Tanítsuk őket!

Az utóbbi időben nagyon fontossá vált a számomra, hogy szülői kötelességünk a gyermekeinket felkészíteni a gyakorlati életre. Nincs olyan indok, amely felmentene bennünket ez alól. Hallottam ilyeneket: "Inkább nem bízom rá, mert csak nagyobb kár lenne. Lassít a készülésben. Én sokat dolgoztam, neki ne kelljen. Túl beteges, gyenge szegény, amúgy is analfabéta a gyakorlati dolgokhoz. Soha sem érdekelte,... Rábízni, ááá dehogy, inkább egy könyvet venne a kezébe, mint a fakanalat."
Biztos, hogy ezek is ütős érvek, de mi lesz később? Anyuci most mindent megcsinál, de mi lesz a gyermekkel, ha felnő? Mindent mással csináltat meg, mindenért pénzt ad ki, hazaviszi kimosatni a ruháit, jól nősül, ...?
Egy nagyon közeli példa hívta fel a figyelmemet arra, hogy mi szülők vagyunk számon kérhetőek gyermekeink életképtelenségéért.
Nemrég bosszankodott egy idős édesapa a fia miatt, hogy mennyire idétlen. Nem tud rendesen begyújtani, fát vágni, de még a csavarhúzó sem áll jól a kezében. Persze, persze, gyermekként sokszor beteges volt, meg amúgy sem érdekelte semmi műszaki dolog.
Igen, nem is volt rá sokáig szüksége, mert megcsinálta más helyette. De a szükség egyszer közbeszólt. Magára maradt sok kipróbálatlan dologgal, apai tanács és minta nélkül. És az édesapa csak ingatja a fejét, hogy ez a gyermek semmihez sem ért.
Kedves édesapák, honnan tanulják meg a fiúk a favágást, a begyújtást, a kertészkedést, az állattartást, a csavarhúzó használatát,... ha nem tőletek?
De nem kevesebb a felelősségünk nekünk, édesanyáknak sem! A lányaink tőlünk tanulhatják meg a sütés- főzést, a takarítás fortélyait, a praktikus mosást, kézműveskedést, varrást, vasalást,...
Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekeink minél hamarabb sajátítsák el a praktikus, hétköznapi teendőket. Önálló evés, öltözködés, pakolás, mosogatás, gépek használata, körömvágás, cipőfűzés, gyufahasználat, fűrészelés, kecskefejés,...
Legyen szó bármiről, adjunk mintát, mutassuk meg, legyünk ott, gyakoroljuk közösen, adjuk át, engedjük önállóan használni, csinálni!
(Természetesen egészséges gyermekekről beszélek!)

Budai Evódiának olvastam egy nagyon egyszerű, követhető útmutatását az önállóság fokozatairól. Itt olvashatsz róla.

Sok erőt és kitartást kívánok minden kedves szülőnek, hiszen a gyermek önállóságáért mi vagyunk a felelősek! (Nem a pedagógus, és ne bízzuk az életre sem, mert az kemény nevelőiskola)

Ötletek ajándékozásra

 Pöttyös anyag. Idei év alkotásainak fő alkotóeleme. Örök kedvenc, szívek, variáció kimeríthetetlen. Idén egy kis fagolyót varrtunk rá. (Az alkotások a Foltozó Műhely asszonyainak keze munkáját dicséri:)

 Notesztartó. Pöttyös anyag farmerrel kombinálva és fagombbal díszítve.

Adventi naptár

Az idei adventi készülődésünk egy kicsit formabontó lett. Az elmúlt években olyan sok minden lett beletömörítve a decemberbe- ajándékok, édesség, izgalmak, várakozás- hogy idén szerettem volna szétosztani az a sok örömet, amely ezidáig egyetlen hónapban volt csak elérhető.
Az adventi csomagok kibontását októberben kezdtük el. Minden hétre jut 2-2 csomag, esetleg 3. A naptárban bejelöltem azokat a napokat, amikor a csomag esedékes.
Milyen dolgok kerültek a csomagokba?
Idén 2-2 könyv részleteit lehet kigyűjteni (1 könyv 4 részletre lett szétosztva), kirándulások, látogatások, közös hamburgerkészítés, sütizés, teázás gyertyafény mellett, forrócsoki, muffin és mézes sütés, édesapa születésnapjára készülődés és természetesen csemege (lehetőleg egészséges formában:)
Ahogy készülődtem az ajándéközönre (varrogatok, festegetek), arra gondoltam, milyen jó lenne szétosztani ezt a sok kedvességet az év egyéb, szürke hónapjaira is. Ez természetesen csak rajtunk áll! Lehetünk kreatívak az év többi napján is.

Egy különleges lehetőség-Kalotaszentkirály

Királyhágónál még felhőben

Ajándékba kaptuk ezt az utat. Hat órakor indult a buszunk. Egy kicsit aggódtunk az eső miatt, hiszen túrázni (és nem megázni) szerettünk volna. De az időjárást is ajándékba kaptuk. Bár esőben indultunk el, és Kalotaszentkirályon is cseperészett még, mégis mire elértük a kirándulás helyszínét, gyönyörűen sütött a nap.

Csodálatos őszi erdő, gyönyörű hegyoldalak szegélyezték az utunkat.
Kalotaszentkirályon megnéztük a templomot, majd ízlelgettük a csipkeízt. (A csipkebogyót nevezik a helyiek csipkének.) Éppen a csipkefesztivál ideje volt, így egy nevezetes ünnep résztvevői lehettünk. Megfigyelhettük, hogy hogyan készül a lekvár, kóstolgathattuk is, szomjunkat pedig csipketeával olthattuk. Jó érzés töltött el, hogy gyermekeink nem csak hírből és a fesztiválokról ismerhetik a lekvárfőzés fortélyait, hanem otthonról is. Az üst, a nagy fakanál és egyebek nálunk sem ismeretlenek.
Néhány órás nézelődés után ismét buszba szálltunk, hogy megnézzünk egy csodálatos vízesést. A Havasrekettyei-vízesésért meg kellett dolgoznunk. A gyermekeink, anyjukat is megszégyenítő módon, lendületesen haladtak a cél felé. Visszafele már Máté megadta magát, ezért édesapának kellett őt is (Imola mellett) a nyakába vennie. Így sikerült belátható időn belül utolérni a csoportot, és felszállni a buszra, ahol sajgó lábainkat végre megpihentethettük. (12 km volt mögöttünk) A hazavezető út szunyókálósan (Imolának egy kicsit nyűgösen) telt.

Kalotaszentkirály- díszes homlokzat

Kalotaszentkirály-népviselet

A "vásári" birka, akivel lehetett fényképezkedni is

 

Havasrekettyei-vízesés

Erőltetett menet-utunknak ilyen része és oldala is mindig van

Apabusz (ha már a lábbusz megadja magát)

Szösszenet

Mi édesanyák mennyire ismerjük ezt a jelenetet, amely alkalomadtán lejátszódik az asztal mellett, amelyet nagy szeretettel terítettünk meg! Gyermekeink a tápláló étel mellett is válogatnak.
A mi mennyei Atyánk is milyen nagy gonddal készít el mindet a számunkra, mégis milyen sokszor eltoljuk magunktól és elégedetlenkedünk: én másképp képzeltem, de ne most, miért éppen én, miért itt, miért vele?...
Szeretném megtanulni, hogy minden élethelyzetben tudjak hálás lenni, hiszen ez csupán az én és környezetem javára van.

A legfrissebb rólunk :)

Osztálytalálkozón jártunk és mindenki nagy boldogan mutatta meg szeretteiről a fényképeket. Nálam nem volt egy sem, így úgy gondoltam, hogy pótolom a hiányt. A legfrissebb képek, amelyek a tegnapi napon készültek:

 Beállt a csapat segíteni édesapának. Fal tapasztásához készítették elő az anyagot. Mindenki élvezte a sárdagasztást.

 Kezdett kibontakozni a kreativitás. A láb után a kezüket sározták be. Innen már lehet sejteni a folytatást! :)

 Egymást biztatva merültek egyre mélyebbre és mélyebbre.

 Kényelmesen beleültek a sármedencébe.

 Íme az eredmény!!!

Nem kis munkámba telt kimosni őket a sárból. Eldugult a csap is. 

De még mindig nevetek, amikor látom a képeket! 

Hát ilyenek is vagyunk néhanapján.

Alkotások

Ha ajándékozásról van szó, akkor lehetőleg saját kezűleg szeretek alkotni valamit, ami személyesebb és egyedibb is.

 Kis lekváros üvegek

 Házi eperdzsem került bele

 Füzetborítók

 Hátoldalára 1-1 igevers került (német-angol nyelvtanároknak egy kis hazai)