Jót kívánunk ma neked e napon... köszöntöttük tegnap az édesanyákat.
Gitárral
Ukulelével (leegyszerűsített)
Kísérő szólammal
(Kattints a képre)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anyák napja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anyák napja. Összes bejegyzés megjelenítése
2023. május 8., hétfő
2020. május 3., vasárnap
Anyák napjára 2.
Tapsiék mamácska napja
Szereplők: Fürge, Falánka, Fontoska, Mama, Papa
Narrátor:
Tapsiéknál nagy az izgalom. A kis nyúlkölykök: Fürge, Falánka és Fontoska nagy lelkesedéssel készülődnek a mamácska napjára, az érthetőség kedvéért, az anyák napjára. Már csak 2 hét áll rendelkezésre, hogy előkészítsenek mindent. Vajon, mivel rukkolnak elő? Megtudhatjátok hamarosan, ha figyelmesen hallgatjátok kis bábtörténetünket!
1. szín
Fürge: Testvérkéim! Hamarosan itt a Mamácska napja!
Fontoska: Igen, jól mondod, ilyenkor minden rendes nyúlgyerek valami aprósággal lepi meg a mamáját. Ugye, te is készültél valami széppel, Fürge?
Fürge: Én gyorsan készítek egy rajzot, az mindig jól jön!
Fontoska: Igazad van Fürge, a rajznak mindig örül a mama, de a gyors munkának híg a leve!
Fürge: Azt nem úgy mondják, hanem hogy „Olcsó húsnak, híg a leve”!
Fontoska: (felháborodottan) Na, nem kell mindjárt úgy kioktatni! De eszembe jutott egy másik mondás is, ez már teljesen idevág: „A jó munkához idő kell.”
Fürge: És te Fontoska, mivel fogsz készülni?
Fontoska: Azt még jó előre meg kell tervezni.
Fürge: De már csak 2 hét van mamácska napjáig!
Fontoska: Semmit sem szabad elkapkodni. Sokkal nagyobb örömet szerez az az ajándék, amivel sokat pepecselnek, mint amit gyorsan összecsapnak.
Fürge: Ugye, nem gondolod, hogy a rajzot nem szívből és szeretettel készítem.
Fontoska: Ááá, dehogy! Csak kicsit szeleburdi vagy testvérkém, és ezt nehezen viselem.
(Falánka toppan be)
Falánka: Mit rágtok ennyire? Úgy látom, hogy káposztafőzős forró hangulat van.
Fontoska: Mamácska napját vitatjuk. Jó, hogy itt vagy Falánka! Te már kitaláltad, hogy mivel leped meg a mamit?
Falánka: Hááát, vehetnék egy naaagy fej káposztát, azt a mama mindig nagyra értékeli. És abból főzhetne egy nagy adag rakott káposztát, amit közösen elfogyaszthatnánk. Nyam-nyam...
Fontoska: Hogy te még ilyenkor is csak a hasadra tudsz gondolni! Lehetnél egy kicsit kreatívabb is!
Falánka: Mit tanácsolsz? Mit csináljak?
Fontoska: Azt még nem tudom, de kitalálhatnánk valamit.
2. szín
(Mama nyöszörög, a fejét fájlalja)
Mama: Jajj, jajj, már megint ez a fejfájás! Mostanában gyakran elővesz, amióta a kölykök itthon tanulnak. Már alig várom, hogy visszaálljon a rend! Remélem, hamarosan nyitnak nyúl-suli kapui!
(Fürge éppen arra szalad)
Mama: Kedves Kincsem! Hoznál a kertből egy nagy fejes káposztát, néhány szál répát pedig kérj a szomszéd bácsitól, nagyon fáj a fejem, ma nehezen boldogulok a főzéssel.
Fürge: Igen, mama! Csak előbb gyorsan készítek még valami meglepetést! De erről most te még nem tudhatsz!
Mama: Jól esne most az a meglepetés is, hogy szó nélkül szaladsz a káposzta után.
Fürge: Tudom, tudom, majd egy kicsit később! Miért nem hívod Fontoskát? Vagy Falánkát?
(fut is tovább)
Mama: Fontoska! (kiabál) Fontoskám! Merre vagy?
Fontoska: (dohogva közeledik) Miért kiabálsz utánam? Most nagyon fontos terven dolgozok.
Mama: Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy mindig, de már forr a víz a fazékban, és ki kellene ugrani a kertbe egy fej káposztáért.
Fontoska: Nem érhet ez még rá egy kicsit? A nagy ötleteimet, ha nem vetem papírra, elfújja ez a nagy szél, kiröppen a fejemből, és akkor nem lesz meglepetés!
Mama: Milyen meglepetés?
Fontoska: Áááá, semmi, majd később visszatérek rá! De most dolgom van, majd talán később.
(Mama sóhajt egy nagyot)
Mama: Meglepetés, meglepetés, de senki sem mozdul, ha segítségre kérem. Falánkát már meg sem próbálom! Fele káposzta elfogy, mire beér vele a házba az udvarról. Nem maradt más választásom, mint sajgó fejjel kimenni a káposztáért.
3. szín
(Mama a káposztát készíti elő)
Mama: Gyorsan elkészítem az ebédet, majd a mosogatásban biztosan segítenek. Nyuszikáim, kész az ebéd! (kiabál)
(A család leül az asztalhoz ebédelni)
Falánka: Óóóó, már megint kelkáposzta főzelék van? Jobban szeretem a rakott káposztát sok tejföllel! (nyafog)
Mama: Ne panaszkodj Falánka! Drága a tejföl, nem ehetünk minden nap rakottast!
Fontoska: Különben is változatosan kell rágcsálni! Árt a gyomornak az egyoldalú táplálkozás!
Falánka: Köszi szépen! Akkor egyed, ha szereted!
Fontoska: Nem mondtam, hogy szeretem, de jó nyuszigyerekhez illően, megeszem.
Mama: És ki volt itt, mikor az ebédben kellett volna besegíteni?
Falánka: Nekem nem is szóltál.
Fontoska: Fontos dolgokat kellett lejegyeznem.
Fürge: Én is nagyon siettem, mert dolgom volt.
Mama: Óóóó, semmi baj, a mosogatást úgy is szeretitek, a mosogató tál körül szívesen látlak benneteket.
Falánka: Hááát, még meg kell emészteni ezt a sok jó falatot. Pihennem kell egy kicsit.
Fontoska: Még nem értem a terveim végére. Tele a fejem gondolatokkal, rendet kell rakjak még egy kicsit a kobakomban.
Fürge: Már csak egy kis idő, tényleg mami, itt leszek és segítek, de még néhány pillanatot adj!
Mama: Ejnye-ejnye kedveseim, nem lesz jó ez így!
4. szín
Táblára: ÍGY MENT EZ HETEKEN KERESZTÜL, ELÉRKEZETT AZ ANYÁK NAPJA
Mama: Már egyre nehezebben bírom ezt a sok házimunkát. Itthon van a család, de nincs, aki kölcsönadná a mancsát!
Fontoska: Óóó, mama, várj, mi a mai napra nagy meglepetéssel készültünk.
Fürge: Talán most én leszek a leggyorsabb, itt egy rajz, boldog mamácska napot!
Mama: Köszönöm, kedves Fürgém!
Fontoska: Talán most fogod csak igazán megérteni, hogy miért is voltunk olyan elfoglaltak, hiszen hosszas tervezés után született meg az én ajándékom is, nézd!
(Fontoska átnyújt egy WC papír gurigából hajtogatott valamit)
Mama: Köszönöm, Fontoska! Ezen dolgoztál olyan sok ideig?
Fontoska: Igen, mama, sok idő ment el a tervezéssel, ezért az elkészítésre kevesebb idő jutott. El sem tudod képzelni, mennyit agyaltam, mennyi ötletet eszeltem ki, majd vetettem el. De végül megszületett az ajándék, és ez a lényeg, nem, mamika?
Mama: Köszönöm, az ajándék a fontos.
(Falánka egy nagy káposztát tesz az asztalra)
Mama: Óóóó, de szép káposztát hoztál. Nekünk vásároltad?
Falánka: Hááát, nem vásároltam, hanem vettem.
Mama: Vetted?
Falánka: Nem vettem, hanem hoztam.
Mama: Hoztad? De honnan hoztad?
Falánka: Mama, félre ne érts, nem loptam senkitől. Hááát, csak a kertből hoztam be! (hebeg-habog)
Mama: Köszönöm, Falánkám! Igazán nagy meglepetést okoztál. Talán nem is azzal, hogy a kertből hoztad be, hanem hogy nem rágcsáltál a káposztába bele!
Falánka: Igazán örülsz?
Mama: Szeretném ismét megköszönni a kedveskedéseiteket. Bár az elmúlt hetekben, nem voltam túl jól, és igazán jól esett volna, ha besegítetek egy kicsit a házi munkába.
Fontoska: Igazad van, mami, nagyon igazad van! Sokkal nagyobb örömet okozhattunk volna, ha engedelmeskedünk neked! Bocsáss meg! Annyira el voltunk foglalva az ajándékainkkal. Arra nem is figyeltünk, hogy mire volna igazán szükséged! Ezután nem lesz ilyen!
(A kisnyuszik körbeállják Mamát és megölelgetik)
Ének: Jót kívánunk ma neked…
Narrátor: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” (1. János 3,18.)
(Írta: nagnus)
Idén, a járványhelyzet miatt filmet készítettünk a szolgálatról. Fogadjátok szeretettel!
2019. május 5., vasárnap
Édesanyámnak
Drága Édesanyám!
A sok feladat között,
a nyüzsgésben sem szeretnélek elfelejteni,
hálámat kifejezni,
hogy felkészítettél,
arra az útra tereltél,
amelyen édesanyaként is járnom kell.
A türelemben van mit tanulnom,
a kamaszlecke is magas nagyon,
de minden nappal előrébb járhatok,
Isten Igéje vezet utamon.
Az unokák is örvendeznek,
mert van nagymamájuk,
aki kedvesen becézget.
Hálásak vagyunk,
hogy még édesapával együtt
járhatjátok utatok,
míg el nem hív Uratok.
Légy hűséges mindhalálig,
és néked adja az élet koronáját,
aki megjutalmazza hű sáfárját!
Áldott anyák napját kívánunk,
puszilunk, ölelünk téged:
Kadosa, Ágnes, Bogi, Máté és Imola
A sok feladat között,
a nyüzsgésben sem szeretnélek elfelejteni,
hálámat kifejezni,
hogy felkészítettél,
arra az útra tereltél,
amelyen édesanyaként is járnom kell.
A türelemben van mit tanulnom,
a kamaszlecke is magas nagyon,
de minden nappal előrébb járhatok,
Isten Igéje vezet utamon.
Az unokák is örvendeznek,
mert van nagymamájuk,
aki kedvesen becézget.
Hálásak vagyunk,
hogy még édesapával együtt
járhatjátok utatok,
míg el nem hív Uratok.
Légy hűséges mindhalálig,
és néked adja az élet koronáját,
aki megjutalmazza hű sáfárját!
Áldott anyák napját kívánunk,
puszilunk, ölelünk téged:
Kadosa, Ágnes, Bogi, Máté és Imola
2018. május 6., vasárnap
Áldott anyák napja
"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan!" (1. Jn 3, 18.)-írja, tanácsolja Isten Igéje.
Könnyű mondani, hogy "szeretlek", de tudok a másikért áldozatot is hozni?
Bár vannak, akik a tettek emberei. Nekik meg a szavak okoznak nehézséget.
A következő mese gyönyörűen fejezi ki mindezt. Anyák napi szolgálatunkban ezzel készültünk:
Képekkel is készültünk illusztrálni a mesét. Itt tekintheted meg.
Minden édesanyának Istentől jövő erőt kívánok hivatása betöltéséhez! És sok örömet a harcok között is, hiszen a kincseink között fáradozhatunk nap mint nap.
Könnyű mondani, hogy "szeretlek", de tudok a másikért áldozatot is hozni?
Bár vannak, akik a tettek emberei. Nekik meg a szavak okoznak nehézséget.
A következő mese gyönyörűen fejezi ki mindezt. Anyák napi szolgálatunkban ezzel készültünk:
Jó
éjt, bocsok!
Szereplők:
mackómami és a 3 medvebocs
Mackómama:
- Jó éjt, bocsok!
Dörmi, Lomposka, Brumcsi: - Jó éjt, mackó mami!
A medvebarlang hálófülkéjében mackó néni minden este ezek után a szavak után borított ibolyalevelet a jánosbogár lámpára, hogy három bocsa hamarabb elaludjék.
Dörmi, Lomposka, Brumcsi: - Jó éjt, mackó mami!
A medvebarlang hálófülkéjében mackó néni minden este ezek után a szavak után borított ibolyalevelet a jánosbogár lámpára, hogy három bocsa hamarabb elaludjék.
Azok
pedig minden áldott este ilyenkor kezdtek élni, mintha egész napi
erejüket és virgoncságukat mostanra tartogatták volna.
Látszólag engedelmesen ráhúzták a mohapaplant a fél fülükre, de a másikat szabadon hagyták, hogy hallják, mikor lépi át mackó mami a hálóbarlang küszöbét.
Abban a pillanatban elkezdődött a huncutságok sorozata, hol így, hol amúgy, de a cél mindig ugyanaz volt: húzni az időt, hogy ne kelljen még aludni.
A hét minden napjának estéjére tartogattak valami csalafintaságot. Hétfőn Dörmi szólalt meg, mielőtt mackó mama átlépte volna a küszöböt:
Dörmi: - Én nem kaptam puszit!
Mackómami: - Már hogyne kaptál volna, kisfiam!
Dörmi: - De én eggyel kevesebbet kaptam, mint Brumcsi! - És hozzátette szemrehányó tekintettel: - Megszámoltam!
Még a szája is legörbült.
Mackó mamának sürgősen igazságot, azazhogy pótpuszit kellett osztania. De addigra már a másik két bocs is lerúgta a paplant és körülugrálta:
Lomposka, Brumcsi: - Én is kérek még! Én is keveset kaptam! Én is!
Mire vége szakadt a nagy cuppogásnak, hízelkedésnek, kilencet kakukkolt az óra.
Mackómami: - Mélységes rengeteg! Még nem is mosogattam! - kiáltott fel mackó néni és szigorúan toppantott: - Ilyen aztán nem lesz többet!
Hát nem is lett, mert keddre más műsort eszeltek ki a bocsok.
Brumcsi: - Pók van az ágyamban! - kiáltott fel Brumcsi másnap este, aminek az lett a következménye, hogy mind a három ágyat össze-vissza kellett túrni. A pókot természetesen nem találták, hiába bizonygatta Brumcsi, hogy nagy volt és fekete - de mire vége lett a hajcihőnek, az óra tízet kakukkolt.
Látszólag engedelmesen ráhúzták a mohapaplant a fél fülükre, de a másikat szabadon hagyták, hogy hallják, mikor lépi át mackó mami a hálóbarlang küszöbét.
Abban a pillanatban elkezdődött a huncutságok sorozata, hol így, hol amúgy, de a cél mindig ugyanaz volt: húzni az időt, hogy ne kelljen még aludni.
A hét minden napjának estéjére tartogattak valami csalafintaságot. Hétfőn Dörmi szólalt meg, mielőtt mackó mama átlépte volna a küszöböt:
Dörmi: - Én nem kaptam puszit!
Mackómami: - Már hogyne kaptál volna, kisfiam!
Dörmi: - De én eggyel kevesebbet kaptam, mint Brumcsi! - És hozzátette szemrehányó tekintettel: - Megszámoltam!
Még a szája is legörbült.
Mackó mamának sürgősen igazságot, azazhogy pótpuszit kellett osztania. De addigra már a másik két bocs is lerúgta a paplant és körülugrálta:
Lomposka, Brumcsi: - Én is kérek még! Én is keveset kaptam! Én is!
Mire vége szakadt a nagy cuppogásnak, hízelkedésnek, kilencet kakukkolt az óra.
Mackómami: - Mélységes rengeteg! Még nem is mosogattam! - kiáltott fel mackó néni és szigorúan toppantott: - Ilyen aztán nem lesz többet!
Hát nem is lett, mert keddre más műsort eszeltek ki a bocsok.
Brumcsi: - Pók van az ágyamban! - kiáltott fel Brumcsi másnap este, aminek az lett a következménye, hogy mind a három ágyat össze-vissza kellett túrni. A pókot természetesen nem találták, hiába bizonygatta Brumcsi, hogy nagy volt és fekete - de mire vége lett a hajcihőnek, az óra tízet kakukkolt.
Mackómami:
- Jóságos mézesputtony! - kapott a fejéhez mackó mama. - Még
ezután kell kimosnom a mackónadrágotokat!
Szerdán Dörmi kért vizet elalvás előtt. Egy negyed óra múlva Brumcsinak száradt ki a torka, valamivel később pedig Lomposka akart egy pohár harmatvízért elepedni.
Mackó mama háromszor hagyta félbe a vasalást, amire csak ilyenkor jutott ideje, mert napközben egy málnásban dolgozott. Egyedül nevelte a három bozontos bocsot, és sohasem volt szíve nemet mondani, ha valamit kértek. Azok pedig viháncoltak, kuncogtak, pompásan szórakoztak. Így ment heteken keresztül, míg egyszer furcsa dolog történt.
Azon az estén Lomposka lett volna soron a huncutságban, de elkésett a nyöszörgéssel, mert Mackó néni szokatlanul gyorsan köszönt el tőlük és ment ki az ajtón. Valami olyasmit dörmögött, hogy mindig fáradt, nem csoda, ha elszámolta magát a málnával. Most aztán kezdheti elölről az egészet...
Lomposkát megszidta két testvére, amiért ügyetlenkedett, de azután hamarosan készen volt a tervük.
Dörmi: - Szúnyogokat fogunk csapkodni! - jelentette ki diadalmasan Dörmi. - Erre majd bejön a mami a nagy partvissal, és az olyan mulatságos, hogy legalább tizenegyig fent maradhatunk.
Szerdán Dörmi kért vizet elalvás előtt. Egy negyed óra múlva Brumcsinak száradt ki a torka, valamivel később pedig Lomposka akart egy pohár harmatvízért elepedni.
Mackó mama háromszor hagyta félbe a vasalást, amire csak ilyenkor jutott ideje, mert napközben egy málnásban dolgozott. Egyedül nevelte a három bozontos bocsot, és sohasem volt szíve nemet mondani, ha valamit kértek. Azok pedig viháncoltak, kuncogtak, pompásan szórakoztak. Így ment heteken keresztül, míg egyszer furcsa dolog történt.
Azon az estén Lomposka lett volna soron a huncutságban, de elkésett a nyöszörgéssel, mert Mackó néni szokatlanul gyorsan köszönt el tőlük és ment ki az ajtón. Valami olyasmit dörmögött, hogy mindig fáradt, nem csoda, ha elszámolta magát a málnával. Most aztán kezdheti elölről az egészet...
Lomposkát megszidta két testvére, amiért ügyetlenkedett, de azután hamarosan készen volt a tervük.
Dörmi: - Szúnyogokat fogunk csapkodni! - jelentette ki diadalmasan Dörmi. - Erre majd bejön a mami a nagy partvissal, és az olyan mulatságos, hogy legalább tizenegyig fent maradhatunk.
El
is kezdődött a csetepaté. Először csak a mancsukkal csapkodtak,
de mackó mami nem jött be megkérdezni, hogy mi az.
Lomposka: -Elő a papucsot!
Lomposka: -Elő a papucsot!
Brumcsi:
-Elő a kispárnát! Elő a tegnapi újságot!
Piff-puff!
Dirr-durr!
Odakint néma csend.
Dörmi már visongatott.
Odakinn semmi nesz.
Brumcsi véletlenül nyakon csapta Lomposkát, mire az bőgni kezdett. (Lomposka szipog.)
Erre már csak bejön mackó mami...
De nem jött.
A bocsok hirtelen elhallgattak. Valami furcsa volt a levegőben. Lábujjhegyen, egymás után osontak ki körülnézni.
A konyhában égett a jánosbogár lámpa, s ott állt a mosatlan edény nagy halomban. De hol lehet mackó mami?
Dolgavégezetlenül aludni ment volna?
Dehogyis ment szegény! Ott aludt el málnaszámolás közben az egyik barlangmélyedésben az asztalra borulva.
Dörmi odaszaladt, hogy felköltse, de Brumcsi hirtelen erélyesen visszahúzta:
Odakint néma csend.
Dörmi már visongatott.
Odakinn semmi nesz.
Brumcsi véletlenül nyakon csapta Lomposkát, mire az bőgni kezdett. (Lomposka szipog.)
Erre már csak bejön mackó mami...
De nem jött.
A bocsok hirtelen elhallgattak. Valami furcsa volt a levegőben. Lábujjhegyen, egymás után osontak ki körülnézni.
A konyhában égett a jánosbogár lámpa, s ott állt a mosatlan edény nagy halomban. De hol lehet mackó mami?
Dolgavégezetlenül aludni ment volna?
Dehogyis ment szegény! Ott aludt el málnaszámolás közben az egyik barlangmélyedésben az asztalra borulva.
Dörmi odaszaladt, hogy felköltse, de Brumcsi hirtelen erélyesen visszahúzta:
Brumcsi:
- Csitt!
Brumcsi eddig mindig csak egy bocs volt, fára mászó, mézet torkoskodó, huncut kölyök, mint a két öccse, de most egyszerre úgy érezte, hogy ő okosabb. Okos és jó mackó kislány, akinek ilyen esetben ki kell találnia, hogy mi a teendő.
Lomposka ráásított.
Lomposka: - Ááá! Igazad van. Gyerünk mi is aludni!
Brumcsi: - Nem addig, öcskös! Hiszen tizenegyig fent akartál maradni!
Dörmi: - Most már minek? - kérdezte Dörmi. - Mulatság úgysem lesz.
Brumcsi: - Dehogynem! - emelte fel a hangját Brumcsi, de csak annyira, hogy mackó mamit fel ne ébressze. - Ezután jön csak az igazi mulatság!... No, mit néztek úgy rám? Hát olyan buták vagytok, hogy magatoktól ki sem találjátok, mire gondolok?
Brumcsi eddig mindig csak egy bocs volt, fára mászó, mézet torkoskodó, huncut kölyök, mint a két öccse, de most egyszerre úgy érezte, hogy ő okosabb. Okos és jó mackó kislány, akinek ilyen esetben ki kell találnia, hogy mi a teendő.
Lomposka ráásított.
Lomposka: - Ááá! Igazad van. Gyerünk mi is aludni!
Brumcsi: - Nem addig, öcskös! Hiszen tizenegyig fent akartál maradni!
Dörmi: - Most már minek? - kérdezte Dörmi. - Mulatság úgysem lesz.
Brumcsi: - Dehogynem! - emelte fel a hangját Brumcsi, de csak annyira, hogy mackó mamit fel ne ébressze. - Ezután jön csak az igazi mulatság!... No, mit néztek úgy rám? Hát olyan buták vagytok, hogy magatoktól ki sem találjátok, mire gondolok?
...A
bocsok nem voltak buták.
Mackó mami csak hajnaltájt ébredt fel mély álmából, de akkor úgy meglepődött, hogy azt sem tudta mondani: "Mélységes rengeteg!"
A konyhában olyan rend és tisztaság volt, mint vasárnap délután. A nagy kosár málnán pedig egy cédulát talált: "Pontosan kilencszáztizenegy szem. Megszámoltuk."
A puszit és simogatást, amit a bocsok kaptak, nem számolta meg senki. De attól kezdve, ha mackó mami azt mondta este: "Jó éjt, bocsok!" - minden mackófül eltűnt a paplan alatt és olyan áldott csend lett, hogy még a betévedt esti pille szárnya zizzenését is meg lehetett hallani.
Mackó mami csak hajnaltájt ébredt fel mély álmából, de akkor úgy meglepődött, hogy azt sem tudta mondani: "Mélységes rengeteg!"
A konyhában olyan rend és tisztaság volt, mint vasárnap délután. A nagy kosár málnán pedig egy cédulát talált: "Pontosan kilencszáztizenegy szem. Megszámoltuk."
A puszit és simogatást, amit a bocsok kaptak, nem számolta meg senki. De attól kezdve, ha mackó mami azt mondta este: "Jó éjt, bocsok!" - minden mackófül eltűnt a paplan alatt és olyan áldott csend lett, hogy még a betévedt esti pille szárnya zizzenését is meg lehetett hallani.
Fésűs
Éva
Minden édesanyának Istentől jövő erőt kívánok hivatása betöltéséhez! És sok örömet a harcok között is, hiszen a kincseink között fáradozhatunk nap mint nap.
2016. május 1., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)