Azóta eltelt néhány év, sok új hatás ért, változhattam Isten kegyelméből.
Idén belevágtunk az építkezésbe. A férjemnek kevesebb ideje jutott a kertészkedésre. Pontosabban, nem volt ideje a kertben tevékenykedni, mert volt elég más feladata is. Ásott, de nem a kertet, hanem az autóbejáró helyét, majd az alapot,...
Ekkor kaptam azt az ihletet, hogy vegyem kézbe az ásót, és próbáljam meg a kertészkedést. De én soha sem ástam, és soha sem kertészkedtem egyedül!
Rájöttem, hogy nem is olyan nehéz, minden nap csak fél órácskámba telik, hogy egy 2-szer 2 m-es területet felássak, gereblyézzek. A magvakat elrakni, talán, még ennyibe se kerül. Közben folyamatos segítséget kaptam férjem szüleitől. Milyen mélyre, távolra vessem a magvakat. Szép lassan alakult a kertünk.
Aztán egy nap teljes meglepetésemre, kibújtak az első kis növénykezdemények a föld alól. Hihetetlen, ez az én munkám eredménye?! Aztán jött a locsolás, gyomlálás ideje, és a kis növénykék megerősödve virágot hoztak, majd termést érleltek. (A férjem is közben bekapcsolódott a növénynevelésbe!)
Nagy hála volt a szívembe, hogy én is eszköz lehettem abban, hogy a családunk szükségletei ilyen módon is betöltődhettek.
Azóta nagyon szeretek kint tevékenykedni is, szívesen teszem félre a benti feladatokat!
Olyan sok minden van, amit hoz az életünk, a szükség. Sok mindent hozunk otthonról, sok mindent megtanulunk, de sok olyan dolog is van, amit a szükség hív elő bennünk. (A szükség kényszerítő ereje!)
Autóvezetés. Én megígértem magamnak, hogy soha, de soha sem fogok volán mögé ülni. Különben is, én félek. Aztán az Úr elvégezte a szívemben, hogy egy adódó jó lehetőséget ragadjak meg. És megtanultam. Hányszor hálát adtam a jogosítványomért. Három gyermekkel kimozdulni sokszor képtelenség lett volna autó nélkül. Bár megpróbáltam sokszor a lehetetlent is. A kerékpáron hátul Imolával, utánfutóban a két nagyobbal. (De ez nem volt működőképes hosszútávon. Sajnos, nincs elég lóerő:)
Férjemmel közös életünk elejétől kezdve fával tüzelünk. Az én szememben mindig is férfi munka volt a begyújtás, tűzrakás. Ez éveken keresztül szépen is ment, míg egy napon azt mondta, hogy segítsek 1-1 alkalommal én is. Ezeket az alkalmakat még számos követte. Azt vettem észre már, hogy egyre inkább kezdem birtokolni a tűzrakás rejtelmeit.
Kecskefejés. A férjem volt mindig is ennek a mestere, nem is akartam soha beleavatkozni ebbe a nemes tevékenységbe. Aztán egy napon jött a szükség. Kadosa ifitáborba készült, és jobb híján én kellett átvegyem a tejszerzés eme módját, a fejést. Ekkor kellett rájönnöm, hogy erre is képes vagyok, csak kellett egy kis akarás.
Varrás. Mindig is vonzott. Középiskolás koromtól kezdve nyűttem a gépet. Volt, mikor sokat kínlódtam egy-egy álom megvalósításával. Úgy gondoltam, a saját örömre szívesen, de másnak miért varrnék? Isten másképp tervezte. Rám bízatott egy kis varrókör, a Foltozó Műhelyünk. Lelki segítség mellett asszonyokkal közösen varrunk is. Ajajjj, az Úr megint más utakon járat, mint ahogy azt én elképzeltem.
Tanulás. Örültem, mikor 10 évvel ezelőtt letettem az államvizsgát. Tudtam, hogy ez volt az első és az utolsó is. Édesanyának készültem, gyermekek nevelésére. Aztán bekopogtatott az ajtónkon a hitoktatás lehetősége. Igen, szívesen tanítanám. Tanulni? Végül is nem elképzelhetetlen. Mellém állt a család, nagyszülők. Bónuszként megkaptam azt is, hogy nem egyedül kellett megfussam ezt a pályát, hanem a férjemmel együtt ülhettünk be az iskolapadba. A mai nap, mikor a szakdolgozat finomításán dolgoztam, éppen a fedőlapot gépeltem: 2015. Pontosan 10 év telt el, és én újra tanulhattam.
És még hány meg hány olyan területet tudnék felsorolni, amelybe bele kellett tanulnom. Szoptatás, Boglárka előtt soha sem csináltam. Töltött káposzta készítését sem tanultam meg otthon. Lapátolás. Építkeznunk kellett ahhoz, hogy a kezembe vegyem a lapátot. Meggyszörp készítése, pelenkavarrás, ....
Ezért szoktam sokszor emlegetni: anyaság beszűkülés? Dehogy, áldásthozó kreativitás!
Tanulom, hogy legyek nyitott az újra, az Úrtól jövő tervekre. Ne könyveljek el dolgokat: én úgy sem, én nem vagyok képes, én soha,... Sok mindent rejt számunkra az Istennel járás útja. A lényeg: legyen bennem a készség, a többit pedig bízzam az Úrra.
"Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van,
Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyében formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.
Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág,
Bár mit sem ígér bimbaja, pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát." (Hit hangjai)
