Üdvözlet

 

Üdvözlet

 

Karácsonyi dalok

 Karácsonyi dalok gyűjteménye innen letölthető.

Az Úr nem hagy el c. kotta (a dal végén több variáció lehetséges, én nem jegyeztem le a díszített dallamokat, hiszen gyülekezeti éneklésre kottáztam le)

Pdf-ben innen letölthető

Karácsonyi jelenet

 

Tapsiék karácsonya

Szereplők: mama, Fontoska

F: Milyen jó, hogy itt a karácsony! Nagyon vártam már!

M: Én is örülök az ünnepnek, de még inkább annak, hogy együtt lehetünk.

F: Ó, mama, miért ezt a terítőt tetted az asztalra? Nem túl ünnepélyes.

M: Drágám, nem a terítő mintája a lényeges, hanem hogy itt vagy mellettem.

F: Mama, nem lett túl kicsi a karácsonyfánk? A nagyobb fa sokkal inkább illene ide!

Vehettél volna rá néhány szebb és csillogóbb díszt is!

M: Ezek a díszek sokkal kedvesebbek a számomra, a ti kis mancsaitok alkotása.

F: Mama, hagyd a díszítést, majd én megcsinálom, nem illenek össze a színek sehogy sem!

M: Fontoskám, hiába a színek harmóniája, ha a szívedben nincsen béke!

F: Jaj, tudom, de azért inkább hagyd rám, te ehhez nem értesz. Szeretném látni a testvérkéim ámuló arcát, mikor hazaérkeznek. Biztosan megdicsérik, hogy milyen szép lett a fa!

M: Megyek, előkészítem a beiglit. Már begyúrtam a tésztát, beleteszem a tölteléket és mehet is a sütőbe.

F: Megint beigli lesz? És diós? Én jobban szeretem a mákosat.

M: Most csak diónk volt hozzá, így azt teszem bele.

F: És mama, megvetted nekem a rollert, amit olyan régóta várok?

M: Kedveském, most nem futotta a rollelre, mert sokan vagytok, és a sok betegeskedés miatt kevesebb volt a papa jövedelme. Érjétek be egyszerűbbel is!

F: Milyen régóta áhítozom utána! Egy vacak rollert sem tudtok megvenni nekem! Szép kis karácsony! (durcásan kiszalad)

M: Fontoskám, gyere vissza, hadd mondjak valamit! Fontoskaaa! (kiabál)

Fontoska visszatér

F: Mit akarsz mondani? (morgolódik)

M: Ne felejtsd el, hogy már megkaptuk a legnagyobb és legértékesebb ajándékot. Maga Jézus hozta el a földre. A bűneink bocsánatával és a békességgel ajándékozta meg a világot. Kell ennél több? Enélkül minden terítő, karácsonyfa és ajándék jelentéktelen. Jézus nélkül az ünnep üres és fénytelen.

Énekeljük el: Vártam egy ajándékot...

Karácsonyi szolgálatunk

Karácsony egy szamár szemszögéből

(projektorral képek kivetítése, a szöveget felosztjuk a gyermekek között)

Hosszú út van mögöttem,

terhes asszonyt cipeltem.

Telve a fogadó,

de itt egy istálló,

ahol végre megpihenhetek,

álomra hajthatom a fejem!

De mi ez a sírás?

Mária ringatja fiát.

Hűvös és zord az istálló,

de a szívekben öröm lángol,

hisz megszületett a Megváltó,

emberek bűnét megbocsátó.

Pásztorok jönnek,

rám ügyet sem vetnek?

Ki tartja melegen a kisdedet,

engem miért nem dicsérgetnek?

Mi ez a pompa, csillogás,

királyt méltató meghajlás?

Arany, tömjén, mirha,

de hol a pelenka?

Az éj leple alatt rohanunk,

Egyiptom úti célunk.

Heródes féltékeny,

halálra kerestet.

Ez a gyermek különleges,

Istennek célja van vele.

Őrzi, védelmezi, óvja,

szamárcsikót is kölcsönöz évek múlva.

Alázatosan vonul be vele Jeruzsálembe,

hogy odaadja életét a keresztre.

Értem már, ezért kellett megszületnie!

Nem makacskodom tovább,

jó, ha az életem szolgál.

Az Úrnak állok rendelkezésére,

hogy bevonulhasson sokak szívébe.

Hirdetem: megszületett,

te hiszel-e Benne?

(nagnus, 2019.)

(Képek itt megtekinthetőek pdf formátumban)

Énekünket a trombita tanszaki inspirálta. (Pdf-ben)

A három fenyőfa-jelenet

Három fenyőfa

Szereplők: Mesélő, 3 fenyő, Madárka, Nagyapó

Mesélő: Három fenyőfa állt egy dombtetőn. A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
Kicsi Fenyő: - Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. (sóhajtva)
Mesélő: - Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
Legnagyobb Fenyő: - Bárcsak eljönnének értem és elvinnének karácsonyfának !
Kisebbik Fenyő: - Bárcsak engem vinne !
Kicsi Fenyő: - Bárcsak engem választana !
Mesélő: - Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
Madárka: - Kedves Legnagyobb Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Legnagyobb Fenyő: - Nem lehet ! Nem engedhetek madarakat az ágaim közé, mert éppen karácsonyfának készülök.
Madárka: - Pedig úgy fázom.
Mesélő: - Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
Madárka: Kedves Kisebbik Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Kisebbik Fenyő: - Nem ! Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Mesélő: - Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
Madárka: - Kedves Kicsi Fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ?
Kicsi Fenyő: - Hogyne maradhatnál kismadár! Búj csak az ágaim közé, én megmelegítelek!
Mesélő: - A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
Nagyapó: - Nagyapó vagyok. Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
Legnagyobb Fenyő: - Vigyél engem !
Kisebbik Fenyő: - Engem vigyél! (nyújtózkodik)
Mesélő: - A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
Nagyapó: - Te nem szeretnél eljönni ?

Kicsi Fenyő: - Dehogynem ! Nagyon szeretnék, de hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
Nagyapó: - Kicsike fa! Te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Mesélő: - Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...

( Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili )

Üzenete: Sokszor úgy gondoljuk, hogy a karácsonyt ünnepelhetjük Jézust nélkül is. Készülünk a karácsonyra, mint a legnagyobb és a kisebbik fenyő, és éppen annak nincs hely, akiért vannak az ünnepek. A kismadárka Jézust szimbolizálja. A történet végén értékelést kapunk erről a hozzáállásról. Nagyapó a kicsi fenyőt dicséri meg, aki befogadta a madárkát.

Karácsonyi dalok

Gyülekezeti dalok:
Csillagfényes éjszakán
Csillagfényes éjszakán- alt

Buzgó szívvel-D dúr

Csendes éj- G dúr
Csendes éj- furulya

De szépen cseng- gyermekdal
De szépen cseng-alt

Gyermekként jött-h-moll

Dalok
Zeneovi: Ember, ember
Ember, ember- furulya 1. (nagnus)
Ember, ember- furulya 2. (nagnus)

Gryllustól:
Szálljatok le

Gyújtsunk gyertyát
Gyújtsunk gyertyát 2. szólam (nagnus)

Karácsonyi angyalok

Népköltés:
Kiskarácsony, nagykarácsony- A dúr
Kiskarácsony, nagykarácsony- G dúr
Kiskarácsony, nagykarácsony- F dúr

(A kották MuseScore2-vel készültek)

Aprócska és Manócska

Idei évi karácsonyi jelenetünk, fogadjátok szeretettel!

Karácsonyunk

Az idei karácsonyunk sok izgalmat rejtett magában. Már novemberben elkezdtem az ajándékok készítését, hogy minél több embert lephessünk meg az ünnep alkalmával. December 23-án szűk családi körben emlékeztünk meg Jézus születéséről, majd 24-én a Nagy családdal karácsonyozhattunk. Mindenki nevet húzott. Az angyalkáknak kellett a báránykáiknak ajándékot készíteniük. Sok meglepetéssel tértünk haza. Másnap a Karikó család gyűlt össze közös éneklésre, elcsendesedésre.

A legjobb, hogy az év minden napján lehet karácsonyunk, hiszen az isteni kisded, a mi Megváltónk, Immánuel, velünk maradt. (Immánuel= Velünk az Isten!) A szeretetünket, figyelmességünket mindenkor kifejezhetjük, kedveskedhetünk bármikor egymásnak, együtt lehet a család, a találkozásokkal sem kell az ünnepeket megvárnunk.

 Karácsonyfa-részlet (már az új otthonunkban-HÁLA)

 Díszek a fára (a nagy fához sok díszre volt szükség:)

 Díszek 2. (Vörösbegyek)

Otthonunk látogatója rövid ideig tartózkodott nálunk, mihelyst magához tért, el is röppent oly sebesen, ahogy érkezett. A kis széncinegék napról-napra tapasztalhatják Isten gondviselő kezét rajtunk és más embertársainkon keresztül.

Panov apó karácsonya

Az idei karácsonyi jelenetünk a következő volt, remélem számotokra is áldássá lesz.

Panov apó karácsonya (Lev Tolsztoj népmesefeldolgozása)

Szereplők: Mesélő, Panov apó, Jézus, utcaseprő, asszony

Projektorral kivetítve (pdf formátumban itt)

(1. kép)

Mesélő: Réges régen élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de mindenki csak Panov apónak szólította, hisz annyira szerették.

Panov apónak egyetlen kis szobácskája volt, de mégsem volt szegény, mindene megvolt, ami a suszter mesterséghez kellett. Mindig olyan sokan akartak cipőt csináltatni, javíttatni, hogy mindig volt elég pénze kenyérre, kávéra és káposztára, amiből levest főzött.

Mindig vidám volt, kivéve ezen a napon, hiszen szenteste volt, és szerettei oly távol voltak. Panov apó nagyot sóhajtott, majd levett egy barna könyvet a polcról.

(2. kép)

Feltett egy bögre kávét és beült kényelmes fonott székébe. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus egy istállóban született, mert nem volt számára hely.

Panov apó: Bizony, bizony, ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon, a kisbabát betakartam volna meleg takarómmal.

Mesélő: Panov apó folytatta az olvasást. Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak.

(3. kép)

Panov apó: Bizony, bizony, ha Jézus idejönne ezzel a kis cipővel ajándékoznám meg.

(4. kép)

Mesélő: Későre járt, Panov apót elnyomta az álom. Hirtelen egy hang szólította meg.

Jézus: Panov apó, Panov apó! Azt kívántad, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg ki vagyok!

Panov apó: Ő volt. Jézus volt. Lehet hogy csak álom volt, de azért figyelni fogok.

Mesélő: Panov apó másnap begyújtotta a kályhát, főzött egy nagy adag kávét.

Panov apó: Az egyik szemem mindig az ablakon lesz, remélem ma eljön.

Mesélő: Panov apó várt.

(5. kép)

Végre egy alak tűnt fel az utca végén. Az öreg utcaseprő volt, aki minden héten arra járt talicskájával és seprűjével. Panov apó megsajnálta a didergő öregembert és behívta otthonába.

(6. kép)

Panov apó: Jöjjön be! Mit szólna egy kis kávéhoz? Látom, hogy teljesen át van fagyva.

Utcaseprő: Bizony jól esne. Igazán nagyon kedves magától. Köszönöm a kávét.

Panov apó: Ez a legkevesebb, amit tehetek, hiszen karácsony van.

(7. kép)

Utcaseprő: Miért kémleli az ablakot? Látogatót vár? Remélem, nem vagyok útban?

Panov apó: Hallott Jézusról? Ma meg fog látogatni, ezért figyelem, mikor jön.

Utcaseprő: Köszönöm a kávét, sok szerencsét!

Mesélő: Panov apó az ajtóból figyelte az utcaseprő távolodó alakját.

(8. kép)

Éppen be akarta zárni az ajtót, amikor észrevett egy nőt kisbabával a karján. Nagyon sovány volt, ruhája kopott. Panov apó kedvesen megszólította.

Panov apó: Jöjjön be és melegedjen egy kicsit!

Asszony: Nagyon kedves magától.

(9. kép)

Panov apó: Csak láttam, hogy nagyon át van fázva. Messzire megy?

Asszony: A szomszéd faluba. Még vagy 6 kilométer. Tudja, lent laktam a malomnál, de nincs pénzem lakbérre, ezért el kell jönnöm. Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad.

Panov apó: Megkínálhatom egy kis levessel és kenyérrel?

Asszony: Köszönöm, de nem kérek.

Panov apó: Akkor legalább fogadjon el egy kis tejet a gyermek számára. Meglangyosítom a tűzhelyen. Szegény kicsikének nincs is cipője.

Asszony: Nincs miből vegyek.

Mesélő: Panov apó arra gondolt, hogy a régóta tartogatott kis cipő, jó lenne ennek a csöppségnek. Elővette, majd felhúzta a gyermek lábára.

Panov apó: Fogadja el ezt a pár cipőt!

Asszony: Hogyan hálálhatnám meg?

Mesélő: Panov apó aggódva tekintett ki az ablakon.

Asszony: Valami baj van?

Panov apó: Hallott Jézusról? Ma meg fog látogatni, ezért figyelem, mikor jön.

Asszony: Remélem, valóra válik a vágya. Igazán megérdemli, hiszen olyan kedves volt hozzám és a gyermekhez.

Mesélő: Az asszony folytatta az útját. Teltek az órák, de Jézus nem jött el. Ekkor nagy ijedtség fogta el. Talán Jézus eljött, de ő nem ismerte fel? Leszállt az este, de Jézus nem jött. Az öreg suszter szomorúan mondta:

Panov apó: Csak álom volt az egész.

Mesélő: Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában.

(10. kép)

Jézus: Nem láttál engem Panov apó? Nem láttál?

Panov apó: Ki vagy? Kérlek, mondd meg!

Jézus: Éheztem és ennem adtál, szomjaztam és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál.

Miközben ezeken az embereken segítettél, velem tetted azt.

(11. kép)

Mesélő: A könnyek felszáradtak az öregember szeméből.

Panov apó: Bizony, bizony, hát, mégiscsak eljött.

Mesélő: Elmosolyodott és szeme újra ragyogott kis kerek szemüvege mögött.

(átdolgozta: nagnus)

Karácsonyi tanítás

A legnagyobb ajándék

Alapige: „...megajándékozott az Ő Fiában.” Ef 1,6.

Köszöntésképpen énekeljük el: Újra itt a szép karácsony…

A karácsonyi történet így kezdődött:

„Felment József is Betlehembe…, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lk 2, 4-7.)

Egy hatalmas doboz áll előttetek, ebben található a világ legértékesebb ajándéka. Vajon mi lehet benne? A legújabb Audi kulcsa, svájci aranyóra,…?

Nézzük meg! Egy betlehemes. Hogy lehet ez a világ legnagyobb kincse?

De nézzétek csak meg közelebbről, mintha valaki hiányozna belőle! Jézus, nincs meg a kisjézus! Keressük meg, valahol itt kell lennie!

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”(Mt 2, 1-3.)

Heródes királlyal együtt nagy keresésbe kezdtek a palotában, vajon hol van a gyermek Jézus?

(Keresés, a teremben nem található sehol a bepólyált kisded.)

A bölcsek még láthatták Jézust. Ez olvassuk:

„Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2, 9-11.)

Nemcsak a bölcsek kaptak hírt a király érkezéséről, hanem egyszerű pásztoremberek is.

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,8-11.)

A pásztoroknak felfedett valami titkot az angyal Jézus személyéről: Üdvözítő, megmentő született. De vajon miért van minderre szükségünk?

Énekeljük el: Csillagfényes éjszakán…

Az angyal híradása után nagy angyalsereg jelent meg és a következőképpen dicsérték Istent:

Énekeljük el: Dicsőség Mennyben…

Miért kellett a világ királyának csecsemőként a földre jönnie? Kíváncsi lett volna mi is történik idelent? Vajon híradást kellett készíteni a földi helyzetről? Vagy valami más cél indította el?

Erről az emberré válásról szól a következő énekünk is: Kicsiny lettél értem...

Nem találtátok meg a gyermek Jézust, de nem találtatok egyebet sem? Valami Hozzá kapcsolódó tárgyat? Kérlek, nézzetek körül, hátha ráleltek!

Egy kereszt. De miért a keresztet hagyta itt nekünk. Ez egy halált okozó, kivégzési eszköz. Talán ezt érdemelnénk? Igen, a Biblia azt írja, hogy „mindnyájan vétkeztünk… és a bűneink fizetsége a halál.” (Rm 3,23. 6,23.) Ez túl ijesztőnek hangzik.

Segítene nekem valaki elmagyarázni, hogy miért éppen a kereszt áll itt előttünk?

(Egy gyermek bizonyságtétele.)

Jézus kereszthalála által még sok-sok mindent kaptunk Istentől. Ezt szeretném még, ha számba vennénk. (Efézus 1,3-14.)

- Aki hisz az Úr Jézusban, azt Isten befogadja az Ő családjába, gyermekévé lehetünk az Atyának.

- Aki hisz az Úr Jézusban, bűneire bocsánatot kap, nem kell félnie a rossz tetteinek fizetségétől, a haláltól.

- Aki hisz az Úr Jézusban, a Szentlélek lakozást vesz a szívében, és mindig vele marad, tanácsolja, vezeti.

- Aki hisz az Úr Jézusban, Isten országának polgárává lehet. Útlevelet kap a Mennyországba.

Ki tudna értékesebb ajándékot tenni a karácsonyi csomagodba a fa alá, ha nem a Teremtő Isten?

Elfogadod ezt az ajándékot? Szeretnéd, hogy a tied legyen? Csak annyit kér Isten tőlünk cserébe, hogy higgyünk benne: János 3, 16-ban is ezt olvashatjuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Vajon miért nem találhatjuk meg a kisjézust? Mert felnőtt, és visszament az Ő országába. De itt hagyta a keresztet, hogy ne felejtkezzünk el róla! A kereszt volt a legnagyobb ajándék, amellyel bennünket is megajándékozott.

Jó volna, ha karácsonykor nem csak a karácsonyfa alá rejtett játékokat lesné a szemünk, hanem fontosabb volna az Úr Jézus a számunkra!

Énekeljük el: Vártam egy ajándékot…

Hallgassatok meg egy kis történetet, hogy hogyan viszonozhatjuk mi is szeretetünket az Úr Jézus felé. Lehet már hallottátok, de ebben a feldolgozásban még biztosan nem. :)

Panov apó különös napja

Játék: Activity 3 kis csoportban

Szeretnénk mi is kifejezni a szeretetünket, hogy 1-1 meglepetést adunk át a számotokra.

(Elhangzott a Püspökladányi Baptista Gyülekezet hittanos karácsonyán)

Variáció egy témára

Szeretem a saját kézzel készített dolgokat. Értéke sokkal nagyobb, mint a boltban könnyűszerrel megvásárolt drága ajándékoknak. Spórolhatunk is, ami nem utolsó szempont így karácsony közeledtével.

Néhány ötletet közzéteszek, hátha ötletindítónak mások számára is segítség lehet. Az idei alkotások fő motívuma: a szív. Ez jelenik meg minden művön.

 Adventi naptárunk új formát öltött. A fából kivágott alapra az itt látható ötlet felhasználásával készült dekoráció. 6 db fémakasztó tartja a 24 zsákocskát.

 Az idei ötletek összeválogatásánál törekedtem arra, hogy ne csak tárgyi dolgok kerüljenek a zsákokba, hanem tevékenységek, egymás felé végzett szolgálatok is. Pl.: közös muffin, mézeskalács sütés, látogatás egy kedves barátnál, közös ajándékkészítés, meglepi egy szeretett személynek, közös forrócsoki készítése, teafőzés,...

A dekorfilc könnyen kezelhető, mutatós, sokoldalúan felhasználható. A kivágott formákat fércöltésekkel körbevarrva, nagyon mutatós karácsonyfa díszt készíthetünk.

 A faszívekre ragasztott dekorfilc szívek itt is nagyon látványosak. Egy kis akasztóval nemcsak dekorációt, hanem praktikus ajándékot is kaphatunk.

 Fügelekvár. Az őszi érésben levő fügéket meghámoztam (hogy ne legyen kesernyés), majd feltettem főni. Cukorral ízesítve, dzsemfix-szel sűrítve és tartósítva hamar elkészíthető ez a finomság.
Az üvegek tetején látható szívek az egyszerű befőttes üvegeket is ünnepivé teszik.

Az üres üvegekbe pedig narancslekvárt szeretnék készíteni.







 

Teás zsákok ismét szívekkel. Bodza- és hársfavirágot töltöttem bele, melyet mi gyűjtöttünk az idén.












Mézeskalács sütését sem szeretném kihagyni. Sokaknak lehet örömet szerezni ezekkel az apró süteményekkel.

Ünnepekhez

 Az elmúlt évek során született kis színdarabok:
Karácsonyhoz (lehet már készülődni:) és Húsvéthoz kapcsolódóak

Kisnyuszik karácsonya

Szereplők: 2 nyúl

Eszközök: dobozban széna és egy takaró

1. nyúl: Jajj, de fázom!

2. nyúl: Sajnos, nincs kabátom!

1. nyúl: Korog a gyomrom.

2. nyúl: Rágcsálnivalóm sincs otthon.

1. nyúl: Mi ez a csengő szó?

2. nyúl: Ünnepre hívogató.

1. nyúl: Talán karácsony van?

2. nyúl: Igen. Nézd, egy csomag! (Becsomagolt dobozra mutat)

Nézzük meg, gyere!

Mit tettek bele?

1. nyúl: Meleg takaró! (Kiveszi a dobozból és felkiált)

2. nyúl: És széna, vacsorának való!

Köszönjük meg Teremtőnknek,

hogy a mezők vadjairól sem felejtkezett meg!

1. nyúl: Miért kaptuk a takarót és a szénát?

2. nyúl: Mert Isten elküldte a Fiát,

megajándékozva lett a világ!

Hálából mi is egymás felé fordulunk,

ajándékokat osztogatunk. (Szaloncukrok dobálása:)

 (nagnus)

Karácsonyi lecsendesedés

Szereplők: anya és 2 fia, idegen (fehér lepelben)

Anya: Még fel sem állítottuk a karácsonyfát! (idegesen)

Kristóf: Én még be sem csomagoltam az ajándékokat! (csomagolópapírral a kezében szorongat egy dobozt)

Kelemen: Beiglit sem ártana sütni! (a pocakját simogatja számonkérően)

Anya: A takarítással sem vagyok kész, az asztalt is meg kell teríteni szépen. Jaj, a süteményem is odaég! Menj már Kristóf a lábam alól! (ráförmed)

Kristóf: Hol csomagoljam be az ajándékaim?

Anya: Menj a szobádba! Itt csak zavarsz a készülődésemben.

Kristóf: Anya, olyan ideges vagy ma, mire ez a felhajtás?!

Kelemen: Anya, a sütemény ég! (kiáltja)

Anya: A sütemény! Teljesen elfelejtkeztem róla! Kelemen miért nem szóltál hamarabb? Ezt már megenni sem lehet. (kiabál és kiveszi a sütőből a süteményt)

Kelemen: Miért nem beiglit sütöttél? Úgy unom már a meggyes lepényt!

Anya: Nincs mákunk, sem diónk. Egy üveg meggyet kaptunk a nagymamától. Na, ne elégedetlenkedj már!!

Kelemen: És apa hol van?

Anya: Dolgozik, még szentestén is berendelték a munkahelyére. Soha nincs itthon, mikor szükség volna rá! (közben rálép a csomagolópapírra)

Kristóf: Anya, elszakítottad a papírom! (kiabálva)

Anya: Bocsáss meg, de nem vettem észere. Különben is szóltam, hogy ne itt lábatlankodj!

Kristóf: Most hogy fogom becsomagolni az ajándékom? Nem tehetem így a fa alá! (méltatlankodik)

Ekkor csengetnek (kis csengőt meglengetünk)

Idegen: Békesség e háznak és lakóinak!

Anya: Jó napot kívánok! Kit keres?

Idegen: Megérkeztem, hisz én vagyok az ünnepelt.

Anya: Ünnepelt? Milyen ünnepelt? Hisz karácsonyra készülünk!

Idegen: Igen, én is, hisz én vagyok, akinek a születésnapját ünneplik.

Anya: Születésnapját?

Idegen: Karácsonykor Jézus születéséről emlékeznek meg az emberek. Isten legnagyobb ajándékáról, melyet a világnak adott át.

Anya: Erre még nem is gondoltam.

Kristóf: Anya, hívd be ezt az idegent. Ünnepeljen velünk!

Anya: Jöjjön beljebb!

Idegen: Látom nagy a készülődés! Hallottam, amikor kiabált a sütemények miatt!

Anya: Igen, igen, igyekezünk, próbáljuk emelni az ünnep fényét. Hallotta, amikor kiabáltam?(meglepődve)

Idegen: Igen, és nagyon elszomorodtam. A Karácsonynak nem erről kellene szólnia.

Anya: Mégis hogyan képzeli el az ünnepet?

Idegen: A család közösen készülődjön szeretetben. Nem a csillogás, a szépen terített asztal, az ajándékok a lényegesek, még nem is a beigli. (odafordul Kelemenhez, Kelemen szégyenlősen lehajtja a fejét), hanem Jézus, az ünnepelt.

Anya: Köszönjük, hogy eljött közénk, hogy figyelmeztessen, lecsendesítsen. Már azt hittem, hogy felrobbanok! Próbáljuk egyszerűbben, de békességesen.

Idegen: Áldott ünnepeket!

Az idegen csendesen eltávozik, a család a fa körül énekel

(nagnus)

 

 

Elfogadod vagy elutasítod?

Szereplők: 4 gyermek és anya, játékbaba egy kis jászolban

Kellékek: díszdobozokban játékok

(A gyermekek a fa körül bontogatják az ajándékaikat)

M: (felháborodva) Anya, én nem ilyen favonatot kértem karácsonyra, hanem elektromosat!

Anya: Gyermekem, ez is értékes ajándék, biztosan megszereted!

B: (I. kezében a baba, B. próbálja rángatva visszaszerezni) Add ide a babámat, én kaptam!

I: Kit érdekel! Irigy, még a babádat is sajnálod tőlem. Te sem nézheted meg az autóimat! (mérgesen visszadobja B-nek a babát, az autókat magához szorítja)

Anya: Ne veszekedjetek már! Karácsony estéjén sem tudtok meglenni piszkálódás nélkül?

G: Ez nem igazság! Nem is vettétek meg azt a mobilt, amit választottam! Nekem nem kell ez a vacak használt telefon!

Anya: Nincs rá elég pénzünk, különben sincs még szükséged rá. Miért elégedetlenkedsz? Eszébe jutott valakinek megköszönni az ajándékot? Megnéztétek az összes meglepetést?

I.,G., B., M.: Igen, mindet!

Anya: A fa alatt van még egy különleges csomag, amit maga Isten készített mindannyiunk számára.

I: A baba? Az nem is ajándék.

G: Én nem kértem semmilyen babát.

M: Nekem sincs szükségem rá.

B: Én nagyon örülök neki, én elfogadom. (odamegy a babához, leguggol mellé)

Anya: A karácsony legértékesebb ajándéka maga Jézus. (gyülekezet felé fordulva)

És te hogyan válaszolsz? Elfogadod vagy elutasítod?

(közösen mondjuk)

Igevers: Efézus 2,8.

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez...”

(nagnus)

  

Húsvéti szolgálat

(Jézus szelíd hangja szól)

I: Légy becsületes!

G: Nem akarok,

akkor hogyan írom meg a dolgozatom?

Ha puskázni nem lehet,

minden napra tanulnom kellene.

I: Mondj igazat!

G: Hogyan?

Az osztálypénzt már elköltöttem,

édesanyám nem tudhatja meg!

I: Ne piszkálódj!

G: Az túl unalmas.

Élvezem

amikor a tesó nyekereg.

I: Légy szorgalmas!

G: Na neee!

A szobám nem pakolom össze!

I: Ne vedd el a másét!

G: Pedig nekem nincs tabletem,

nincs pénzem, akkor honnan legyen?

I: Kedves G.!

Miért nem akarsz megváltozni,

új életet kapni?

Ha a régit el is veszted,

új életet kapsz helyette.

Új szívet,

amely másért lüktet.

Az irányítást most átadod Nekem?

G: (kicsit elgondolkozva)

Igen, szeretnék becsületes lenni,

a Te példád követni,

még ha többet kell is tanulnom,

nem bánom meg, jól tudom.

Szeretnék igazat mondani,

az osztálypénzt anyának visszaadni.

Piszkálódni sem akarok,

a tesót nem zavarom.

Szorgalom,

szükségem van rá nagyon.

Megelégszem mindazzal,

amit Tőled már megkaptam.

I: Látod, semmit sem veszítesz,

ha engem követsz!

(nagnus)

 

Éledés

(M. eljátsza a mag átalakulását)

M: Egy kis mag vagyok,

a földben sötét van nagyon. (vacog, didereg)

Jajj, száradok,

miért kell most meghalnom?

B: Hogy új élet támadhasson magvadból.

M: Új élet?

Hiszen az erőm is elhagyott végleg.

B: Látod?

Bár magvad elszáradt,

de lassan zöld szárat hajt.

M: Igen, érzem,

a száraz burok nem tarthat fogva,

élet sarjad mag-gyomromban.

Növekszem, leveleim integetnek,

gyönyörű virágot rejteget kelyhem.

B: Gyönyörű,

ezért érdemes mindent feladni,

még a halált is vállalni.

M: (ujjongva)

Virágzom,

új testet kaptam,

a halálból feltámadtam.

B: Jézust sem tarthatta fogva,

a sötét sír gyomra.

Feltámadt harmadnapon,

győzött a halálon.

Szenvedése,

a te megmenekülésedre lett.

Hiszed-é ezt?

(nagnus)