Úti napló

Nagy izgalommal készültünk a családos kirándulásunkra. A hegyek örökre beleégtek a szívünkbe, valahogy mindig visszavonzanak bennünket. A gyermekek is napról napra számolták az idő múlását. Még 14, 13, 12, 11, … nap. Már csak egy éjszaka, és indulunk. Nem kis pakkot kell egy 5 fős család után betuszkolni a kis személyautónkba. Egy sátor, 5 hálózsák, felfújhatós matracok, bogrács, mindenféle élelmiszer alapanyag, 8 napra ruhák, bakancsok, papucsok, szandik,...

Aug. 09.

Utunk első állomása Pádis volt. Glavoj adta a kiindulási pontot, ide vertük fel a sátrunkat is.

Utazás nincs izgalmak, próbák nélkül, legalábbis nálunk nincs. A vámnál vettük észre, hogy a legkisebb igazolványa otthon maradt, így fordulhattunk vissza az iratokért. Hiába lista, egymás figyelmeztetése, nem lehet mindig mindenre figyelni:) 120 km-rel nyújtottuk meg utunkat, amely cseppet sem rövid, ha egy 1 éves is utazik az autóban.

Útközben kicsit megmostuk lábainkat a Köves-Körösben. Magas volt a víz szintje, így nem merészkedtünk át a túl partra.

 

 De megérkeztünk kalandos utazásunk után. Felvertük a sátrat, édesapa fát gyűjtött, míg én a vizes kannát töltöttem meg. Gyorsan elkészítettük a slambucot, amelyet jóízűen el is fogyasztottunk, mert már nagyon éhesek voltunk. Estefelé még bejártuk a tábort, bár már mindenki a lefekvés után sóhajtozott. Imola ficánkolt csak, nem találta a helyét, valahogy nem tudta álomra hajtani a fejét. Lassan mindenkit elnyomott az álom. Egyetlen szépséghibája volt az éjszakai nyugalmunknak, a tábor éktelen zaja. Bizony sokan nem pihenni, hanem „kikapcsolódni, szórakozni” mennek mások kárára és nyugalmának megzavarására.


(Konyhánk)

 (Mosogatónk)

Aug. 10.

Elnéztünk az Eszkimó-jégbarlangba, ahol szinte soha sem olvad el a jég a klíma miatt. Délután a Havasokat közelítettük meg autóval, majd mikor az autó elkezdett köhögni és prüszkölni az útviszonyok miatt, gyalog folytattuk utunkat. Láttunk döglött viperát. Édesapa rögtön megragadta az alkalmat egy kis tanításra, figyelmeztetésre. Az intés elég jól sikerült, mert a hazavezető úton a gyermekek állandóan a viperát lesték, és mindentől megriadtak.

A hosszú távollét miatt elég későn láttunk neki a vacsora készítéséjnek, már mindenki ki volt purcanva a hosszú séta után. De elkészült a bolognai és mi örömmel fogyasztottuk el. Az éjszaka csendesebben telt, elmentek a zajkeltők.

Emeletes apa

Aug 11.

Gyors sátorbontás, pakolás, hiszen utunk továbbvezetett. A Nagy családdal szerettünk volna találkozni. Bánffyhunyad volt a kijelölt pont, ahol egymás útját kereszteztük volna.

De odáig el is kellett ám jutni! De nem akármilyen utakon! Döcögősebbnél döcögősebb, kátyusabbnál kátyusabb utakon kellett átvergődnünk nem éppen terepjárónak mondható járgányunkkal. Az autó be is nyújtotta a panaszlevelet. A kipufogó megadta magát, és éktelen dübörgésbe kezdett. Az elején még vicces volt, hogy mindenki megfordul utánunk, aztán már a fejünk kezdett zsongni az állandó zaj nyomán. (Újabb próbatétel)

De elértük a találkát röpke 1 órás csúszással, és örültünk egymásnak. Aztán jött az út java! Imola már ezt a 3 órás utat is nehezen tűrte, de a következő 7-et meg még nagyobb felháborodással vette tudomásul. Máté gyomra és az én gyomrom is sokszor kavargott, szédültünk.

Hála, elértük Zetelaka-Ivó szálláshelyünket. Körbe hegyek, az udvar végében egy patak csordogált, csodaszép faház, és hatalmas kényelem. Vetett, puha ágy, zuhany! Végre egy nagyot aludhattam, kipihenhettük az út fáradalmait.

„Ne dicsérjem- é az Istent, ne legyek-e hálatelt?”

Aug 12.

Egy kis hegymászással edzettünk, közben áfonyáztunk, gyűjtögettünk. Jó volt együtt lenni, beszélgetni, megosztani örömeinket-bánatunkat egymásnak.

Aug. 13.

Vargyasi református templomot néztük meg, majd az Orbán barlangban kúsztunk-másztunk, rengeteg denevérrel találkoztunk. Sáros nadrágjaink jelezték, hogy bizony nem volt veszélytelen a nedves kövezetű karsztbarlang. Boglárka hatalmas kitartással követett minket. Mindenki a fejlámpáit és zseblámpáit szorongatta, mikor leánykánk megkérdezte: „Miért nem sötétben megyünk, úgy sokkal izgalmasabb lenne!”

Aug. 14.

A látogatások napja volt. Székelyföld nem csak kulturális és természeti értékei miatt vonz bennünket. Mély gyökerek emléke hoz vissza bennünket időről időre. Apai nagyapám és felmenői Székelyderzsből származnak. Rokonaink máig is élnek Székelyudvarhelyen.

Székelyderzsben megnéztük a vártemplomot, majd nagyapáék telkét. Székelyudvarhely sem maradhatott ki.

Nagy izgalom volt a számunkra, hogy sikerül-e az autót megcsináltatni, találunk-e szerelőt a számunkra járatlan, ismeretlen helyen. Estére az Úr felnyitotta a szemünket egy lehetőségre. A szomszédságunkban (szálláshelyünktől 3-4 háznyira) lakó szerelő elvállalta a hegesztési feladatokat. (Újabb csoda, szabadítás)

Aug. 15.

Madarasi-Hargita csúcsára (1800 m magas) másztunk fel. Az aszfaltozott utat is igénybe véve, autókkal

tettünk meg egy nagyobb szakaszt. Aztán jöhetett a hegyi menet már gyalogosan. Sok biztatással haladtunk a cél felé. Imola a háti hordozóból nézelődött. Mikor felértünk a hegy tetejére, gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. A ködös, felhős idő miatt nem tudtunk messzire látni, de felhők úsztak a lábaink között. (Ilyen közelről még úgy sem szemlélhettük meg a felhő halmazállapotát:) Rengeteg áfonya mosolygott ránk, és mi nem tudtunk ellene állni ennek a hívogatásnak, szedtünk egy kisebb edénnyel.

Aug. 16.

Hazaút. Csodálatosan csendesen duruzsol a motor. Korondon elfogott a vásárlási láz, szereztünk néhány apró vásárfiát a gyermekek számára. Utunk során havasi mézet és még egy kisebb vödör áfonyát is vettünk dzsemnek.

Útközben, hogy újabb csoda részesei lehessünk, Máté kiejtette a nagy dínós fapuzzle-jét. Édesapa leállt, és kereste-kereste, míg meg nem lelete. Nagy tapssal vettünk tudomást az Úr kegyelméről, amelyet most is megtapasztalhattunk.

Bucsán letértünk a főútról, hogy a Sebes-Körös mellett még utoljára megpihenjünk és búcsút intsünk a hőn szeretett hegyeinknek. És ekkor teljesült az én kívánságom is. Végre találtunk kakukkfüvet! (Nagyobb mennyiségben, amelyért már érdemes lehajolni:) Férjecském szedett egy szatyor teafüvet.

Aug. 17.

Újra itthon. Próbálunk visszarázódni a megszokott kerékvágásba.

Áfonyadzsem főzése. Nagyon finom lett!