Mit és hogyan is tanítunk?

Egy korábbi poszt közreadása:

Az életünkkel mindent. Időbeosztásunk, rendszertelenségünk, rossz konfliktuskezelési módszereink mind maradandó nyomot hagynak gyermekeink személyiségében.
A napokban a következő párbeszédet folytattam le az egyik eladónővel:
- Akkor szeptemberben kezdik az ovit?
- Igen, a nagylányunk iskolaköteles lett.
- Ha nem volna kötelező, akkor nem vinné?
- Akkor elképzelhető, hogy nem.
- Pedig olyan jó módszerrel tanítanak az óvodában.
Ekkor az egyik vevő, aki az egyik óvodában teljesít konyhaszolgálatot, megjegyezte:
- Igen, igen, lassan már a konyhában is ezzel a módszerrel kell főzni.
- Szerintem az óvodásoknak nem ezekre a különleges módszerekre van szükség. Egy meleg, szerető családi légkörben, ha biztosítják a mozgás és a kreativitás szabadságát, akkor mindent megadtak neki az iskolakezdéshez- válaszoltam.

Vicces egy kicsi, de elgondolkoztató is. Egyre inkább látom, hogy az egészséges gyermekeknek kevés irányított foglalkozásra van szüksége.
Számomra a heti tervezések nagy élményt nyújtottak, a gyermekeink is élvezték a napi egy órás irányított feladatokat, de hiszem, hogy ezek nélkül is a gyermekeink mindazt elsajátították volna, amire a korosztályuk szintjén szükségük van.
Mégis úgy gondoltam, hogy egy kicsit összegyűjtöm magamnak mindazokat a területeket, amelyeket tudatosan, vagy kevésbé irányítottan, de fejlesztek a mindennapokban.
Mozgás: a mozgás szabadságára nagy hangsúlyt fektetek. Kipróbálni ezerféle módon egy eszközt, ugrálni, szökdelni, mászni, sárban tapicskolni, vízben pancsikolni mind- mind nagyon fontos a kiegyensúlyozott mozgásfejlődésben. Sokak számára fontos a tiszta ruha, cipő. Ha ezeket nem engedjük bemaszatolni a gyermekeinket megfosztottuk a fejlődésük egy fontos területétől.
A nagyobbaknál elkezdődött a fára mászás. Édesapa készített a diófára egy kis kuckót, amit a gyermekek lépcsőként használnak a nagyobb magaslatok meghódítására. Hajmeresztő, legszívesebben lerángatnám a magasból és a fenekükre ültetném őket, hogy le ne essenek. Tudatosan tanulom az elengedést, és az imádságot ezekben a helyzetekben. Nem indokolhatunk mindent azzal, hogy azért nem szabad, mert veszélyes. Mi nem veszélyes? Kérem, mondjon valaki egy példát!
Mindent kipróbálni, kipróbáltatni. Sütés, főzés, teregetés, ruhahajtogatás, pakolás, öltözködés, ...
Számomra a legnagyobb élmény, hogy eljutottunk oda, hogy már egyedül megtudnak a nagyobban mosakodni, törölközni, felöltözni, fogat mosni,...
Nem utolsó sorban hatalmas segítség is! Ki kívánna három gyermeket mindenben még kiszolgálni?
Sokat ártunk, úgy hiszem, ha nem engedjük át a gyermekeinknek a zokni felvételét, gombolást, cipzár felhúzását, cipő felvételét,... Sokat ártunk magunknak is!!!

Beszéd: a nyiladozó értelemnek kielégíteni a végsőkig az igényeit. A könyvek olvasása, könyvtárba járás, nagy beszélgetések kérdez-felelek módon elengedhetetlenül fontosak.
Hetekig a vulkán témáját rágtuk (nem gondoltam volna, hogy egy 5 éves agy ennyi mindenre gondol, kíváncsi) Hogyan törhet ki a vulkán? Ma is vannak vulkánok? Mi történik az emberekkel, ha rájuk folyik a láva? Mi láttunk már vulkánt? Miért alszik ki? ....
Aztán sokszor előkerül az élet-halál gondolata. A gyermeket igenis érdekli mi lesz a halál után, miért halunk meg, mikor fejeződik be az életünk, kisgyermekek is meghalhatnak, mama miért él még, ha már megöregedett? A Mennyországba mindenki bekerül? ....
Dínók témája kimeríthetetlen:)
Ehhez a területhez kapcsolhatjuk a számlálás, betűismeret elsajátítását is. (A gyermek szintjén mindent, minden 2-5 éves korig az életkornak megfelelően kell kialakulnia a számfogalomnak. Egy 4 évesnek 4-ig kell felismerje a mennyiségeket. A gyermek sokszor a saját nevének betűit tanulja meg leghamarabb) Versek, mesék, mondókák mind ide sorakozhatnak fel.

Kreativitás: ebből a gyermeknek nagyon sok van, ha engedjük kibontakozni. Elég 1-2 szék, pokróc és kész a bunki. Engedjük- e "rendetlenkedni" a gyermekeinket? Vagy fontosabb a szoba rendje, tisztasága? Sokszor a gyermek kreativitási törekvéseit megfojtjuk a tisztaságra hivatkozva. Gyurma, festék, ceruza, lap és beindul a gyermeki fantázia. Álmélkodom, hogy milyen jókat tudnak rajzolni. Olyan egyedi még az ábrázolásmódjuk. Hihetetlen agyi tevékenység indul be, amikor a gyermek el kezd alkotni. Sokszor belefülelek a párbeszédeikbe, gyönyörűséges. Melyik módszer, program tudja a gyermekeinket erre fejleszteni. Egyik sem. Az óvoda a családot próbálja pótolni, természetesen sokkal gyengébb teljesítési mutatókkal.
A gyermekeink fürdenek, a dínók a vízben, beszélgetnek:
- Be kellene merítkeznie a Stegosaurusnak.

Lelkiség: Itt elsősorban a keresztyén nevelést tartom fontosnak. Ez egy hatalmas halmaz. Rengeteg erkölcsi szabály, együttélési problémamegoldás kerül feldolgozásra.
Úgy terveztem, hogy nem magam által megfogalmazott szabályt fogok a gyermekeimnek a szívébe írni, hanem nagyon fontos igeverseket fogok megtanítani, amit a hétköznapokban is fel tud használni.
Minden este gyakoroljuk az igeverseket, mikor már emlékezetünkbe beleült, újabbat veszünk elő.
Az Igeolvasás, imádság az életben a legerősebb kapaszkodó. Isten megismertetése, az imádság lehetőségének kulcsa minden élethelyzetben, az élet viharaiban igazi horgony lehet a gyermekeink számára.

Életminta: mindennel tanítunk, kezdtem, és most folytatom is. Amikor gyülekezetbe járunk, barátokkal beszélgetünk, vagy éppen a Madarasi-Hargita csúcsát vesszük célba, minden tettünkkel példát adunk. A szemetet összeszedjük, a természetet megbecsüljük, csodáljuk, tisztán tartjuk, példát adunk. Amikor kivesszük a kenyeret a sütőből, vagy éppen paradicsomot szedünk a kertből, vagy kecskéket etetünk, akkor megint csak nevelünk. Értékrend, szemlélet, személyiségformálás ezek által történik a legerőteljesebben.
Nagy kihívás ez minden család számára, de gyönyörűséges is.
Amikor Boglárka azt mondja a hegyekre pillantva: - Ez gyönyörű, igaz anya? Menjünk a hegyek közé! vagy Én felnőttkoromban a házamat a hegyek közé építem.- akkor gyönyörködöm, mert valamit sikerült elcsepegtetni, sikerült átadni. Vagy: "Én úgy szeretnék élni, hogy Istennek tetsszen." Igen, ez az életben a legfontosabb.

Én is erre vágyok, hogy a helyemet betöltve, minden pillanatot élvezve, megköszönve tudjam a gyermekeinket vezetni a férjemmel együtt.

Úti napló

Nagy izgalommal készültünk a családos kirándulásunkra. A hegyek örökre beleégtek a szívünkbe, valahogy mindig visszavonzanak bennünket. A gyermekek is napról napra számolták az idő múlását. Még 14, 13, 12, 11, … nap. Már csak egy éjszaka, és indulunk. Nem kis pakkot kell egy 5 fős család után betuszkolni a kis személyautónkba. Egy sátor, 5 hálózsák, felfújhatós matracok, bogrács, mindenféle élelmiszer alapanyag, 8 napra ruhák, bakancsok, papucsok, szandik,...

Aug. 09.

Utunk első állomása Pádis volt. Glavoj adta a kiindulási pontot, ide vertük fel a sátrunkat is.

Utazás nincs izgalmak, próbák nélkül, legalábbis nálunk nincs. A vámnál vettük észre, hogy a legkisebb igazolványa otthon maradt, így fordulhattunk vissza az iratokért. Hiába lista, egymás figyelmeztetése, nem lehet mindig mindenre figyelni:) 120 km-rel nyújtottuk meg utunkat, amely cseppet sem rövid, ha egy 1 éves is utazik az autóban.

Útközben kicsit megmostuk lábainkat a Köves-Körösben. Magas volt a víz szintje, így nem merészkedtünk át a túl partra.

 

 De megérkeztünk kalandos utazásunk után. Felvertük a sátrat, édesapa fát gyűjtött, míg én a vizes kannát töltöttem meg. Gyorsan elkészítettük a slambucot, amelyet jóízűen el is fogyasztottunk, mert már nagyon éhesek voltunk. Estefelé még bejártuk a tábort, bár már mindenki a lefekvés után sóhajtozott. Imola ficánkolt csak, nem találta a helyét, valahogy nem tudta álomra hajtani a fejét. Lassan mindenkit elnyomott az álom. Egyetlen szépséghibája volt az éjszakai nyugalmunknak, a tábor éktelen zaja. Bizony sokan nem pihenni, hanem „kikapcsolódni, szórakozni” mennek mások kárára és nyugalmának megzavarására.


(Konyhánk)

 (Mosogatónk)

Aug. 10.

Elnéztünk az Eszkimó-jégbarlangba, ahol szinte soha sem olvad el a jég a klíma miatt. Délután a Havasokat közelítettük meg autóval, majd mikor az autó elkezdett köhögni és prüszkölni az útviszonyok miatt, gyalog folytattuk utunkat. Láttunk döglött viperát. Édesapa rögtön megragadta az alkalmat egy kis tanításra, figyelmeztetésre. Az intés elég jól sikerült, mert a hazavezető úton a gyermekek állandóan a viperát lesték, és mindentől megriadtak.

A hosszú távollét miatt elég későn láttunk neki a vacsora készítéséjnek, már mindenki ki volt purcanva a hosszú séta után. De elkészült a bolognai és mi örömmel fogyasztottuk el. Az éjszaka csendesebben telt, elmentek a zajkeltők.

Emeletes apa

Aug 11.

Gyors sátorbontás, pakolás, hiszen utunk továbbvezetett. A Nagy családdal szerettünk volna találkozni. Bánffyhunyad volt a kijelölt pont, ahol egymás útját kereszteztük volna.

De odáig el is kellett ám jutni! De nem akármilyen utakon! Döcögősebbnél döcögősebb, kátyusabbnál kátyusabb utakon kellett átvergődnünk nem éppen terepjárónak mondható járgányunkkal. Az autó be is nyújtotta a panaszlevelet. A kipufogó megadta magát, és éktelen dübörgésbe kezdett. Az elején még vicces volt, hogy mindenki megfordul utánunk, aztán már a fejünk kezdett zsongni az állandó zaj nyomán. (Újabb próbatétel)

De elértük a találkát röpke 1 órás csúszással, és örültünk egymásnak. Aztán jött az út java! Imola már ezt a 3 órás utat is nehezen tűrte, de a következő 7-et meg még nagyobb felháborodással vette tudomásul. Máté gyomra és az én gyomrom is sokszor kavargott, szédültünk.

Hála, elértük Zetelaka-Ivó szálláshelyünket. Körbe hegyek, az udvar végében egy patak csordogált, csodaszép faház, és hatalmas kényelem. Vetett, puha ágy, zuhany! Végre egy nagyot aludhattam, kipihenhettük az út fáradalmait.

„Ne dicsérjem- é az Istent, ne legyek-e hálatelt?”

Aug 12.

Egy kis hegymászással edzettünk, közben áfonyáztunk, gyűjtögettünk. Jó volt együtt lenni, beszélgetni, megosztani örömeinket-bánatunkat egymásnak.

Aug. 13.

Vargyasi református templomot néztük meg, majd az Orbán barlangban kúsztunk-másztunk, rengeteg denevérrel találkoztunk. Sáros nadrágjaink jelezték, hogy bizony nem volt veszélytelen a nedves kövezetű karsztbarlang. Boglárka hatalmas kitartással követett minket. Mindenki a fejlámpáit és zseblámpáit szorongatta, mikor leánykánk megkérdezte: „Miért nem sötétben megyünk, úgy sokkal izgalmasabb lenne!”

Aug. 14.

A látogatások napja volt. Székelyföld nem csak kulturális és természeti értékei miatt vonz bennünket. Mély gyökerek emléke hoz vissza bennünket időről időre. Apai nagyapám és felmenői Székelyderzsből származnak. Rokonaink máig is élnek Székelyudvarhelyen.

Székelyderzsben megnéztük a vártemplomot, majd nagyapáék telkét. Székelyudvarhely sem maradhatott ki.

Nagy izgalom volt a számunkra, hogy sikerül-e az autót megcsináltatni, találunk-e szerelőt a számunkra járatlan, ismeretlen helyen. Estére az Úr felnyitotta a szemünket egy lehetőségre. A szomszédságunkban (szálláshelyünktől 3-4 háznyira) lakó szerelő elvállalta a hegesztési feladatokat. (Újabb csoda, szabadítás)

Aug. 15.

Madarasi-Hargita csúcsára (1800 m magas) másztunk fel. Az aszfaltozott utat is igénybe véve, autókkal

tettünk meg egy nagyobb szakaszt. Aztán jöhetett a hegyi menet már gyalogosan. Sok biztatással haladtunk a cél felé. Imola a háti hordozóból nézelődött. Mikor felértünk a hegy tetejére, gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. A ködös, felhős idő miatt nem tudtunk messzire látni, de felhők úsztak a lábaink között. (Ilyen közelről még úgy sem szemlélhettük meg a felhő halmazállapotát:) Rengeteg áfonya mosolygott ránk, és mi nem tudtunk ellene állni ennek a hívogatásnak, szedtünk egy kisebb edénnyel.

Aug. 16.

Hazaút. Csodálatosan csendesen duruzsol a motor. Korondon elfogott a vásárlási láz, szereztünk néhány apró vásárfiát a gyermekek számára. Utunk során havasi mézet és még egy kisebb vödör áfonyát is vettünk dzsemnek.

Útközben, hogy újabb csoda részesei lehessünk, Máté kiejtette a nagy dínós fapuzzle-jét. Édesapa leállt, és kereste-kereste, míg meg nem lelete. Nagy tapssal vettünk tudomást az Úr kegyelméről, amelyet most is megtapasztalhattunk.

Bucsán letértünk a főútról, hogy a Sebes-Körös mellett még utoljára megpihenjünk és búcsút intsünk a hőn szeretett hegyeinknek. És ekkor teljesült az én kívánságom is. Végre találtunk kakukkfüvet! (Nagyobb mennyiségben, amelyért már érdemes lehajolni:) Férjecském szedett egy szatyor teafüvet.

Aug. 17.

Újra itthon. Próbálunk visszarázódni a megszokott kerékvágásba.

Áfonyadzsem főzése. Nagyon finom lett!

Én is tanulok...

... a gyermekeimtől. Néha figyelem, elemzem őket magamban, és úgy érzem, engem ábrázolnak, ahogy Istennel szemben reagálok.

Édesapa egy kis pihenőhelyet készít a hatalmas diófán. (A játszótér részeként.) Az alapok már rögzítésre kerültek, de korlát híján még felügyelet nélkül nem lehet felmászni. Lemászni is csak édesapa-lifttel megengedett.
Máté fenn ül, apa lent kitárt karokkal várja és biztatja: -Gyere, hajolj előre, én megfoglak és leveszlek.
Máté erősen kételkedik, vacillál, engedjen-e az unszolásnak. Biztonságosabbnak látja, ha kapaszkodót keres, apa karjai nem ébresztenek benne hatalmas bizalmat. Nem meri átadni magát a hívogató szónak és karoknak. Vonakodik. Újra kapaszkodó után kutat, bizonytalankodik. Végül feladva minden ésszerűnek látszó elképzelését, apa karjaiba veti magát.
Ahogy figyelem, a Lélek tanít. Nem teszem én is ugyanezt Istennel szemben? Az Élő Isten hatalmas karjait tartja felém, várja, hogy átadjam magam Neki, életem, terveim. Nem érzem biztonságosnak, kapaszkodót keresek. Ebben a helyzetben csak a hit boldogul. Az elengedés, a teljes önátadás. A tudat, hogy életem az Isten tenyerébe helyezem. Ő megtart, Ő erős, Ő jót akar, Ő véd, "nem bűneink szerint bánik velünk." Szeretnék én is ilyen bizalommal lenni mennyei Édesapám felé.

Imola egy veszélyes szerszámot szorongat. El szeretnénk tőle venni, de hadakozik, ellenáll, visít, hogy ne fosszák meg a legizgalmasabbnak látszó játékszerétől. Hiába minden egyéb kínálgatása, neki az általa választott játék kell.
Így vagyunk mi is. Sokszor az általunk választott utak tűnnek a legoptimálisabbnak, legkedvesebbnek, amelyet semmilyen szóra sem vagyunk hajlandóak feladni. Amikor Isten látja a veszélyt, kínálja az Ő általa legjobbnak ítélt dolgokat, de mi hadakozunk, tiltakozunk, úgy érezzük, Isten megfoszt minden jótól, amelyet az élet adhat nekünk.
Nem hisszük el, hogy Isten minden helyzet fölött való, aki látja már előre a következményeket is, szeretne megkímélni, megóvni valami rossztól, rosszabbtól. Ő kínálja a legjobbat, a kérdés, hogy engedünk- e kezünk szorításán és elvesszük-e a kezéből az Ő ajándékait?

Máté dinoszauruszok rajzolásán fáradozik. Nem sikerül, így acsarkodik, veszekszik, követel, ...
Rekedtre sírja magát, aztán duzzogásra adja a fejét. Megsértődik, és úgy érzi, most anyát sikerül jól megbüntetni.
Nem ismerős? Kinek árt a legtöbbet, ha panaszkodunk, kételkedünk, aggodalmaskodunk, követelőzünk,...? Talán Isten mennyei trónját rengeti meg siránkozó hangunk?
(A hálaadásra is nekünk van szükségünk, nem az Úrnak-"hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat... a ti javatokra.)
A legjobb, ha felhagyunk ezekkel az ártó reakciókkal, és inkább meghallgatjuk az Isteni jó tanácsot.

Álljon itt néhány kép a nyári időtöltéseinkről:

Dávid öcsém is végzett az egyetemen (6. a sorban) Hála érte!

A nagy Nagy család

(A 9 testvérből 8-an rajta vagyunk)

Finom, füstölt sajt is készült házunk táján.

Imolánk

A homokozóban

Pancsolás a nagy melegben

Díj

Különleges meglepetés ért engem a napokban. "Liebster award" díjat küldött a Szor-Szer-Ször meséi c. blog írója, Királyné Ficsor Lilla. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy gondolt rám. 

Én is szeretném a vándordíjat továbbadni:

AnnaPeti blog íróinak (Annának és Petinek:), akik részletes leírásaikkal avatnak be nagycsaládos életük örömteli és harcos pillanataiba.

Kilikének, aki a Csivitelés a rigófészekből c. blog írója. Bár a sok elfoglaltsága mellett most nem jut ideje a bejegyzések készítésére, de nagyon sokszor felfrissített a "hálás hétfő" sorozatával. (Azok a kötött kis gyerekruhák gyönyörűek, és nagyon szeretem a gondolatok formába öntésének módját is, költői:)

Eszternek, aki a Matrózképző és a Fiúk a hajóban c. blog kormányosa. Mindig újraértelmezésre és -gondolásra késztet beszámolóival. Sokat épültem a posztok által és egy kicsit más szemszögből engedte meglátni az életet.

Leánykának, aki segített a horgoló leckéivel megtanítani a horgolótű használatát. Azóta is nagy lelkesedéssel próbálkozom. Ő a Horgolj és köss velünk blog írója, szerkesztője. 

Virágnak, aki sok-sok ötletével támogatja azokat a szülőket, akik tartalmas programot kívánnak nyújtani gyermekeiknek az otthon meleg légkörében. A Gyereketető blogon biztosan te is találsz hasznos ötletet családod számára.

Kedves blogírók!

Kérlek benneteket, hogy a blogotokon válaszoljátok meg a következő kérdéseket:

1. Miért vágtál bele a blogírásba?

3. Születtek-e új kapcsolatok a blogon keresztül?

2. Mi a legfontosabb számodra az életben? Miért? (Hit, család, hobbi,...)

4. Milyen kedves élményről tudnál beszámolni a családoddal kapcsolatosan? (Miért jó, hogy van?)

Te is add tovább a díjat azok számára, akiknek az irományai által tanultál, épültél, áldást kaptál!

Isten áldását kívánom  a blogírók és -olvasók életére!

Életre nevelés

Az utóbbi néhány hétben a hétköznap adta feladatokat vesszük sorra. Tanulunk. A példánkkal tanítunk.  (Az erőm és kreativitásom is fogytán, így jól jönnek a gyakorlati tevékenységek)

A tésztakészítéssel kezdtük. Begyúrtam a tésztát, jöhetett a gépi nyújtás, darabolás. Nagyon élvezték és igen hasznos munkaerőnek bizonyultak az apróságok. Befektetés, minden odaadott idő a jövőbe való befektetés, alapozás.

Aztán jöttek a teafűgyűjtő feladatok. Boglárka hatalmas kitartással szedte, kereste a bodzavirágokat. A mentalevelekről nem is beszélve. Alig várta már, hogy leszedjük és "tisztogassuk" (száráról lefejtsük a leveleket). A hársfa napjainkban virágzik el, azzal is próbálunk sietni.
Igen, ez mind fontos szemléletátadás. Könnyű a polcról levenni a kész teafüveket, de sokkal egészségesebb és finomabb összegyűjteni a természetadta kincseket.

Utána a gyümölcsszedés következett. A földieper milyen finom a fagyiban, megér minden fáradtságot. Ezt a gyermekek saját "bőrükön" (nyelvükön) is megtapasztalhatják. A dzsem külön csemege az asztalunkon. Most érik a faeper, meggy, a kettő keverékéből különös ízvilágú dzsemek főzhetőek.
A házi kefir készítésébe újra belevágtunk, nap mint nap készül belőle "joghurt" (ahogy a csemeték nevezik). A savanykás kefir édes dzsemmel, lekvárral ízesítve nagyon kelendő mindenki számára.

Borsószedés, fejtés is kivitelezhető egy kisebb gyermek számára is. Nem elhanyagolható az a mennyiség, amely az aprók keze alól kerül ki.

Időnként, 1-1 akció után zsebpénzt is lehet keresni. A szorgalom láthatóan, kézzel foghatóan, pénzzel foghatóan is megjelenik. Volt egy érdekes példa a napokban. Máté a teafűgyűjtögetéssel 100 Ft-tal gyarapította a zsebpénzét. Délután az egyik boltban rátalált egy dínóra (legnagyobb kedvencre), és használtan 100 Ft-ért meg is vásárolta. Ez a nap különösen szemléletes volt a keresett pénz és a vásárlás összefüggéseire.

A mai nap pedig különös reménykeltő, örömteli volt a számomra. Szoros volt a délelőtti időbeosztás: mosogatás, főzés, takarítás, ruhapakolás,... Készültünk a hittanra (mama és egyéb segítség híján mindenkinek részt kellett vennie az iskolai foglalkozáson). Boglárka mellém állt, és kis biztatásra leszedte a száraz ruhákat, összehajtogatta, bepakolta a helyére (csak a gyermekméreteket bíztam rá), majd összeszedte a tojásokat. Olyan hála volt a szívembe. Az egész készülődésünk sokkal nyugodtabb volt, én is végére értem a feladataimnak.

A jó idő végre lehetővé teszi a játszótéren való játékot, így a mozgásos napjainkon próbálunk minél többet a gyermekek között kint lenni. A kirándulásokra is több idő jut.

Az önállósodás leckéje (kanál- használat)

Kedvenc időtöltés lett a könyvnézegetés

(könyv lapjainak "kiolvasása" a kötésből)

Kerékpár-utánfutó egy nagyon hasznos eszköz a biciklizni nem tudó gyermekek számára,

különösen, ha három van belőle, nagyon hálás vagyok érte

Fagyievés- látni kellene, hogy hogyan követeli a saját adagját ez a törpike:)

Néhány hasznos ötlet

Házilag készült fagyi örvendeztetett meg bennünket a napokban.

Receptje: 

5 dl tejszín

5 dl joghurt

1-2 citrom leve (ha citromosat szeretnénk)

2 nagy marék eper (ha epreset szeretnénk)

ízlés szerint cukor

(az állagot még lehet javítani:)

Elkészítése:

A tejszínt habbá verjük, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot. Jégkrém formázóba tesszük, majd a mélyhűtőben fagyasztjuk. Jó étvágyat hozzá!

(A jégkrém-készítő 300 Ft az egy eurósban)

A kész jégkrémek kinyerése nem egyszerű, de van rá egy technika. Forró víz alá tartva a jégkrém elválik az edény falától, így könnyen kiszedhetővé válik.

Imolánk egyre nagyobb teret igényel. Bár semmi sem veszélytelen, de elengedhetetlen a mozgásfejlődés, a felfedezés szempontjából, hogy letegyük most már a földre, ismerkedjen a homokozóval és néha a homokkal is:)

Altatási problémákkal küzdötök? Az apróság nem szeretne ágyban maradni, csak az öledben nyugszik el? Nekünk van erre egy bevált receptünk: a függőágy. A természet illatos levegőjén 3-4 órát is elszunyókál leánykánk. (Persze kellemes idő szükségeltetik hozzá)

(Egy kötélgyárostól 5-6000 Ft-ért vettük.)

Jónás történetének szemléltetése. A gyurma színes, megfogható, alakítható, fantáziát felpörgető eszköz, amely egy gyermekes háztartásból sem hiányozhat:)
Ez a házilag főzött gyurma az őszi napoktól kezdve folyamatosan megörvendeztet bennünket. Receptjét már korábbi bejegyzésünkben leírtam.

Jónás a háborgó tengeren

(a derelyemetsző hullámlenyomata a gyurmán)

Jónás a cettel szemtől szemben

Hamm, bekaplak!

Jónás a hal gyomrában

Károlytáróról hazaérkezve nehezen tudtunk megbarátkozni a valós helyzettel: eltűntek a hegyek, a csodálatos természet. Hogy a természetben legyünk egy kicsit, a közös étkezések színhelyét (megfelelő időjárási viszonyok esetében) áthelyeztük a kertbe. A gyermekek nagyon élvezik! És nagyon egészséges!

Imola is kapott egy kis széket a kis asztal mellett:)

A cseresznye leérőben. Sajnos, az időjárás sem kedvezett neki. Az utolsó morzsákat is azért igyekeztünk a rothadástól, a legyektől és a seregélyektől megmenteni.

Cseresznyedzsem: 

Fél gyümölcsmosótálnyi egész cseresznyét vízben megfőzük (éppen ellepje), majd a gyümölcsmosótálon keresztül lepasszírozzuk. (Mag fennmarad, amely jó lesz majd a magzsákhoz)

Újra feltesszük főni, hozzáadunk 1-1,5 citrom levét, 3-400 g cukrot és egy dzsemfixet, mely már tartalmazza a tartósítószert is. Forrás után 2-3 perc múlva levesszük a tűzről és üvegekbe töltjük. (2-3 kisebb üveg lesz ennyi mennyiségből)

Vigyázat, nem tartós, hosszú ideig nem áll el! (Mert nagyon finom!)

Miért éppen óvodai ill. otthonnevelés?

Már kezdem megszokni, hogy ha egy kisgyermekes anyukával találkozom, akkor értetlenkedik egy sort, hogy miért nem írattam még óvodába a gyermekemet. Az óvónőkről nem is beszélve!
Miért nem? Magam is rágódom, sorolom magamban az érveket, mert elszomorít, hogy az alaphelyzet az óvodai nevelés és nem az otthoni.
Miért járjon a gyermekem óvodába, ha otthon vagyok én is, és nem dolgozom?
Mivel van több ideje egy óvónőnek a gyermekemre a másik 24 gyermek mellett, mint nekem, akinek csak 3 van? (Van még papa, mama és nagynéni is)
Miben különböznek a tevékenységek az óvodában, amelyet nem nélkülözhet a gyermekem egy percre sem? A mese, amelyet én is olvasok minden nap? Az éneklés, amely nálunk sem maradhat el? Kézműveskedés, amely az én kedvenc időtöltésem is? Az udvari játék, amely nálunk is megoldható?
A szocializáció. Első legerősebb érv, a kortársak, néhány verekedős, agresszív gyerek, igen, ez tényleg hiányzik. Három gyermeknél már nem elhanyagolható az otthon adta szocializáció. Állandó érdekegyeztetés, konfliktuskezelés és békés együttjáték zajlik a két nagyobb között. Nehéz elképzelni, hogy a legjobb barát lehet a testvér is? (Az én legjobb barátnőn kizárólagosan a nővérem volt.)
Önállóságra nevelés? Elnézést, de nem az én feladatom megtanítani a gyermekeimet illendően enni, kezelni a WC-t, köszönni, kérni, öltözködni?
Mégis mivel tudok többet nyújtani itthon, amely megér minden harcot a szembeszéllel szemben?
Állandóan kell mérlegelni, hiszen mindent az eredményekben mérnek le. Mit tudok felhozni mentségként?
Ki tudja megadni azt a szeretetet, kötődést, meleg fészket, ha nem a gyermek édesanyja?
Mikor van idő megbeszélni az élet nagy kérdéseit, ha nem az együtt töltött megfelelő mennyiségű idő alatt?
(A tegnapi nap a Mennyország kérdéseit boncolgattuk, nem mindennapi kérdések hangzottak el a gyermekeink szájából!)
Mikor lesz alkalma a gyermeknek tésztát gyúrni, szaggatni, limonádét kutyulni, panírozni, teafüvet szedni, befőzni, mosogatni, teregetni, kistestvérkét vigasztalni, varrógéppel varrni, porszívózni, kertészkedni, kecskét gondozni, betűket tanulni, összeolvasni,...?
A gyermek hitben nevelését hogyan várhatnám el egy nem keresztyén embertől?
Ki beszélte bele az édesanyák fejébe, hogy csak az óvoda tudja a gyermekeiket az iskolára felkészíteni? Mit tud adni, amit én nem tudok biztosítani a gyermekeim számára? Miben marad le, miből marad ki, ha nem az intézményes nevelést választjuk?(Vannak élethelyzetek, amikor indokolt lehet, de most nem a kivételekről beszélek,)
Nem vagyok óvónő, nem is szeretném felvenni a versenyt senkivel, de az Úrtól kapott tálentumaimmal szeretném a gyermekeimet szolgálni.
Igen, egyszerűbb odaadni őket, és kevesebb a harc, a gond, nagyobb a csend, háborítatlanabb a főzés, takarítás. Engem is kísért ez.

Az én leánykám az első perctől kezdve hatalmas önállóságot követelt meg magának. Ő már bontogatja a szárnyait, kortársakra vágyik. Szeret mindent egyedül csinálni, kipróbálni (legszívesebben olvasni is nélkülem tanulna meg:), nem szereti megfogni a kezem az utcán, és minden alkalommal megkérdezi:"Anya, mikor fogsz egyedül elengedni a tejért?"
Boglárka, ha tehetné, már holnap óvodába menne, ott is aludna. Nem hatódik meg anya egyedi gondolatain, van egyéni véleménye, melyet tudomásomra is hoz, ha kérem, ha nem.
Ezekkel az önállósági törekvésekkel is szembe kell néznem.
Azon sem kell meglepődnöm, ha nekem a fehér tetszik, neki pedig a (vad) rózsaszín. Nem egyezik az ízlésünk, van is elég vitánk belőle. ("Miért nem lehet már fülbevalóm?")
Nem is szeretném mindenben korlátozni, hozhat döntéseket, érvelhet.
Élvezi az otthonovit, követeli minden nap, számon tartja, hogy volt-e, vagy elmaradt valami miatt. Nagyon tud dicsérni, hozzánk bújni, simogatást követelni. Szeretem, mert mindig újragondolásra késztet engem is. Hihetetlen jól átlátja a dolgokat, vág az esze, nem marad rejtve semmi susmusolás előtte. Jó tükör, amelyben gyakran meg kell vizsgálnom magam is.

Így állunk az óvodával. Kíváncsian várom a "hozományait".