Palóc föld sok szépséget rejteget. egy kicsit kimozdultunk a határon túlra is.
Szlovákia Tilic- kő
Az első nyári nagy csoda az volt, hogy június 28- án sikeresen leállamvizsgáztam logopédiából. Most kezdem egyre inkább felfogni, hogy mennyi energiát használt fel, mennyi szabadidőt foglalt le az életemből, mennyi aggodalmat szerzett nekem, de sok csodát is megélhettem. Az online órák, a kész ebédek, a segítő háttér, gyermekeink önállósága, támogató hallgatótársak mind áldások voltak a számomra. A 2. tanévet a munkahely is támogatta anyagilag, szabadnapokkal, amiért különösen hálás vagyok.
Ahogy letettük a munkát és elkezdődött a nyári szünet, intenzív időszaknak néztünk elébe. Sok minden nem a terveink szerint alakult, de feladat, találkozás bőven volt benne.
A tetőcsere nagy feladatnap bizonyult, helyben realizálódott, hogy anyagilag nagy befektetés, az alapanyag előkészítése heteket vesz igénybe, és munkaerőhiány miatt nem tudunk továbblépni. A vízrendszer felújítása is sürgetővé vált, illetve a jelen gazdasági helyzet elhozta az idejét, hogy a ladányi otthonunkban a tömegkályhát elkészítsük, ami gazdaságosabb üzemeltetésű fűtésrendszert tesz lehetővé. Így átcsoportosítottuk a feladatokat és az anyagiakat is. Az elszabaduló árakkal akkor szembesül az ember, ha tervezésbe, vásárlásba kezd, akkor realizálódik, hogy a pénze mi mindenre lesz elég.
Hálásak vagyunk:
felsőtárkányi családos táborért, ahol a gyermekink jól érezhették magukat, és mi is egyre inkább magunkénak érezzük a szolgálatot,
Bárnán ismét a természet közelségébe kerültünk,
a sok erőért, amit a feladatok elvégzéséhez kaptunk.
Feladat volt bőven, megkezdtük a tetőszerkezet cseréjének az előkészítését, a szarufa (szálfa) hántolását. A háncsolás erősítette a karjainkat, gyorsan nem lehetett haladni, hetekbe telt, mire majdnem a végére értünk. Jól esett a testmozgás, már nagyon hiányzott, jót tett a fájós derekunknak is.
Közben a vízrendszer is megadta magát, így a kútból kellett a vizet húzni és lavorból mosni, mosogatni, fürödni. Érdekes megtapasztalás volt ez a gyermekeink számára. Ez hozta magával a következő teendőt, a hidrofor lecserélését és a vízrendszer felújítását.
Az idei ünnepünk rendhagyó módon telt. A gyermekek a nagyszülőkhöz utaztak, így kaptunk kettesben egy kis időt feltöltekezni. Élve a lehetőséggel, elutaztunk néhány napra Bárnára. Most erre a csendre, nagy túrákra volt a testünknek- lelkünknek szüksége. Hálás vagyok a lehetőségért!
Gyönyörű, éledő természet fogadott!
Nagyon ránk fért már egy kis kimozdulás, a hétköznapok mókuskerekéből való kiszállás. Nagy szükségünk van ezekre a megállásokra, az együttlétekre. Sűrű az életünk. Kadosa portfóliózott, én meg utolsó félévemet töltöm az egyetemen, logopédiát tanulva. A kiruccanásra a testnek és a léleknek is szüksége van. A testmozgás nagyon beszűkült az én életemben is, így tudatosan kell keresnem a fizikai aktivitást. Így kezdtünk el hétvégente ismét nagyobb sétákat tenni. A kirándulás is ezt a célt kívánta megvalósítani.
Egyre nehezebben viselem, hogy sok mindent kell csinálni, ami a hiábavalóságra van ítélve. Egy jegyért annyi sok felesleges írásbelit kell leadni. Sok hűhó semmiért. Sajnálom rá az időmet. Az örökkévalóság szempontjából is szemétnek ítélem. Elvon a családomtól, a szolgálattól, a kreatív tevékenységeimtől. De az Úr vezetett erre az útra, így szeretnék hűségesen kitartani, megfutni a pályát, a célt elérni.
Március 12-én indultunk el Bárna felé, felkészülve a nagy hidegekre. Mikor elterveztük az utazást, nagyon jó idők voltak, de mire eljött az utazás napja, éjszakára komoly mínuszokat tapasztalhattunk. Gyorsan be is szereztünk ágymelegítőket, amely már a korábbi (őszi) utunkon nagyon nagy segítségnek bizonyult. 10-11 fokban nem túl komfortos a pihenés, hacsak a takaró alatt nincs megfelelő hőmérséklet. Az első nap az utazással, fűtéssel telt. Vasárnap ellátogattunk a Salgótarjáni Baptista Gyülekezetbe, ahol kedves testvérekkel ismerkedhettünk meg. Jó volt lelkitársakra akadni. Az alkalom után elmentünk a kishartyáni Kőlyukhoz. Érdekesség volt a számunkra, hogy a sziklabarlangnál megismerkedhettünk egy zarándokkal, aki 6 éve a természettel teljes egységben él. Igyekszik elcsendesedve keresni Istent és ha alkalom adódik, élni a szeretet parancsa szerint, szolgálni az embertársai felé. Hazaérve kiflit sütöttünk, készült a birkapörkölt és a fasírt is.
Hétfőn nagy útra szántuk el magunkat. Kedves barátaink invitálásának engedve vágtunk neki a Magas-Tátrának. Szánkóval felpakolva indultunk el az ismeretlenbe. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar lesz lehetőségünk a gyermekeinkkel megosztani a magashegyi tapasztalatainkat, amelyeket a nyáron szereztünk. Szánkókkal vágtunk neki a hegyoldalnak. Mindent hó borítót. A porcukros hegycsúcsok különleges élményt nyújtottak a gyermekeink számára. Jó volt csodálni a teremtett világot és a Teremtő fenségét is. Felfele nehezen vettük az akadályt, de lefele annál nagyobb élmény volt a szánkókra ülve több km-en keresztül lecsúszni. Kifáradva, izomlázzal tértünk vissza a szálláshelyünkre, de annál boldogabban. Kedden összeszedelőzködtünk, tettünk egy kis sétát a Kálváriához, Békás-tóhoz, apa bújócskázott még egyet a gyermekekkel, míg csak el nem jött a búcsúzás ideje, és ismét felkerekedtünk, hogy visszatérjünk hétköznapjaink helyszínére, a családi otthonunkba.
Néhány képet megosztok ízelítőül:
Jahve Jireh- az Úr hegyén a gondviselés. Ezt éltük át az őszi szünetben is.
A pihenés a gyülekezeti táborral kezdődött, Bogácson. Nagyon áldásos volt együtt lenni, Igét hallgatni, az élményeket közösen átélni.
Vasárnap éppen csak hogy hazautaztunk, már készültünk is a lovas táborra, Bárnára. Összeszedtük a cókmókunkat, és útnak eredtünk. A sötét hegy vonalai látszottak már, mire megérkeztünk szálláshelyünkre. Kadosa igyekezett gyorsan begyújtani, hiszen 10 fok alatt volt az épületben. Mennyire hálásak voltunk az ágymelegítőkért, amelyek a hűvös szobában, az ágyban is kellemes hőmérsékletet biztosítottak.
A gyerekeknek nagy örömére szolgált a 3 napos lovas tábor, ahol hűvös, de napos időben tölthették el a programokat. Hálásak voltunk a viszonylagos jó időért.
Közben a portán lenyírtuk a füvet, behordtuk a fát, összegyűjtöttük a hatalmas almatermést is, amelyet ismét a Gondviselő kezéből vehettünk át közvetlenül, hiszen mi ehhez a gazdag terméshez nem járultunk semmivel, csak élveztük a végeredményt.
Jó volt kenyér illatban, melegben, szeretetben együtt lenni.
Indulás előtt még eljutottunk a kazári Riolittufához. Nagyon szép volt, mesés. Jó kis erőpróba volt körbejárni, megmászni.
Az élmények mellett a színekkel is nehéz volt betelni. Pazar színárnyalat gyönyörködtette a szemet az őszi erdőben.
Pénteken hazautaztunk, és várt egy újabb kosár birsalma is, amelyet a szeretteink szedtek össze a telkünkről. Így már adott is volt a hétvége programja: befőzés. Almalekvár, reszelt alma, almás rétes, birsalmalekváros kenyér.
Utolsó napra jutott egy kis lambériázás is. Imola szobájába, amely egy közlekedőből lesz kialakítva, bekerült egy ablak. Kadosa most zárja le a nyitott tetőhéjazatot.
Sok élménnyel, feladattal telt el az őszi szünet. Volt benne aggodalom, de sok hálaadás is, hiszen az Úr hegyén a gondviselés, és mi ezen a magaslaton élhetünk.