjainkban. Most olvastam egy cikket, hogy milyen sűrűn kell ágyneműt, fehérneműt, fogkefét, törölközőt (3 naponta, kérem szépen!)cserélni... Agyrém.
Nemrégen pedig a szökőkutak körül játszadozó gyerekere vicsorgó vírusokról és baktériumokról olvastam. Végkövetkeztetés, ne engedd  játszani, pancsikolni ilyen helyen a gyermeket.
A higiénia a gyermekeink ellenségévé lett napjainkban. Igen, egy kicsit erőteljes kijelentés, de így érzem. Nem játszhat a gyermek, mert piszkos lesz a ruhája, nem homokozhat, mert ki tudja milyen súlyos következményekkel kell számolnia, ha érintkezik a bőre a homokszemcsékkel, a leeső játékot is minimum ki kell főzni, ... Sorolhatnánk. El sem olvasom az efféle cikkeket, mert mindig tudom, hogy mi lesz a vége a történetnek. Ellensége lett a gyermeknek a tisztaságmániánk (igen, kérem szépen, ez már mániás tünet), mert nem játszhat, de azért is, mert egy ilyen steril környezetben felnőtt gyermek tele lesz allergiákkal, bőrkiütésekkel,...
Ellensége lesz a gyermekeinknek a tisztaság, mert sok mindenből kimarad, nem próbálhat ki a fejlődése és önállósodása szempontjából fontos tevékenységeket, mert megcsináljuk helyette. Miért? Hogy tiszta maradjon a ruhája, a konyhánk, egyebek.

Imola a minap odajött hozzám, és megkérdezte: "Anya, segíthetek?" Ez egy olyan kérdés a 4 évesemtől, amikor nagy levegőt kell vennem és egy kis gondolkozásnyi időt kérjek, hogy ne válaszoljak azonnal "nem"-et. Tudom, hogy ha segít, több időbe fog kerülni a feladatom elvégzése és lesz mit törölgetnem, sepregetnem rendesen. Mégis igent mondok inkább, mert eszembe jut, hogy a jövő háziasszonyait nevelem, és ha most nemet mondok, később ő is ezt fogja tenni, mikor megkérem, hogy segítsen nekem. Igent mondtam, és paníroztunk együtt.
A múlt hét a befőzés ideje volt és Máténk készségesen ajánlkozott a paradicsom passzírozására, amelyet nagyon ügyesen végig is tekert. Majd a lé beízesítése és felforralása után jelentkezett a folytatásra, hogy az üvegekbe töltse és lezárja. Megint vettem egy nagy levegőt és magyarázkodtam, hogy forró a lé és kicsi még. De nem bántam meg, hogy igent mondtam végül, mert nagyon ügyesen oldotta meg a feladatot.

A csalamádét pedig Boglárka töltötte az üvegekbe, majd lezárás után felcímkézte.
Bennem meg nő a hálaadás, hogy míg kicsik voltam bevontam őket és mára használható, megbízható, ügyes, óvatos munkaerővé váltak.
De sorolhatnám még. Készültünk az iskolába, fedtük a füzeteket. Máté 4 füzetet önállóan vont be papírral, szépen, esztétikusan. Nem hittem volna, hogy így megoszthatom a terheket!
A takarítást, pakolást is igyekszünk mindig együtt csinálni velük. El kell fogadni, hogy nem lesz olyan, mintha én csináltam volna, és akkor mi történik?  Semmi, csak ügyesedik a gyerek.

Miért is írom le mindezt? Ha fontosabb a tisztaság, mint a gyermek, akkor ne lepődjünk meg, ha az önállőságban lemarad, ha ügyetlenebb lesz, ha megtanul a ruhájára vigyázni, de nem tud önfeledten játszani.

Miért olyan nagy baj a kosz, amikor van mosógép és zuhany, a ruha és a gyermek is tisztává varázsolható?! És ha a konyha szennyeződik, van felmosó és seprű!

ui: És mennyi csendes órát kaptam a nyakig maszatossá váló, homokozóban játszó gyermekeimtől? Nekem ez minden piszkot megér!

Óvoda, iskola áldásai

Meglepő a cím, tudom, hiszen én magam is sokszor negatívan nyilatkozom a közoktatási intézményekről. A férjem és én is pedagógusok vagyunk, és van 2 iskolás gyermekünk, így mindkét oldalról van belelátásunk a jelen helyzetbe.
Most szeretném még is számba venni mindazt, amiben áldásként érkezett hozzánk az óvoda és iskola által.
Néhány évvel ezelőtt kóstoltunk bele a köznevelésbe. Szívem mélyén inkább otthon tartottam volna a gyermekeimet, így minden óvoda- és iskola előnyeit firtató pedagógust kicsit kétkedve figyeltem.
Emlékszem, mikor beléptem az óvoda kapuin, úgy éreztem, hogy mindenki valami olyat akar ránk erőltetni, amivel én nem is értek egyet. Azóta nagyon sokat változott a véleményem. Sokat nevelt, tanított az Úr is ebben a kérdésben.

1. Nehezen tudom beosztani az időmet. Különösen a felkelés és lefekvés okoznak gondot a számomra. Én külső kényszer nélkül nem kelek korán. Gyakran bújtunk ki későn az ágyból, mikor nem kellett az időnkkel elszámolni senkinek.
Aztán jött az óvoda, majd az iskola, meg kellett érkezni 8 órára. Engem csak ez tudott rávenni, hogy a napomat kora reggel kezdjem el.

2. Elengedés. Rábízni másokra. Én akartam mindent kézben tartani, gondolva, hogy én tudom, mi a legjobb a gyermekeimnek. Jó volt látni, ahogy a gyermekeim sok mindent megtanultak jó pedagógusok munkája nyomán.
Nemcsak a szakmai rész vagy a nevelés, hanem a fizikai elengedés is fontos. Nem azért engedem el 1 hétre a nagyszülőkhöz a gyermekeimet, mert meg akarok tőlük szabadulni, hanem mert mindenkinek szüksége van erre. A nagyszülőnek, aki az unokáival tölthet el néhány felejthetetlen napot, a gyermeknek, akik nagyon szeretnek a sámsoni nagyszülőknél időzni, és valljuk meg őszintén, nekem is felüdülés ez az idő. Kezdetben még én pityeregtem, amikor meghallottam a hangjukat a telefonban, mondtam is, nem kell telefonálgatni, mert nekem nehezebb így. Most már annyira ki tudok kapcsolni, minden lelkiismeretfurdalás nélkül, hogy élvezni tudom minden percét, hogy csak a férjemmel kettesben lehetek.

3. Szocializáció. Erről is úgy hittem, hogy a legtökéletesebben csak a családban sajátíthatja el a gyermekem. Lassan értettem meg, hogy a családi szocializáció teljesen más mint a nagyközösségi, társadalmi szocializáció. Ezt a gyermekeim viselkedéséből tudtam lemérni. Míg itthon sokat harcolunk, állandóan emlékeztetem őket a szabályokra, tanítgatom őket az egymással való viszonyulásra, addig az óvodában-iskolában példásan viselkednek. Mindent alkalmaznak abból, amit otthon megtanultak, nincs probléma a viselkedésükkel. (Hangsúlyozom, azt alkalmazzák, amit megtanultak, megtanítottunk itthon nekik) Nincsenek dühkitörések, engedetlenségek, visszaszájalás, egymás sértegetése, agresszió. Vajon miért nem?
Mások a közösség szabályai. Más erők érvényesülnek. Hatalmas hála töltött el, amikor először visszajelzést kaptam a pedagógusoktól a gyermekeim reakcióit illetően. Itt tudtam lemérni a nevelésünk eredményeit. Ha otthon maradtak volna, csak annyit látnék belőlük, amit a mindennapos harcainkból szűrtem volna le. Sokkal negatívabb képem lenne róluk. A gyermekeinknek egyre inkább meg kell tanulni ebben a közegben HELYESEN élni. Igen, nem csúfolódhatnak, ha körülöttük mindenki azt tesz, nem használhatnak csúnya szavakat, ha körülöttük mindenki csúnyán beszél, nekik nem hullik az ölükbe a tablet, még ha a fél osztály azzal dicsekszik is, ... Úgy alakul ki bennük az immunitás, hogy éri őket sokféle hatás. Steril környezetben nem dolgozik a szervezet védekezőképessége. Féltem a gyermekeimet, nagyon. Kivonnám őket minden rossz hatás alól. Biztos, hogy kimaradnának bizonyos kérdések az életünkből: mehetünk-e farsangra, szülinapi buliba elengedem-e őket, elmehetnek- e minden múzeumpedagógiai előadásra (ahol alkalomadtán hagymából jósolgatnak őrizve nem túl dicsőséges hagyományainkat),...?
Ezekre a kérdésekre előbb vagy utóbb úgy is választ kell adjunk. Sokkal jobb a fokozatosság, mint a mélyvíz. Nem mindig könnyű venni a kanyart nekünk sem!

Még egy dolog: a pedagógus szava megkérdőjelezhetetlen. Az én szavam annál inkább a gyermekeink szemében. Én hiába bizonygatom, hogy pedagógus vagyok, én is tanítottam, ... Ha a pedagógus mondja, akkor azt meg kell csinálni. Ez is döbbenetes a számomra, hogy mennyire képesek alárendelni magukat a felnőttnek. 

4. Kudarcok, nehézségek. Vannak. Egy leuraló osztálytárs, bátortalankodás, ... Sok okos, jó képességű gyermek között elvegyül az én jóeszű gyermekem is. Nem ő a legjobb, legokosabb, első mindenben. Nem őt küldik el a mesemondóra, mert van jobb is. Ilyen az élet is. Nem vagyunk egyformák. Itthon de sokszor kerül Máté fiúnk előnybe, nincs igazi "versenytársa". Az iskolában van, és jó ez a kontroll. De Boglárkánk is volt már számkirály, és az imola virág fotóját is Máté ismerte fel csak egyedül. (Vajon miért? :)

5. Új környezet, kimozdulás, új arcok, ingerek, élmények, más mint, ami otthon éri. Valljuk meg őszintén, hogy nem tudjuk anyaként biztosítani azt a sok ingert, utazást, programot, amire az iskola ráfókuszál. Az otthonnak nem is ez a feladata. Oázisként működik, ahova vissza lehet vonulni, fel lehet töltődni. A sok barát. Nálunk ez itthon teljesen megoldatlan. 5 év alatt nem sikerült még tartós barátságokat kiépíteni, amelyre az iskolában lehetőség nyílik.

6. Napi rutinok. Ezt különösen az óvodában tapasztaltuk meg. Sok mindenre szoktatgattam a gyermekeinket, de nem olyan következetesen, mindennaposan, ahogy az óvodában tették. Kezdetben szőrözésnek, túlzott merevségnek értékeltem ezeket a mindennapos rutinokat, de amikor otthon is elkezdte alkalmazni, akkor láttam meg, hogy nekem mennyire nem volt energiám ezekre az "apróságokra" annyira figyelni. (Pl. ha felhúzom a pólót a karjaimon, mikor kezet mosok, akkor nem lesz vizes. Nálunk hányszor vizes lett, még sem jutottam el erre az egyszerű következtetésre.)

Talán ezek voltak hangsúlyosabbak az áldásokban, de van sok apróság is.

Két iskolás gyermekünk van, és kétféleképpen értékeli az iskolai szituációt. A határozott, irányító leánykánk erősen visszahúzódó az iskolában, akinek a hangját is alig hallani. Erre nem is derült volna fény, ha nem kerül el a közösségbe. Nehéz látni, ahogy üldögél magában és nem találja a helyét. Meg kell tanulnia kezelni ezt a személyiségjegyet. Sokat imádkozunk igaz barátokért, akivel őszinte, szeretetteljes kapcsolatba kerülhet.
A legényként határozott, irányító az iskolában. Sokszor mondta az óvónéni róla, hogy képes motiválni, jó irányba terelni a társait. Ő egy nyitott alkat. Neki nem kell a szorongással megküzdenie, hamar barátkozik.

Szeretném megkímélni minden sérelemtől a szemünk fényeit. Az Úr vajon így bánik-e velünk? Megóv minden sérüléstől? Nem használja fel a formáltatásunkra? A krízisekben formálódik a jellem. Ezek a szorongató helyzetek tettek bennünket is azzá, akik most vagyunk.

Ezek a gondolatok érlelődnek bennem az utóbbi időben. Az Úr próbálja ezeket a dolgokat megértetni velem, bár nehezen jut velem előrébb.

Egy szombati nap

Régebb óta tervezem, talán magam miatt is, hogy számba veszem egy napom feladatait. Ezernyi részecskére szakadok szét egy nap, figyelmem sok apró részletre kell kiterjedjen. Persze ezt el sem tudja képzelni az apa, aki sokszor csak egyetlen dologra koncentrál, de arra nagyon:)

Szombat reggel van, így nem kelek korán. Én nem, de a gyerekek belső órája csörög, így 8 óra után mindenki az ágy körül tere-ferél, játszik. Lassan észhez térek, kikászálódok az ágyból. Ekkor beindul a mókuskerék, amelyből estig nincs kiszállás.
Bevetjük az ágyat, ruhát osztok, kócos hajat gubancolok. Közben figyelem, hogy a pizsamák is a helyükre kerültek-e.
Majd a konyhába indulok, főzöm a kakaót, tejeskávét, teát, mikor mit, ezek nélkül nem teljes a reggeli. Közben azon agyalok, hogy mit ettünk előző napokban, fontos, hogy változatos legyen a gyermekek táplálkozása. Ha van elég tojás, lehet, hogy egy gyors tojásrántotta kerül az asztalra, de lehet, hogy egy zsíros kenyér. Mi van a hűtőben? Ó, a mama hozott egy kis paprikát, akkor gyorsan megmosom, hiszen kell a zöldség, meg amúgy sem szeretném, ha a tönkre menne eme gazdag vitaminforrás. Az étkezés nem zajmenetes, sok minden probléma jelentkezhet. Így a gyermekeim fizikai szükségleteinek kielégítése mellett, beszélgetek, nevelek, rendre utasítok. (Imola és Boglárka egymás mellett ülnek, szűk a hely, így mindig van hatalmi harc) A reggeli befejeztével a kézmosás sem maradhat el. Hát persze, náthás időszak van, így elő a kanál (ja, az elfogyott, gyorsan mosnom kell egyet) és a szirup, senki sem maradhat le a C vitaminról sem.

Első felvonás véget ért, a gyerekek elvonulnak játszani, én pedig agyalok, hogy mit is főzzek, mi volt már régen, mihez van meg az alapanyag. Előkerül a fagyasztóból a meggy, lesz belőle egy kis leves. Gyorsan felteszem (tenném, ha a fazekak nem volnának foglaltak, ezért gyorsan kiürítek, kimosok egyet), a mosogatáshoz készülve gyorsan elpakolom a száraz edényeket. Tegnapról van egy kis maradék krumplipüré, elég lesz egy kis sült virslit készítenem hozzá, így legalább a másodikkal nem kell bajlódnom. Míg fő a leves, mosogatok. Ez a legjobb idő erre. Ekkor villan az agyamba, hogy még el sem csendesedtem, az Ige mellett nem töltekeztem. Félreteszem a feladataim, próbálok elcsendesedni. Közben egyik gyermek jön, hogy rajzoljak neki egy bálnát, a másiknak feneket kellene törölni, a harmadik meg furulyát szeretne tanulni, csak mutassam meg neki az egyik éneket. Ekkor értem meg igazán a reggeli csend fontosságát és a csendes kamra jelentőségét. Imádság után gyorsan behabarom a levest, kisütöm a virslit, majd beteszek egy adag ruhát mosni. Az ebéddel végeztem, de most lendülök csak bele igazán a takarításba, amelyre minden szombaton sort kell kerítenem. A mosogatás kész, de ezután jön a törölgetés, seprés, felmosás. Ja, a mikro már nagyon rászorul egy alapos takarításra és a hűtőben is kiborult valami. Lassan végzek, jöhet a fürdőszoba. Ezt a területet kedvelem a legkevésbé. Mivel kazánházként is üzemel, minden csupa fekete por egy hét után (a lignit nagy "előnye"), alapos törölgetést igényel. A szárítótól leszedem a tiszta ruhát, gyorsan összehajtogatom, majd a helyére pakolom. Míg a fürdőszobát rendezem, a gyermekeket próbálom beizzítani egy kis segítségre. Persze lassabban haladok, hiszen sokszor kell szólni, segíteni kell, eszközt biztosítani, de a rendre nevelés mindennél fontosabb! :) Ezt szem előtt tartva sikerül összepakolnunk (én lassan felmosok és végzek a mellékhelységgel) Alakul a szobákban a rend.

Persze, ha egyedül vagyok, akkor így télvíz idején még a tüzelésre is ügyelek, etetem a kecskét, ha nincs bent tüzelő, hozok. De ma legyünk boldogok, itthon van édesapa.

Portörlés után ki egyik, ki másik szobát porszívózza fel, vagy éppen a folyosót mossa. Egy kicsit elszaladt az idő, mindenki gyomra jelzi, hogy itt az ebédidő, ezért gyorsan asztalhoz ülünk. (Itt már ki sem térek a részletekre, hogy kinek kellett a ruháját letörölni, mert kiborult rá a leves, vagy kezet mosni, vagy rábeszélni, hogy egye meg mindazt, ami a tányérjában van, mert ez örök harc, mégha nem is beszélünk róla) Jöhet a mesenézés! (Mármint a gyerekeknek) Ja nem, mert előbb meg kell csinálni a házi feladatot. Elő a táska, de hol is a táska, a tolltartó sincs meg, a hegyes ceruzákról nem is beszélve. Végre minden készen áll, hol egyiknek, hol másiknak magyarázok, közben a legkisebbnek is csinálok "házi feladatot", hiszen igényli, ő sem maradhat ki. A lecke elkészül, a ceruzák hegyét leellenőrizzük, az órarend szerint bepakolunk, friss tornaruha és törölköző kerül a táskába. (A hegedűgyakorlást másnapra halasztjuk.) Végre, jöhet a mese. "Anya, nekem ezt írd be, anyaaaa, nem működik a program, nekem a másik gép kell,..." Már kezdek örülni, hogy jön egy kis nyugi (lehet, hogy ledőlök egy kicsit, ha éppen nem most csengetnek rám), vagy csendben folytatom a házi munkát. Figyelem az időt, hiszen ez sem mindegy, hogy a gyermek mennyi időt tölt a gép előtt! A takarítás a végére ért, gyorsan kiveszem a gépből a ruhát, a mosás már régen lejárt, kiteregetek. A csendet kihasználom egy kis varrásra vagy egyéb kézműveskedésre. A meseidő véget ért, jön egy kis harc, hogy minden gép ki legyen kapcsolva. Egy kis játék még belefér, majd a vacsora, a fürdés következik (szombat van, így hajmosás, körömvágás sem maradhat el). Fürdetés közben is próbálgatjuk az önállóságot. Segítek, magyarázok, hogy a hajmosás, körömvágás, törölközés, öltözködés minél gördülékenyebben menjen (és lehetőleg önállóan, Imolát leszámítva, neki még sok mindenben segítek). Lassan az utolsó fogacska is tiszta lesz, így gyülekezünk a gyerekszobában. (Jaj, az esti szirupot elfelejtettem, gyorsan pótoljuk) Előkerül a pontozótábla, átbeszéljük, ki mennyi pontot érdemel, áhítatot tartunk (persze, ezt nem jelentem ki, csak úgy olvasunk, imádkozunk, és mindenki nagyon szereti és igényli), majd jöhet a személyre szabott könyvválasztás. Ezután kerül megrendezésre az esti fektetés c. előadás (finale). Ez egy hosszabb színjáték, amelyben mikor milyen sorrendben kerül megrendezésre a "szomjas vagyok", "nekem pisilni kell", "kérlek simogassál", az élet nagy kérdéseinek megválaszolása, egy kis hancúrozás, nyüzsi részletek. Lassan mindenkire sor kerül a simogatásban, elcsendesedik a csapat. Ekkor jöhet a másnapi bibliaórára való készülés, vagy egy kis gépezés (e-mailek, fb), vagy esetleg nagy ritkán egy jó film, majd elérkezik a pihenés. Másnap pedig minden kezdődik előről.

Valahogy így telik egy szombat, vagy hasonlóan, vagy egészen másképpen. Hiszen ilyenkor a legalkalmasabb az idő egy kis kimozdulásra, utazásra, vásárlásra. Olyankor borul minden. A hosszú monológ még így sem elég részletes, akinek pedig még több gyermeke van, annak még szaporodnak a teendői.
Néha olyan sok minden fér bele egy napba, hogy úgy érzem, hogy csoda, hogy még egyben vagyok.

Édesanyák, ezek után mondja valaki, hogy "én ma nem csináltam semmit"!
Krónikák 2. könyve 15:7 

"Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, 

mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"

Tanítsuk őket!

Az utóbbi időben nagyon fontossá vált a számomra, hogy szülői kötelességünk a gyermekeinket felkészíteni a gyakorlati életre. Nincs olyan indok, amely felmentene bennünket ez alól. Hallottam ilyeneket: "Inkább nem bízom rá, mert csak nagyobb kár lenne. Lassít a készülésben. Én sokat dolgoztam, neki ne kelljen. Túl beteges, gyenge szegény, amúgy is analfabéta a gyakorlati dolgokhoz. Soha sem érdekelte,... Rábízni, ááá dehogy, inkább egy könyvet venne a kezébe, mint a fakanalat."
Biztos, hogy ezek is ütős érvek, de mi lesz később? Anyuci most mindent megcsinál, de mi lesz a gyermekkel, ha felnő? Mindent mással csináltat meg, mindenért pénzt ad ki, hazaviszi kimosatni a ruháit, jól nősül, ...?
Egy nagyon közeli példa hívta fel a figyelmemet arra, hogy mi szülők vagyunk számon kérhetőek gyermekeink életképtelenségéért.
Nemrég bosszankodott egy idős édesapa a fia miatt, hogy mennyire idétlen. Nem tud rendesen begyújtani, fát vágni, de még a csavarhúzó sem áll jól a kezében. Persze, persze, gyermekként sokszor beteges volt, meg amúgy sem érdekelte semmi műszaki dolog.
Igen, nem is volt rá sokáig szüksége, mert megcsinálta más helyette. De a szükség egyszer közbeszólt. Magára maradt sok kipróbálatlan dologgal, apai tanács és minta nélkül. És az édesapa csak ingatja a fejét, hogy ez a gyermek semmihez sem ért.
Kedves édesapák, honnan tanulják meg a fiúk a favágást, a begyújtást, a kertészkedést, az állattartást, a csavarhúzó használatát,... ha nem tőletek?
De nem kevesebb a felelősségünk nekünk, édesanyáknak sem! A lányaink tőlünk tanulhatják meg a sütés- főzést, a takarítás fortélyait, a praktikus mosást, kézműveskedést, varrást, vasalást,...
Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekeink minél hamarabb sajátítsák el a praktikus, hétköznapi teendőket. Önálló evés, öltözködés, pakolás, mosogatás, gépek használata, körömvágás, cipőfűzés, gyufahasználat, fűrészelés, kecskefejés,...
Legyen szó bármiről, adjunk mintát, mutassuk meg, legyünk ott, gyakoroljuk közösen, adjuk át, engedjük önállóan használni, csinálni!
(Természetesen egészséges gyermekekről beszélek!)

Budai Evódiának olvastam egy nagyon egyszerű, követhető útmutatását az önállóság fokozatairól. Itt olvashatsz róla.

Sok erőt és kitartást kívánok minden kedves szülőnek, hiszen a gyermek önállóságáért mi vagyunk a felelősek! (Nem a pedagógus, és ne bízzuk az életre sem, mert az kemény nevelőiskola)

I. Baptista babás-mamás konferencia

A nevelés-fegyelmezés szeminárium vázlatos anyaga

Előadó: Varga Anikó

 ⁶Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld. 22.)

Kevés ige ad útbaigazítást nekünk a neveléssel kapcsolatosan.

Nevelésünk célja: tisztelettudó, felelősséghordozó, Istentől függő, egészséges nemi tudattal élő felnőtté váljon a gyermek.

Zsolt. 127.
³Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.

- a gyermek ajándék
- a gyermekkel nem rendelkezem, nem az enyém, csak egy időre kaptam
- el kell számoljak Isten előtt velük
- el kell engednem (már a születés pillanatában)

Zsolt. 139.
¹³Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. ¹⁴Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.

- csodálatos alkotás a gyermek
- csodálatos nem egyenlő a tökéletessel
- a gyermek egyedi alkotás

A gyermeknevelés 5 alapelve: (számozás valahol sorrendet is jelöl)

1. feltétel nélküli elfogadás
Az otthonom az a hely, ahol elfogadnak, így biztonságban érzem magam.
Nem vagyunk tökéletes nevelők, de jó tudni, hogy az Úr kiköszörüli a csorbákat, hibákat!

2. gyengédség
Ez az elfogadás fizikai megjelenítése.
A kicsiknél természetes módon, könnyen fejezzük ki gyengédségünket. A nagyobbaknál már nem olyan természetes az ölelés, mégis keresnünk kell a módját a szeretetünk kifejezésére- a gyermekünk egyéni igényeit szem előtt tartva.

3. elérhetőség (=idő=szeretet)

4. elismerés
Ezt a gyermek a teljesítményéért kapja (de ezt mindenképpen meg kell előzze a feltétel nélküli szeretet).
Ez által alakul ki a gyermek magabiztossága.

5. elszámolás, tekintély
Az értékek, a keretek irányt szabnak.
Tudnunk kell, hogy Isten is elfogadott, de lesz elszámolás.

3 fő csoport jellemzése

0-6 év: kisgyermek

- kulcsszó: engedelmesség
- cél: tekintélytisztelet kialakítása
- eszköz: kommunikáció, keretek megfogalmazása, értékek átadása
- személyiség területe: érzelmekre hatás
- fő kérdés: Mit?
Mit akarunk, hogy csináljon/ ne csináljon a gyermek? Mi az elfogadható/ nem elfogadható viselkedés?
- szülői szerep: kapitány (aki vezeti a gyermeket)

6-12 év: gyermek

- kulcsszó: megértés
A gyermeknek meg kell értenie, hogy mit miért csinálunk. Ennek hiányában a gyermek nem tudja továbbvinni a hitünket, értékeinket.
- cél: értékrendünk átadása
- eszköz: magyarázat (Pl. esti vacsora idején értékeljük a napot)
- személyiség területe: értelemre apellálunk
- fő kérdés: Miért?
- szülő szerepe: edző
Megtanítja, hogy mit kell csinálni, majd pályára küldi a gyermeket, majd értékeli, korrigálja a pályán töltött időt, újra kiküld,...

12-18 év: tinédzser
- kulcsszó: döntések
Lehetőséget kell adni döntéshelyzetekre, persze fokozatos beleneveléssel. Jó döntésekhez kell az önállóság, de azt is el kell fogadnunk, hogy sok rossz döntés vezet a jó döntésekhez.
- cél: felelősség
- eszköz: lehetőségek
- személyiség területe: akarat
- fő kérdés: Hogyan?
Hogyan kell az alapelveket a hétköznap eseményeiben megvalósítani, tettekre lebontani.
- szülő szerepe: tanácsadó

(Részletesebben az első korcsoporttal foglalkoztunk.)

0-6 év jellemzői, feladatai
A tekintélyt el kell fogadnia a gyermeknek. (Tekintély: alárendelem magamat a másik tekintélyének.)

Engedelmesség során rendeli alá a gyermek a saját akaratát a másikénak (halogatás és kifogások nélkül)!
Ha nincs tekintélytisztelet, akkor az iskolában, munkahelyen, a hatóságok, de még Isten felé sem lesz engedelmes a gyermek/ felnőtt.

3-4 éves korig kell megtanulnia az engedelmességet.
Engem, mint szülőt, Isten tekintéllyel ruházott fel. Ez nem függ attól, hogy én milyen passzban vagyok.
Szülőként is tekintély alá vetett ember vagyok: nőként a férjemnek és Istennek.

Péld. 29.
¹⁵A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.
¹⁷Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.

Ha a gyermek nem fogadja el a tekintélyem, nekem is szégyenem lesz.
Jó, ha lefektetünk konkrét szabályokat következményekkel együtt.

Ha kérek valamit a gyermektől, keressem a szemkontaktust, és győződjek meg arról, hogy megértette a kérésem. (Apróbbaknál előfordul, hogy nem is érti az instrukciónkat pontosan.)

Annyit kérjek és várjak el a gyermektől, amennyit én is számon tudok kérni rajta. (Nincs értelme túlzó szankciókat adni.)

A gyermek engedelmességének is legyen jutalma!! Egy dicséret, megerősítés mindenképpen.

Ha fegyelmezésre kerül a sor, azt mindig kettesben tegyük!

A bocsánatkérést is meg kell tanítanunk a gyermeknek, szükség esetén mi se szégyelljünk bocsánatot kérni.

Ki a kapitány? Vizsgáljam fölül!

Megjegyzés: nagyon áldott és építő alkalom volt, nekem is sok mindent kellett átértékelnem. Sokat jelentettek az érthető, világos célkitűzések.

Számok, számok és számok

Máté feje az utóbbi hetekben tele van számokkal. Mindig és mindent számol. Már sokszor öltözködésben, készülésben is akadályozza, mert előtte még meg kell számolnia a gyöngyöket a láncon, a süteményeket a tálon, bogarakat a kisvödörben, ...
Ezeket a mondatokat lehetett hallani a szájából az elmúlt időkben:
"Anya, 10 sütemény van a tányéron, ezért mindenkinek jut 2." (Öten vagyunk, látom már megy az osztás:) "Apa, ebből a süteményből csak 1-et ehetsz, mert mama csak 5-öt hozott belőle."

-Anya, ez 112.
-Te ismered ezeket a számokat?-kérdezem
- Igen, én már le tudom olvasni."
(Játék közben csak ennyit, hallok: "134, 135, már 136 pontom van.")

Ránéz a ketchup-os dobozra: "Ide 1000 van írva."-mutat a tömeg megjelölésére. (1000 g)

"Apa, folytasd, mi jön az ezer után, és a millió után,...?" (És nap mint nap hallani akarja a nagyobb és nagyobb nagyságrendű számokat.)

Boglárka és Máté párbeszéde:
- 99, ez végtelen.
 - A 99 nem végtelen, még sok szám jön utána.- nyugtázza Boglárka.

Olvassuk a könyvet: "Már a 67-ig oldalon tartunk, anya."

"1 meg 1 az 2, 2 meg 2 az 4, 4 meg 4 az 8, 8 meg 8 az 16 (néha 12)"
"3-szor 4 az 12, ugye anya?" (Persze néha 11 vagy ehhez hasonló)

Ismét csak gyönyörködöm. Elindult egy lavina, ami egyre nagyobb és gyorsabb.
Jó, hogy ezt a lavinát nem kell megállítani, mert hasznos, építő, gazdagító. Bár tud fárasztó lenni is.

A takarítás is addig volt élvezetes és kívánatos, amíg nem tettem kötelezővé. Amikor már kötelességből kellett csinálni, akkor teljes volt az ellenállás.
Így van ez a tanulással is.

 Nem így vagyunk ezzel mi is? Sokkal könnyebb valamit elvégezni, ha önszántunkból, saját ötletünk alapján kezdünk el valamit, mintha kötelezővé teszik a számunkra. (Így vagyok a varrással is.)
De azt is meg kell tanulni, hogy vannak kötelező feladatok, vannak nemszeretem tevékenységek, amelyeket el kell végezni. (Így érzem, mikor a tavaszi nagytakarításkor az ablakmosásba kezdek.) Ezekben a helyzetekben segít a kötelességtudat, amely a gyermekben is ki kell alakuljon.

Az iskola előtt addig is számolunk!

Kerékpározunk

A jó idő lehetővé tette, hogy kerékpárra üljünk. A takarékosság sem mellékes. Az óvodába pótkerekes biciklikkel indultunk el. Próbáltuk a kevésbé forgalmas kis utcákat megkeresni. Tanulgattuk a közlekedés szabályait. Közben türelmetlenkedtem is egy kicsit, mikor fognak a gyermekeink megtanulni önállóan kerékpározni. Az óvodában láttuk, hogy a 4 évesek is teljesen egyedül kerekeznek. Boglárkában is motoszkált már, hogy szeretne pótkerekek nélkül kerékpározni. Próbálgatta is, erőlködött többször. Sokféle tanácsot kaptunk. Voltak, akik a futóbiciklit preferálták, mások zsákutcának nevezték a pótkerekek használatát. Végül nem vettünk külön futóbiciklit és a pótkereket sem szereltük le, hanem szorgalmasan kerekeztünk tovább. Egyik reggel Máté teljesen feladta, és azt fontolgattam, nem erőlködünk tovább, délután autóval fogok értük menni. Éppen egy széles utcába fordultunk be, és Boglárkát figyelmeztetni akartam, hogy húzódjon le jobbra, amikor észrevettem, hogy a kerékpáron szépen egyensúlyozik, a pótkerekek zaja teljesen elnémult. Boglárka önállóan kerekezik! Csoda! Rögtön felvillanyozott a tény és sutba vágtam minden autós tervemet. Dehogyis ülünk autóba, most kell csak még kitartóbban gyakorolni!
Édesapa 1-2 nap múlva leszerelte a pótkerekeket, azóta, szépen, szabályosan nyomja a pedált a leánykánk.
Másnap Máté, a versengő legénykénk, nővére sikereit látva eldöntötte, hogy ő is megtanul biciklizni. Szinte sírva mondta el többször is, hogy ő aztán nagyon akar pótkerekek nélkül menni. Mondtuk, hogy ez nem mindig elhatározás kérdése, egyszer csak ő is ráérez. Már indulnunk kellett volna a gyülekezetbe, de ő csak hangoskodott, hogy biciklizni akar. Végre rászánta magát, ráült a kerékpárra. Én meg buzgón figyeltem, és egyszer csak látom, hogy ő is egyensúlyoz. Újabb csoda! Ez a legényke, semmiben sem maradhat le a nővérétől? Mekkora ereje van a példának, a kortárs példának!
Nálunk a hintázás is hasonlóan ment. Máté ráérzett a hintázásra, másnap Boglárka is hajtotta egyedül. Ennyi:)
Hiába anya magyarázkodása, példaadása.
Úgy látom, a kerékpározás is olyan, mint a szobatisztaságra való nevelés. Meg kell rá érni. Addig minden erőlködés hiába.
De azt is meg kellett tanuljam, hogy ne legyek túl kényelmes. Vegyem a fáradtságot, és igenis gyakoroljak a gyermekeimmel.

Hasznos időtöltés

Beszélgettem egy édesanyával, aki azt mondta, hogy a gyermekeknek az a jó, ha minél jobban le vannak kötve. Szakkörök, zeneóra, sport, edzések,... Kevesebb energiájuk jut a rendetlenkedésre.
Szépen cseng, de a szívem valahogy nem tud ezzel egyezni.
Tapasztalataim szerint, a gyermekeink nagyon jól le tudják foglalni magukat. Sokszor gyönyörködtem a tél során is (megvallom, féltem a bezártságtól), hogy tartalmasan, sokszor nagy egyetértésben töltötték el szabadidejüket. Eljött a jó idő, kirajzottak az udvarra. Sokszor még bejönni sincs kedvük, olyan sokféle ötletük van  arra nézve, hogy mit csináljanak. Persze ezzel együtt jár az is, hogy a ruhájuk elszennyeződik, vizesek, sárosak lesznek. De ezek a dolgok nem fontosak, mert a gyermekek kreativitása fejlődik, megtanulnak egymásra hangolódni. Itt említeném meg a testvér szerepét is. Hatalmas ajándék, ha van testvér, mert akkor van játszópajtás is. Ezt sok egygyermekes anyuka nem hiszi el, hogy könnyebb kettővel, mint eggyel. Nálunk nem okoz gondot az sem, hogy nem egyneműek. Boglárka nagy örömmel vesz részt a dínós, vonatos játékokban is.
Most a kerékpározás a nagy élvezet. Az óvodába kis utcákban "bujkálva" pótkerekes biciklikkel megyünk reggelente. Legszívesebben egész nap kerekeznének.

Nagyon hálás a szívem azért, hogy gyermekkoromban nem fosztottak meg a sok szabadidőtől (voltak persze kötelező házimunkák, de mellette rengeteg időnk maradt), a játéktól, a szabadságtól (nem féltettek mindentől), a kreativitástól. Köszönöm a testvéreimet is, akik nagyon jó barátaimmá lehettek. Nem értették a szomszédban, hogy miért nem hívjuk őket játszani. Miért is nem? Mert a játszótárs kéznél volt, keresetlenül is.
Hálás vagyok, hogy édesanyám sok mindent nem féltett tőlünk. Sztetoszkóptól kezdve a fecskendőig, lyukasztótól a sok lapig, pokrócoktól az edényekig a rendelkezésünkre állt.
Nagyon sok kreatív dolgot valósíthattunk meg. Nővérem iskolát nyitott, mi voltunk a tanulók. Gyártotta a sok feladatlapot, naplóba osztályzatot kaptunk. Én énekkart vezettem, a nővérem meg szervezte a körutakat a világ minden tájára. Máskor fogorvosi rendelőt nyitottunk, volt hozzá tükrünk, fecskendőnk, még fogat is tömtünk alufóliából készült tömésekkel:)

A gyermek akar és tud is játszani. Ehhez biztosítani kell a feltételeket, elsősorban a szabad időt.

Önállóságra nevelés kérdései

Az önállóságra nevelés nem kis feladat. Sok időt, türelmet, következetességet igényel. Úgy érzem, érdemes ezt a témát is meglovagolni egy kicsit. Számomra nincs meglepőbb dolog, amikor egy orvosi rendelőben egy édesanya egy 14 éves fiú hátáról lesegíti a kabátot, majd öltözködésnél feladja rá a sálat. Szerintetek, elfogadható? Ennek már nem fordítva kellene történnie?

Nem egyformák a gyermekek, nem egyforma az igény az önállóság elsajátítására sem. Az egyik alig látszik ki a földből, de már egyedül szeretné levenni a zokniját, a másik pedig 4 évesen is szívesen veszi, ha ráadják a cipőjét, megmossák a kezét. Nekem mind a két gyermektípusból kijutott. Érdekes látni, ahogy a lánykánk gyönyörűségét leli az egyedül megtett lépésekben, amely függetlenné teszi, és sokszor kiakadok, amikor a legénykénk szenvedésekkel teli, segélyhívó hangját hallom, hogy adjak rá egy sapkát.

Miért van szükség önállóságra?
- megkönnyíti az együttélést
Maga alatt vágja az az édesanya a fát, aki mindenben kiszolgálja a kis csöppségét. Bár nem hiszi el, de néhány év múlva sem fog változni a helyzet, ha nem tesz ellene. Először nagy energiabefektetés, de ez jó befektet a későbbiekre nézve. Édesanyák ne sajnáljátok se az időt, se a konyha tisztaságát (és ezt most magamnak is mondom), hogy gyermekeitek megtanuljanak önállóan étkezni, kanalat használni, kenyeret kenni, zöldséget hámozni,... Ne vonakodjatok megtanítani a gyermekeiteket önálló öltözködésre, helyes viselkedésre, köszönésre, házi munka végzésére...

A napokban panaszkodott egy édesanya, hogy felnőtt és kamasz gyermekei nem segítenek semmiben. Mennyire elfogadhatatlan a viselkedésük. Nem voltam elég bátor, így nem mertem nyilatkozni, de a szívemben tudtam, hogy nincs igaza. Ezért az állapotért egy édesanya elsősorban önmagát teheti felelőssé. Egy gyermek nem születik nagy szorgalommal, tettrekészséggel, igényességgel. (Bár vannak személyiségek között e téren is eltérések) Ezeket mi alakítjuk, formáljuk a gyermekeinkben.


Egy 5 gyermekes édesanya példája lebeg mindig a szemem előtt, akinek már a 4-5 éves gyermeki mosogatnak, takarítanak a kis szobájukban, paníroznak, kertészkednek,...
Ez az édesanya mondta el, hogy nincs lestrapálva, van ideje pihenni, olvasni is. Nem könnyebb így nekünk is? Akkor miért nem vesszük a fáradságot?


- függetlenség, leválás elősegítése
Sok édesanyánál azt látom, hogy tudatosan hagyja függő viszonyba a gyermekét. Jól esik a lelkének, hogy a gyermeke sok mindenben tőle kér még segítséget. (aztán ahogy telik az idő, egyre terhesebbé válik ez a kapcsolat) Ennek aztán megvannak a hosszútávú következményei is. A sok döntésképtelen ember ennek a nevelésnek a torz szüleménye. De van ebből is kiút. A férjem jó példája ennek, aki fiatalemberként tudatosan kereste a leválás lehetőségét, az önállósodás alkalmait. Nem mondom, hogy ez harc nélküli, de megéri. Ennek áldásait, gyümölcseit a saját családja a jelenben is fogyaszthatja:)

Mi a célunk?
Egy önálló felnőtt, egy felelősségteljes édesapa, egy helytálló édesanya felnevelése, aki döntéseket hoz, ügyeket intéz, ellátja a háztartást, megjavítja a csepegő csapokat, gyermekeket nevel... Mindennek az elsajátításához rengeteg tanulásra van szükség, amelyet mi, szülők kell megadjunk a gyermekeink számára. Nem mindegy hogy mit visz magával a kis batyujában. Kozmetikai szépítőszereket, csini ruhát, lakkozott körmöt vagy a főzés tudományát, tiszta, rendes otthonképet, szeretetteljes nevelés élményeit? (lányként)
Nagy hála van a szívemben édesanyámért, aki erre a nagyfokú önállóságra nevelt, felkészítve így az élet adta feladatokra, kötelességekre. Nem ijedt meg, amikor egy hivatalos ügy intézését kellett ránk bíznia, vagy ha az igényes takarítást kellett átadnia. Nagy hasznát veszem mindannak, amit elrejtett az úti poggyászomba. Bár édesapám nem egy nagy tanítómester, de sok mindenhez közel engedett bennünket, lányokat is. Nem féltette tőlünk a fúrót, kalapácsot, csavarhúzót sem. Meszelni, ablakot- ajtót mázolni is engedett. Milyen hálás volt a szívem, mikor a nyári felújítási  munkálatokban aktívan ki tudtam venni a részem.

Sokszor pedagógusként is szomorúan észrevételeztem, hogy a gyermekek egy része nem tud cipőt kötni, mikor átlépi az iskola kapuit, és az orrfújással is nagy gondjai vannak. Nem tud önállóan játszani, ügyetlen a kültéri játékokban, nincs feladattudata, nem evidens a számára, hogy maga után rendet rak,...

Édesanya társaim, kérjük az Úr erejét, hogy tudjunk eleget tenni a feladatainknak! Nagy kihívás, napi harc, de az Úr áldása kíséri.