Téli utazás

Nagy elhatározás született meg a téli szünetünkben: ellátogatunk szeretett hegyeink közé. Izgalommal készültünk, 1 nap csak a pakolásról szólt. Meleg hálózsákok, ruhák, élelmiszer, utazóágy, egy kis tűzifa, aksi töltő, fejlámpák és egyéb apróságok, amelyek elengedhetetlenek egy utazáshoz.
Az ünnepi alkalmak leteltek, a délutáni istentisztelet után indultunk neki a hosszú útnak. Már sötétedett, mikor beindítottuk az autó motorját.
Mindenki nagy aggodalommal kérdezte, hogy jól meggondoltuk-e? Ebben a hidegben hogy utazhatunk el három aprósággal? Tényleg, hogy is lehetünk ilyen bátrak? :)
Az út nagyon kényelmes volt. A sötétben a gyermekek csendesen durmoltak, a forgalom ritka volt, így könnyen haladhattunk a célunk felé. Az út második felében már nagyobb érdeklődéssel nézelődtek a gyermekeink. Beérkeztünk Gyöngyösre, utolsó vásárlási lehetőséget kihasználva a Tesco-ba szaladtam be 1-2 dolgot beszerezni. Az üzletben találtam rá egy könyvre (Bori és a téli vakáció), melyet meg is vettem, gondolva, hogy jó időtöltés lesz csendes fagyoskodásunkban olvasgatni belőle. Később, tényleg nagyon jó vásárnak bizonyult. A kis regény nagyon lekötötte a kis hallgatóságot, a benne leírtakkal teljesen tudtunk azonosulni.
Nagy álmunk volt, hogy havat lássunk. Erre volt is némi remény, hisz az előrejelzések ígértek egy kis fagyos csapadékot. A vásárlás után lefordultunk Gyöngyösoroszi irányába. Úgy gondoltuk, hogy a hó lehet elkerül bennünket, hiszen nyomát sem látjuk. Ekkor a fényben megcsillant néhány hópehely, majd egyre sűrűbb havazás váltotta fel a szállingózást. Az autóban fokozódott az izgalom. Itt van, amire már oly régóta vártunk. A hó, fehéren és hidegen.
Károlytáróra érkezve gyorsan kiszálltunk az autóból, majd a házat birtokba véve legelőször a meleget próbáltunk felizzítani a cserépkályhában, ill. a gázkonvektorban. Kabátban ugrabugrálva várták a gyermekek az esti lefektetést.
Mindenki bebújt a hálózsákjaiba, majd egy takaróval megtetőzve a meleg burokban lassan mindenki mély álomba merült. Kivéve édesapát, aki éjszaka rendszeres őrjáratot tartott ellenőrizve a takarókat.
Reggel frissen, kipihenve ébredtünk. (Kivéve a családfőt:) Megreggeliztünk, megfőztem az ebédet. Addig a gyermekek a szobában "csendes" játékkal töltötték az időt. Édesapa felügyeletével lehetne-e másképp? Vele lehet hancúrozni is.
Felöltöztünk nekivágtunk a hegyoldalnak. Hamarosan tapasztaltuk, hogy az avarral bevont havas meredélyen nem is olyan könnyű felkapaszkodni. Édesapa vágya teljesült. Télen is megismerkedhettünk a hegyi, erdős tájjal. (Bár korábban Regécen, 2010-ben is ismerkedtünk a hegyi zimankóval. Máté akkor még csak 8 hónapos volt.)
A gyermekek nagy élvezettel vágtak neki a sziklás magaslatoknak, le-lecsúszkálva a hegyoldalon.
Míg a nagyobbak felfedezőúton jártak, addig édesapa Imolánkkal szunyókált egyet az avarral betakart földanya ölén.

Átázott kesztyűkkel tértünk vissza szálláshelyünkre. Senkit sem kellett biztatni az evésre. Máté háromszor is repetázott. Az utóbbi napok étvágytalansága után hatalmasra nőtt az étvágya. Mit tesz egy kis hideg hegyi túra?
Délután sokat olvastunk, játszottunk, néztünk mesét.
A vacsora után ismét jól esett nyugovóra térni.
Másnap egy kicsit részt vettünk mi is a fagyűjtésben, amely édesapa idejének nagy részét töltötte ki. Így láthattuk csak meg igazán közelről, hogy hogyan is kerül a kályhánkba a tüzelő. A fát össze kell gyűjteni, aprítani, amely cseppet sem könnyű feladat, inkább időrabló tevékenység.
Így tudtuk jobban értékelni a meleget is. Sokszor olyan természetes a fűtött otthon. A gyermekekben fel sem merül, hogy lehetne másképp is. Talán jár is.
Miért is jöttünk el a legnagyobb hidegbe a hegyek közé? Hogy az értékrendünk formálódjon. 
Estebéd után Boglárka és Máté pudingot főztek, mesét néztek. Ezen a napon is elfáradtunk.
Másnapunk pakolással, takarítással telt. A nagyobbak addig önállóan próbálták felfedezni a terepet. Találtak egy befagyott patakmedret, ahol egy hatalmasat csúszkáltak. Nagyon élvezték, mi is, hiszen a csomagolásunk akadálymentesítve lett:) Délután végül búcsút intettünk a hegyeknek, abban a reményben, hogy hamarosan a nagyszülők társaságában tölthetünk el újabb két napot Hajdúsámsonban.

A fagyos felszín alatt patak csordogál

Egyéni akció Boglárka vezényletével

Kis növény dacol a hideggel

Rózsás arcú legénykénk

Édesapa és legkisebb leánykánk délutáni sziesztája

Máté a sok csuszka után megpihent

Imola komolyabban ismerkedett a téllel

Édesapa idejének nagy részében "fázott"

Mire lehet még jó egy szánkó? Még hogy nem használtuk a hegyekben, csak másképpen:)

A videót a csúszkálásokról itt tekintheted meg.

Sok kedves ajándékot kaptunk a családtagjainktól, most csak egyet szeretnék megmutatni, amely hatalmas örömet okozott:

 Emellett kaptunk szép könyvet, gyümölcsöt, édességet, sütiport, muffin sütőformát, ruhákat,... is.
Mindezekért és az élményekért hálás a szívünk, dicsőség a mi Istenünké!

Boldogság cseppjei

Karácsonyi meglepetések, vagy más szóval Isten szeretetének apró (apró?) jelei.
Jó az Úr!

Szeretném képekkel is szemléltetni, hogy milyen sokféle csomagolásban kaptunk ajándékokat az idén. Ez persze csak morzsák a valóság kenyeréből:)
Régi álmom a festés. Sóvárogva nézegettem mindig mások csodás munkáit. Bútorfestés. A másik gyönyörűség.
Ősszel bejelentkeztek az amerikai hölgyek a foltvarró alkalmunkra. Szerettem volna nekik 1-1 igés falitáblát adni. Megrendelni drága, így vettem egy nagy levegőt, bementem a hobby-boltba, vettem egy adag akrilt, egy asztalossal leszabattam néhány táblának valót. Belemártottam az ecsetet a festékbe, és a következő alkotások születtek az ecsetvonások nyomán:

Az amerikai hölgyek ezt a bátorítást kapták.

Az alkotásban nagyon nagy örömömet leltem.

Az idei évünk biztató igéjét többeknek is elkészítettem.

Konyhaszekrényünk volt a "próbafal"

Egy ideje már nem használunk tusfürdőt, lecseréltük szappanra. Nagyon szeretjük a levendulás szappan illatát, krémességét. Mindenki könnyen vette tudomásul az új helyzetet. Sokat nézegettem, tervezgettem már a házi szappanfőzés mesterségét is. Lassan megérlelődött bennem, hogy belevágok. Vagyis megfőzöm a szappant. A férjem nagy támogatásával vásároltuk meg a szükséges kellékeket a szappankészítéshez.
Nagy izgalommal kezdtem neki a feladatnak.
Az első lúgoldás sikertelenségbe fulladt, de a következő sikerült, és kezdődhetett is az olívaolajas, levendulás szappanok elkészítése. Íme az eredmény:

Az adventi időszakban is nagyon sok kedvesség vett körbe:

Az óvodában készült mécsestartó

Az óvoda szervezésében tartott családi délelőttön készült gyertyatartó (kompozíció).

Ez az ajtódísz is a közösen eltöltött délelőtt gyümölcstermése volt.

Meghívó az óvodai adventi gyertyagyújtásra.

Ezen a kis családi programon nézhettük meg gyermekeink karácsonyi készülődését is.

Kaptam más meghívót is ám! A foltvarrós alkalmainknak helyszínt nyújtó Baptista Tevékeny Szeretet Misszió közös ebédjére is hivatalos voltam. Nagyon jól esett a figyelmességük!

Egyik hittanosom kedves meglepetése.

Végre készíthettem szaloncukrot is, ami nagyon finom lett, és ráadásul egészséges is:)

 A gyermekeink már majd kibújtak a bőrükből, ahogy a karácsony közeledtét várták. A várakozás izgalma kezdett a tetőfokára hágni. Szép lassan kiürültek az adventi naptár zsebecskéi. Már visszafele számláltunk. Az ajándékokat közösen megvásároltuk. (Mindig közösen vesszük meg, persze mindig vannak meglepik is.) Három csomagot is kaptunk, amelyből kettőt eltettünk és az ünnep napján bontottunk ki. Nagy öröm volt látni a dobozokban azt a figyelmességet, amelyet az a sok személyes és apró ajándék ábrázolt ki. Ez bizonyítja, hogy nem az anyagi érték növeli az ajándék értékét, hanem a szívvel-szeretettel készített meglepetések. Nem vagyunk hívei a drága ajándékoknak. Rendszeresen elmegyünk egy baba-mama boltba, ahol másodkézből a legjobb minőségben kaphatjuk meg mindazt, amiről még csak álmodni sem merünk. Fele vagy harmadáron lehet mindaz a miénk, amit a szemünk megkíván.
Az ajándékok szépen sorakoztak a polcokon a szentestét várva. Közben megsütöttük a mézeskalácsot, írókáztunk, beiglit gyúrtunk, káposztát töltöttünk. A karácsonyfára is rákerültek a díszek, amelyek szintén sok ügyes kéznek az ajándékai, alkotásai.

A fánk teljes díszében

A finom ebéd után elénekeltünk néhány dalt a fa körül, majd felolvastunk egy karácsonyi történetet, imádkoztunk, és kiosztottuk az ajándékokat. Az az izgalom, amely a gyermekekben volt, leírhatatlan. Végre eljött, amire úgy vártak. Bárcsak mi is ilyen izgalommal tudnánk várni az Úr Jézust, aki most már királyként tér vissza hozzánk.

Az ajándékok bevetés közben

Az idei karácsonyi versem a következő volt:

Füle Lajos: Karácsonyi könyörgés

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,

megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely
szállást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház. 
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,
Kinek egek örvendenek...
Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!

Azt kívánom mindenkinek, hogy adjon helyet a szívében a megváltó Jézusnak ezen az ünnepen is!

Betegség áldásai

A múlt hét végén felütötte a fejét nálunk a hasmenés. Ez jó ürügynek mutatkozott, hogy itthon töltsünk egy hetet. Közben édesapa is bedobta a törülközőt, garatgyulladással ő is társult a lábadozók sorához. Egy újabb őszi szünet!
Úgy gondoltam, hogy ezt a hetet kihasználjuk a készülődésre, hangolódásra. Előttünk az ünnepek.
Bár megkísértett az a gondolat, hogy félreseperjem az ünnepeket, hiszen hiábavalóságok, sok emberi hagyománnyal ötvöződik. A Bibliában amúgy sem találunk utalást a Karácsony megünneplésére sem. De aztán a Lélek biztatott. Itt egy jó lehetőség a család bevonásával sütni-főzni, díszítgetni. Fontosak az ünnepek. A gyermekek számára pedig különösen élvezetes a készülődés ideje. (Emlékezzek csak vissza a saját gyermekkoromra!)
5Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. 6Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. (Róma 14. fej.)
Végre nem egyedül kellett elkészítenem az apró meglepetéseket az adventi naptárhoz. Összefogtunk. Sütöttünk mézeskalácsot, főztünk csokoládét aszalt gyümölcsökkel gazdagítva, müzlit. Majd mindezt becsomagolva betettem a naptárunk zsebecskéibe. Feldíszítettük közösen az adventi koszorúnkat is. Ellátogattunk a könyvtárba, családi programon vettünk részt közösen. Egy szóval, jól telt a hetünk.
(A közös tevékenységek mellett az sem volt mellékes, hogy nem kellett korán kelni, szundíthattunk eleget.)

Boglárkánk

Máténk

Imolánk, aki a abban a korban van, amikor mindenre felmászik, megkóstol, kiborít, összeilleszt

Figyelitek, hol van a leányka ujja? Nem egyszer fordult már elő, 

hogy dolgozva a gépen egyszer csak kinyomta a főkapcsolót

Imola a kis pesztrájával 

Őszi levélhullás- gyümölcsfalevelek

Ovi-ügy

Elérkezett a szeptember. Nagy izgalommal készültünk az óvodába. Nyáron megvarrtam az ovis-zsákokat, beszereztük a benti cipőket is. Boglárka az előző nap során mindenkinek a félelmeiről beszélt, az újtól való riadalmáról. Máténak ott volt a nővérkéje, egy biztos pont a bizonytalanban.
Megkezdődött az ovi, a lelkesedés, izgalom apadni kezdett. A legnagyobb problémaként a "barátkérdés" jelentkezett. Nem a tervek szerint sikerült ápolni a kapcsolatokat. Annyira elhúzódott ez a probléma, hogy már óvodába sem akartak menni. Kapóra jött az őszi szünet, egy kis pihenés.
Sokat imádkoztunk közben a barátokért. A szünet után valahogy kezdett megnyílni a gyermekeink szeme. Észrevették azokat a társakat is, akik korábban kiestek a rostán. Rájöttek, hogy a kisebbekkel is lehet jót játszani.
2 havi mérleg:
Hátrányait még nem tapasztaltuk a közösségnek, nagyon jó szemléletű óvónőik vannak.
Egy jövevényszavuk van: "Ez a játék nagyon UNI (unalmas) már!" Ne is legyen több!
Előnyei:
Bár nagyon merev szabályrendszerbe kell beleilleszkedniük, mégis beépülnek nagyon jó szokások a mindennapjaikba
Az állandó kontrollból bőven elég 4 óra, ezért ebéd után haza hozom őket. Fél óra átállás után (ezalatt hangoskodás, ugra-bugra, egymás hergelése zajlik-minden, amit a délelőtt folyamán vissza kellett fogniuk magukat) ismét megszelídülnek, szépen játszanak.
Boglárka szeretett volna egész napra maradni. De megbeszéltük, hogy akármilyen jól érzi magát az óvodában, szükséges, hogy együtt legyen a család, időt töltsünk egymással is. Egy egész napos távollét után már csak két fáradt, kimerült, ingerült gyermek jönne haza, akiket meg kell vacsoráztatni és le kell fektetni.
Máténak jót tett a szobatisztaságára nézve az óvoda, sokkal jobban figyel magára, nem csorgat be, hamarabb elmegy a mellékhelységbe is. A legénykénk ceruzafogása is sokat javult.
Ami csodálatos, hogy amikor megyek értük, akkor két boldog gyermek fut felém tárt karokkal. Máté minden alkalommal ezekkel a szavakkal fogad:- Már nagyon vártalak, anya! Szeretlek!

Ezzel szemben a reggeli felkelés nehézkes. Nehezen bújnak ki az ágyból. Máté minden reggel nagy meglepődéssel megkérdezi: -És hova megyünk, anya?
Minden reggel tudok meglepetéssel szolgálni:)

Az autót vissza kellett adjuk a nyár végén, így a gyermekeket kerékpár-utánfutóval szállítottam az óvodába. Ez nagyon szépen hangzik, de aggodalommal töltött el, hogy mi lesz, ha beköszönt az esős évszak, majd a hideg tél. Messze van az óvoda, és még szélmentes időben is nehéz tekerni a plusz 50 kg-ot. (100000000000000000000000000000000000-Imola helyesbített míg nem figyeltem:)
Nagyon imádkoztam autóért. Ha az Úrtól van, akkor tudjunk vásárolni egyet. Hosszas keresgélés után rá is találtunk az igényeinknek megfelelő járműre, édesapa haza is szállította. De miután hazaért vele, valamilyen oknál fogva az indításgátló aktivizálta magát, és nem tudott attól a perctől indulni. (Úgy éreztem a lelkemben, hogy az indításgátlás nem véletlenek összjátéka. Az Úr keze van a dologban. Szeretné még bennünket tanítani, türelemre inteni, megpróbálni a hitünket.)
Egyik szerelő a másikat követte, de mindenki széttárt karral értetlenül állt a probléma előtt.
Végül egy szerviz bevállalta a problémát. Hosszas keresgélés után (közel 1 hét múlva) nagy örömmel értesítettek, hogy megtalálták a gócpontot, kijavították a hibát. Nagy hálával vettük át ismét az autót.
Így most már az óvodába járásunk is könnyebbé vált.

"Köszönjük, Urunk, hogy mindig velünk vagy, megerősítesz, átsegítesz élethelyzeteinken!"

Építkezés-telekvásárlás

Hosszas imádkozás nyomán született meg az építkezés gondolata a szívünkben. Az otthonunk szűkös keretei miatt előre kell lépnünk. De hogyan? Hova?
A cél az volt, hogy a szülőkhöz közel, lehetőleg a szomszédságában. A szomszédos telek beépítetlensége következtében feltámadt bennünk a gondolat, hogy megkérdezzük a telek gazdáit mi a szándékuk a tulajdonukban levő ingatlannal.
Felkerestük a tulajdonost, de eladási szándékukkal nem biztattak, ha eladásra is kerülne a sor, akkor is magas árat szabnának ki érte. Lelombozódva hagytuk el a helyszínt, reményeink beteljesülése nélkül. A következő variáció a szülőkkel való közös telken való építkezés látszott kivitelezhetőnek. Ebben sajnos nem volt békességünk, valahogy sok szempontból nem látszott helyesnek a döntés. A szűk élettér, a túlzott közelség mind-mind újragondolásra késztettek minket. A férjem azért nekilátott a tervezésnek, de sehogy sem akart szépen kikerekedni. Itt egy meggyfa, amott egy szennyvízelvezető szűkítette a határokat. A szép kertet is le kellene gyalulni a gyümölcsfákkal és fenyőfákkal együtt.
Egyszer csak az öcsém hív. Támogatna bennünket, aktuális-e még a szomszéd telek? Gyorsan megkérdeztük a gazdákat, még nem adták el, és késznek mutatkoztak az ár mérséklésére is. Hála érte. Újból nekifutottunk, ügyvéd előtt szerződést kötöttünk, kifizettük a telek árát. Miénk a szomszédos udvar.
Csoda a számomra, hogy olyan sok éven át nem került beépítésre a telek, ill. a megkeresésünk után azonnal jelentkezett egy másik komoly vevő, aki szintén késznek mutatkozott az ár megtérítésére. Időzítés, Isteni tervezés része.
Ezután jön még a java! Várjuk az Úr vezetését.

Mit és hogyan is tanítunk?

Egy korábbi poszt közreadása:

Az életünkkel mindent. Időbeosztásunk, rendszertelenségünk, rossz konfliktuskezelési módszereink mind maradandó nyomot hagynak gyermekeink személyiségében.
A napokban a következő párbeszédet folytattam le az egyik eladónővel:
- Akkor szeptemberben kezdik az ovit?
- Igen, a nagylányunk iskolaköteles lett.
- Ha nem volna kötelező, akkor nem vinné?
- Akkor elképzelhető, hogy nem.
- Pedig olyan jó módszerrel tanítanak az óvodában.
Ekkor az egyik vevő, aki az egyik óvodában teljesít konyhaszolgálatot, megjegyezte:
- Igen, igen, lassan már a konyhában is ezzel a módszerrel kell főzni.
- Szerintem az óvodásoknak nem ezekre a különleges módszerekre van szükség. Egy meleg, szerető családi légkörben, ha biztosítják a mozgás és a kreativitás szabadságát, akkor mindent megadtak neki az iskolakezdéshez- válaszoltam.

Vicces egy kicsi, de elgondolkoztató is. Egyre inkább látom, hogy az egészséges gyermekeknek kevés irányított foglalkozásra van szüksége.
Számomra a heti tervezések nagy élményt nyújtottak, a gyermekeink is élvezték a napi egy órás irányított feladatokat, de hiszem, hogy ezek nélkül is a gyermekeink mindazt elsajátították volna, amire a korosztályuk szintjén szükségük van.
Mégis úgy gondoltam, hogy egy kicsit összegyűjtöm magamnak mindazokat a területeket, amelyeket tudatosan, vagy kevésbé irányítottan, de fejlesztek a mindennapokban.
Mozgás: a mozgás szabadságára nagy hangsúlyt fektetek. Kipróbálni ezerféle módon egy eszközt, ugrálni, szökdelni, mászni, sárban tapicskolni, vízben pancsikolni mind- mind nagyon fontos a kiegyensúlyozott mozgásfejlődésben. Sokak számára fontos a tiszta ruha, cipő. Ha ezeket nem engedjük bemaszatolni a gyermekeinket megfosztottuk a fejlődésük egy fontos területétől.
A nagyobbaknál elkezdődött a fára mászás. Édesapa készített a diófára egy kis kuckót, amit a gyermekek lépcsőként használnak a nagyobb magaslatok meghódítására. Hajmeresztő, legszívesebben lerángatnám a magasból és a fenekükre ültetném őket, hogy le ne essenek. Tudatosan tanulom az elengedést, és az imádságot ezekben a helyzetekben. Nem indokolhatunk mindent azzal, hogy azért nem szabad, mert veszélyes. Mi nem veszélyes? Kérem, mondjon valaki egy példát!
Mindent kipróbálni, kipróbáltatni. Sütés, főzés, teregetés, ruhahajtogatás, pakolás, öltözködés, ...
Számomra a legnagyobb élmény, hogy eljutottunk oda, hogy már egyedül megtudnak a nagyobban mosakodni, törölközni, felöltözni, fogat mosni,...
Nem utolsó sorban hatalmas segítség is! Ki kívánna három gyermeket mindenben még kiszolgálni?
Sokat ártunk, úgy hiszem, ha nem engedjük át a gyermekeinknek a zokni felvételét, gombolást, cipzár felhúzását, cipő felvételét,... Sokat ártunk magunknak is!!!

Beszéd: a nyiladozó értelemnek kielégíteni a végsőkig az igényeit. A könyvek olvasása, könyvtárba járás, nagy beszélgetések kérdez-felelek módon elengedhetetlenül fontosak.
Hetekig a vulkán témáját rágtuk (nem gondoltam volna, hogy egy 5 éves agy ennyi mindenre gondol, kíváncsi) Hogyan törhet ki a vulkán? Ma is vannak vulkánok? Mi történik az emberekkel, ha rájuk folyik a láva? Mi láttunk már vulkánt? Miért alszik ki? ....
Aztán sokszor előkerül az élet-halál gondolata. A gyermeket igenis érdekli mi lesz a halál után, miért halunk meg, mikor fejeződik be az életünk, kisgyermekek is meghalhatnak, mama miért él még, ha már megöregedett? A Mennyországba mindenki bekerül? ....
Dínók témája kimeríthetetlen:)
Ehhez a területhez kapcsolhatjuk a számlálás, betűismeret elsajátítását is. (A gyermek szintjén mindent, minden 2-5 éves korig az életkornak megfelelően kell kialakulnia a számfogalomnak. Egy 4 évesnek 4-ig kell felismerje a mennyiségeket. A gyermek sokszor a saját nevének betűit tanulja meg leghamarabb) Versek, mesék, mondókák mind ide sorakozhatnak fel.

Kreativitás: ebből a gyermeknek nagyon sok van, ha engedjük kibontakozni. Elég 1-2 szék, pokróc és kész a bunki. Engedjük- e "rendetlenkedni" a gyermekeinket? Vagy fontosabb a szoba rendje, tisztasága? Sokszor a gyermek kreativitási törekvéseit megfojtjuk a tisztaságra hivatkozva. Gyurma, festék, ceruza, lap és beindul a gyermeki fantázia. Álmélkodom, hogy milyen jókat tudnak rajzolni. Olyan egyedi még az ábrázolásmódjuk. Hihetetlen agyi tevékenység indul be, amikor a gyermek el kezd alkotni. Sokszor belefülelek a párbeszédeikbe, gyönyörűséges. Melyik módszer, program tudja a gyermekeinket erre fejleszteni. Egyik sem. Az óvoda a családot próbálja pótolni, természetesen sokkal gyengébb teljesítési mutatókkal.
A gyermekeink fürdenek, a dínók a vízben, beszélgetnek:
- Be kellene merítkeznie a Stegosaurusnak.

Lelkiség: Itt elsősorban a keresztyén nevelést tartom fontosnak. Ez egy hatalmas halmaz. Rengeteg erkölcsi szabály, együttélési problémamegoldás kerül feldolgozásra.
Úgy terveztem, hogy nem magam által megfogalmazott szabályt fogok a gyermekeimnek a szívébe írni, hanem nagyon fontos igeverseket fogok megtanítani, amit a hétköznapokban is fel tud használni.
Minden este gyakoroljuk az igeverseket, mikor már emlékezetünkbe beleült, újabbat veszünk elő.
Az Igeolvasás, imádság az életben a legerősebb kapaszkodó. Isten megismertetése, az imádság lehetőségének kulcsa minden élethelyzetben, az élet viharaiban igazi horgony lehet a gyermekeink számára.

Életminta: mindennel tanítunk, kezdtem, és most folytatom is. Amikor gyülekezetbe járunk, barátokkal beszélgetünk, vagy éppen a Madarasi-Hargita csúcsát vesszük célba, minden tettünkkel példát adunk. A szemetet összeszedjük, a természetet megbecsüljük, csodáljuk, tisztán tartjuk, példát adunk. Amikor kivesszük a kenyeret a sütőből, vagy éppen paradicsomot szedünk a kertből, vagy kecskéket etetünk, akkor megint csak nevelünk. Értékrend, szemlélet, személyiségformálás ezek által történik a legerőteljesebben.
Nagy kihívás ez minden család számára, de gyönyörűséges is.
Amikor Boglárka azt mondja a hegyekre pillantva: - Ez gyönyörű, igaz anya? Menjünk a hegyek közé! vagy Én felnőttkoromban a házamat a hegyek közé építem.- akkor gyönyörködöm, mert valamit sikerült elcsepegtetni, sikerült átadni. Vagy: "Én úgy szeretnék élni, hogy Istennek tetsszen." Igen, ez az életben a legfontosabb.

Én is erre vágyok, hogy a helyemet betöltve, minden pillanatot élvezve, megköszönve tudjam a gyermekeinket vezetni a férjemmel együtt.

Úti napló

Nagy izgalommal készültünk a családos kirándulásunkra. A hegyek örökre beleégtek a szívünkbe, valahogy mindig visszavonzanak bennünket. A gyermekek is napról napra számolták az idő múlását. Még 14, 13, 12, 11, … nap. Már csak egy éjszaka, és indulunk. Nem kis pakkot kell egy 5 fős család után betuszkolni a kis személyautónkba. Egy sátor, 5 hálózsák, felfújhatós matracok, bogrács, mindenféle élelmiszer alapanyag, 8 napra ruhák, bakancsok, papucsok, szandik,...

Aug. 09.

Utunk első állomása Pádis volt. Glavoj adta a kiindulási pontot, ide vertük fel a sátrunkat is.

Utazás nincs izgalmak, próbák nélkül, legalábbis nálunk nincs. A vámnál vettük észre, hogy a legkisebb igazolványa otthon maradt, így fordulhattunk vissza az iratokért. Hiába lista, egymás figyelmeztetése, nem lehet mindig mindenre figyelni:) 120 km-rel nyújtottuk meg utunkat, amely cseppet sem rövid, ha egy 1 éves is utazik az autóban.

Útközben kicsit megmostuk lábainkat a Köves-Körösben. Magas volt a víz szintje, így nem merészkedtünk át a túl partra.

 

 De megérkeztünk kalandos utazásunk után. Felvertük a sátrat, édesapa fát gyűjtött, míg én a vizes kannát töltöttem meg. Gyorsan elkészítettük a slambucot, amelyet jóízűen el is fogyasztottunk, mert már nagyon éhesek voltunk. Estefelé még bejártuk a tábort, bár már mindenki a lefekvés után sóhajtozott. Imola ficánkolt csak, nem találta a helyét, valahogy nem tudta álomra hajtani a fejét. Lassan mindenkit elnyomott az álom. Egyetlen szépséghibája volt az éjszakai nyugalmunknak, a tábor éktelen zaja. Bizony sokan nem pihenni, hanem „kikapcsolódni, szórakozni” mennek mások kárára és nyugalmának megzavarására.


(Konyhánk)

 (Mosogatónk)

Aug. 10.

Elnéztünk az Eszkimó-jégbarlangba, ahol szinte soha sem olvad el a jég a klíma miatt. Délután a Havasokat közelítettük meg autóval, majd mikor az autó elkezdett köhögni és prüszkölni az útviszonyok miatt, gyalog folytattuk utunkat. Láttunk döglött viperát. Édesapa rögtön megragadta az alkalmat egy kis tanításra, figyelmeztetésre. Az intés elég jól sikerült, mert a hazavezető úton a gyermekek állandóan a viperát lesték, és mindentől megriadtak.

A hosszú távollét miatt elég későn láttunk neki a vacsora készítéséjnek, már mindenki ki volt purcanva a hosszú séta után. De elkészült a bolognai és mi örömmel fogyasztottuk el. Az éjszaka csendesebben telt, elmentek a zajkeltők.

Emeletes apa

Aug 11.

Gyors sátorbontás, pakolás, hiszen utunk továbbvezetett. A Nagy családdal szerettünk volna találkozni. Bánffyhunyad volt a kijelölt pont, ahol egymás útját kereszteztük volna.

De odáig el is kellett ám jutni! De nem akármilyen utakon! Döcögősebbnél döcögősebb, kátyusabbnál kátyusabb utakon kellett átvergődnünk nem éppen terepjárónak mondható járgányunkkal. Az autó be is nyújtotta a panaszlevelet. A kipufogó megadta magát, és éktelen dübörgésbe kezdett. Az elején még vicces volt, hogy mindenki megfordul utánunk, aztán már a fejünk kezdett zsongni az állandó zaj nyomán. (Újabb próbatétel)

De elértük a találkát röpke 1 órás csúszással, és örültünk egymásnak. Aztán jött az út java! Imola már ezt a 3 órás utat is nehezen tűrte, de a következő 7-et meg még nagyobb felháborodással vette tudomásul. Máté gyomra és az én gyomrom is sokszor kavargott, szédültünk.

Hála, elértük Zetelaka-Ivó szálláshelyünket. Körbe hegyek, az udvar végében egy patak csordogált, csodaszép faház, és hatalmas kényelem. Vetett, puha ágy, zuhany! Végre egy nagyot aludhattam, kipihenhettük az út fáradalmait.

„Ne dicsérjem- é az Istent, ne legyek-e hálatelt?”

Aug 12.

Egy kis hegymászással edzettünk, közben áfonyáztunk, gyűjtögettünk. Jó volt együtt lenni, beszélgetni, megosztani örömeinket-bánatunkat egymásnak.

Aug. 13.

Vargyasi református templomot néztük meg, majd az Orbán barlangban kúsztunk-másztunk, rengeteg denevérrel találkoztunk. Sáros nadrágjaink jelezték, hogy bizony nem volt veszélytelen a nedves kövezetű karsztbarlang. Boglárka hatalmas kitartással követett minket. Mindenki a fejlámpáit és zseblámpáit szorongatta, mikor leánykánk megkérdezte: „Miért nem sötétben megyünk, úgy sokkal izgalmasabb lenne!”

Aug. 14.

A látogatások napja volt. Székelyföld nem csak kulturális és természeti értékei miatt vonz bennünket. Mély gyökerek emléke hoz vissza bennünket időről időre. Apai nagyapám és felmenői Székelyderzsből származnak. Rokonaink máig is élnek Székelyudvarhelyen.

Székelyderzsben megnéztük a vártemplomot, majd nagyapáék telkét. Székelyudvarhely sem maradhatott ki.

Nagy izgalom volt a számunkra, hogy sikerül-e az autót megcsináltatni, találunk-e szerelőt a számunkra járatlan, ismeretlen helyen. Estére az Úr felnyitotta a szemünket egy lehetőségre. A szomszédságunkban (szálláshelyünktől 3-4 háznyira) lakó szerelő elvállalta a hegesztési feladatokat. (Újabb csoda, szabadítás)

Aug. 15.

Madarasi-Hargita csúcsára (1800 m magas) másztunk fel. Az aszfaltozott utat is igénybe véve, autókkal

tettünk meg egy nagyobb szakaszt. Aztán jöhetett a hegyi menet már gyalogosan. Sok biztatással haladtunk a cél felé. Imola a háti hordozóból nézelődött. Mikor felértünk a hegy tetejére, gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. A ködös, felhős idő miatt nem tudtunk messzire látni, de felhők úsztak a lábaink között. (Ilyen közelről még úgy sem szemlélhettük meg a felhő halmazállapotát:) Rengeteg áfonya mosolygott ránk, és mi nem tudtunk ellene állni ennek a hívogatásnak, szedtünk egy kisebb edénnyel.

Aug. 16.

Hazaút. Csodálatosan csendesen duruzsol a motor. Korondon elfogott a vásárlási láz, szereztünk néhány apró vásárfiát a gyermekek számára. Utunk során havasi mézet és még egy kisebb vödör áfonyát is vettünk dzsemnek.

Útközben, hogy újabb csoda részesei lehessünk, Máté kiejtette a nagy dínós fapuzzle-jét. Édesapa leállt, és kereste-kereste, míg meg nem lelete. Nagy tapssal vettünk tudomást az Úr kegyelméről, amelyet most is megtapasztalhattunk.

Bucsán letértünk a főútról, hogy a Sebes-Körös mellett még utoljára megpihenjünk és búcsút intsünk a hőn szeretett hegyeinknek. És ekkor teljesült az én kívánságom is. Végre találtunk kakukkfüvet! (Nagyobb mennyiségben, amelyért már érdemes lehajolni:) Férjecském szedett egy szatyor teafüvet.

Aug. 17.

Újra itthon. Próbálunk visszarázódni a megszokott kerékvágásba.

Áfonyadzsem főzése. Nagyon finom lett!