Ezeket a mondatokat lehetett hallani a szájából az elmúlt időkben:
"Anya, 10 sütemény van a tányéron, ezért mindenkinek jut 2." (Öten vagyunk, látom már megy az osztás:) "Apa, ebből a süteményből csak 1-et ehetsz, mert mama csak 5-öt hozott belőle."
-Anya, ez 112.
-Te ismered ezeket a számokat?-kérdezem
- Igen, én már le tudom olvasni."
(Játék közben csak ennyit, hallok: "134, 135, már 136 pontom van.")
Ránéz a ketchup-os dobozra: "Ide 1000 van írva."-mutat a tömeg megjelölésére. (1000 g)
"Apa, folytasd, mi jön az ezer után, és a millió után,...?" (És nap mint nap hallani akarja a nagyobb és nagyobb nagyságrendű számokat.)
Boglárka és Máté párbeszéde:
- 99, ez végtelen.
- A 99 nem végtelen, még sok szám jön utána.- nyugtázza Boglárka.
Olvassuk a könyvet: "Már a 67-ig oldalon tartunk, anya."
"1 meg 1 az 2, 2 meg 2 az 4, 4 meg 4 az 8, 8 meg 8 az 16 (néha 12)"
"3-szor 4 az 12, ugye anya?" (Persze néha 11 vagy ehhez hasonló)
Ismét csak gyönyörködöm. Elindult egy lavina, ami egyre nagyobb és gyorsabb.
Jó, hogy ezt a lavinát nem kell megállítani, mert hasznos, építő, gazdagító. Bár tud fárasztó lenni is.
A takarítás is addig volt élvezetes és kívánatos, amíg nem tettem kötelezővé. Amikor már kötelességből kellett csinálni, akkor teljes volt az ellenállás.
Így van ez a tanulással is.

De azt is meg kell tanulni, hogy vannak kötelező feladatok, vannak nemszeretem tevékenységek, amelyeket el kell végezni. (Így érzem, mikor a tavaszi nagytakarításkor az ablakmosásba kezdek.) Ezekben a helyzetekben segít a kötelességtudat, amely a gyermekben is ki kell alakuljon.
Az iskola előtt addig is számolunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése